Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08-09 / 57. szám
2. oldal Rt m SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1997. március 8., szombat Boldvai László országgyűlési képviselő nyilatkozata képviselői munkáról, emberi kapcsolatokról - és Boldvai Lászlóról Politikai akadályfutás pótgátakkal Boldvai Lászlóról, Salgótarján országgyűlési képviselőjéről már nagyon sok mindent leírtak, elmondtak az elmúlt időszakban. Van, aki dicséri és múlhatatlan érdemei közé sorolja mindazt a közbenjárást, „lobbyzást”, amit a megyeszékhely ipari vállalataiért, gazdálkodó egységeiért, s egyáltalán a térségért tett. Mások ezt természetesnek tartják, mondván: ez a dolga. A lassan már az Árpád- házi királyainkról szóló leírásokat, elemzéseket is tételesen meghaladó, Tocsik-lexikonokat kitevő írások természetesen nem kímélik a képviselőt sem, bár feltételezem, hogy ha valamelyik újságíróra céloznának úgy, hogy „dundi angyalka”, minimum egy sajtópert, s húsz válaszglosszát vetne papírra. Ilyen az élet. A sajtónak meg ez a dolga (?). Alábbi interjúnkban Boldvai László nyilatkozik képviselői munkáról, emberi kapcsolatokról és Boldvai Lászlóról.- Már azt hittem, hogy nem jön el...- Elnézést, de a 3 G-ssel jöttem, és egy kicsit tovább tartott az út.- Már elnézést, képviselő úr, de a család GGG-s rendszámú autójával szerintem könnyen be lehet tartani az utazásra szánt időt.-Azzal igen, de a 3 G-s busznak többször is meg kell állni útközben.- Busszal jött?- Igen. Bár sok „csodálatos” dolgot mondanak rólam,,én ezt egyáltalán nem sorolom azok közé. Két cégnek hárommilliárd forint- Kezdhetjük akkor?- Nyugodtan.- Meg nem erősített értesülések - és ezt hangsúlyozom - arról szólnak, hogy a „Boldvai- birodalom" az Acélárugyár Rt.-vei gyarapodik.-Hát igen, tulajdonképpen nem lep meg a kérdés és elintézhetném egy rövid cáfolattal is, de hadd mondjak többet ennél, mert egy egyszerű tagadó mondat nem megfelelő válasz annak megvilágítására, hogy érdek nélkül is lehet segíteni:- A választási kampány során, 1994-ben, amikor gyakorlatilag a választókerület minden települését végiglátogattam, akkor a különböző lakossági fórumokon, s a médiákban azt fogalmaztam meg, hogy látva a kialakult helyzetet, egy-két, de akár három-négy év alatt elérhető gyökeres változásokat nem lehet ebben a térségben ígérni. Azt viszont ígértem, hogy 1994-1998 között a térség más országrészekhez viszonyított, 1990-1994-ben bekövetkezett lemaradási folyamatait reményeim szerint meg lehet állítani. Ugyancsak sikerülhet ebben az ipari medencében a munkahelyek további megszűntét megakadályozni. Jó lett volna ígérni több száz, vagy több ezer új munkahelyet, de látni lehetett, hogy ennek a térségnek még olyan stabilizációs időszakot kell átélnie, amikor még az is óriási eredmény lesz, ha nem szűnnek meg további munkahelyek. És nem egy- kettő, hanem több ezer.-Legalább két olyan nagy- vállalat volt Salgótarjánban, az acélgyár, illetve az öblösüveggyár,. amelyek a kialakult pénzügyi pozícióikat figyelembe véve közvetlen csődhelyzetbe, a felszámolás állapotába kerültek. A gyárakban két és fél ezer ember munkahelye forgotl kockán. Együttműködve a vállalati kollektívákkal sikerült elérnem, hogy a kormány, az állami privatizációs szervezet az elmúlt két és fél év során hárommilliárd forintos támogatást adott a két cégnek. Ennek az a következménye, hogy a két cég ma, 1997 elején a privatizációra érett, és a privatizációs miniszter olyan kiírást fogadott el, amilyet én kértem. Ez pedig arról szól, hogy mindkét vállalat esetében kapjon elsőbbséget a jelenlegi munkahelyek megőrzése, a cégekbe tőkebeemeléssel jöjjön a befektető, magyarán, a friss pénz teremtsen lehetőséget a további műszaki-szakmai előbbre lépéshez. Szó sincs arról, hogy én az acélgyár vezérigazgatója akarok lenni, netán az én birtokomba kerül a cég.-És a zakóját honnan vásárolja?-Ismerek pár olyan boltot, ahol az ízlésemnek és a méretemnek megfelelőt meg tudom vásárolni, de ha a salgótarjáni ruhagyárra céloz, őrajtuk a munkaügyi bírságos helyzetükön, nem pedig a zakókivásárláson kellett segíteni. Akkor még Kósánénak hívták a mun- kaügyi'minisztert, s természetesen a törvényes kereteket betartva sikerült a gyárat tehermentesíteni a komoly összeg megfizetése alól, ami - bizony megrendíthette volna a pozíciójukat. f - A NÁÉV-nál sem vásároltam betont, viszont a pályázat határidős rendezésével sikerült elérni, hogy a Nógrád megyei építőipari cég megmenekült. Az újabb körben már nem lett volna miről tárgyalni, hiszen nehéz olyan beruházót találni, aki pénzzel, műszaki kapacitással és főként szakmai ismeretekkel is rendelkezik. Ha tehát csak a munkahelyek megőrzését célzó törekvéseket nézzük, akkor legalább háromezer ember, s feltehetően közel annyi család sorsáról sikerült gondoskodni. Tarján! székhely a tőketársaságnak-Nem vitatom az ön által elmondottakat, de erre sokan mondhatják, hogy Boldvai azt tette, ami a dolga.- Lehet erre azt mondani, egyébként újságokban is olvastam, hogy ez kevés, még többet kellett volna elérni, de a tényeket nem lehet elvitatni. Nagyon örülnék annak, ha hasonló dolgokról tudtam volna az elmúlt három évben vitatkozni akár olyan országgyűlési képviselővel is, aki ebből a térségből került megválasztásra, hogy például ő mit tett. Nem úgy általában, hanem konkrétan. Mit hozott, mit segített, úgymond, jó értelemben mit lobbyzott össze a szűkebb megyének, illetve a városnak, Salgótarjánnak.- Talán az sem utolsó szempont, hogy Heves és Pest megyével szemben sikerült elérni a regionális tőketársaság itteni, nógrádi létrejöttét. Nem azért volt erre sem szükség, mert a neve jól hangzik, hanem mert egy csatorna a befektetési pénzek számára. Az „ilyenfajta” pénzeknek meg az a természetük, hogy arra mennek, ahol ezt a fajta csatornát látják. Ötszáz- millió forint érkezett mindjárt rajta, ráadásul a társaság székhelye Salgótarján lett. Érdekes volt hallgatni az egri polgár- mestert, aki eljött az alakuló ülésre, és azt mondta, hogy jó volna, ha hasonló képviselővel rendelkezne.- Cered, Zabar, Szilaspo- gony sem automatikusan kapta meg a csaknem 200 milliós területfejlesztési támogatást a gázbemházás kapcsán. A tárcaközi bizottság ugyanis nem támogatta megfelelő igen szavazatokkal kérésüket. A „döntetlenre” álló helyzetben végül is Baja Ferenc miniszter úr mondta ki a számunkra megnyugtató végső szót a kérésemre. A későbbiekben a kereskedelmi bankok sem hiába segítettek ezeknek az önkormányzatoknak, kedvező hitel- feltételekkel, az induláshoz.-Az újságolvasókon keresztül, sok ezer szemközt, tegye a szívére a kezét, s most hagyjuk a zakót és a téglát, a közbenjárások mögött meghúzódott-e valamilyen személyes érdeke?- Szerintem az ilyen típusú feladatok egy országgyűlési képviselő számára az alapvető kötelezettségek közé tartoznak. Tehát nem fűződött hozzá érdekem, leszámítva természetesen a lokálpatriotizmust. Van, aki ezekben tud teljesíteni, és van, aki ezekben nem tud teljesíteni. Mindemellett évente legalább 20 millió forintnak megfelelő szponzori pénz is ide áramlott. Aki ismeri Salgótarján sportjának, kulturális lehetőségeinek, vagy egészségügyének helyzetét, az tudja, hogy ez az összeg óriási. Kezdve a Stécétől a kosarasokon, de akár az ugrógálán, a Mol-Salgó-ralin keresztül, folytatva a teniszezőkkel, vagy épp a zagyvarónai plébániával, netán a kórház gyermekosztályával bezárólag, igen nagy segítséget jelentettek. Nem elvtelen, hanem szponzori pénzekről van szó, amelyeket az adományozók elkölthetnének máshol is, de a velük történt tárgyalások után Salgótarjánba irányítanak- Apropó, tárgyalás. Rontotta-e képviselői munkája során a tárgyalási pozícióit a To- csik-ügy?- Őszintén megmondva, nem. Sőt érzékelek egy jelentős szolidaritást sokak részéről, akik úgy ítélik meg, hogy megpróbálnak egy ügyeletes bűnbakot faragni belőlem ennek az ügynek kapcsán. A korábbinál még fokozottabban odafigyelnek az együttműködés segítésére, amikor megkeresve őket a választókerület érdekében eljárok. Ezt az elmúlt hónapok, napok tarjáni programjai is jelzik. Itt volt a térségben Csiha Judit, Baja Ferenc, Arnold Mihály, Gál Zoltán, és még csak 1997- ről beszélünk. Ezen a héten egyeztem meg Medgyessy Péter pénzügyminiszterrel, s ő is elvállalt egy májusi salgótarjáni látogatást. Szintén bírom a miniszterelnök ígéretét, hogy mielőtt -június 30. a határideje- a kormány elé kerülne Nógrád megye hároméves fejlesztési terve, elvállal egy újabb salgótarjáni konzultációt, amikor is az előterjesztést még egyszer át tudjuk tekinteni. Vagyis inkább bizonyos értelemben lendített is a támadás a térség érdekében kifejtett lépéseim során.- Egy Boldvai-interjúból 1997 márciusának elején el- hagyhatatlan a Tocsik-téma. Nem azt kérdezem, hogy menynyire békés az álma, hanem azt, hogy az ön számára mennyire téma ez?- Hozzám az elmúlt hat hónap során egyetlen alkalommal szóltak hivatalosan, amikor elmentem a mentelmi bizottság ülésére, és magam kértem mentelmi jogom felfüggesztését. Akkor olvashattam el először - bár a magyar sajtóban aznap reggel már megjelent- a legfőbb ügyész átiratát, amelyben engem meggyanúsítottak a To- csik-ügy kapcsán. Köztudott, hogy büntetőeljárást kezdeményeztek ellenem, melynek során megpróbálom magam tisztázni, és amennyiben az ügyészség majd úgy ítéli meg, hogy vádat kíván emelni, akkor természetesen majd a független magyar bíróság előtt is állok elébe ennek a döntésnek, illetve vizsgálatnak. Mint ahogy rajtam kívül Magyarországon mindenkit, engem is megillet az ártatlanság vélelme. A személyiségi jogaimról pedig annyit, hogy ami velem történt eddig a sajtón keresztül, az mindent szolgált, csak a személyiségi jogaim védelmét nem. Bízom benne, hogy tudom magamat tisztázni, mert tudom, hogy nem követtem el semmit.-Ennek a dolognak sajnos nagyon sok hordaléka van. Sok újság, köztük a bulvárújságok minden tényt, vagy valóságot figyelmen kívül hagyva szellőztetik meg a nevem, ellenőrizetlenül hagyva a híreket. Minthogy a mienk egy kisváros, és a pletyka ide-oda röppen, engem is megtalálnak azok az értesülések, hogy kik azok az emberek, akik ezeket írják, terjesztik. Igazából csak sajnálni tudom őket. Mégpedig azért, mert néhány száz, vagy ezer forintért, mindenre hajlandók. Sajnos azok az emberek is, akiknek, hálát nem várva, konkrétan segítettem. Arra nem vagyok hajlandó berendezkedni, hogy minden újabb, és ezt szeretném hangsúlyozni, minden valóságot nélkülöző pletykát, szenzációt cáfoljak.-Tényleg, a teljesség igénye nélkül, nincs hat autónk, egy autó van a család tulajdonában, a házat, amiben lakunk nem az elmúlt másfél évben, hanem 1992-ben építettem. Salgótarjánban egyetlen vállalkozás sincs a tulajdonomban, sem a résztulajdonomban. Nem kívánom megvásárolni az acélgyárat, nem kívánok az acélgyár vezérigazgatója lenni, és már most szólok róla, nem én fogom az öblösüveggyárat megvásárolni. Már azon sem lepődnék meg, ha azt mondanák, hogy a házam alatt kazamaták vannak, ahonnan az arra járók sikolyokat hallanak, s majd megjelennek a fúrógépekkel, utánanézni a dolgoknak. Az ilyen stílusú politizálásban nem kívánok, nem akarok részt venni, történjék is bármi. Bízom abban, hogy ebben a térségben is a választópolgárok döntő többsége, józanabbik része 1998-ban az adott ország- gyűlési képviselő esetében azt fogja lemérni, hogy mit segített, mit tett, konkrétan a térségben. Ha nem ez alapján fognak mérni, azt is tudomásul veszem. Ágazati kontra térségi érdekek- A térség érdekében tett konkrétumokról, személyes magatartási formákról már hallottunk, de mindent egybevéve milyen politikusnak tartja önmagát?- Úgy érzem, hogy a politikusi mivolt egyik legfőbb fokmérője a képviselt térség érdekérvényesítése. Korábban a hátrányos térségek vonatkozásában, Szabolcs és Borsod mellett mi mindig lemaradtunk. Ennek következtében alig-alig részesültünk a kedvezményekből. Az elmúlt év során Nógrád térségi előterjesztését háromszor „csavartam” vissza a kormányülés elé. Háromszor ki is rúgták az előterjesztést, de ugyanannyiszor visszagyömö- •szöltem. Azért rúgták ki, mert az ágazati érdekek továbbra is legyőzték a területi érdeket. Miután már a miniszterelnöknél kellett eljárni, s emlékeztetni ígéretekre, kötelezettségekre, sikerült a személyes utasítása alapján célt érni. Nógrád és Szabolcs esetében olyan kormányhatározat született, amelynek bizonyos elemeit már az 1997-es költségvetés is tartalmazza. Baja Ferenc miniszter úr 2,2 milliárd forintról beszélt, ami Nógrád részére van tartalékolva. Rajtunk, helyieken múlik, hogy képesek vagyunk-e értelmes ötletekkel a biztosított forrásokra pályázni. Az eddigi eredmények azt is jelentik, hogy tíz évre előre, kiszámíthatóan, pozitív diszkriminációban részesül a térség, amely a már meglévő vállalkozások és az újonnan jelentkező vállalkozá- sok,számára is garanciát nyújt, nem beszélve a befektetőkről. Mindez normatív, nem egyszeri „szájbefogásra” alapozott eljárás. A fentiekben is inkább a felsorolt tényekkel próbáltam meg válaszolni a kérdésére-A három G-böl álló rendszámú autó azért csak kényelmesebb, mint a 3 G-s busz ...- Elismerem, hiszen ez is tény.., Benko Mihály Érvényes 1997. márdus 10-14-ig az ország összes ÁFÉSZ és C00P üzletében 80 féle termékre. OMNIA Kővé,őr ölt 250 g “Y GYŐRI Pilóta > keksz 250 g UNIVER Majonéz 180 g ALBA REGIA Spagetti 500 g HfUNDENHOL OTT If A GYÜNK Az akció a készlet erejéig érvényes! Az esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk! £ DELIKÁT 8 Ételízesítő 250 g Remélem, hogy 1998-ban a választók a konkrét tettek alapján döntenek majd
