Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-21-22 / 143. szám
1997. június 21., szombat Kultúra - Művészet 7. oldal Közhelyekben él az író? - Mikszáth Kálmán nem időn kívüli „nagy palóc mesemondó” - Pesti regény a modern polgári nagyvárosról Életműve a múlt századvég világából szervesen nőtt ki Az idei Mikszáth-év hangsúlyai között - bár az esztendőnek és Mikszáthtal kapcsolatos eseményeknek még nincs vége - már most láthatóan meghatározónak bizonyult az a feladatvállalás, hogy összegezzék az elmúlt időszak kutatási eredményeit. Annál is inkább, mert hiszen legutóbb 1987-ben volt Mik- száth-konferencia, amelynek tematikája Mikszáth és a századvég, századelő prózája volt. Azóta eltelt egy évtized, másrészt a kutatók újabb csoportja jelentkezett a friss kutatási eredmények közlésének szándékával. Az 1987-es tanácskozás kifejezetten a Mikszáth- életmű elemzésére helyezte a hangsúlyt. A mostani, A magyar polgárosodás kérdései - élet a századfordulón címmel május végén Balassagyarmaton megtartott tudományos konferencia az életmű belső értékeit megtartva a hangsúlyt arra fektette, hogy a Mikszáth-életmű- vet helyezze el korába, bemutatva azt a kapcsolatrendszert is, amely az író életét és életművét meghatározta. Mindez azért is válthatott ki élénk érdeklődést, mert az akkori századvég és a mostani ezredforduló közéleti, közérzeti problémái sok rokonságot mutatnak, s jelzik, hogy az akkori megoldatlan kérdések visszaköszönnek és továbbra is megoldásra várnak. E konferencián mutatták be a Fábri Anna szerkesztette Mikszáth-emlékkönyvet is (Mikszáth Kiadó, Horpács), amely tizennyolc, e gondolatkörrel is összefüggő tanulmányt tartalmaz. Június elején Erdélyben, Ily- lyefalván és Fogarason, Mikszáth országgyűlési képviselőválasztási körzetében zajlott ünnepi rendezvénysorozat, ezen belül irodalomtörténeti konferencia, amelynek hangsúlyos gondolatköre Mikszáth magyarságképének vizsgálata volt. Ez alkalommal avatta fel Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter Gáti Gábor Mikszáth-szobrát Illyefal- ván, Fogarason pedig átadták idős Szabó István Mikszáth-em- léktábláját. Horpácson október 12-én nyitják meg az új kiállítást Mikszáth Kálmán: Életem és korom címmel a felújított Mikszáth- emlékmúzeumban. Mindezen események egyik résztvevője volt dr. Kovács Anna, a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténész-muzeológusa, aki a Mikszáth-emlékkönyvben tanulmányt adott közre, a balassagyarmati konferencián és Ily- lyefalván előadást tartott, s ő készíti a horpácsi Mikszáth-ki- állítás forgatókönyvét. Vele beszélgettünk arról, hogy a Mikszáth-év e tartalmilag jelentős eseményei milyen szerepet tölthetnek be a Mikszáth-kép alakításában?- Ami számomra a legizgalmasabb, úgy tetszik, hogy a Mikszáth-életmű kutatása szempontjából sok lényeges tartalmi hasznot hoztak ezek a rendezvények - jegyzi meg dr. Kovács Anna. - Mikszáthról is van egy megrögzött, legendákkal átszőtt közhelyszerű képünk. Ez az eseménysorozat lényegesen módosította ezt.- Milyen közhelyekről van szó?-Ami a leggyakrabban előforduló értékelés, az így hangzik: a „nagy palóc” író. Ez egy vonatkozásban igaz, abban, hogy e táj szülötte, művei ihlető forrásvidékét itt lehet részben fellelni. Az írói sikert tényleg a Tót atyafiak és A jó palócok hozták meg. De ha vizsgáljuk a Mikszáth-életművet, akkor meglepő az, hogy e tematikát és írói látásmódot Mikszáth lényegében nem folytatta. Ez a minősítés tehát túlzó. Ugyanakkor igaz, hogy a palócok - mint sajátos népcsoport - figyelmének középpontjában maradtak, de főként a publicisztikájában. Tudjuk, hogy tervezett a palóc nép kedélyvilágát ismertető tárcacikket, ez azonban nem jelent meg. Megjelent azonban A palócokról címmel egy írása, amely a szécsényi születésű Pintér Sándor palóc kötetének (1880) ismertetője. Számomra ebből az derül ki, hogy Mikszáthot nem a palóc népélet néprajzi vonatkozásai érdekelték, sokkal inkább az itt élők jelene, tulajdonságai, az emberek mindennapi élete és a palóc kultúra népköltészete. Igazából nem az az érdekes, mennyire hitelesek Mikszáth palócai, hanem inkább az, hogy az általa teremtett alakok alapján alakult ki egy palóc kép erről a furfangos, csavaros eszű népcsoportról.-Mikszáth és a szülőföld kapcsolatáról is szépeket szoktak mondani az irodalomtörténészek.-Tény, hogy Mikszáth lélekben soha nem szakadt el a szülőföldjétől, tudatosan vállalta, de e kapcsolat egyáltalán nem volt felhőtlen és népiesen idilli, sok árnyoldala és feltáratlan összetevője létezik. Választ kellene például adni arra, mi is az oka Mikszáth 1882-es levelezésében az olyan meglepő megfogalmazásoknak, mint „szülőföldemhez már egyetlen kapocs sem fűz”, „szülőföldem még a füle botját sem mozgatja miattam",,, nem kívánom, hogy követnek válasszon a megyém...” . (Nem is választotta!) De ugyanilyen elgondolkodtató az is, hogy Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című sorozatban ő a Szeged fejezetet írta.- A Felvidék írójaként is szokták emlegetni, mondván, ő Budapesten csak élt, de Budapest számára nem volt irodalmi élmény. Igaz-e ez a közhely?- Távolról sem. A Mikszáth- emlékkönyvben Kovács András tanulmányt szentel Mikszáth és Budapest kapcsolatának. Én egy szépirodalmi példát emelek ki, ez pedig az Új Zrínyiász világa (1898). Ez teljes egészében Mikszáth pesti regénye. Amikor az általa feltámasztott Zrínyi és csapata bevonul Budapestre a századvégi technika olyan jelentős eredményén, mint a vonat és csodálkozva szemlélik a Duna-parti palotákat, az Operát, az új vágóhidat, a vásárcsarnokot, gyakorlatilag egy modem polgári nagyváros értékeit ismerik el. S ami meglepő, Mik- száthnak még arra is van szeme, hogy a minaretek helyett a modem kor emlékműveit vegye észre: „Mi az a karcsú kémény, ami a füstöt okádja? Az a gyárak kéménye...". Tehát Budapestet hatalmas iparvárosként is szemléli, s ennek eredményei sem idegenek szépírói világától sem. Mikszáth nagyon is benne élt kora modem világában. Tudjuk, hogy a sajtó, az irodalom, a művészeti élet képviselőivel is szoros kapcsolatot tartott fenn. Azért egy különlegességet kiemelek. Például a korabeli férfi és női divat érdeklődésének középpontjában állt. Tudjuk, hogy a millennium idején elutasította a magyar díszruha viseletét. Az volt a véleménye, hogy hasonlítsunk öltözködésünkben is inkább London és Párizs népéhez.-Elég „tanult", filozofikus volt-e Mikszáth, a „nagy mesélő"?- A már többször emlegetett emlékkönyv és a tudományos konferencia eredményei is azt jelzik, hogy a nem eléggé tanult, nem eléggé filozofikus „nagy mesélő” íróként való emlegetése szintén leegyszerűsí- tés, roppant felületes, írói módszere alapján vetítették vissza rá. Ha valaki például végigolvassa, hogy Mikszáthnak a korabeli irodalomról, az irodalom képviselőiről, a modemek és a konzervatívok harcáról milyen véleménye volt, akkor érthető, hogy az Adyval induló új nemzedék miért nem utasította el Mikszáth életművét. S még egy példa. Hogy mennyire tragikusan tisztán látta a XX. századelőn a magyarság sorsát, annak bizonyítéka A fekete város. Ez a mű, amit általában történelmi regényként szoktak értelmezni, valójában az író Magyarország - filozófiájának modellje, éleslátásának végső összegezése 1910-ben, négy évvel az első világháború előtt. Nagyon is indokolt tehát, hogy a balassagyarmati konferencia az életművet a magyar polgárosodással összefüggésben vizsgálta, bekapcsolva történeti, szociológiai megközelítéseket is. Ezzel függ össze az is, hogy a Mikszáth-nagyregényeket korszerű megközelítésben kívánta bemutatni e tudományos összejövetel. Bebizonyosodott az is, hogy Mikszáth a feltörekvő polgár életvitelét tudatosan vonta be érdeklődési körébe, akár a tőke szerepét, a korabeli közigazgatás és társadalmi rétegek, a nemzetiségek és a zsidók szerepét kísérte figyelemmel a magyarországi polgárosodásban. Életműve a múlt századvég világából szervesen nőtt ki, nem időn kívüli „mesemondóról” van szó. - mér Biológiai csoda, hogy még mindig énekel- „Kérem, hogy a Zenét nagy Z-vel írja!” Akiről már életében (gyermek)kórust neveztek el Korunk egyik legnagyobb baritonistája július 2-án ünnepli 74. születésnapját. A Kossuth-díjas művész a Magyar Állami Operaház örökös tagja, egyike azon keveseknek, akik túl a hetedik ikszen is aktív tagjai a társulatuknak. Mi több: régi szerepei mellett premierre is vállalkozik. Az ötvenes években még Schober szerepét énekelte a Három a kislányban, az idei felújításon viszont már Tschöll papaként aratott osztatlan sikert. Gyerekkorom óta számtalan alkalommal láthattam- hallhattam a különböző színpadokon, újságíróként pedig munkakapcsolatba kerültem vele. Nemegyszer a lakásán is vendégül látott, s mondhatom: Melis György embernek közvetlen, kedves és szerény. Van mire szerénynek lennie.- Sok elismerésben volt része. Hogyan fogadta például a Kazinczy-díjat, amelyet szép magyart beszédéért kapott?-Azt mondtam a díjat alapító Péchy Blankának: „Ilyen még nem volt ennek a kitüntetésnek a történetében. Az én anyanyelvem ugyanis nem magyar, gyermekkoromban szlovákul beszéltem.” A törökök kimenetele után az elnéptelenedett Békésbe a Felvidékről hoztak szlovákokat, afféle féljobbágynak. Ezeknek a leszármazottja vagyok. Elődeim apai ágról mind szép szál emberek voltak, nem csoda hát, ha édesapámat fiatal korában testőrnek vitték a bécsi Burgba. Téli estéken sokat mesélt erről. Koncert Szarvason-Ahogy körülnézek szép otthonában, látom, hogy őrzi a tárgyi emlékeket is.-Itt van például ez a láda. Oldalán a felirat: ,Melis Jutta 1843.” Ezt még kézzel faragták, ezt még nem festették: a tulipánok és a virágok natúr színűek. Egyszer majd a szarvasi múzeumnak ajándékozom. Ha hazamegyek, mindig benézek a múzeumba, mert irtó érdekes dolgokat láthatok.- Szülővárosához más is köti?- Van ott egy szép hangú gyermekkórus. Igaz, hogy nem én kértem, de rólam nevezték el. Nagyon fontosnak tartom a zenei nevelést, sajnos, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Adám Jenő hazájában nem nagyon futja erre. Pedig megható, ahogy azok a kisgyerekek művelik a Zenét. Kérem, hogy nagy Z-vel írja! Minden karácsony előtt koncertet adok a szarvasi kórus javára. Legutóbb is mennék a művelődési házba próbálni, de mondják, hogy nem lehet, mert a zongorájukat elvitték Békéscsabára, a megyeközpontba. Ráfizetéses a művelődési otthon, nem volt érdemes megtartani a zongorát. Rendező egyéniségek- És ki adott helyet a koncertnek?- A katolikus árvaház. Ott van még zongora. Keserű vagyok, mert látom, mindenütt gondok vannak a kultúrával. Holott tele az ország tehetségekkel. Ahogy telnek fölöttem az évek, úgy érdekelnek egyre inkább a fiatalok. Itt, az Operában is örömmel veszem, ha szép hangú tehetségeket hallok. Remélem, nem adnak azonnal nagy szerepeket nekik. Az értékes alapanyaghoz ugyanis óvatos bánásmód szükséges. Nekem az volt a szerencsém, hogy az Operaház akkori igazgatója, Tóth Aladár a szívén viselte a fiatalok sorsát. Hét év alatt épített be a repertoárba.-Az operairodalom minden jelentős bariton szerepét elénekelte? Van-e a sok között kedvence?- Egy anyának bármennyi gyereke van is, azokat mind szereti. így vagyok én is a szerepekkel. És még valami: hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan rendezőkkel dolgozhattam, akik minden figurámnak a legmélyét tudták megvilágítani. Nádasdy Kálmán, Oláh Gusztáv, Walter Felsenstein a szerepek velejére mutattak rá.- Felsensteinnel Németországban dolgozott együtt, de nemcsak Európában vendégszerepeit sokat és sokfelé, hanem a tengeren túl is. Szeretném emlékeztetni 1981-re, a Bartók-évre, amikor a Magyar Állami Operaház először járt az amerikai kontinensen. Bartók három színpadi művével Mexikóban mutatkoztak be, s ön a Kékszakállú herceg vára címszerepét énekelte. Erről a turnéról nekem volt szerencsém tudósítani a magyar tévénézőket. A budapesti társulat fantasztikus sikert aratott a gua- najuatói fesztiválon, pedig nem volt könnyű dolga, elvégre Yehudi Me- nuhinnal, a Bécsi Filharmonikusokkal és a Londoni Királyi Balettel kellett versenyezni.-Menuhin egy héttel játszott előttünk, így akkor nem találkoztunk. De egy évvel később, Londonban Doráti Antal vezényelt egy Kodály-koncer- tet a Királyi Zenekarral, amelynek fővédnöke a királynő, alvédnöke meg Menuhin. Akkor fogtam vele kezet, illetve dehogyis, ő fogott kezet velem. Yehudi Menuhin elragadó ember. Odajött hozzám, és ő, a legnagyobb muzsikusa a világnak elmondta: mennyire örül, hogy személyesen is megismert. Áz emberben az ilyen találkozások tartják a lelket. Nagy találkozások-Sok mindenkivel találkozhatott pályafutása során!?- Prágában például egymás mellett volt a szobánk David Ojsztrahhal. A Stradivari-he- gedűjén gyakorolt. Egyik alkalommal egyszerre léptünk ki a szálloda folyosójára, és azt kérdezi tőlem, hogy nem za- var-e a játéka. Azt válaszoltam neki: - Mester, hogy zavarna? Melis György vagyok, a budapesti operától, örökké emlékezetes marad számomra a találkozás és a szobájából kiszűrődő muzsika. Ha majd lesz rá időm, egyszer össze is írom ezeket a találkozásaimat.-Túl a hetvenen, biológiai csoda, hogy még mindig énekel.-Nem csak maga mondja. Megkérdezték már többen, hogy meddig bírom még. Az ember úgy, ahogy tudott, vigyázott magára. Amíg tartott a hangszálak frissessége, addig győztem. Most meg technikával kell pótolni. A legnehezebb feladat hitelesen tálalni mindent a közönségnek. Vannak szerepek, amiket már elhagytam, de van, amit még mindig énekelek.-Erkel: Bánk bánjában 3 alakot is megformált: Bibera- chot, Petur bánt és Tiborcot.-Petúrt néha még most is, de ami megmaradt, az Tiborc. Csodálatosan szép az énekelni való és olyan a mondandója, hogy soha nem lehet megunni. Most új Melindánk van Ba- zsinka Zsuzsa személyében. Ritka szép hang, nem is tudom, mikor hallottam ilyet. Ugyanakkor intelligens, szerény ember; élvezet vele dolgozni. Kevéssel beéri-Hiányzik a nagy társ, Si- mándy József, az örök Bánk bán?- Sosem tudom elfelejteni. Az idén februárban, amikor a tévéműsoromat vetítették, még fölhívott, pedig már nagyon beteg volt. Megköszönte, amit mondtam róla.-Nem akarok senkit, sem élőt, sem holtat megbántani, de ilyen énektechnikája Magyar- országon csak neki és Orosz Julikának volt. Amit ő csinált, az tudatos volt, mégsem ártott a művészi hitelének. Azt hiszem, nagyrészt Simándy Józsefnek köszönhetem, hogy még mindig ki merek menni a színpadra.-Szülővárosán kívül vállal föllépést más vidéken is?-Ritkán. Idős vagyok, az ember elfárad, így elnézést kérek, ha nem minden felkérésnek tudok eleget tenni.- Vágyik-e még valamire?- Csak Arany Jánost tudom idézni: „Boldog ember kévéssel beéri. / Vágyait ha kevesebbre méri.” László Zsuzsa
