Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-25 / 146. szám
w Június 27-e: a határőrség napja Gyarmaton * Díszvendég: Göncz Árpád Mint 1992 óta minden évben, az idén is június 27- én, pénteken, Szent László napján tartja a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság a határőrség napja rendezvényeit az Ipoly- parti városban. 14 órakor Ferencsik Pál ezredes igazgató meghívására valamennyi határ menti község polgármestere az igazgatóság vendége lesz. A polgármesterek tájékoztatást kapnak a határőrizeti törvényről, valamint a határőr igazgatóság 1997. első félévi tevékenységéről. 15 órai kezdettel a Balassagyarmati Oktatási, Művelődési Központ és Könyvtár udvarán a gyakorlatban is bemutatkozik a határőr igazgatóság a lakosságnak. Rövid ünnepélyes megnyitó után látványos önvédelmi bemutatót tekinthetnek meg az érdeklődők, határvadászok közreműködésével. Lehetőség nyílik a határőrségnél rendszeresített fegyverek, híradó eszközök és gépjárművek megtekintésére, kipróbálására is. 16 órától bemutatkoznak az igazgatóság járőrkutya-veze- tői is. A város önkormányzata - és természetesen a határőr igazgatóság - meghívásának eleget téve Balassagyarmat vendége lesz Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, aki -mint a Mikó-emlékbi- zottság elnöke - 17 órakor leleplezi Mikó Zoltánnak, a második világháborús magyar nemzeti ellenállás kiemelkedő személyiségének az emléktábláját. A köztársasági elnök a ha- tárőmap alkalmából 18 órakor az oktatási, művelődési központ és könyvtár udvarán köszönti a határőröket. Göncz Árpádot határőr díszszázad várja a helyszínen. „Közlekedik a család” - területi döntő Salgótarjánban Mravcsikék Etesről az elsők „Közlekedik a család” területi döntőjét rendezte meg a napokban Salgótarjánban a városi baleset-megelőzési bizottság. A városi rendőrkapitányságon és az ATI-pályán megrendezett versenyben részt vevő nyolc családnak a közlekedéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati versenyszámokban kellett helytállni, de számon kérték a közlekedésben elengedhetetlen egészségügyi ismereteket is. A különféle elméleti kérdéseket tartalmazó tesztlapok kitöltése mellett fontos szerepet játszott a helyezésekben a gépkocsival történő szlalom, illetve a bekötött szemű vezetés. A több mint tíz támogatóval megrendezett versenyt Mrav- csik Józsefek (Etesről) nyerték meg. Másodikak lettek Molnár Jánosék Karancskesziből, s harmadik helyen végeztek Tóth Tiborék Kazárról. A két első helyezett a megyei döntőbe jutott. Á harmadik helyezett család a megyei döntő tartalékaként áll készenlétben. P. A. BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1997. június 25., szerda Szeptemberben indul a lótenyésztő szakmunkások képzése a szécsényi középiskolában Nyeregben, mint Rákóczi kurucai Szakköri zárófoglalkozást tartottak a minap a Szécsényi Lipt- hay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola „lóimádó” tanulói. Az eseményre a gyakorlati foglalkozások helyszínén, Majláth gróf egykori birtokán, a mai Palóc Lovastanyán, Nógrádgár- donyban került sor. A lovas szakkört egy igazi „huszárkisasszony” vezeti, a szécsényi tanintézet állattenyésztő szakmérnök tanárnője, Végh Ferencné. - Honnan ered ez a határtalan lószeretet? - kérdeztük tőle.- Gyermekkoromban Pécsett ültem először a ló hátára és ez örökre vonzó maradt a számomra. Később, amikor a pályaválasztás időszaka is elérkezett, olyan felsőfokú tanintézetnél sikerült felvételizni, ahol az országban a legmagasabb szinten folyik a lótenyésztő szakképzés. Kaposváron van ugyanis a „lovas akadémia”.- Hogyan került Szé- csénybe?- A főiskolán ismerkedtem meg a férjemmel, aki velem „ellentétes” szak hallgatója volt. Gyermekkorától a kisállatok iránt vonzódott és ilyen szakmérnöki diplomát is szerzett.- Ennek már több éve, aztán mi történt?-Hat év alatt három leány- gyermekünk született, kettő - Réka és Zsófi - már ott van a lovak mellett.-És újra következett a katedra?- Igen. Az egyik kollégám, Vincze László említette, hogy van a tanintézetnek egy lovas szakköre, nem vennék-e rész a munkájában. Nem kellett győzködnie, később bemutatott Gál Andornak is, de ennek is már fél évtizede. A tanárnő nem titkolja, hogy mindig is bízott a lótenyésztés és a lótartás Illetőségében és az ideje most jött el igazán, amikor a szakköri munkája szakoktatási szintre fejlődött.- Szakkörünknek vonzó a programja - veszi át a szót Vincze László tanár. - Itt, a loA lótartás hozzáértést követel vastanyán pedig minden segítséget megkapunk. Vincze tanár úr Gál Andorhoz, a lovastanya tulajdonosához invitál. Váratlan látogatásunkat nem sok siker kíséri, mert Gál úr nagyon elfoglalt ember, amolyan „vállalkozó ezermester”. Üdvözöl mindkettőnket, de elnézést js kér, fogata a megyei bajnokságra készül, s a fékberendezését csinálja szuperbiztonságossá.-Milyen egy szakköri nap? - így kezdődik, mint ahogyan a mai napon -zökken vissza a gondolataiba a tanár úr. - Az istállóban kezdjük, etetjük, tisztítjuk, tisztán tartjuk az állatokat. Aztán eljön a legvártabb pillanat, a nyergelés és a lovaglás, vagy fogathajtás. A gyerekek most ehhez készülődnek. Az örömteli órák után lecsutakoljuk a lovakat, átvizsgáljuk a szerszámokat, karbantartjuk. Éva tanárnő vezényszava határozottságot fejez ki.- Mindenki állítsa be a kengyelhosz- szát, a hevedereket húzzátok meg! - utasítja tanítványait, akik egymásnak segítenek. Annus Albert, a szőke, nyúlánk fiú úgy pattan a nyeregbe, mint Rákóczi kurucai tették, helyből, különleges gyorsasággal és mozdulattal. Azután elindul a „had” nyugati irányba, mint annak idején kalandozó őseink. Előbb léptében, aztán ügetve, majd vágtában. Huszár Attila a megye díjugrató bajnoka, ifjúsági magyar bajnok az ostoros helyre szólítja a tanár urat, engem, meg a saroglyába, a bal hátsó ülésre. Velem szemben foglal helyet Zsíros József, a másik szakképzett fiatal lovász. A hátasok nyomába eredünk, a kocsi zajtalanul siklik a mezei földúton. Mire visszaérünk a tanyára, gőzölgő babgulyással vár Végh tanárnő férje. Áz orrcsiklandó illatok Gál Andort is mellénk ültetik. A gyerekek egy része beköti a lovakat, az eddig pihenők pedig nyeregbe szállnak, aztán ők is asztalhoz ülnek.-A lovastanyám kedves és nagyon szorgalmas csoportja a szécsényi ^szakkör - mondja Gál úr.- Sokat segítenek, nemcsak a lovak körül, hanem a versenyeinknél is. Hírét viszik a lovas- tanyának, és remélem, ők lesznek a jövő kiváló lótenyésztői és versenyrendezői. Miközben kavargatjuk a forró ételt, a két szécsényi tanár örömhírt közöl:- Ősztől beindul a szervezett lótenyésztőszakmunkás-képzés is. A tanintézeti döntés pedig megalapozott. Gazdasági, társadalmi, piaci igények jelentkeznek, erre pedig időben kell felkészülni.-A lótartás pedig szakmai hozzáértést követel. Sokan keresik a képzett személyeket. Ez pedig biztos és megfizetett munkahelyet jelent -utal tapasztalataira Gál Andor. Miközben a nem is távoli lehetőségekben gondolkodom, újra felvillan előttem a látvány, ahogyan a lovas szakkör tagjai a lovat megülték. Őket ez vonzza, örömteli számukra a tanyai tartózkodás. De a két tanár és a lovastanya tulajdonosa is „nyeregben” érzi magát. Rácz András A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Egy szép ősagárdi vasárnap az ebet a karóhoz”? Június 15-én abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy Nógrád megye piciny kis gyöngyszemén, Ősagár- don tölthettem a délutánt, mivel a gyermekek óvodai évzáró ünnepélye volt. Gyönyörű, festői szépségű környezet veszi körül a falut, melynek látványa örömmel tölti be a lelket. A természet szépsége érzékennyé tette szívünket az örömre. Ősagárdon, a többségében szlovák nemzetiségű községben a faluház előtt népviseletbe öltözött gyermekek fogadtak. Az ünnepség három órakor kezdődött. Tánccal, népdalokkal, népi mondókákkal, népi játékokkal kedveskedtek a gyermekek, amit természetes bájjal, vidáman adtak elő, érezni lehetett, ők maguk is élvezik. A műsor azt sugározta, hogy a gyermekek egész óvodai életét betölti az érzelmi nevelés, az életre való felkészítés. Ági óvó néni és a két dadus - a két Zsuzsi néni - igen jól megalapozta a gyermekek kézügyességét is. Bizonyítja ezt, hogy több pályázaton is részt vettek a gyermekek, ahol sok díjat, helyezést kaptak. A „Szivárvány 98”, a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrum által meghirdetett képző- és iparművészeti pályázaton, amelyen 108 ország vett részt, az ősagárdi gyermekek -Moravcsik Dóra, Holicza Renáta és Sohan Annamária - három díjat nyertek. A faluház sok-sok virággal, népi eszközzel és gyermekrajzzal volt díszítve. De nemcsak a gyermeki ábrázolás fogott meg, hanem a gyermekek zenéhez fűződő viszonya is. Itt éreztem megvalósulni Kodály Zoltán gondolatát, hiszen a zenében született, zenét kedvelő, dalolni szerető gyermekeket láttam. Ebben Giziké néninek, a zenetanár néninek is igen nagy érdeme van. Még furulyázni is megtanította az ovisokat. Ezek a gyermekek a zenei serkentést már a szülői házból hozzák magukkal, a jókedvvel éneklő nagyszülőktől, szüleiktől. Népi kórus is alakult a faluban. A településen a hagyományápolásnak szép példái vannak:- szüreti felvonulásra és ünnepre 64-en öltöztek fel népviseletbe, köztük természetesen az óvodások is,- rendeztek a faluházban tollfosztót a régi hagyományoknak megfelelően,- működik népdalkóms- épülőben van a falumúzeum. Tehát van minta a kicsik számára. Az óvoda pár éve működik a faluban, adományokból és közmunkából épült. Sajnos, iskolába már a szomszédos nagyobb faluba járnak a gyermekek. De visszatérve a gyermekek ünnepéhez, rendkívül érdekes volt számomra, amikor a szlovákot tanító Zsuzsa nénivel szlovák népi játékokat, mondó- kákát, énekeket adtak elő. Szlováktudás nélkül is értettem, amit eljátszottak a gyermekek. A gyermekek érzelmi nevelését nagymértékben elősegítette a hitoktató Jutka néni is. Hiszen a mai világban, a felnőttkorban a meg nem értettség gyökere onnan származik, hogy gyermekkorban nem tanulják meg az adni és kapni tudás örömét. E rendkívül példamutatóan nevelő kis közösséget és a gyermekeket nevelő szülőket segíti az önkormányzat is. Például minden évben egy hónapot átvállalnak a szülői térítési díjból. A polgármester úr és a képviselő-testület ösztönzi és segíti a falu közösségét a hagyományok, a népi kultúra továbbvitelében. Itt, ebben a faluban hisznek egymásban az emberek. Sok közös ünnepnapjuk van, Nagyon sokat tanultam ezen a délutánon gyermeknevelésből, emberségből, közösségi kapcsolatokból. Jó érzés, hogy vannak ilyen kis falvak, faluközösségek, felnőttek, akik ápolják, gyermekek, akik továbbviszik a kultúrát, s ilyen csodálatos nevelők, akik mindezt segítik. Köszönöm a gyermekeknek, hogy örömet adtak, köszönöm a felnőtteknek, hogy megtanították erre a gyermekeket. Kívánom, hogy tartsák meg, ápolják és fejlesszék ezeket az emberi értékeket, amelyek gazdagabbá teszik őket sokunknál. Mede Mária Rétság Ki „köti Június 2-án a Hírlap Megyei körkép rovatában Hét község köti az ebet a karóhoz címmel cikk jelent meg. E cikkben leírtakból kiderül, hogy 7 községben, közöttük a mi községünkben, Vanyarcon - a KNC által szerződésben vállalt 1992-es határidő ellenére - mindmáig nem készült el a telefon. Egyre fogyatkozó türelemmel és megértéssel fogadtuk a határidők módosítását, addig, amíg bízhattunk az eredeti szerződéses ajánlat szerinti vezetékes rendszer - telefon-alapszolgáltatás, kábeltévé, vagyon- és tűzvédelmi, egészségügyi nyilvántartó és további szolgáltatásokat is nyújtani képes rendszer - megvalósulásában. A szerződésben foglaltak és a leendő előfizetők tiltakozása ellenére a KNC községünkben is a rádiófrekvenciás megoldással, DECT-rendszerrel kíván Salgótarjánban, a rendelőintézet kartonozójában a sorom kivárása után tájékoztatnak, hogy a II. emelet 232-es szobája előtt várakozzak, amíg nevemet szólítják. A fent említett szoba ajtaja előtt vagy tucatnyi, többnyire miniszoknyás, tizen- és huszonéves hölgy várakozik egy hetven év körüli kopaszodó bajszos férfi társaságában. A férfi mellé ülök, szóba elegyedem vele. Egy bő órás ücsörgés után egy fehér köpenyes hölgy érdeklődik jövetelünk célja iránt, majd mikor megtudja, hogy ide, a 232-es szobába eleget tenni a koncessziós szerződés szabta határidőnek. Hivatkozott cikkből meglepetéssel értesültünk arról, hogy a szerződéskötéskor a kábeltévés szolgáltatásra beszedett díjat a KNC vissza akarja fizetni, a kábeltévét nem akarja megvalósítani, ezzel is megrövidítve bennünket. A cikk címe azt sugallja, hogy a késedelmes kivitelezés okozója a 7 község, közöttük Vanyarc is. Június 13-án a KNC az érintetteket összehíva újabb próbálkozást tett, hogy a korábban visszautasított DECT-rendszert új ajánlatként elfogadtassa. Megjelentek azzal a nem titkolt reménnyel mentek el a fórumra, hogy valóban új ajánlattal áll elő a KNC vezérigazgatója. Rövid előadás után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a telefontársaság nem akarja szerződésben vállalt kötelezettségét teljesíteni, amitől a jelenlévők küldtek az idegszakrendelésre, közli, hogy ez nőgyógyászati szakvizsgálat. Nekünk a sarki 232-es szoba előtt kellene várakoznunk. S valóban ott egy másik 232-es szobaszám néz velem szembe. ** A rendszerváltást követően jó néhány utcanév megváltozott a megyeszékhelyen is. Például a Vöröshadsereg útból Füleki út lett. Ám a házszámok összekuszálása is okoz kellemetlenségeket az állampolgároknak. Esetemben kétszáz méteren belül két azonos számú házszám mélységesen felháborodtak. A vezérigazgató urat és munkatársait személyében ért sértő megnyilvánulásokért ezúton ismételten elnézést kérünk, remélhetően belátják, hogy az ingerültséget a KNC addigi cselekedetei és „új” ajánlata váltották ki. (Megjegyezzük: jelenlévők számára mindmáig érthetetlen, hogy egy ilyen fórumra miért kell testőrök jelenlétében megjelenni!?) Ezek után reméljük, a KNC vezetése tudomásul veszi, hogy Vanyarc csupán azt akarja, hogy a határidő után öt évvel legalább tartalmában teljesítse vállalt kötelezettségét. Reméljük, hogy ezután a KNC sem köti az ebet a karóhoz. A szerződést kötők nevében: Táborszki András Vravuska József Vanyarc van. Ezzel kapcsolatban a városházán az utóbbi jó két évben úgy havonta egyszer ide-oda irányítottak intézkedés végett, de eddig hasztalanul. Mindig nyugtatgattak, hogy az én házszámom a jó. De hozzátették azt is, hogy 2-3 héten belül intézkednek. El is hinném, ha nem ezt mondanák a másik hasonló számú ház tulajdonosának is. Ez ügyben kopogtattam a polgármester titkárságán és az alpolgármester ajtaján is, ám mindhiába. Kukely Mihály Salgótarján 232-es szobából még egy rendelőintézetben sem kéne kettő Számjáték(ok) az állampolgárokkal
