Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-08-09 / 57. szám

2. oldal Rt m SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1997. március 8., szombat Boldvai László országgyűlési képviselő nyilatkozata képviselői munkáról, emberi kapcsolatokról - és Boldvai Lászlóról Politikai akadályfutás pótgátakkal Boldvai Lászlóról, Salgótarján országgyűlési képviselőjéről már nagyon sok mindent leírtak, elmondtak az elmúlt időszakban. Van, aki dicséri és múlhatatlan érdemei közé sorolja mindazt a közben­járást, „lobbyzást”, amit a megyeszékhely ipari vállalataiért, gaz­dálkodó egységeiért, s egyáltalán a térségért tett. Mások ezt termé­szetesnek tartják, mondván: ez a dolga. A lassan már az Árpád- házi királyainkról szóló leírásokat, elemzéseket is tételesen megha­ladó, Tocsik-lexikonokat kitevő írások természetesen nem kímélik a képviselőt sem, bár feltételezem, hogy ha valamelyik újságíróra céloznának úgy, hogy „dundi angyalka”, minimum egy sajtópert, s húsz válaszglosszát vetne papírra. Ilyen az élet. A sajtónak meg ez a dolga (?). Alábbi interjúnkban Boldvai László nyilatkozik képvi­selői munkáról, emberi kapcsolatokról és Boldvai Lászlóról.- Már azt hittem, hogy nem jön el...- Elnézést, de a 3 G-ssel jöt­tem, és egy kicsit tovább tartott az út.- Már elnézést, képviselő úr, de a család GGG-s rendszámú autójával szerintem könnyen be lehet tartani az utazásra szánt időt.-Azzal igen, de a 3 G-s busznak többször is meg kell állni útközben.- Busszal jött?- Igen. Bár sok „csodálatos” dolgot mondanak rólam,,én ezt egyáltalán nem sorolom azok közé. Két cégnek hárommilliárd forint- Kezdhetjük akkor?- Nyugodtan.- Meg nem erősített értesülé­sek - és ezt hangsúlyozom - ar­ról szólnak, hogy a „Boldvai- birodalom" az Acélárugyár Rt.-vei gyarapodik.-Hát igen, tulajdonképpen nem lep meg a kérdés és elin­tézhetném egy rövid cáfolattal is, de hadd mondjak többet en­nél, mert egy egyszerű tagadó mondat nem megfelelő válasz annak megvilágítására, hogy érdek nélkül is lehet segíteni:- A választási kampány so­rán, 1994-ben, amikor gyakor­latilag a választókerület minden települését végiglátogattam, akkor a különböző lakossági fórumokon, s a médiákban azt fogalmaztam meg, hogy látva a kialakult helyzetet, egy-két, de akár három-négy év alatt elér­hető gyökeres változásokat nem lehet ebben a térségben ígérni. Azt viszont ígértem, hogy 1994-1998 között a térség más országrészekhez viszonyí­tott, 1990-1994-ben bekövet­kezett lemaradási folyamatait reményeim szerint meg lehet állítani. Ugyancsak sikerülhet ebben az ipari medencében a munkahelyek további megszűn­tét megakadályozni. Jó lett volna ígérni több száz, vagy több ezer új munkahelyet, de látni lehetett, hogy ennek a tér­ségnek még olyan stabilizációs időszakot kell átélnie, amikor még az is óriási eredmény lesz, ha nem szűnnek meg további munkahelyek. És nem egy- kettő, hanem több ezer.-Legalább két olyan nagy- vállalat volt Salgótarjánban, az acélgyár, illetve az öblösü­veggyár,. amelyek a kialakult pénzügyi pozícióikat figye­lembe véve közvetlen csőd­helyzetbe, a felszámolás állapo­tába kerültek. A gyárakban két és fél ezer ember munkahelye forgotl kockán. Együttmű­ködve a vállalati kollektívákkal sikerült elérnem, hogy a kor­mány, az állami privatizációs szervezet az elmúlt két és fél év során hárommilliárd forintos támogatást adott a két cégnek. Ennek az a következménye, hogy a két cég ma, 1997 elején a privatizációra érett, és a priva­tizációs miniszter olyan kiírást fogadott el, amilyet én kértem. Ez pedig arról szól, hogy mind­két vállalat esetében kapjon el­sőbbséget a jelenlegi munkahe­lyek megőrzése, a cégekbe tő­kebeemeléssel jöjjön a befek­tető, magyarán, a friss pénz te­remtsen lehetőséget a további műszaki-szakmai előbbre lé­péshez. Szó sincs arról, hogy én az acélgyár vezérigazgatója akarok lenni, netán az én birto­komba kerül a cég.-És a zakóját honnan vásá­rolja?-Ismerek pár olyan boltot, ahol az ízlésemnek és a mére­temnek megfelelőt meg tudom vásárolni, de ha a salgótarjáni ruhagyárra céloz, őrajtuk a munkaügyi bírságos helyzetü­kön, nem pedig a zakókivásár­láson kellett segíteni. Akkor még Kósánénak hívták a mun- kaügyi'minisztert, s természete­sen a törvényes kereteket be­tartva sikerült a gyárat teher­mentesíteni a komoly összeg megfizetése alól, ami - bizony megrendíthette volna a pozíció­jukat. f - A NÁÉV-nál sem vásárol­tam betont, viszont a pályázat határidős rendezésével sikerült elérni, hogy a Nógrád megyei építőipari cég megmenekült. Az újabb körben már nem lett volna miről tárgyalni, hiszen nehéz olyan beruházót találni, aki pénzzel, műszaki kapacitás­sal és főként szakmai ismere­tekkel is rendelkezik. Ha tehát csak a munkahelyek megőrzé­sét célzó törekvéseket nézzük, akkor legalább háromezer em­ber, s feltehetően közel annyi család sorsáról sikerült gon­doskodni. Tarján! székhely a tőketársaságnak-Nem vitatom az ön által el­mondottakat, de erre sokan mondhatják, hogy Boldvai azt tette, ami a dolga.- Lehet erre azt mondani, egyébként újságokban is olvas­tam, hogy ez kevés, még többet kellett volna elérni, de a ténye­ket nem lehet elvitatni. Nagyon örülnék annak, ha hasonló dol­gokról tudtam volna az elmúlt három évben vitatkozni akár olyan országgyűlési képviselő­vel is, aki ebből a térségből ke­rült megválasztásra, hogy pél­dául ő mit tett. Nem úgy általá­ban, hanem konkrétan. Mit ho­zott, mit segített, úgymond, jó értelemben mit lobbyzott össze a szűkebb megyének, illetve a városnak, Salgótarjánnak.- Talán az sem utolsó szem­pont, hogy Heves és Pest me­gyével szemben sikerült elérni a regionális tőketársaság itteni, nógrádi létrejöttét. Nem azért volt erre sem szükség, mert a neve jól hangzik, hanem mert egy csatorna a befektetési pén­zek számára. Az „ilyenfajta” pénzeknek meg az a természe­tük, hogy arra mennek, ahol ezt a fajta csatornát látják. Ötszáz- millió forint érkezett mindjárt rajta, ráadásul a társaság szék­helye Salgótarján lett. Érdekes volt hallgatni az egri polgár- mestert, aki eljött az alakuló ülésre, és azt mondta, hogy jó volna, ha hasonló képviselővel rendelkezne.- Cered, Zabar, Szilaspo- gony sem automatikusan kapta meg a csaknem 200 milliós te­rületfejlesztési támogatást a gázbemházás kapcsán. A tárca­közi bizottság ugyanis nem tá­mogatta megfelelő igen szava­zatokkal kérésüket. A „döntet­lenre” álló helyzetben végül is Baja Ferenc miniszter úr mondta ki a számunkra meg­nyugtató végső szót a kéré­semre. A későbbiekben a ke­reskedelmi bankok sem hiába segítettek ezeknek az önkor­mányzatoknak, kedvező hitel- feltételekkel, az induláshoz.-Az újságolvasókon keresz­tül, sok ezer szemközt, tegye a szívére a kezét, s most hagyjuk a zakót és a téglát, a közbenjá­rások mögött meghúzódott-e valamilyen személyes érdeke?- Szerintem az ilyen típusú feladatok egy országgyűlési képviselő számára az alapvető kötelezettségek közé tartoznak. Tehát nem fűződött hozzá ér­dekem, leszámítva természete­sen a lokálpatriotizmust. Van, aki ezekben tud teljesíteni, és van, aki ezekben nem tud telje­síteni. Mindemellett évente legalább 20 millió forintnak megfelelő szponzori pénz is ide áramlott. Aki ismeri Salgótar­ján sportjának, kulturális lehe­tőségeinek, vagy egészségü­gyének helyzetét, az tudja, hogy ez az összeg óriási. Kezdve a Stécétől a kosaraso­kon, de akár az ugrógálán, a Mol-Salgó-ralin keresztül, foly­tatva a teniszezőkkel, vagy épp a zagyvarónai plébániával, ne­tán a kórház gyermekosztályá­val bezárólag, igen nagy segít­séget jelentettek. Nem elvtelen, hanem szponzori pénzekről van szó, amelyeket az adományo­zók elkölthetnének máshol is, de a velük történt tárgyalások után Salgótarjánba irányítanak- Apropó, tárgyalás. Ron­totta-e képviselői munkája so­rán a tárgyalási pozícióit a To- csik-ügy?- Őszintén megmondva, nem. Sőt érzékelek egy jelentős szolidaritást sokak részéről, akik úgy ítélik meg, hogy meg­próbálnak egy ügyeletes bűn­bakot faragni belőlem ennek az ügynek kapcsán. A korábbinál még fokozottabban odafigyel­nek az együttműködés segíté­sére, amikor megkeresve őket a választókerület érdekében eljá­rok. Ezt az elmúlt hónapok, na­pok tarjáni programjai is jelzik. Itt volt a térségben Csiha Judit, Baja Ferenc, Arnold Mihály, Gál Zoltán, és még csak 1997- ről beszélünk. Ezen a héten egyeztem meg Medgyessy Pé­ter pénzügyminiszterrel, s ő is elvállalt egy májusi salgótarjáni látogatást. Szintén bírom a mi­niszterelnök ígéretét, hogy mi­előtt -június 30. a határideje- a kormány elé kerülne Nógrád megye hároméves fejlesztési terve, elvállal egy újabb salgó­tarjáni konzultációt, amikor is az előterjesztést még egyszer át tudjuk tekinteni. Vagyis inkább bizonyos értelemben lendített is a támadás a térség érdekében kifejtett lépéseim során.- Egy Boldvai-interjúból 1997 márciusának elején el- hagyhatatlan a Tocsik-téma. Nem azt kérdezem, hogy meny­nyire békés az álma, hanem azt, hogy az ön számára mennyire téma ez?- Hozzám az elmúlt hat hó­nap során egyetlen alkalommal szóltak hivatalosan, amikor el­mentem a mentelmi bizottság ülésére, és magam kértem men­telmi jogom felfüggesztését. Akkor olvashattam el először - bár a magyar sajtóban aznap reggel már megjelent- a leg­főbb ügyész átiratát, amelyben engem meggyanúsítottak a To- csik-ügy kapcsán. Köztudott, hogy büntetőeljárást kezdemé­nyeztek ellenem, melynek so­rán megpróbálom magam tisz­tázni, és amennyiben az ügyészség majd úgy ítéli meg, hogy vádat kíván emelni, akkor természetesen majd a független magyar bíróság előtt is állok elébe ennek a döntésnek, illetve vizsgálatnak. Mint ahogy raj­tam kívül Magyarországon mindenkit, engem is megillet az ártatlanság vélelme. A szemé­lyiségi jogaimról pedig annyit, hogy ami velem történt eddig a sajtón keresztül, az mindent szolgált, csak a személyiségi jogaim védelmét nem. Bízom benne, hogy tudom magamat tisztázni, mert tudom, hogy nem követtem el semmit.-Ennek a dolognak sajnos nagyon sok hordaléka van. Sok újság, köztük a bulvárújságok minden tényt, vagy valóságot figyelmen kívül hagyva szel­lőztetik meg a nevem, ellenőri­zetlenül hagyva a híreket. Minthogy a mienk egy kisvá­ros, és a pletyka ide-oda röp­pen, engem is megtalálnak azok az értesülések, hogy kik azok az emberek, akik ezeket írják, terjesztik. Igazából csak saj­nálni tudom őket. Mégpedig azért, mert néhány száz, vagy ezer forintért, mindenre hajlan­dók. Sajnos azok az emberek is, akiknek, hálát nem várva, konkrétan segítettem. Arra nem vagyok hajlandó berendez­kedni, hogy minden újabb, és ezt szeretném hangsúlyozni, minden valóságot nélkülöző pletykát, szenzációt cáfoljak.-Tényleg, a teljesség igénye nélkül, nincs hat autónk, egy autó van a család tulajdonában, a házat, amiben lakunk nem az elmúlt másfél évben, hanem 1992-ben építettem. Salgótar­jánban egyetlen vállalkozás sincs a tulajdonomban, sem a résztulajdonomban. Nem kívá­nom megvásárolni az acélgyá­rat, nem kívánok az acélgyár vezérigazgatója lenni, és már most szólok róla, nem én fo­gom az öblösüveggyárat meg­vásárolni. Már azon sem lepőd­nék meg, ha azt mondanák, hogy a házam alatt kazamaták vannak, ahonnan az arra járók sikolyokat hallanak, s majd megjelennek a fúrógépekkel, utánanézni a dolgoknak. Az ilyen stílusú politizálásban nem kívánok, nem akarok részt venni, történjék is bármi. Bí­zom abban, hogy ebben a tér­ségben is a választópolgárok döntő többsége, józanabbik ré­sze 1998-ban az adott ország- gyűlési képviselő esetében azt fogja lemérni, hogy mit segí­tett, mit tett, konkrétan a tér­ségben. Ha nem ez alapján fog­nak mérni, azt is tudomásul ve­szem. Ágazati kontra térségi érdekek- A térség érdekében tett konk­rétumokról, személyes maga­tartási formákról már hallot­tunk, de mindent egybevéve mi­lyen politikusnak tartja önma­gát?- Úgy érzem, hogy a politi­kusi mivolt egyik legfőbb fok­mérője a képviselt térség ér­dekérvényesítése. Korábban a hátrányos térségek vonatkozá­sában, Szabolcs és Borsod mel­lett mi mindig lemaradtunk. Ennek következtében alig-alig részesültünk a kedvezmények­ből. Az elmúlt év során Nógrád térségi előterjesztését három­szor „csavartam” vissza a kor­mányülés elé. Háromszor ki is rúgták az előterjesztést, de ugyanannyiszor visszagyömö- •szöltem. Azért rúgták ki, mert az ágazati érdekek továbbra is legyőzték a területi érdeket. Miután már a miniszterelnök­nél kellett eljárni, s emlékez­tetni ígéretekre, kötelezettsé­gekre, sikerült a személyes uta­sítása alapján célt érni. Nógrád és Szabolcs esetében olyan kormányhatározat született, amelynek bizonyos elemeit már az 1997-es költségvetés is tar­talmazza. Baja Ferenc miniszter úr 2,2 milliárd forintról beszélt, ami Nógrád részére van tartalé­kolva. Rajtunk, helyieken mú­lik, hogy képesek vagyunk-e ér­telmes ötletekkel a biztosított forrásokra pályázni. Az eddigi eredmények azt is jelentik, hogy tíz évre előre, kiszámítha­tóan, pozitív diszkriminációban részesül a térség, amely a már meglévő vállalkozások és az újonnan jelentkező vállalkozá- sok,számára is garanciát nyújt, nem beszélve a befektetőkről. Mindez normatív, nem egyszeri „szájbefogásra” alapozott eljá­rás. A fentiekben is inkább a felsorolt tényekkel próbáltam meg válaszolni a kérdésére-A három G-böl álló rend­számú autó azért csak kényel­mesebb, mint a 3 G-s busz ...- Elismerem, hiszen ez is tény.., Benko Mihály Érvényes 1997. márdus 10-14-ig az ország összes ÁFÉSZ és C00P üzletében 80 féle termékre. OMNIA Kővé,őr ölt 250 g “Y GYŐRI Pilóta > keksz 250 g UNIVER Majonéz 180 g ALBA REGIA Spagetti 500 g HfUNDENHOL OTT If A GYÜNK Az akció a készlet erejéig érvényes! Az esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk! £ DELIKÁT 8 Ételízesítő 250 g Remélem, hogy 1998-ban a választók a konkrét tettek alapján döntenek majd

Next

/
Thumbnails
Contents