Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29-30-31 / 74. szám
1997. március 29., szombat Mozaik 9. oldal Nagy siker volt a Keddi kabaré bérletsorozat újabb előadása (is) „Sorsmondóka, elmondja Bandóka” „Tovább is van. Mondjam még? - idézte Nagy Bandó András a közismert gyermek- versikét, amelyre a salgótarjáni közönség erősebb, gyengébb „mondjad-dal” válaszolt, attól függően, hogy mennyire érezte találónak a népszerű humorista jellemzését a kisemberek életszínvonalának csökkenéséről, közérzetéről. Nem tudott hát hűtlen lenni önmagához, hiába akart politikamentes kabarét csinálni. Bár - mint a műsorból is kiderült - sok minden érdekli, sok mindenből csinál ___ viccet (amelyben azonban Ő sem ismer tréfát) szívügyének azt tartja, hogy miként, hogyan lehet élni ebben az országban. Kinek hogy, mint az egyformán kigűnyolt „pártétlapok” mutatják: ide-oda rakott nyelv, koalíciós vitamin, rablóhűs, nyomorkeserű. Nem kevésbé aratott sikert József Attila „Altató”-ja nyomán átírt „Pisiitató”, amelyben keresztfiát „oktatja” Nagy Bandó a férfias testtartásra, vagy a „Sorsmondóka”, amelynek főhősét jóval halála után múzeumi porhüvelyként veszik először emberszámba, a „Lélekmágus”, melyben a humorista biomágusként mutatkozik be. E sorok írója azonban - sokakkal együtt - a házassági teszten mulatott legjobban. Bandó ugyanis re- mekbeszabottan, igazán találóan érzékeltette a férj és a feleség gondolkodás- és kifejezésmódjában húsz év során beállott változásokat, fényévnyi különbségeket. A József Attila Művelődési Központ színpadán elhangzott előadás mindemellett - oly- kori szabadszájúsága, pikantériája ellenére is - kulturált, visszafogott stílusú, közönségtisztelő volt. Cs. B. „Fegyverek, vegyszerek, kufárok veszélyeztetik Európa madarait” „Tegyük szebbé szükebb pátriánkat !” A kéthavonta megjelenő Természetbúvár című folyóirat címlapján ezúttal egy zöld levelibékapár látható. A napjainkra egyre agresszí- vabbá váló „magányos vadász- szal”, a pumával színes képekkel illusztrált cikkben ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Kármán Balázs, az év természetfotósa címet nyerte el. Ebből az-alkalomból az er-képeit, munkásságát ismerteti a lap. Nógrád megye településein is megszívlelendő a ma már több mint háromezer tagot számláló Természetbúvár Egyesület felhívása, melynek jelszava és célja: „Tegyük szebbé szükebb pátriánkat ! Legyen a rend és tisztaság éve 1997 !". A mi régiónkban is feszítő problémáról, a védett természeti értékek tulajdonjogáról írt részletes ismertetést Ra- konczay Zoltán miniszteri biztos. „Fegyverek, vegyszerek, kufárok veszélyeztetik Európa madarait” - írja Haraszti László érdekfeszítő cikkében. A folyóirat további írásai az akvaristáknak, szobanövény-kedve- lőknek is adnak tanácsot. A folyóirat minden természetkedvelő hasznos olvasmánya. V. M. Egyes vélemények szerint hazug film nyerte idén a legtöbb Oscar-díjat Almásy eladta a lelkét Sztálinnak ? Juliette Binoche a legjobb női epizódszereplő díját kapta Az angol beteg című filmben nyújtott alakításáért. fotó: reuteií A több százmillió dolláros, különleges látvány- és hanghatásoktól hemzsegő, rózsaszín mázzal nyakon öntött „egyenhollywoodi” alkotások feletti erkölcsi győzelemként könyveli el a brit filmszakma és a sajtó a hazai filmgyártás eddigi legnagyobb sikerét, a The English Patient (Az angol beteg) kedd hajnalban begyűjtött kilenc Oscarját. Anthony Minghella forgatókönyvíró és rendező valóban rendkívül gazdaságosnak bizonyult a gyakran egy kisebb fejlődő ország nemzeti jövedelmét felemésztő, monstre amerikai alkotásokhoz képest: alig 22 millió fontból, vagyis mintegy 35 millió dollárból kihozta a példátlan diadalt arató, látványban és „hallványban” Hollywoodtól egyébként semmiben el nem maradó filmjét a nácikkal együttműködő, sivatagjáró magyar grófról. Másfél évtizedes rekord dőlt meg: az eddigi „legoscarosabb” brit filmet, a Gandhit 1982-ben nyolc aranyszoborra tartották érdemesnek a filmakadémia bírái. Minghella eposzába a brit kritikusok szerint elsősorban azért szerettek bele az amerikai bírálók, mert Az angol beteg intelligens csomagolásban, felnőtt módon ábrázol olyasmit, amire Hollywoodban már egy ideje nem mernek filmet építeni: ez a kudarcra ítélt szerelem örök sztorija, ami amerikai filmgyártói félelmek szerint ma már untatja a mozilátogatók legnépesebb, 17-25 év közötti nemzedékét. Londonban úgy értékelik: a bőséges Oscar-aratás egyértelmű jele a brit filmipar kicsattanó egészségének. A BBC hollywoodi tudósítója lelkesen magyarázta a kissé másnapos hajnalon: a brit filmgyártás most megmutatta, hogy mit tud, milyen gyorsan gyarapszik, és főleg azt, hogy mennyire jogos önbizalma. Az angol beteg mindazonáltal nem lelt ilyen egyértelműen lelkes fogadtatásra a brit sajtóban. A The Mail on Sunday nem sokkal a díjátadás előtt azt írta igen indulatos kritikájában: a film „érdemtelenül kedvező fényben állítja be Almásy László grófot, aki meggyőződéses magyar náci kém volt, s ráadásul a háború után Sztálinnak is eladta lelkét”. A brit lap szerint a monumentális alkotás „alapvetően hazug módon” ábrázolja Al- másyt olyan erkölcsi lényként, aki csak a kialakult „lehetetlen körülmények közepette” kényszerült alkuba a németekkel, így is csak azért, hogy megmenthesse angol szerelmét. A háborús Eszak-Afrikában tevékenykedő, sivatagkutató magyar gróf nem is táplálhatott romantikus érzelmeket az angol szépség iránt, hiszen homoszexuális volt, s „szerelmet csak egy fiatal német tiszt iránt érzett” - állt az enyhén szólva is fanyalgó elemzésben. A kilenc Oscar után azonban e kételyek sem változtatnak azon, hogy kedd hajnalban Los Angelesben új fejezet nyílt a brit fűm történetében. Markó Iván ma ötvenesztendös A Jóistentől szokott tanulni- Ha lemegy a függöny, a barátaimon kívül csak a kutyám visel el - fejtegeti a világhírű magyar táncos és koreográfus, aki március 29-én lép a hatodik ikszbe. Az idézett mondat sok mindent jelenthet. Azt is, hogy amennyire alkalmasnak érzi magát a mühelyteremtésre, annyira alkalmatlannak a magánéletre. De azt is, hogy csak a táncos színpadi élete nyilvános __- Hányszor lehet újrakezdeni egy pályát?- Ahány nap van az életben. A táncos minden reggel a null- pontról indul, amikor belép a gyakorlóterembe. Ellenségek is várták- Hányszor lehet társulatot változtatni?- Én nem változtattam olyan sokszor. Kezdtem a Magyar Állami Operaházban, innen kerültem Maurice Bejárt együttesébe. A nála eltöltött évek után Győrbe tértem vissza, ahol saját együttesem volt. Majd megint kimentem a világba, aztán visz- szajöttem. Budapesten ismét saját együttest alapítottam: a Magyar Fesztivál Balettet.- Sok barát várta, amikor néhány évi önkéntes száműzetés után hazatért?- Szép számmal vártak az ellenségeim is, a szakmából és környékéről. Barátaim, persze, a szakmában is vannak, a civilek között azonban még inkább. Az utóbbiak sokat segítettek a Magyar Fesztivál Balett megalapításában. Kupa Mihály nélkül például aligha jött volna létre a mostani társulatom. Rajta keresztül alakult ki a szponzorok köre.- Kikből tevődik össze a társulata?-Hatan vannak, akik tavaly végeztek a budapesti balettintézetben, 13-an a korábbi években fejezték be tanulmányaikat. A Pozsonyi Opera két fiatal szólistája jött még hozzám, meg egy Svájcban élő szerb táncosnő. Tehát 19 magyar és 3 külföldi van az együttesemben. Amikor kiválasztottam ezt a csapatot, úgy éreztem, hogy szinte kiált utánuk A Nap szerettei círrtű koreográfiám. Fiatalokról szól, és ezt a darabot senki más nem táncolhatja, csak fiatalok.-Ezzel a müvei indult a Győri Balett 1979-ben. Változott azóta a a koreográfiája?- A világon semmit.' És a gyerekek gyönyörűen táncolják. Örök érzések- Az előadás stílusa sem változott ennyi év után?- A Nap szerettei örök emberi érzésekről szól. A környezet, a divat változik, de a szerelem, a munkához való viszony, a hit, az öröm nem. Az ember ember marad.- És a program második darabja, a Bolero időszerű még?- A koreográfiám tizenegy éves, az az érzés viszont, amivel Ravel zenéje kifejez, örök. Nevezzük vágynak, szexusnak vagy kéjnek, lényegében nem más, mint a véreinkben lüktető életerő.- A műsor zárószáma a Tánc az életért. Több mint fél esztendeje volt a bemutatója Budapesten, a Kongresszusi Központban. Mit jelent a cím?- Egy táncos életét mutatom be, de úgy, hogy a filmművészet és a táncművészet egyszerre van jelen a színpadon. A filmen látható a mester, a színpadon a tanítvány. Mind a kettőt én táncolom. À mester a diktátor, a kegyetlen, a maximalista. A tanítvány pedig meg akar felelni neki. Együtt gondolják végig az életüket.- Meddig táncolhat egy táncművész?- A sors kegyetlen tréfája, hogy harminc körül érik be a művészileg, amikor fizikailag kezd elindulni lefelé. Sokáig úgy gondoltam, hogy harmincöt körül érem el a maximumot. Most vagyok ötven, elég szépen elhúztam hát az időt. Nem kényszerített rá senki, de úgy éreztem, hogy a Tánc az életért olyasmivel foglalkozik, amit még nekem kell elmondanom. Ezért vállaltam azt az őrületet, hogy huszonötharminc percet táncolok a színpadon. Ez még húszévesen is kemény feladat.- Maxima- lizmusát hogyan viselik el a tanítványok?- Szeretjük egymást. Azt hiszem, így érzik jól magukat. Különben is tudják, hogy odafigyelek rájuk, és ezért hálásak.- A próbákon láttam hogy külön foglalkozik mindenkivel. Ezt Bejart-tól tanulta?- Nem. A Jóistentől szoktam tanulni. A fontos dolgokban őt keresem és kérdezem meg saját magamban.- Együttese a második bemutatóját tartja április 4-én. Miként jellemezné A magányos zongora és' A dzsungel című egyfelvonásosokat?- Meglepetésnek szánom a két ellentétes hangulatú művet. A magányos zongora a mai Magyarországból indul ki, de minden kemény és nehéz valóságmozzanatot a föld fölé emelünk. A költészet szintjén próbáljuk azokat a fájdalmas élményeket átformálni, amelyek körülvesznek bennünket. Aki nemcsak magával foglalkozik, az érzékeli a társadalmi gondokat. Hangsúlyozom, a társadalmi problémákra gondolok, nem a politikára. A direkt politizálás távol esik A magányos zongora című előadásunktól. A dzsungel az életerő, a szépség, az erotika, a ritmus darabja lesz. És a fiatalságé. Ez talán természetes is, hiszen a társulat átlagéletkora huszonkét év. A gyerekeim lehetnének. Nem mostoha a vidék — Mindkét darabot Ön koreog- rafálta és tanította be. Es egyikben sem jutott szerep Markó Ivánnak, a táncosnak. Talán az ötvenedik születésnapján befejezi a színpadi pályafutását?-Nem volt számomra megfelelő szerep ebben á két darabban. Ha majd olyan előadásunk lesz, amelyben utánam kiált a szerep, akkor azt én táncolom.- Feltöltődött a győri periódus és a mostani új feladat között? Vagy menekült?- A menekülés erős szó. Ahhoz, hogy tisztázni tudjam magamban, meg tudjam emészteni az engem ért tragédiát, el kellett mennem.- Önt nagyon szerették Győrben.-Remélem, most is szeretnek. Nem hiszem, hogy a közönség megváltozott, hiszen nem csináltam semmi olyat, ami miatt megváltozhatott volna.- Megnézi a Győri Balett mostani előadásait?-Nem. Ha én valamit lezárok, azt nem szoktam kinyito- gatni. Ha a mostani együttesemet meghívják Győrbe, mondjuk, a sportcsarnokba, akkor természetesen elmegyünk. Akár rövid időre is szolgálom azt a,csodálatos közönséget.-A fővárosi balettrajongók november óta láthatják a Magyar Fesztivál Balett társulatát Budán, a MOM-művelődési házban. Nyárra pedig már aláírták a szerződést a Bayreuthi Ünnepi Játékokra. Tudomásom szerint francia és amerikai turnéra is készülnek. A magyar városok közönségével mikor találkoznak?- Azt kérdezi, hogy miért tekintjük mostohának a vidéki érdeklődőket?- Lehet így is mondani.- Kötődöm a vidéki közeghez. És mert tisztelem is, úgy gondolom, ha Pesten rendben zajlanak az előadások, akkor lehet majd Pesten kívül is folytatni. Van fogadókészség néhány városban.- Hol érzi magát legjobban a világon?- Magyarországon, Jeruzsálemben és Párizsban. Az. elsőt nem kell magyáráznom. Jeruzsálemben azért, mert úgy érzem, jelen van az Isten! Párizsban meg azért, mert a hangulata és kultúrája nagyon közel áll hozzám. Hit a fiataloktól- Sok fiatalt indított el a pályán. Büszke rájuk?- Büszkeséget nem érzek, örömet annál inkább. Abban biztos voltam, hogy nem dolgoztam hiába. Azért csinálom, mert van értelme a számomra, és ez azt jelenti, hogy mások számára is értelme lesz.- Nem tévedett soha?- Szakmailag soha, emberileg sokat.- Most mi a legfontosabb az életében?- Az, hogy szeretem az együttesem. Tudom, hogy nem érdemtelenül, mert ugyanolyan odaadóan dolgoznak, mint én. Ezek a fiatal emberek rengeteg erőt, küzdőképességet és hitet adnak nekem. Abban reménykedem, hogy eljön az idő, amikor Magyarországon a fiatalok másfajta, jobb és szebb életet indíthatnak útjára. László Zsuzsa Tánc az életért Pongor Ildikóval
