Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-27 / 72. szám

2. oldal 1997. március 27., csütörtök Szécsény És Környéke Kedvezményes étkeztetés Ságújfalu - Átlagosan 15 százalékkal emelte az óvo­dások, iskolások ®s az idő­sek étkezési térítési díjait az önkormányzat. A pluszkia­dás ellensúlyozására a kép­viselő-testület úgy döntött, hogy a segélykeret terhére növelik a támogatás mérté­két. Ezáltal például az óvo­dások tényleges napi térítési díjának - egy gyermek ese­tén - a felét fizeti a szülő. Gimnázium a „sláger” Rimócon Ebben az évben tizenegy nyol­cadik osztályos tanuló fejezi be tanulmányait a rimóci általános iskolában. A hagyományokhoz hűen valamennyien tovább sze­retnének tanulni. Legtöbben - heten - a gimnáziumot válasz­tották, talán azért, mert már most tervezik, hogy elvégzik a főiskolát vagy az egyetemet is. Két tanuló szakmunkásképzőt, szintén kettő szakképző iskolát jelölt meg első helyen a jelent­kezési lapon. S már izgulniuk sem kell tovább. A válaszok, visszajelzések a napokban megérkeztek, s kivétel nélkül örömteli hírt hoztak: minden végzős ott kezdhet szeptember­ben, ahová a leginkább szeretett volna menni. Most már „csak” a bizonyítás van hátra. Tágasabb a sipeki iskola Huszonnégy évnyi szünet után ismét szülőfalujukban járják az általános iskola nyolcadik osz­tályát a nógrádsipeki diákok. Vágvölgyi Gézáné, az intéz­mény igazgatója a falu számára jelentős változás kapcsán azt is elmondta: a nyolcadik „hazate­lepítésének” egyik lényeges fel­tétele volt az erre az iskolaévre elkészült plusztanterem és egy kisebb helyiség, melyeket szol­gálati lakásból alakítottak ki. Felvételünkön az iskola két tanulója, Bagoly Réka és Oláh Barbara, az ünnepi dekoráció­nak szánt húsvéti füzért csino­sítja. Ságújfalui ovisok mondták, nevettek az óvónénik Fogtuk a hasunkat Mókuskrém Nutellás kenyér volt tízóraira; Szikszói Bianka így szólt:- Én még kérek olyan mó- kuskrémes kenyeret! Nyelvbotlás Március 15-ére készültünk. Kokárdát tűztem a gyerekek ruhájára, s egyszer csak Far­kas Adóm odaszaladt hozzám: -Óvónéni! Nekem is csi­nálsz petárdát? Vélemény Az udvaron kirakójátékkal játszottak a lányok. Elkezdett cseperegni az eső, rácsöppent a kirakóra is, mire Pinczés Mariann így fintorgott:- Pfuj, de vizes ez az eső! Faluszomszédok: Ludányhalászi őszinte Nógrádszakálhoz, és viszont... „Azért szidjuk egymást, hogy fejlődjünk” Nógrádszakáli falukép, a háttérben jobbra a felújított templom, az irigység egyik tárgya Nógrádiak mondják maguk­ról: szomszédok vagyunk, szinte egybe ér a kapunk, há­zunk, de három lépésnél jóval nagyobb köztünk a távolság . ... Van ebben valamicske igénytelenség... De ha ilyen az egyes emberek, családok kapcsolata, milyen lehet két falué, amely még el sem köl­tözhet, ha elege van a másik­ból? Az alábbiakban két szom­széd, Ludányhalászi és Nóg- rádszakál „mondja el”, milyen­nek tartja a másikat, na és azt is: hogy jönnek ki egymással. Nem kétséges, hogy melyi­kük a nagyobb, de ennek nincs jelentősége számukra. Azért sem, mert egyiknek is, másik­nak is van olyanja, ami a má­siknak nincs. Ludányban két templom van, Szakái viszont hovatovább híressé vált kálvá­riával büszkélkedhet. Emennek van egy sóderbányatava, amott kiaknázatlan, 28 fokos, meleg vizes forrást rejt a föld mélye. Annak idején Ludány volt a hegy, Szakái a Mohamed, s ha most itt egyenlőségjelet ten­nénk, azt mondhatnánk, a kettő különbsége egy kis tartozás ... Rébuszokban azonban nem il­lik és nem szabad beszélni, ezért emlékezni kell arra, hogy a tanácsi rendszerben Ludány volt a székhely-, Szakái a társ­község. S, hogy mi maradt erről az időszakról a két faluvezető emlékezetében? Egyikük sem titkolja. Kovács József (Nógrádsza- kál): - Nincsenek komoly gondjaink. Őszinték vagyunk, s ha mégis szidjuk egymást, az csak azért van, hogy előbbre lépjünk. Egyébként, ha a tarto­zását kifizeti az én...........s ba­rátom - épp’ itt ül mellettem -, egész jól megleszünk — mondja félig tréfásan a pol­gármester. - Az a tartozás egy kis kamat, a vagyonosztozko- dás „maradéka.” Lehet, hogy engedek belőle egy keveset, a békesség kedvéért - folytatja humoros ízzel a faluvezető. Tréfál vagy komolyan beszél? Majd elválik. Most minden­esetre mindketten jóízűen ne­vetnek. Persze ezúttal sem véletle­nül találkoztak: az apropó egy­részt névnap, de gázügyben is nemrégiben váltottak szót. Sőt vadásztémában is mostanában konzultáltak, szigorúan szem előtt tartva azt, hogy mi lenne jobb a lakosoknak. Egymással könnyen, az erdőgazdálkodás­sal már nehezebben jutottak dűlőre. Közös a pap, az orvos, a vé­dőnő, de .. .- Közös bulikat nem nagyon tartunk. De lehet ezen csodál­kozni? Hiszen már húsz éve van a nyakunkon ! Igen, Szigeti László barátom ’77-ben, a taná­csi rendszerben kezdte ... A „húszéves” ludányhalászi polgármester mit mondhat erre? Szabadjára engedi évődé- sét:- Irigy vagyok a szakáliakra, a szép kálváriájukra. Egészében is szép kis falu. Lenne... De komolyra fordítva a szót: sok a közös család, rokon, így hátat sem fordíthatnánk egymásnak. Mi, ketten néha vitázunk, de mindig egymás mellett ülünk a rendezvényeken. S ami fontos, s még nem hangzott el: az An- tall-kormány idején a társköz­ségeknek virágzott fel: azokban az években volt székhelykö­zség az istennek se nyert pályá­zatot .. . A válás idején a szakáliak igyekeztek hazahozni iskolása­ikat. Csonka Jánosné, a lu­dányhalászi iskola helyettes igazgatója jól emlékszik arra, hogy természetesnek tekintet­ték az önállósodást.-Nem váltunk el haraggal, úgy vélem, sem a felnőttekben, sem a gyerekekben nem ha­gyott nyomot ez a változás. A két iskola mai kapcsolatát tekintve az igazgatóhelyettes osztja azok véleményét, akik szerint megnyugtató a tudat: ha szükségem lenne a másik segít­ségére, minden további nélkül oda mehetnék. A nyitottságot, a másik ré­széről megnyilvánuló fogadó- készséget tartja nagyra Ludá- nyiné Bella Szilvia, a nógrád­szakáli általános iskola pedagó­gusa is. Nem mellékes azonban, hogy a sport rendre összehozza a két falu ifjait, legutóbb pedig csecsernőgondozásban, elsőse­gélynyújtásban vetélkedtek. À ludányhalászi faluszélen két férfi dolgozik a kertben. A fiatalabb rosszul leplezett moso- lyoghatnékkal válaszol a „hogy jönnek ki egymással a falu­szomszédok”- kérdésre.- Jól. Nincsenek se túl közel, se nagyon távol. Én azt gondo­lom, így egészséges. M. J. „Sportos” és fiatalos nógrádsipeki műhely, ahol több munkáskéz elkelne Olimpiai csapatot is öltöztettek Négy-öt évvel ezelőtt jó ideig szinte fej-fej mellett haladt az építkezés a falu szélén. Var­roda és gyümölcsaszaló üzem készült Nógrádsipeken. Az utóbbi még ma sem múlt idő, félkészen áll a félhenger alakú építmény. A varroda már messze-messze elhúzott mellette. Mint a kezdéskor, most is egy takaros családi otthon be­nyomását kelti a köríves, han­gulatos, a környezetbe illő, a helyi építészeti hagyományok­nak megfelelő kisüzem. Mint Sárai Bélától, az üzemeltető budapesti Ezerkéz Kft. ügyve­zető igazgatójától, egyben tu­lajdonosától megtudtuk, mun­kahelyteremtő beruházásként jött létre. Induláskor négy fő bedolgozót foglalkoztattak, s mára haiynincegy fősre gyara­podtak. És még harminc ember felvételére van lehetőség. Szentéi Ferencné varrodave­zető elárulja, hogy a sipekieken kívül nagylóciak, szécsényiek és varsányiak is járnak ide. Az „Ezerkéz” dolgos kezei sport­ruhákat varrnak. Büszkén emlí­tik, hogy 1994-ben ők „öltöztet­ték fel” a lillehammeri olim­pián részt vevő magyar csapat minden tagját. (mj) Rimóciak filmen Milyen más volt akkor a falu, alig lehet ráismerni! Pocsolyák éktelenítik az utcákat, libák harsány gágogása töri meg a látszólagos egyhangúságot. Szürke képek mesélnek a het­venes évek rimóci hétköznap­jairól... Gyöngyössi Imre filmren­dező Két elhatározás című, egy rimóci asszony életét bemutató alkotását bizonyára ismeri a falu nagyja, apraja viszont va­lószínűleg csak az elbeszélé­sekből tud valamit róla. Aki látta, az is biztosan szívesen megnézné még a filmtekercsen rögzített „falutörténetet”, s van még számos más indok arra, miért lenne jó megszerezni a kópiát. így határozott a faluve­zetés, a többi pedig már a kap­csolatokon, a kitartáson, jóin­dulaton múlik. Sok sikert az ereklye megszerzéséhez! Új szárny, új kerítés - A ludányhalászi Ápoló-, Gondozóotthon és Szociáüs Intézet új szárnya előtti kerítés építése a napokban kezdődött meg. Képünkön Kovács Mihály és Tomis Károly, mindketten az intézmény alkalmazottai fotók: rigó tibor Kis Falvak Hírei Zeneklub Rimóc - A könyvtárban mű­ködő, egyre népszerűbb zene­klub szervezi az idei húsvéti locsolóbált. A nemrégiben alakult közösség kezdeti programja zenei csemegék bemutatásából állt, később azonban elnyerték a képvi­selő-testület anyagi támogatá­sát, s ezáltal - erősítőkkel és más kellékekkel - bővíthették a klub felszereltségét. Kis kézművesek Karancsság - Már két cso­porttal működik a helyi álta­lános iskolában a mind nép­szerűbb korongozószakkör, melynek a volt úttörőház ad otthont. Nemrégiben égető­kemencét is vásároltak, s ma már azt tervezik, hogy a tanu­lók munkáit kiállításon mutat­ják be a falu közösségének. Kisállattenyésztés Ságújfalu - Nyúltenyésztésre vállalkozhatnak a helyi mun­kanélküliek az önkormányzat támogatásával. A nehéz szo­ciális helyzetben lévő csalá­doknak (maximum negyve­net) - jelentkezés alapján - tenyészállatokat és takar­mányt is adnak a kezdéshez. Házhelyek Varsány - Huszonnégy ház­helyet alakít ki az idén az ön- kormányzat azon a - falu szé­lén lévő - tizenhét hektárnyi területen, melyet erre a célra vásároltak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents