Nógrád Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-03 / 77. szám

6. oldal SporTTüköR 1997. április 3., csütörtök Sokszorosan kitüntették Magyarország „örökös nagykövetét”, a 70 éves Puskás Ferencet Eljutott a csúcsra egy kispesti srác Puskás Ferenc az egykori zseniális labdarúgó tegnap volt hetvené­ves. Ebből az alkalomból többek között megkapta a Magyar Köz­társaság Elnökének Arany Emlékérmét. Tiszteletére díszünnepsé­get is rendeztek a Kongresszusi Központban jeles külföldi vendé­gek részvételével. Az alábbiakban volt játékostársai, s jelenkorunk néhány ismert személyisége mondja el véleményét a magyar és az európai futball egyik legnagyobb Átnéztem azokat az idézeteket, amelyekből kiderül, hogy a ki­lencvenes években mit mond­tak a most hetvenesztendős Puskás Ferencről, az élő, ma­gyar focilegendáról. Az egykori csapattársak dicsérik a játékin­telligenciáját, s egyre-másra ki­fejtik, hogy habozás nélkül bíz­ták rá magukat a pályán. De azt sem hallgatják el, hogy nem ár­tott jóba lenni vele, különben ki-kimaradtak a válogatottból vagy a Honvédből. Szusza Fe­renc még azt is hozzáteszi, hogy az ő válogatottsága azon bukott meg, hogy Puskás nem tűrt meg maga mellett egy má­sik vezéregyéniséget. Az „utókor” értelmezőinek véleménye is ellentmondásos. Két példa erre: Gyurkovics Ti­bor költő, aki egyébként a Mé- szöly-féle labdarúgó-válogatott pszichológusaként is tevékeny­kedett, ezt mondta a Rákosi­kor szakról és Puskás Ferencről: „Még azt is öröm volt hallani az álműszakok álnormás álsztaha­novistái között, hogy Öcsi úr csak úgy volt hajlandó bele­lépni a futballcipőjébe, ha szá­zasokkal bélelték ki.” Végh An­tal író pedig, aki nemrégiben je­lentette be, hogy Miért nem szeretem Puskás Öcsit? címmel könyvet tervez. A kifinomult magyar értel­miségiek kevésbé vívták ki a világ érdeklődését és elismeré­sét, mint ez a hízásra hajlamos, szitokszavakat előszeretettel használó balösszekötő. Valami miatt a külföldi asztaltársasá­élo csillagáról. Puskás „Öcsi” lett az évszá­zad góllövője is gokban is szívesebben beszél­nek a londoni 6-3-ról, Puskás hátrahúzós cseléről, aminek következtében Wright úgy ki­szaladt a pályáról, hogy ajtó-ab­lak tárva maradt, s a labdát már csak be kellett pöccenteni az angol kapuba, mint arról, hogy Bartók zenedarabjában, A kék­szakállú herceg várában miként nyílik ki a harmadik ajtó... Lehet, persze, hogy az ok nem is egy, hanem több és egy­általán nem rejtélyes. Az egyik ok bizonyára az, hogy amíg Puskás Ferenc foci­zott, a labdarúgás volt a földke­rekség legnépszerűbb időtöl­tése. Aki ebben a játékban ki­tűnt - márpedig ő nagyon ki­tűnt - az számot tarthatott a be- cézésre és a hírnévre. A másik ok alighanem a második világ­háború. Emberek százmilliói mentek tönkre, s a lerongyoló­dott, munka nélkül tengődő fia­talok számára a futball jelen­tette a kiemelkedés, a külföldre járás lehetőségét. Sokan mondják, hogy amit az Aranycsapat tagjai műveltek - egy kis csempészés, egy kis ivászat, egy kis edzéskerülés - az előrevetítette a későbbi, a mai fejleményeket. Azt pél­dául, hogy a nemzetközi rang­listán válogatottunk a nyolc - vanvalahányadik helyen sze­rénykedik. A kérdés azonban másfelől is megközelíthető. Ahhoz képest, hogy az idő tájt sok százezer magyar fiatal nem szokott hozzá a rendszeres munkához, a folyamatos fizikai és szellemi erőkifejtéshez , a Puskás-nemzedék tehetséges tagjai nap nap után edzésre jár­tak, s munkakultúrájuk a link- ségük ellenére is felülmúlta a hazai átlagot. Ezzel magyaráz­ható, hogy a harmincon túli, ti­zenhat kilónyi súlyfelesleggel küszködő Puskás Madridban hetek alatt átállt az új, de talán mégsem teljesen szokatlan munkatempóra, s még jó ideig a világ élvonalában maradt. Vajon miként könyvelhetők el a hetvenesztendős futball- zseninek a korszakai? Az első korszaka, ugye, tar­tott tízéves korától negyvenig. Focizott. Magyarországon és Nyugat-Európában. Itthon le­esés virslit kotyvasztott, játé­kostársait is ezzel kínálta - „amatőrként” még meccs előtt is megtehette. Spanyolország­ban tengeri herkentyűt evett, mert az gyorsabban szívódik fel a mérkőzés előtt. Szűkös ma­gyar és spanyol szókincse meg­felelt az itthoni és a kinti átlag­nak, karrierje pedig arról árul­kodott, hogy bárki képes kie­melkedni az átlagból, ha na­gyon akarja. Számomra a legismertebb magyar, Puskás világkarrierje azt sejteti, hogy fogyatékos be­szédkultúrával és tért ölelő át­adásokkal akár a csúcsra is el­juthat egy kispesti srác. Milyen jó volna egyszer arról írni, hogy a magyar valóság nem csak ki­termeli, hanem itthon is tartja a tehetséges embereket. Zöldi László A futballzseni aranyköpései Puskás Ferenc mondta - újságoknak „Soha annyi tolvaj nem járt a futballpályákon, mint az Arany­csapat idejében. Mindenki a labdát akarta elvenni tőlünk.” (Nemzeti Sport, 1993. december 5.) „A labdarúgásban sok a duma és kevés a pénz.” (Jászkun Krónika, 1994. február 22.) „Bennünk nem a kukac motoszkált, hanem a tehetség.” (Nemzeti Képes Sport, 1994. augusztus 9.) „Mindig azzal a lábammal rúgtam a gólt, amelyik „kéznél” volt.” (Népszava, 1996. május 18.) Nem sikerült jól az „ősbemutató” Sípszóig tart a meccs... Magyarország-Ausztrália 1-3 (1-1) Illusztris vendéget fogadott Magyarország labdarúgó-vá­logatottja szerda délután a Népstadionban. A csodás, nyárias verőfényben Ausztrá­lia együttesével játszott barát­ságos mérkőzést Csank János szövetségi kapitány együt­tese, mely az április 30-i züri­chi vb-selejtezőre próbált kedvező „alaphangulatot” te­remteni. Húsz perccel a mérkőzés­kezdés előtt Juan-Antonio Samaranch, a NOB spanyol elnöke is megjelent a zászlók övezte díszpódiumon, s kö­szöntötte a hetvenedik szüli- napját ünneplő Puskás Feren­cet. Miután az ünnepelt kez­dőrúgást végzett, a következő összeállításban kezdett a két gárda a német Albrecht síp­szavára: Magyarország: Babos - Bánfi - Kuttor, Keresztúri (Plókai A.) - Nyilas (Dombi), Urbán (Illés), Balog (Ara­nyos), Halmai, Nagy N. - Torma (Horváth F.), Klausz. Ausztrália: Bosnie - Hor- vat - Vidmar, Popovic - Sla­ter, Skoko (Muscat), Zelic, Vidmar, Lazaridis - Arnold (Aloisio), Viduka. Gl.: Kla­usz, ill. Vidmar (2), Muscat. Sárga lap: Balog, illetve Skoko. 6. perc: góllal „nyitott” a távoli ország legénysége. Sla­ter jobbról magasan átívelt, Urbán kicsit elkésett a be­avatkozással. így azután Au- relio Vidmar tálcán kapta az esélyt, mintegy hét lépésről a magyar kapu bal oldalába fe­jelt. (0-1). Álmatagon, egyfajta dél­utáni szunyókálós hangulat­ban játszott a magyar legény­ség. A hatalmas termetű ausztrálok a légtérben korlát­lanul uralkodtak, ám sokkal inkább a földön járatták a labdát. 14. perc: Klausz kínálta fel a labdát lövésre, Balog bom­bázott is, a 16 méteres lövés elzúgott a kapu bal oldala mellett. 32. perc: Lazarides a jobb oldalon robogott el, éles bea­dásába Bánfi úgy lépett bele, hogy a labda szögletre pat­tant. Gyakorlatilag az ellen­akcióból azután egyenlített Magyarország. Urbán ját­szotta meg Tormát, a fiatal csatár a balösszekötő helyén futtatta Klauszt. A Salzburg légiósa pár, gyors lépés után mintegy 16 méterről egészsé­ges, félmagas lövést küldött a kapu bal oldalába. (1-1). Ettől feléledt a Csank-csa- pat, s valamelyest kézbe vette az irányítást. A második félidőben visz- szaesett az amúgy sem magas színvonal, a kapuk csak oly­kor-olykor kerültek ve­szélybe. 88. perc: úgy tűnt, hogy döntetlenre végződik a talál­kozó, amikor megszerezte második gólját az ausztrál vá­logatott, miután védelmi hibát követően Muscat 14 méterről a jobb sarokba talált. (1-2). Két perccel később har­madszor is eredményes volt az ausztrál válogatott: egy jobb oldali beadás után a hosszúsaroknál érkező Aure- lio Vidmar négy méterről fe­jelte a labdát a hálóba. (1-3). Rosszul sikerült hát a sváj­ciak elleni főpróba, s eddig száz százalékosak ellenünk az ausztrálok. Zárás a sízőknél - A Petőfi DSE legjobbjai: Szabó, Kimer és Czene Döntő a tehetség és a szorgalom Megtartotta évzáró rendezvényét a salgótarjáni Petőfi DSE sí­szakosztálya. Az értékelő összejövetelen a versenyzőkön kívül megjelentek a szülők, s a sízők iskoláinak képviselői is, valamint Horváth Mihály, a megyei sportigazgatóság igazgatóhelyettese. Horváth Péter, a Petőfi DSE sí­szakosztályának elnöke mon­dott először köszöntőt, majd Czene Gyula társadalmi elnök értékelte a versenyévadot. Megállapította: a szép, de rend­kívül nehéz és sokféle képessé­get igénylő sportágnak to­vábbra is Salgótarján a legerő­sebb bázisa az országban. Ezt bizonyítja, hogy ebben az évadban is sikert sikerre hal­moztak a Petőfi DSE sportolói, akik négy sportágban: sífutás­ban, biatlon­ban, sírollere- zésben és szá­razbiatlonban versenyeztek. A havas szezon kissé csonka orszá­gos bajnoksá­gán (a lég- fegyveres bi­atlon hóhiány miatt elma­radt) összesen 10 arany-, 14 ezüst- és 12 bronzérmet szerez­tek a tarjániak. Az országos di­ákolimpiáról hét arany-, négy ezüst- és négy bronzéremmel térhettek haza, így összesen 51 (!) érem jutott a nógrádi me­gyeszékhelyre. A Petőfi DSE legjobbjai nemzetközi versenyeken is helytálltak, mégpedig a magyar válogatott színeiben. A Madách gimnázium tanulója, Szabó Krisztián tagja volt a síroller-vi- lágjátékokon ezüstérmes ifjú­sági magyar csapatnak, míg a „kereskedelmibe” járó Kimer Erzsébet a biatlon junior világ­bajnokságon bizonyította, hogy lövészetben is kiválót tud nyúj­tani. Az olimpiai reménységek nemzetközi versenyén a szintén madáchos Czene Zsuzsa szere­pelt nagyszerűen, s felállhatott a dobogó második fokára. Bo­gár Edinának ugyanitt az érté­kes negyedik helyet sikerült megszerveznie. Á síiskolák nemzetközi versenyén Szolnoki Adám és Ráduly Dóra nyújtott átlagon felüli teljesítményt. Az egyesület vezetőinek ér­tékelése szerint az elért ered­ményekben kiemelt szerepe van a szülőknek, akik folyama­tosan munkát és anyagi áldoza­tot is vállalnak. A városi önkormányzatot is köszönet illeti, mert tudják, hogy a sízőknél színvonalas és eredményes munka folyik, s ér­demesek a támogatásra. A Petőfi DSE edzői és veze­tői, Vincze István, Vadas István, Föld László és Horváth Péter (akik tevékenységüket társa­dalmi munkában végzik) or­szágszerte ismertek szakértel­mükről. Mindenképpen indo­kolt azonban fiatal edzők be­kapcsolása is a sí utánpótlás­nevelésébe. Az egyesület eredményeiben a sízők iskoláinak is jelentős érdemei vannak. Az egyesület­nek tovább kell bővíteni ezen iskolákkal a kapcsolatot. Az OTSH Nógrád megyének és az „anyaiskolának”, a Pető­finek adott különdíja vagy a vá­ros polgármesterének fogadása bizonyára további erőfeszítésre serkenti e szép téli sport műve­lőit - mondotta az elnök. Természetesen szó esett az évzárón a jövőről is. A Petőfi DSE továbbra is kiemelt felada­tának tekinti a legkisebbekkel való foglalko­zást, a tehetségek feltárását és ver­senyeztetését, a nemzetközi megmérettetése­ken való részvé­tel feltételeinek megteremtését. Horváth Mi­hály sporttanács­nok, a megyei sportigazgatóság igazgatóhelyet­tese elmondta, hogy tapasztalatai szerint Nóg­rád megyén kívül is elismerést váltanak ki a tarjáni sízők sike­rei, melyek elsősorban a kitartó szorgalomnak és a példás szer­vezettségnek köszönhetők. A Petőfi DSE vezetése az összejövetel végén megjutal­mazta valamennyi sízőjét, s egy-egy díszes serleggel aján­dékozta meg a három legered­ményesebb versenyzőt: Szabó Krisztiánt, Kimer Erzsébetet és Czene Zsuzsannát, akik nem­zetközi versenyeken is eredmé­nyesen szerepeltek. M. K. A három sikeredző: Földi László, Vadas István és Vincze István Az inflációs növekedéshez képest... _ 2000-ig kamatmentes I Rendkívül részletfizetés • kedvezd fizetési feltételek: e. 0% kamat 50% előleg 1-4 évig terjedő részletfizetési lehetőség autóbérlési lehetőségek eégek és vállalkozók számára! a bérleti díjak ÁFA-tartalma visszaigényelhető. Most használt autóját 200.000 forintig beszámítjuk. Bravo Ajtók szórna: 3 Márkakereskedőinknél külön szaktanácsadó segíti abban, hogy az Ön számára legmegfelelőbb választás szülessen. Keskeny és Társai Kft., 2660 Balassagyarmat, Régimalom u. 4., tel.: (35) 314 039, fax: (35) 301 822 Ajánlatunk a következő modellekre érvényes: Brava Ajtók száma: 5 Marea Ajtók száma: 4 Marea Weekend Ajtók szórna: 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents