Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-08-09 / 57. szám

1997. március 8., szombat Látóhatár 7. oldal Vanó Sándor, a „Kakuk-fióka” képviseli hazánkat a Toyota európai szerelőinek versenyén Harmadszor is elnyerte a legjobb szerviz címet a Toyota Kakuk Kft. Harminchárom hazai márkaképviselet közül a tavalyi értékelés alapján ismét a salgótarjáni Toyota Kakuk Kft. nyerte el a legjobb Toyota szerviz címet. Az elismerést a Toyota Motor Corporation eu­rópai igazgatója adta át a múlt szombaton Budapesten, a Hotel Gellértben megrendezett ünnepsé­gen. A „mesterhármas” ürügyén beszélgettünk Kakuk Józsiéi ügyvezető igazgatóval. tegóriájában a világ legmeg­bízhatóbb autójának. Ebből is szépszámmal fogyott.- Lassan viszont nyit a genfi autószalon: melyik Toyota mo­évtől a világbajnok Celicát a Corolla rali-változatával cseréli fel. Az új személygépkocsi sze­relősorán hamarosan megkez­dődik a sorozatgyártás, s ná­Együtt a nagy csapat (balról a második Kakuk József ügyvezető igazgató) fotó: rigó tibor-Milyen ismérvek alapján ke­rült ismét Salgótarjánba a dísz­keretes emléklap?-Az értékelési rendszer nem változott. Számított, mennyire felkészültek a munkatársaim, milyen a szerviz felszereltsége, megjelenése, hány gépkocsit szervizeltünk, volt-e reklamá­ció, voltak-e panaszos ügyfe­lek... Összesen tizenhét szem­pont alapján pontozták a már­kaképviseleteket. Még az is számított, milyen a szerviz terü­letén a parkolási lehetőség. Ez volt a dolog egyik oldala. A bí­rálóbizottság azonban kérdőí­veket küldött ki az ügyfeleink­nek, ahol az elégedettségüket vizsgálták. Természetesen ebbe minket nem avattak be. Minde­zek alapján immár harmadik egymást követő évben mi kap­tuk meg ezt az elismerést. Az igazsághoz tartozik, hogy ezen az ünnepségen jelentik be, me­lyik volt a legeredményesebb márkaképviselet, a gépkocsie­ladások tekintetében. Tavalyi mutatója alapján a budapesti, de svájci érdekeltségű Emil Frey érdemelte ki az ezzel járó elismerést.-Még sokan emlékezhetnek, hogy 1992-ben a nem hivatalos eladási listát a Toyota Kakuk Kft. nyerte meg... Szervizelés­ben az élen végezni viszont sok­kal nehezebb. Különösen Kelet­Magyarországon...- Nagyon sokat számít a kö­rülöttem lévő csapat. Ezek a gyerekek hisznek abban, amit csinálnak, amit bizonyít, hogy valamennyien eredményes vizsgát tettek a Toyota által elő­írt éves megmérettetésen. Kü­lön öröm számomra, hogy a műhelyemben 1989 óta dol­gozó Vanó Sándor elérte a leg­magasabb vizsgaszintet, s azt teljesítette. Ennek alapján el­képzelhető, hogy ő képviseli Magyarországot az ősszel meg­rendezésre kerülő európai Toyota-szerelők bajnokságán Brüsszelben. S az is jó érzéssel tölt el, hogy már kinevelődött az utánpótlás is, hiszen Erdei Szabolcsot mindössze két vizsga választja el a szükséges és elérhető legmagasabb minő­sítéstől. Ahogy őt ismerem, ez menni fog. De említhetem az itt dolgozó valamennyi fiatalt, hi­szen nálunk csak az marad meg, aki teljesíti a japánok által előírt ismeretanyagot, s az álta­lam támasztott szakmai, emberi normákat. Gyakorlatilag már évek óta nincs fluktuáció.-Mi jellemezte a tavalyi év forgalmát? A laikus annyit mindenesetre érzékel, hogy tet­szetősebb formájú haszongép­járművekfutnak az utakon.-Tavalyelőtt a személygép­kocsi fogyott jobban, tavaly vi­szont a haszonjárművek, hiszen típusváltás történt. Ezek a jár­művek, úgy látszik, Magyaror­szágon is verhetetlenek, mivel az eladási statisztika éllovasai. Különösen sokat adtunk el a ki­tűnőre sikeredett Hiace mo­dellből. Nagyon sokat számí­tott, hogy a rendkívül szigorú német minősítő intézet (TUV) immár kilenc éve a Toyota Ca­rina személygépkocsit tartja ka­dellre szabtak idén új ruhát?- Minden bizonnyal az év si-. kerautója lesz az újjászabott Corolla. Bár még nem láttam fényképen sem (köztudott, hogy a japánok e téren nagyon titokzatosak), de ismerve a gyár fejlődését, nincs kétségem afe­lől, hogy ez az autó biztos be­futó lesz. Ráadásul nemcsak a közutakon, hanem a sportban is. A Toyota ugyanis ettől az lünk legkorábban szeptember­ben kapható majd a Corolla.-Milyen terveket dédelget Kakuk József ebben az évben?- Bár még csak hat éve léte­sült a tóstrandi objektum, né­hány helyen bizony már az el­használódás jelei látszanak. Felújítottuk a szerelőműhelyt, s hamarosan következik a laka­tos- és fényezőműhely is. Utóbbi kikerül az épületből. pontosabban egy bővített szárnyban kap helyet. Leváltjuk a technológiát is, hiszen annak idején a legmodernebb soproni festőfülke mára bizony elavult, magasabbak a hatósági elvárá­sok, s magasabbak az igények is. Ezért a világhírű német Wolf cég kamráját építjük be, a régi festő helyén pedig megnövek­szik az előkészítő helyiség. Mindemellett az épület külseje is megérett a csinosításra.- Az elmondottak alapján ön akár elégedett ember is le­hetne...-Lehetnék, de nem vagyok az. A jövőt illetően borúlátó vagyok: most elsősorban a poli­tikai életre gondolok. Úgy hi­szem, nem egy ember vélemé­nyét mondom ki, amikor megállapítom: nem ezt a lovat akartuk! Az autós szakmában azonban derűlátó vagyok, hi­szen a Toyota gépjárművek minősége, megbízhatósága még mindig visszacsábította cserét fontolgató vevőköröm 99 százalékát, s aki ismeri a hasz­náltautó-piacot, az tudja, hogy egy használt Toyota eladása ma azért gond, mert ilyen alig akad...- Tartogat-e meglepetést a Toyota az idei szezon kezdetén?- Természetesen, áprilisban nagyszabású akció kezdődik. Ennek során akár 600 ezer fo­rint árkedvezményt elérhetnek vevőink. A részletekről sokat hallanak majd márciusban. Ér­demes lesz odafigyelni a Toyo­tára! (X) Nógrádi Kovács György: Végzetes nászút a kastélyban A széles folyosót egyik oldal­ról áblakok borították, vala­mennyi a gyönyörű és ápolt parkra nézett, a másikon diszk­rét bemélyedések, nagyobb nyitott hallszerű létesítmé­nyek: dohányzók, társalgók és a szobák ajtajai sorakoztak. Rékát nem találta a szobájában. Helyette egy levelet fedezett fel az asztalán: „Annyira dolgoztál, hogy nem akartalak megzavarni - olvasta. - Egyedül ebédeltem. A te ebédedet elhoztam. A konyhában van a tűzhe­lyen. Finom csirkepaprikás. Te szereted. Légy szíves, melegítsd meg! És süti. Házipiskóta. A kedvenced. Vásárolni mentem a városba. Es­tére érek haza. Puszi: Réka. Miután végigolvasta, összegyűrte és mérge­sen a zsebébe dugta. Egyáltalán nem értette, hogy miért ideges, holott lassan megszokta Réka különös viselkedését. Megfordult, de nem a konyhába ment, mert egyáltalán nem érzett éhséget, letörten visszasé­tált a szobájába. Öt óra is elmúlt, mire végre otthagyta a mun­káját és kilépett a szobájából. Sétál, utána meg­szokott esti futásaként - mert reggel és este rendszeresen futott - leszalad a tóhoz, leúszik néhány száz métert, visszafut a kastélyba, mert akkorára biztosan megérkezik Réka is. Lent az óriási park színes kavalkádja fo­gadta. A falusiak szerint, a kastély régi tulajdonosa, anyai ágon hercegi származású gróf őse, száz­negyven féle különös, a világ több tájáról, In­donéziából, Dél-Amerikából, Ciprusról, Olaszországból összevásárolt és ideszállított különleges fát, cserjét, bokrot, botanikai külön­legességet telepíttetett a parkba. Az előtte álló óriási cserfán lompos farkú mókus játszott, ugrált egyik vastag ágról a má­sikra. Hosszú farkú szajkó utánozta. Ha nem si­(10.) került, mérgében rikácsolt néhányat. Hosszú percekig sétált, gyönyörködött az elébe terülő látványban, mire döntésre jutott, hogy felkeresi a kísérteties pincét és közelebb­ről is megnézni. Esetleg bepillant a belsejébe is. Visszafutott az épületbe az elemlámpájáért, mert azt is hozott magával, hozzá pótelemet, ugyanis - figyelmeztette előre Réka - ezen a vidéken gyakoriak az áramszünetek, vagy az áramkimaradások. Mialatt a szellempincéhez igyekezett, a fris­sen kaszált fű Ferkót juttatta eszébe. Csak tá­volból látta eddig, ugyanis az állandóan kerülte. Réka szerint kifejezetten félt tőle. Ha meglátta, menekülő vadként, az óriási bokrok mögé la­pult, ami meglehetősen zavarta Tamást. A gnóm kimondottan félelmetes küllemű, enyhén mondva is egzaltált, ám rendkívül erős férfi hírében álló öregtől sokan féltek a faluban, nem beszélve az idegenektől, akik lehetőleg messzire elkerülték. Tamást csipetnyit sem tar­tott tőle. Ifjú felesége testileg továbbra is megmagya­rázhatatlanul viselkedett vele szemben. Sokszor átölelte, szorosan hozzásimult, csókokat pö- työgtetett az arcára, babusgatta, simogatta, vég­telenül udvariasan, előzékenyen kezelte, még a gondolatát is igyekezett ellesni..., viszont mi­helyt ő érzékien simogatni kezdte, a ruhája alá nyúlt, kigombolgatta a blúzát... megmereve­dett, combját védekezőn összeszorította, bána­tos pillantásaival, de szerelmesen a türelmét kérte. Egyszerűen nem haragudhatott meg rá. Más­ként - annak ellenére, hogy nagyon szerette - régen itt hagyta volna. De hát gimnazista korában is ugyanígy visel­kedett, éppen emiatt szeretett bele. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy önmegtartóztatásának, kimértségének nem az ártatlansága, hanem va­lami más lehet az oka. (Folytatjuk) Teherautóval kellett volna Mónikának a nőnapi műsor felvételére utaznia A szerencse(kerék) forgandó Ünnepel a Szerencsekerék című televíziós vetélkedő is. A nőnap alkalmából az ország három végéből érkezett höl­gyek mérik össze ma este fél héttől tudásukat. És nehogy azt higgyük, hogy közeledünk a fővároshoz, a szerkesztők Salgótarjánt is az ország vé­gei közé sorolták: a Besz- terce-lakótelepen élő Mezei Mónika is ott lesz ma a kép­ernyőn.- Lassan négy éve, hogy je­lentkeztem a vetélkedőbe, ám egy éve még csak a közönség soraiba kaptam helyet-kezdi beszélgetésünket a fiatal, gye­sen lévő üzemgazdász. - Akkor újra jelentkeztem, és február 6- án próbajátékra szóló meghívót találtam a postaládában.- A nézők azt hiszik, a próba­játék is a kerék körül zajlik . . .- Ez nem így van, teszteket töltöttünk ki, melyekben pél­dául a „szeretlek”-et kellett kü­lönböző európai nyelvekre for­dítani. Az ezt követő szóbeli meghallgatáson pedig egészen a legbelsőbb magánéletünkig be kellett számolnunk otthoni dolgainkról.- Akkor ott azt ígérték, egy éven belül értesítenek, annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor öt nap múlva „szeren­csekerekes” borítékot hozott a postás. Ráadásul arról írtak, hogy öt nap múlva kell jelent­keznem a nőnapi adás felvéte­lén.- Volt nagy rohanás . . .- Mi tagadás, igyekezni kel­lett. Aztán eljött a nagy nap, je­lentkeztünk a stúdióban, ahol aznap négy adást vettek fel egyszerre. Egy irodában felkészítettek minket: mit hogy szabad, vagy nem szabad csi­nálni . .. az- Tarjáni játékos, tán betoppant pestisminkkel Viktor, felug­rott az asztalra és átvette a szer­kesztők szerepét. Innentől kezdve felgyorsul­tak az események. Mindannyi­unk sminkjét leszedték, „új ar­cot” kaptunk; engem például hozzáfehérítettek a másik két hölgyhöz.- Kik szurkoltak önért a né­zőtéren?-Férjem, a nagyobbik lá­nyom, a kisebbiket kora miatt nem engedték a nézők közé, édesapám és a férjem rokonai.-Lámpaláz?- Kezdetben volt, de hamar - hogy úgy mondjam - talpra áll­tam. Az első körben huszon- egynéhány ezer forintot nyer­tem, akkor választottam egy ...- Már elnézést, de ennyire ne menjünk bele a részletekbe, hadd legyen egy kis izgulni va­lónk nekünk is. Inkább még azt legyen szíves elárulni: megérte elutazni a vetélkedőre?-Jó, hát anélkül, hogy vala­mit is elárulnék, a rendező azt kérdezte tőlem a felvétel végén: nem tetszett véletlenül teherau­tóval jönni? Hídváry Péter Pillanatkép az adásból-jobbról a második Mónika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents