Nógrád Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-03 / 77. szám

4. oldal Mozaik 1997. április 3., csütörtök IbI Nyolcvan diák otthona az egykori baglyasi bányakaszinó - Harmincéves az intézmény 3" zo-G-'{I ?. . Megmentett lelkek, szelídített múlt Koromfekete, denevérszeru lény repül egy fészekből kinéző madárra. A baglyasi Hétközi Diákotthon lépcsőfordulójában lévő gyermekrajz egy későbbi, tragikus életút vészjelzése volt. Botár Béla igazgató intő jelként hagyta ezt a falon. Hite szerint együtt kell élni a rájuk bízott közösséggel, s munkájuk próba­köve, hogy meg tudják-e állítani a problémás környezetből ér­kező gyereket a lejtőn. könnyű, hisz’ jelenleg az isko­lák a fejkvóta miatt annyira ra­gaszkodnak a létszámhoz, hogy sokszor pedagógiailag indoko­latlan döntéseket hoznak. Ne­künk itt is kell tudni tartani azokat, akiket ránk bíznak. Nyi­tott intézmény vagyunk, de hogy mi azért vagyunk, hogy segítsünk nekik. Teljesen nem lehetünk szülők, de meg kell próbálni megállítani a lejtőn a gyermeket, s valamilyen fejlő­dési pályát kell tudjunk adni nekik. Ez a pedagógus valódi próbája. Ivády Viktor logopédus is gyakori vendége a diákotthonnak Y; Harmincéves a baglyasi diák­otthon, mely eredetileg bányá­in kaszinónak épült. Egy ideig a * Déryné színház vándortársula- -r tának a szálláshelye volt, majd ' az épület művelődési házként M szolgálta a baglyasiakat. 1966- ban Csík Pál és Ferenc Imre a síí' városi tanáccsal is megküzdve, bi egy határozatot fogadtatott el a -■J .diákotthon alapításáról, ennek sí köszönhetően 1967. március 1- jén Kun István földrajz-történe­lem szakos tanár másodmagá­val kezdte összegyűjteni Salgó­tarjánból a problémás gyereke­ket. Az indulás évében a 22 alsó­tagozatos diák tanulmányi át- h laga 1,5 volt. A bányák bezárá­!- Egy arc, egy mosoly a sok közül sát követő években az elnépte­lenedés veszélye fenyegette a baglyasi általános iskolát. En­nek ellenére a helybeliek kez­detben nem nézték jó szemmel a diákotthon ide kerülését. A feszültségek mára oldódni lát­szanak. A város és a lakosság -ß) gondjainak szaporodásával nőtt ■ a diákotthon gyermeklétszáma g is.-f> A hetvenes évektől -a i;; Déryné színház elköltözését követően- birtokba vették az emeleti részeket, kórházi vas­ágyakat, szőnyegeket szereztek -i> be, melyeket fokozatosan ba­rátságosabb környezetet terem­tettek. A többször felrobbant -• olajkályhák helyén ma már §■ gázüzemű központi fűtéses ra­il' diátorok adnak meleget, s az in­tézmény egykori mozihelyisé- -s gében olyan többfunkciós teret öl alakítottak ki, melyben prog­ramot kínálnak a baglyasi lako­soknak is. Mára konditerem, „ zárt láncú televíziós-, és videós rendszer, korszerű hang- és fénytechnika, számítógép, fénymásoló, iskolagaléria segíti azokat a gyerekeket, akiknek nemhogy simogatás, jó szó, de sokszor még enni­való sem jut oda­haza.- A baglyasi Hét­közi Diákotthon la­kóinak jelenleg 81 százaléka cigány származású, több mint fele túlkoros. Van köztük olyan negyedik osztályos is, aki már tizen­négy éves. Hatéves kortól jöhetnek hozzánk, az önkormányzat - mint fenntartó - jó­voltából mi hétfőtől péntekig (a szociális rászorultság miatt többnyire) ingyen tudunk biztosítani rendszeres étkezést, megfelelő szállást és emberi környezetet - mondja Botár Béla, az intézmény igaz­gatója. - Fennállása óta kétezer gyermeket tudott segíteni a diákotthon. Létszámunk nyolc­tíz éve állandósult nyolcvan fő körül. Nem egyszer találkozunk olyan óvodással, akinek a szü­lei nem tudnak enni adni. A családi háttérről annyit, hogy olyan gyerekek is vannak itt, kiknek a szülei még egyszer sem jöttek el, hogy megnézzék, milyen környezetben élnek hétközben a gyermekeik.- Amikor hozzánk kerülnek a gyermekek, hatalmas indulat feszül bennük. A kisgyermek a szüleinek tanul. Ők azonban - többnyire - saját bajukkal, megélhetési gondjukkal, nyo­morúságukkal vannak elfog­lalva - folytatja az igazgató.- Amikor bepisil a gyermek, vagy annyira leköti a figyelmét az otthoni családi gond, hogy „nappali álmodóvá” lesz, akkor kell a pedagógusnak segítenie. Nem elég idehoznunk a gyer­meket. Igaz, ma már ez sem egyáltalán nincs szökés, kár­okozás, nem úgy mint más, ha­sonló intézetben.- A tőlünk kikerült gyerekek elvégzik a nyolc osztályt, vég­zőseink zöme tovább is tanul. Van olyan középiskolás, akinek évekig ez volt az otthona, s kérte, hogy a középiskola ide­jén is lakója lehessen a diákott­honnak. Az erőszakos gyermekeket nem az erőszak eszközeivel ne­veljük. Konditermünk, a ju­jitsu edzések, a modem tánc órák mind-mind lehetőséget biztosítanak arra, hogy a gyer­mekek levezessék a fölös ener- giát, és megmutathassák éréke­iket. Ez a nevelésnek hosszabb útja, de .csak ez hozhat ered­ményt. Aki a gyermekvéde­lemben dolgozik, annak meg­szállottnak kell lennie. Mindig történik valami: ha belázasodik egy gyermek, nem küldjük haza, ápoljuk. A gyerekeket nem érdekli, hogy a pedagó­gusnak milyen nyűge-baja van. Ok természetesnek veszik. Mint már arról korábban be­számoltunk, a diákotthon lakói, és a tarjáni főiskolások közt új­fajta kapcsolat van kialakuló­ban. Tizenöt-húsz hallgató a számviteli főiskoláról vállalta, hogy személyes kapcsolattar­tással vesznek pártfogásba gye­rekeket. Mint idősebb „test­vér”, valami olyat tudnak adni a baglyasi otthon lakóinak, amit más nem adhat meg. Pályázati úton nyert pénzből szervezik programjaikat, s ez is segíti az intézmény piramis rendszerű gyermekvédelmét, melynek alapköve a túlélési szint, s a biztonságon, védettségen, tár­sadalmi szükségleteken keresz­tül vezet a sikeres alkotómun­kához, az önmegvalósításhoz. Az utóbbi években stabil volt a baglyasi kollektíva, az idei tanévben azonban ilyen-olyan okból tíz dolgozó távozott a ti­zennyolcból. Ezt már a gyer­mekek is megérzik, így Botár Béla igazgató jogos türelmet­lenségét értjük, mikor a régi ke­rékvágásba zökkenést várja. Munkájuk elismerése, hogy más iskolák gyermekvédelmi felelősei keresik, tanácsot kér­nek egy-egy szituáció megol­dására. az igazgató azt tervezi, klubot hoz össze a gyermekvé­delemmel foglalkozóknak. Baglyason, az intézmény harmincadik születésnapja al­kalmából rendezett ünnepség- sorozaton az otthon lakóinak fellépése mellett a cigányfolk­lór együttestől a Nógrád Tánc- együttes gyerekcsoportjáig, énekkarosok, hagyományőrző csoportok látogattak el hozzá­juk. Nincsenek egyedül. Fonto­sak, s ezt a Hétközi Diákotthon nyolcvanegy lakója is érzi. Tarnóczi László Feszült figyelem tanulás közben fotók: GYURIÁN Átmeneti taijáni társaság a munkanélküliekért Visszatérés a munkához Mióta Antal Imre helyett a József Attila Művelődési Központ „C” épületszár­nyával kapcsolatos elemzé­sek folynak a médiák csap­jaiból, már az sem tűnik meglepetésnek, hogy van­nak, akik a Salgótarján Fog­lalkoztatási Közhasznú Társaság tevékenységét ösz- szekeverik a Salgó Vagyon Kft.-ével. A legutóbbi ön- kormányzati ülésen a téma előterjesztőjét, Sarló Béla alpolgármesterét a kht.-vel kapcsolatos tudnivalókról kérdeztük.- Mikor és milyen indokok alapján kezdték el szervezni a közhasznú társaságot?- A társaság szervezése már akkor megkezdődött, amikor tavaly, a miniszterel­nök salgótarjáni látogatásakor aláírásra került a mindenki ál­tal ismert dokumentum, amelyben tulajdonképpen Horn Gyula is elismerte, hogy a megyeszékhelyen sürgősen javítani kell a foglalkoztatási helyzeten. A hosszú távú stra­tégiai cél csakis a nagy befek­tetőkön keresztüli munka­helyteremtés lehet. Amíg vi­szont a tervezett vállalkozá­sok nem indulnak meg, addig is, azaz az átmeneti időszakra is biztosítani kell minél több ember számára a munka vilá­gába való visszatérés lehető­ségét. Kötelességünk gon­doskodni ebben az átmeneti időszakban is a munka nélkül maradtak egzisztenciális fel­’ tételeinek javításáról. A szán­dékot tett követte, melyben partnerekre találtunk a Kö­zép-magyarországi Regioná­lis Fejlesztési Kft.-ben és a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapít­ványban.-Az egyik sajtótájékozta­tón a kht. vonatkozásában az úgynevezett debreceni mo­dellről szólt. Miért pont ezt választották?- Más helyeken, mint pél­dául Ózdon egy-egy nagy cég leépítésével kapcsolatosan hoztak létre társaságokat a foglalkoztatási gondok orvos­lására. Ezzel szemben mi, természetesen hosszas szak­mai egyeztetést követően, azt a modellt választottuk, ami Debrecenben valósult meg. Ez alapvetően önkormányzati típusú, abból építkezik, épp’ ezért sok hasonlatosságot tud­tunk felhasználni a tervezés során.- Az önkormányzat érde­keltsége miben jelentkezik?- Olyan működési területet alakíthat ki az önkormányzat, amelyben aktív közvetítői szerepet játszhat, ráadásul úgy, hogy munkához segít embereket, mindezt a számára is szükségesen végrehajtandó feladatokkal összhangban. Ezek közül például a környe­zetvédelmet, az épületkarban­tartásokat, és a szociális prob­lémák megoldását említem. Vagyis az önkormányzat fog­lalkoztat is, ugyanakkor fel­adatokat lát el. Alapítótársa­ink mindemellett az újabb be­fektetők és az általuk igényelt munkaerő vonatkozásában segítik az önkormányzati szándékot. A lényeg az, hogy amikor „beindul az üzlet”, akkor legyen kikkel. Termé­szetesen a kht.-t átmeneti megoldásnak tervezzük. A cél ugyanis az, hogy a városban egy az országos átlagot nem meghaladó munkanélküliségi arány legyen.- Hogyan fog egymásra ta­lálni a munkát kereső, és a munkát intéző kht.?- A munkaügyi központtal közösen áprilistól elkezdjük az adatok feldolgozását. Min­den érintettet meg kívánunk keresni, folyamatosan és együttműködést kérve tőlük. A velünk együttműködni kí­vánók kitöltenek egy részletes adatlapot, mely alapján min­denkinek az egyéni boldogu­lásának megfelelő feltétel- rendszert próbáljuk meg ki­dolgozni. B. M. Országos tanácskozás Balassagyarmaton Határőrök egymásért A Hivatásos Határőrök Szakszervezete a közel­múltban konferenciát tar­tott Balassagyarmaton. A Balassagyarmati Határőr Igazgatóságon lezajlott ta­nácskozáson többek között részt vett a Belügyminiszté­rium, a Határőrség Országos Parancsnoksága, a miniszté­riumi érdekegyeztető tanács titkára, valamint az ország hat határőr igazgatóságának kép­viselői. A tanácskozás legfonto­sabb célja volt az együttmű­ködés tapasztalatainak, s a to­vábbi teendőknek a megbe­szélése. Mind a Belügymi­nisztérium, mind a szakszer­vezet felszólaló képviselői érdeklődéssel kísérték figye­lemmel azt, hogy kölcsönösen miként ítélik meg az érdek- egyeztetés lehetőségeit, az ér­dekvédelem törvényi megva­lósulását, különös tekintettel az eddigi eredményekre és az .érdekvédelmi munka folyta­tására. : Nógrádi Kovács György: Végzetes nászút a kastélyban Váratlanul felnevetett. Tamás­nak még a háta is lúdbőrözött a szörnyű hangtól.- Ha Hindenburg - ki tudja honnét, miről jutott eszébe - át­adta hatalmát Hitlernek, én mi­ért ne cimborálhatnék az ör­döggel? Elvégre paranoiás vagyok. Gyógyítha­tatlan. Ki tudja megállapítani, hogy az ilyen be­teg agyak szurdokaiból, mikor és miért törnek elő, sötét tettekre serkentő, indulatok.- Te ... tényleg beteg vagy, de nem törődöm vele - válaszolta Tamás. Egyébként is, semmit sem vettem észre rajtad, hacsak nem a gyakori és gyors hangulatváltozásaidat. Szeretlek ... Felmentenek, egyébként is önvédelemből tetted. A holttesteket nem te vitted a pincébe.- Én mondtam Ferkónak ... Együtt hoztuk ki őket, külön-külön az autómban. (27.)- Remélem nem te ...- Kérésemre vitte ki őket a telepre - vágott közbe Réka, elértve a férje gondolatát - s gyúj­totta fel.- Akkor sem ítélnek el.-Zárt intézetbe dugnak. Én büntetem meg magamat, mert aki bűnt követett el, az bűnhőd­jék is, viszont - célzott régebbi ígéretére - az utolsó leheletemig szeretlek téged, Tamás.- Réka, engedj ki, légy szíves!-Nem lehet, szívem! Ne láss ilyen feldúltam kificamodottan. Maradjak meg úgy az emléke­zetedben, amint elváltunk. Egyébként sem érnék rá beszélgetni, mert percről percre összébb szo­rul körülöttem a hurok.- Miért gyújtottátok fel a fatelepet? - kér­dezte Tamás, talán hogy elterelje felesége fi­gyelmét, s időt nyerjen.- Nyomozók jelentek meg a környéken, s amint te is tudod, pánikba estem, hogy elve­szítelek. Atvittem a két hullát a fatelepre, de előbb-utóbb ott is felfedezték volna őket. Ha szénné égnek, sohasem tudják meg, gondoltam, s egyben segíteni akartam a munkanélküli falu­siaknak is. így megtarthatlak téged is . .. Veszí­tettem.- Még semmi nincs veszve.- Mindent, mindenkit elveszítettem. Tamás az ajtónak esett. Többször nekiszaladt, a vállával feszegette. Keze, lába újra vérzett... Miután nem sikerült kitörnie, a lábával akarta kiütni az ajtó díszes betéteit, de az sem ment. Elkeseredetten rázta a kilincset, közben megál­lás nélkül kiáltozott, könyörgött, hogy engedje ki, ne csináljon ostobaságot - Szereti. Vele akar élni, megöregedni . . .- Ne haragudj - hallotta Rékát, miután végle­gesen megállapította, hogy ezen a régi, ke­ményfa ajtón, nincs ember, aki kitörne. - Egyet­len pillanatra sem ámítottalak a minap: igazán beléd szerettem. Egyedül téged szeretlek, vi­szont engem már az sem nyugtatott meg. Nem vagyok, nem is leszek többé nő. Ezek után főleg nem élhetek veled. Egyedül én vagyok az oka. Megbüntetem magam ...-Réka, ne! Nyisd ki az ajtót és beszéljünk meg mindent nyugodtan! Elhallgatott, mert a folyosóról Réka lépteinek távolodó koppanásai hallatszottak. Azzal egy időben autóajtó csapódását hallotta. Ablaka a parkra nyílt, azon hiába kiabált volna ki. Újra az ajtónak esett. A kilincset rázta, rugdalta a térdé­vel, a vállával nekidőlve feszegette. Régebbi se­bei tovább szakadtak, véreztek. Torkaszakadtá- ból ordított. A nyomozótisztek érkeztek meg. A kiabálását hallva az ajtóhoz rohantak és kinyitották. Tamás meg sem szólalhatott, mert Réka szo­bája felől lövés dörrent. A két nyomozó azonnal futásnak eredt. Ta­más a falba fogódzkodva kimerültén botorkált utánuk. A szoba előtt a főhadnagy útját állta:- Borzasztó látvány. Ne nézze meg! (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents