Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-14-15 / 137. szám

Megyei Körkép 1997. június 14., szombat Ötvenéves érettségi találkozó - Juhász Gyula verset írt hajdani diáktársaikhoz Lélekben mind együtt voltak Ma üzlet van az egykori iskolaépületben „Szétszóródott kis csapatunk ma már zömmel a szerény nyugdíjasok sorsát éli, ezért programunk is ehhez igazo­dik. De, hogy találkozásunk emlékezetessé váljon, szüksé­ges a Te közreműködésed is!” olvasható a volt osztálytár­saknak szóló meghívón. Ők, akik az 1939-40-es tanévet kezdték az akkor még Salgó­tarjáni Magyar Királyi Ál­lami Gimnáziumban a minap tartották ötvenéves érettségi találkozójukat. Az intézmény korábban Chorin Ferenc Reálgimnázium néven volt ismert, voltaképpen ezen iskola diákjaihoz szólt Ju­hász Gyula Prológus a salgótar­jáni gimnázium diákjainak című költeménye. (Mai közis­mertebb címe: Örök harc.) A találkozóra gyülekezők iz­galommal teli túlfűtöttsége el­lensúlyozta a nap borús hangu­latát. Hisz’ nem kis dolog, hogy a fél évszázada érettségizettek közül - 1947-ben 32-en voltak - hányán, milyen érzésekkel érkeznek meg. A program egy közös szent­misével kezdődött a salgótar­jáni főplébánia templomában, ahol az egyik volt osztálytárs, Halász Ottó celebrálta a hála­adó szentmisét. Itt már össze­jött az osztály fele. A hozzátar­tozókkal együtt vonultak át a József Attila Művelődési Köz­pont által e célra felajánlott kü­lönterembe, ahol megkezdődött a kötetlen beszélgetés: kivel mi, s hogyan történt. A „valódi is­kolai” program a mai jogutód Madách gimnázium egyik tan­termében vette kezdetét osz­tályfőnöki óra keretében. A volt osztályfőnök, a ma­tematikai doktorátussal rendel­kező Pettendi Gizella - később a műegyetem tanára lett - nyolcvannyolc esztendeje elle­nére emlékezetes megnyitóbe­szédet mondott, majd követke­zett a „hetes” jelentése, aki tel­jes Osztálylétszámról számolt be, hisz az esztendők során el­hunyt tíz személy is lélekben velük volt, csakúgy, mint az egyetlen Amerikában élő, vagy az igazolatlan távol lévő három fő és az ismeretlen helyen tar­tózkodó két osztálytárs. A ti­zenhat hajdani diák még el­mondta a Szózat kezdő sorait, majd a temetőben, egy volt ta­náruk, Fayl Frigyes és egy osz­tálytársuk sírjánál lerótták ke­gyeletüket, közösen elmondva egy miatyánkot a többi elhuny­tért is. Salgó vára tövében - egy tar­jám iskola volt diákjai hol is ta­lálkozhattak volna megfelelőbb környezetet-, a Medves Hotel éttermében költötték el az ün­nepi menüt, itt folytatódott a kötetlen beszélgetés, a nosztal­giázás, a régi diákversek, netán titkos szerelmek felelevenítése, hiszen az osztályba a 26 fiú mellett 6 leány is járt. És, hogy mi is lett a zömmel munkásszülők gyermekeiből? Állami-díjas építész, jogász, mérnök, orvosprofesszor, ve­gyész, pap, osztályvezető, szö­vetkezeti elnök. Jelmondatuk: „Fényt a sö­tétséggel szemben” Tehát jelmondatuk, a „lucem contra noctem” nem volt hiá­bavaló: valóban fényt adott is­kolájuk és az ő tehetségük, szorgalmuk a sötétséggel szemben! Deák Ferenc Básti Istvánnét tanítványai szigorú, de igazságos pedagógusnak tartották Kedves tanárnő, jeles...- Hiányzik az iskola? - tettem fel a sablon kérdést a pedagó­gusnapon Veres Pálné-díjjal kitüntetett Básti Istvánnénak, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium volt igazgatójának. Az ő válasza azonban a kérdésnél sokkal nagyobb érzelmi tartalommal fogalmazódott meg: szavak nélkül, de mindent elmondva, könnycseppel az arcán.-Amikor én kezdtem a pályát, rang volt tanárnak lenni, mint ahogy a tudást is a legfonto­sabb emberi tulajdonságok között tartották számon- mondja egy kis idő múlva. Más az értékrend- Az elmúlt harminc év tükré­ben tisztán látható, hogy azóta a pénz, a hatalom és az ezek által elérhető siker teljesen háttérbe szorította a korábbi értékrendet. Sokan megkér­dezték tőlem, hogy nem volt-e korai a befejezés, amire csak azt tudom válaszolni, hogy bár az életemet jelentette az is­kola, mégis meg kell tudni érezni azt a pillanatot, amikor az ember visszavonul szeretett hivatásától. Az iskola után a családé és a csendé lett a fő­szerep. Az iskolaigazgatói feladatkör az utóbbi években annyira lekötött, hogy bizony bőven van pótolnivalóm, elol­vasni a sok-sok „egyszer majd sor kerül rá”-jelszóval felhal­mozott könyvet.-Diákként is mindig sze­rette az iskolát?- Tiszteltem tanáraimat, felfogtam, hogy rendkívüli szerepük van az életre történő felkészítésben, de igazából raj­tam múlik, hogy tudok-e élni az ő általuk nyújtott segítség­gel. Tehát szorgalmasan tanul­tam, s főként a szépirodalmat bújtam, melynek emberi jel­lemet is meghatározó értelme­zéséhez, jelentőségének fel­ismeréséhez nagymértékben hozzásegített egykori taná­rom, Herold László, de hálás szívvel emlékszem vissza pél­dául Czakó Györgyre és Jakab Margitra is.-Milyen tanár volt Básti Istvánné?- Ennek megválaszolására talán nem én vagyok a legille­tékesebb, de ahogy visszaju­tott hozzám, tanítványaim szi­gorú, de igazságos tanárnak tartottak, ami szerintem is reá­lis kép rólam. Nekem is voltak konfliktusaim, de tanítvá­nyaim elfogadták a kritikát, s az életben való helytállásukkal jelentős részük visszaigazolta módszereim helyességét. Nincs is talán annál szebb ajándék egy tanár részére, amikor az utcán, illetve az élet számos területén, különböző szituációkban nemcsak sza­vakkal, hanem egy-egy kedves gesztussal volt tanítványaim köszönnek rám. Szívvel és lélekkel-Az elmúlt 30 év alatt ön a Madách gimnáziumban, az egészségügyi szakközépisko­lában és a Bolyai János Gim­náziumban is tanított. Bizo­nyára kellő rálátása volt arra, hogy milyen a jó tanár.- Kevés olyan szakma van, ahol a munka tárgya maga az ember. A pedagógus minden nap emberekkel foglalkozik. De nem csak úgy, hogy rutin­ból leadja az órát. A szívét, a lelkét, a saját állandóan gyara­podó tudását, tapasztalatait is örökítenie kell a jövő számára.-A mi hivatásunk ezért is más, mivel a tanár ilyen irányú hozzáállása legalább olyan fontos, mint az ismertetett tananyag. A jó tanár tehát nemcsak ismeretközlő, hanem állást foglaló is, aki személyi­ségét adja a munkájához. Sza­vakban, megnyilvánulásaiban, magatartásában egyaránt. Ahogy azt Gazsó Ferenc fo­galmazta meg az egyik írásá­ban: -A pedagógus minősé­gén áll, vagy bukik minden. A szőkébb családban-A család hogyan fogadta döntését, nyugdíjba vonulá­sát?- Valamit abba lehet hagyni fokozatosan, de hirtelen is. Én ez utóbbit választottam. Elbú­csúztam egy nagy családtól, de minden energiámmal visz- szatértem egy kisebb család­hoz. A fiam egyébként abban a korban van, amikor már ese­dékes a családalapítás, ami azt is jelenti, hogy esetleg újabb szerepkörökkel is meg kell ismerkednem, s természetesen ezek ellátása során is kiválót szeretnék nyújtani. Egyúttal, tudva azt, hogy még sokan mások is megérdemelték volna a nekem átnyújtott elis­merést, köszönetét mondok volt tanáraimnak, kollégáim­nak, tanítványaimnak, akik emlékezetessé tették szá­momra tanári pályafutásomat, illetve mindazoknak, akik ér­demesnek tartottak a szakmai díjra. B. M. A mezőgazdaságban nincs nyári vakáció - Határszemlén a szécsényi Alsómezőn Mintagazdaság lesz a tangazdaságból Az elmúlt heti kiadós, áztató eső utáni meleg és napfény ked­vezőbbé tette az idei terméskilátásokat. Az is igaz, hogy a be­takarításig még sok minden megtörténhet, de az tény, hogy a csapadék jókor hullott és mélyen megáztatta a termőtalajt. Szinte szemlátomást nő a kukorica, „bokrosodik” a burgo­nya, szépen fejlődnek a kalászok. Szécsényben, a mezőgazda- sági szakképző iskolában is kedvezőbb véleményeket mondanak a várható termés­hozamokról a tanulók és szak­tanáraik egyaránt. Elkülönült táblák Ebben az évben már a Szécsé­nyi AGRO-HELP Közhasznú Társaság működteti az intéz­mény tangazdaságát, amely­nek ügyvezető igazgatója Pet- rás László mezőgazdasági gé­pészmérnök, tanár. A gyakor­lati oktatást irányító tanár pe­dig Sótér Vilmos, aki szintén agrármérnök-tanári diplomá­val és sok tapasztalattal ren­delkezik. Ők hívtak határszem­lére ... A termőterületek az Alsó­mező határrészen vannak, kö­zel a szécsényi horgásztóhoz. A kialakított többhektáros táb­lák jól elkülönülnek. A szemlét a tavaszi árpánál kezdtük. Nagysága tíz hektár. Most kalászosodik, néhol a ta­lajvíz károsította, de a vetéste­rület tiszta, gyommentes. A két szakember vetésfehérítőt keres, de a gyomot még meg­mutatni sem tudják, hatásos volt a korábbi vegyszeres ve­tésvédelem. Meg is dicséri Petrás László a növényvédő munka gyakorlati szervezőjét és vezetőjét.- Milyen árpaként kerül a piacra? - érdeklődöm.- Ez attól függ, hogy milyen lesz a tavaszi árba béltartalma. Ez fogja eldönteni, hogy sörárpaként vagy takarmá­nyárpaként értékesítjük — vála­szolja Sótér tanár úr. A búzatábla felé folytatjuk az utunkat, mellette a burgo­nyatábla. Szeme szinte egy­szerre csillan a két szakember­nek, amikor végigtekintenek a derékig érő, szépen hullámzó búzamezőn és a most virág­zásnak indult, haragoszöld krumpliföldön. Belegázolnak a búzába, örülnek a szépen fej­lődő kalászoknak, a gyommen­tes növényi kultúrának. „Permetezünk”!-Kitűnő az idő, ez kedvez a kalászok fejlődésének? - kí­váncsiskodom újra.- Nézze - mutatja az egyik kalászt Sótér -, most kezdődik a termékenyülésük. Ehhez ilyen időjárásra van szükség. De az is fontos, hogy a búza szára is erős legyen és ne le­gyen nagyon sűrű. Ez nem fog megdőlni - magyarázza.-Ebben a táblában azt kí­sérletezzük ki, hogy a három búzafajtából melyik a legjob­ban „tájba illő”. Azt vizsgál­juk, hogy a GK Öthalom, MV- 23-as és a GK Góbé fajta közül melyik termelhető leggazda­ságosabban. A burgonyatábla bakhátai között jól látható, hogy milyen magasan állt a csapadék. A burgonyafajták lombozatáról az is jól érzékelhető, hogy többféle vetőgumó került a termőtalajba. A vetésidejük megegyezik, mégis az egyik már virágzik, a másik meg jó­val előtte van. Néhol már rágja a buja leveleket a burgonya- bogár lárvája. Petrás tanár úr előveszi mobiltelefonját és egy-két perc alatt kapcsolatot létesít az IC gyarmati telepével és a kapott szakajánlás alapján a döntés azonnal megszületik: -Holnap permetezünk, Sótér úr! A jövő burgonyája A szakemberek jól tudják, hogy a jelenleg termelt burgo­nyafajták már nem olyan piac­képesek, mint korábban. À ha­gyományosakat újabb kikísér­letezett fajták váltják fel, vár­hatóan nagy érdeklődés nyil­vánul meg irántuk a jobb fo- gyaszthatóságuk miatt is.- Mi már a jövő burgonya­fajtáját termeljük - mondja némi büszkeséggel a „tan­gazda” tanár. Petrás ügyvezető igazgató viszont azt a jó kap­csolatot említi meg, amely az AGRIKO céggel kialakult és lehetővé tette a holland fajták ez évi kisparcellás és nagybani termelését a következő évek­ben.- Kuroda, Signál, Ditta, Raja, Agáta névre „keresztelt” fajták között is a „tájba illő­ket” kutatjuk, a szép lombo­zatból is látható, melyik érzi jobban magát, de az igazi mérce a gumók száma, kül­leme, belső értékmérő tulaj­donsága - említi Sótér Vilmos. A „honosítás” folyamata ér­zékelteti a szakértelmet és a tanulók szorgalmát. A kukoricatábla is szépen sorol, gyommentes. Tizen­nyolc hektáros a terület, és nem kevesebb mint 35 (!) féle hibrid vetőmagot vetettek el. Már nem is kérdem, miért ilyen sokat. .. Minikertészet-A Pioneer, Ciba, martonvá- sári, szegedi és Kiskun cégek által ajánlott hibrid magokat vásároltuk meg - tájékoztat az ügyvezető igazgató. A legjob­ban „vizsgázó” fajtákat fogjuk majd termelni. Sótér Vilmos megemlíti azt is, hogy bemutatás céljából működtetik a „minikertészetü­ket”. A jövő mezőgazdasági szakembereinek a szakirányú gyakorlati képzésére hatvanki- lenc hektáros terület áll ren­delkezésre. A terméskilátás közepesnek várható, de jóval meghaladja a megyei átlagot. Á mezőgazdaságban nincs nyári vakáció és a tanítási szü­net egy részét is a tangazda­ságban töltik el a tanulók. A nagy idényjellegű betakarítást saját gépeikkel végzik. Várhatóan a tangazdaság te­rülete tovább gyarapodik - tu­dom meg a „szemlézőktől”. De ehhez működő tőke kel­lene. Ám a közhasznú társa­ságnak eddig csak befektetései voltak... Mégis az alsómezői határ­szemle bizakodóbbá tette a két mérnöktanárt, akik valójában egy mintagazdaság kialakítá­sán fáradoznak. Rácz András Nem okoz gondot az „éltető erő” értékesítése Nógrádban nincs tejfelesleg Az ország különböző részein felröppent a hír: mi lesz a nyári tejfelesleggel? Megkérdeztük néhány társas gazdaságban, szövetkezetben, mi a helyzet?- Mi, a Pásztói Avonmore Kft.- vel előzetes megállapodást kö­töttünk. Ennek alapján negyedévenként három ütem­ben megállapodunk a részükre átadott napi tej mennyiségéről, függetlenül a nyári takarmá­nyozástól - tájékoztat André László, a Mátramindszenti Me­zőgazdasági Szövetkezet igaz­gatóságának elnöke. -Kvótán felüli mennyiség részünkről nem várható. A napi hatezer li­ter tejet továbbra is biztosítjuk a négyszázas létszámú tehené­szeti telepünkről. A tej kéthar­mad része export, egyharmad része pedig első osztályú. A cég fizetőképességével meg va­gyunk elégedve.-Tejfelesleg nálunk nincs. Sőt a tervezettnél alacsonyabb a napi fejés átlaga. Két héttel ezelőtt megkezdtük a legelte­tést. Reméljük, hogy ennek ré­vén tejtermelésünk növekedni fog. Jelenleg a szerződésben vállalt mennyiség 60 százalékát adjuk csak. A kifejt tej száz százalékban export minőségű. Tejhasznú állományunkat megvizsgálta az állatorvos, a takarmány vizsgálata sem jel­zett semmiféle kedvezőtlen je­lenséget. Tehenészeti telepün­kön 170 fejőstehén van. Tavaly pályázatot adtunk be a tehénlét­szám növelésére. A támogatás­ból 320-ra kívánjuk növelni az állományt, részben saját neve­lésből, részben vásárlás útján. Jelenleg 210-nél tartunk. Félő, ha augusztus végére nem tud­juk elérni a 320-as állományt, veszélybe kerül a támogatás to­vábbi folyósítása. Nehezíti gondjainkat, hogy az abrakta­karmányt vásárolni kell - mondja Letovai Zoltán, a nem­rég megválasztott a Bátonyte- renyei Mezőgazdasági Szövet­kezet elnöke.-Tejünket a pásztói Avon­more Kft. átveszi. Nyáron va­lamivel többet. Ez sem jelent gondot, mert éves ütemezési tervünkben a nyári időszakra többet vállalunk - így Csató Sándor, a palotási mezőgazda- sági szövetkezet elnöke. A nagyüzemnek 400 tehén­ből álló telepe van. Ebből rész­ben saját állományból, részben vásárlás útján a tavalyi pályáza­ton nyert összegből 60 fejőste­hénnel gyarapították a meglévő állományt. Egyébként naponta ötezer liter tejet adnak át a pász­tói cégnek.- Nem lesz tejfeleslegünk. A valamivel 9 ezer liter feletti napi mennyiséget a pásztói cég és a Naszály Tej Rt. 50-50 szá­zalékban veszi át. Egy hónapon belül a napi kifejt tejünk eléri a tízezer litert. Értékesítése nem okoz gondot. Két cég versenyez érte. Kizárólag extra minőségű. 550 tehenünk van - közli Hol­man József, az Érsekvadkerti Mezőgazdasági Szövetkezet igazgatóságának elnöke.- Két héttel ezelőtt még tej­hiány volt. A többlet feldolgo­zása nem okoz gondot. Heten­ként harmincezer litert lefölö­zünk, a tejszínből tejfölt gyár­tunk, a lefölözöttet pedig bér­munkában Szekszárdon tejpor­nak dolgoztatjuk fel. A másik heti 30 ezer literből bérmunká­ban trappista sajtot gyártatunk — közli Harmos Ferenc , a Pásztói Avonmore Kft. gazda­sági igazgatója. V. K.

Next

/
Thumbnails
Contents