Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-25 / 70. szám

1997. március 25., kedd SporTTüköR 9. oldal Bocs’, Stécé, bocs’, Bíró! Játszottunk. Várva a vasár­napi focimeccsek tudósítása­ira, sportrovatunk hűséges se­gítőtársa, Kálovits Géza elő­hozakodott az ötletével:-Tippeljük meg, mit ját­szik Szeged-Dorozsmával a Stécé! S, hogy tét is legyen, dobjunk be egy húszast.- Egy húszast? - repliká- zott ifjú kollégám. - Manap­ság azért már egy gombóc fa­gyit sem kapni. Dobjunk be egy százast! Bedobtuk. Majd gyorsan előkerült a papír és a golyós­toll és már írtuk is a tippeket. Kálovits Géza: 1-2, Kolaj László 2-0, Andó Ákos 2-0. Tehát egyedül külső mun­katársunk tippelt nagy meré­szen a tarjáni csapat szegedi győzelmére, mi kishitűek vol­tunk. - Hja, könnyű neki, mondhatnánk -, hiszen az SBTC Sportalapítvány kura­tóriumának elnöke. Ő már csak tudja, mire képes az együttese! Aztán elkezdődött, majd befejeződött a meccs. Az MTI még nem adta ki az ered­ményt, ám a rádióban már el­hangzott. Megcsörrent a telefon, a vonal túlsó végén felelős szerkesztőnk, dr. Csongrády Béla örömittas hangja hallat­szott: , - Döntetetlenre, kettő ­kettőre játszott a Stécé. Hurrá, ez igazán remek! Kit érdekel, hogy egyikünk sem bizonyult jó jósnak. Pon­tot rabolni nem csekélység egy olyan, sok-sok millió fo­rintért összevásárolt társulat­tól, ahol többek között az első osztályt is megjárt Kenesei és Stefanov rúgja a labdát. Igaz, nekünk is van egy egykori NB I-es focistánk, Kecskés, de a többiek alsóbb osztályból jöttek. Szóval: remek az egy pont! Hallva a győzelemmel felé­rő ikszet, Kálovits Géza me­gint előállt magánvéleményé­vel:- Figyeljétek meg, Bíró rúgta mindkét gólunkat.- Még hogy Bíró! - emelte fel a hangját ifjú kollégánk. - Tizenhat meccsen egyszer tu­dott betalálni. Akkor szerez ő két gólt, ha majd én is kettőt vágok a válogatottban. Kisvártatva megérkezett Szegedről Panek József fax­tudósítása. Abban pedig az volt olvasható fehéren, feke­tén, hogy az első gólt 25 mé­terről, a másodikat átemelés­ből szerezte Bíró Máté. Ráa­dásul ő volt a mezőny leg­jobbja! Mit lehet mindezekhez hozzátenni? Legfeljebb any- nyit: kishitűség, bukás a ne­ved! Kolaj László Molnár mesterhármasával Nagylóc - Bércéi 1-3 (0-1) Nagylóc, 150 néző, v.: Ka- zinczi. Nagylóc: Csampa 6 - Vilkor 5, Kelemen 5, Oláh Sz. 5, Lász­lók 6-2=4, Paranyák 5 (Strehó 5), Csík 7, Péter G. 6, Makkai 6, Szőrös 6, Lakatos 5 (Kovács 5). Edző: Kozma Zoltán. Bércéi: Boldizsár 8-2=6 - Szarvas 6, Osztos 7, Molnár 9, Szali 6, Dobrocsi N. 5, Szabó 5, Dobrocsi L. 6., Duhonyi 5 (Sinkó), Hóvári 6, Deli 5, Csapó 5 (Koplányi). Edző: Dobrocsi Lajos. Sárga lap: Oláh Sz., ill. Szarvas. Piros lap: Lászlók, ill. Boldizsár. 25. perc : Dobrocsi szabadrú­gását Molnár fejjel megcsúsz­tatta, a labda az elmélázó védők fölött a hálóba hullt. 0-1. 50. perc: Makkai középen ki­ugrott, Boldizsár kifutott és elü­tötte a csatárt. A kapust kiállí­tották. A megítélt büntetőt Ke­lemen belőtte. 1-1. 67. perc: Deli viharzott el a bal oldalon immár sokadszor, beadását Molnár a sarokba passzolta. 1-2. 89. perc: már mindenki a sípszóra várt, de nem így Mol­nár, aki Hóvári átadását értéke­sítette. 1-3. Berceli rohamokkal és hely­zetekkel kezdődött a mérkőzés, de a hazaiak több lehetőséget is elpuskáztak, ám a vendégek kapusa mindent megfogott. A második félidőben a hazaiak érthetetlenül nem tudták ki­használni a helyzetüket. A ber- celiek teljesen megérdemelten győztek. Kozma Zoltán: - A kihagyott helyzetek megbosszulták ma­gukat. Gratulálok a berceliek- nek! Dobrocsi Lajos: -Küzdel­mes meccsen megérdemelten vittük el a három pontot. Ifi: 0-5. Strehó Bertalan Visszapillantó - Stécé: döntetlen, Palotás: győzelem, Szécsény, Pásztó: vereség Menetelnek a tarjáni Izgalmas, alkalmanként drámai küzdelmek jellemezték a kora tavaszi időt mutató múlt hétvégét a nógrádi focipályákon. Hő­sies küzdelemben bizonyította rátermettségét az egycsoportos NB Il-re a Stécé, magabiztosan gyűjtötte be a három pontot a Palotás, ám nem termett babér két idegenben „fellépő” har­madosztályú csapatunk, a Szécsény és a Pásztó számára. Nagyszerűen tűrték a „lélek­tani hadviselést” a Szeged-Do- rozsma - SBTC meccset mege­lőző hét közben az NB Il-es tar­jáni csapat játékosai és szakve­zetői egyaránt. A presszió to­vább folytatódott a zöld gye­pen, ahol két tizenegyes és egy kiállítás sem volt elég az NB I- es álmokat szövögető Tisza- partiak szá­mára. Az együttes csupa szív játékán kí­vül külön öröm, hogy végre Bíró Máté megta­lálta a már-már elveszettnek hitt góllövőci­pőjét, és két perccel a talál­kozó vége előtt szerzett máso­dik góljával visszahozta a sírból a nagyon értékes egy pontot. Nehezen pótolható három pontot hullajtott a kiesés rémé­től fenyegetett NB III-as szé- csényi gárda Gyöngyösön. A két elkerülhető pontrúgásból esett gólt megtetézte a harma­dik találat előtti rövidzárlat, s hiába küzdöttek becsülettel Hodurék, erejükből - sajnos - csupán meddő mezőnyfölényre tellett. Az elkövetkező hetek hazai mérkőzésein (ellenfelek: Multi-Rocco, Kisújszállás) csupán a győzelem adhat re­ményt a bennmaradásra. Veszített a~FHFCr~de~Ho­gyan?! A csapat a Balga József edző által meghatározott takti­kával a mérkőzés több mint há­romnegyedében uralta a mecs­Pásztó-Hasznos FC - Dreher Sörgyár 0-3 (0-1). Pásztó, 50 néző, vezette: Varga. PHFC: Árminiczki - Pre- zenszki G., Pádár, Budavári, eke, Kelemen, Beró, Kerekes I., Kapás, Tóth, Kubinyi. Csere: Nagy, Kerekes P., Bagyinszki. Edző: Veres Béla. A jó erőkből álló, tehetséges eset. Ha Niki az elején befejeli a nagy helyzetet, másképpen ala­kulhatott volna minden. A PHFC közel tucatnyi szögletet rúghatott, de egyet sem tudott gólra váltani. Ugyanakkor vé­delme mindkét hazai gól előtt hibázott. A második monori gólt megelőzően azonban a já­tékvezető sem állt hivatása ma­gaslatán, mert a gólszerző kéz­zel tette maga elé a bőrgolyót. A továbbiakban két esetben is elmaradt a pásztóiakat megil­lető büntető. A Monor jó erők­ből álló csapat, nincs szüksége külső segítségre. Óhatatlanul felmerül a gyanú: miért olyan sípmester dirigálta a találkozót, aki annak idején egy csapatban játszott a Monor edzőjével? Palotás őrzi dobogós helyét a Mátra-csoportban. Szekula ugyan kétszer két gólt lőtt va­sárnap, de akadozott a gépezet, a csatárok számos helyzetet el­puskáztak. A hazai gárda végig­támadta a meccset, a látottak alapján nagyobb arányú győ­zelme igazságosabb lett volna. játékosokat felvonultató ven­dégcsapat megérdemelten nyert, bár a gólarány túlzott. A hazai játékosok előtt is adódtak gólszerzési lehetőségek, de ki­hagyták azokat. Monor - PHFC 4-0 (1-0). Monor, 50 néző, v.: Kóródi. PHFC: Árminiczki - Pre- zenszki G., Pádár, Budavári, Zeke, Kelemen, Kerekes, Benő, „üvegesek” A lehetőség adott is volt, hiszen kilenc főre csökkent a ven­dégegyüttes, de ezen a napon a helyzet csak helyzet maradt. Legközelebb feltétlenül jobban kell összpontosítaniuk a palotá- siaknak, ha a gárda meg akarja őrizni előkelő helyezését. Teljes siker koronázta a me­gyei I. osztályban focizó balas­sagyarmati fiatalok diósjenői vendégszereplését. Úgy tűnik, az ősszel vitézkedő hazaiak „gödörbe” kerültek. Kazáron meglepő, de a játék képe alapján teljesen megér­demelt hazai siker született. Karancskeszi- ben egyre in­kább nehézzé válik a helyzet. Magabiztos sikert ért el a Nógrádi József vezette érsek­vadkerti csapat, amely „oktatta” a tavaszra ala­posan megerő-' södött Gulyka- legénységet. A bajnoki cím váromá­nyosai, a salgó­tarjáni üvege­sek úgy nyertek a rétságiak el­len, ahogy akartak. A szokásoktól most sem tért el a két nagy múltú csapat, a Salgótarjáni Ácél és a Nagybá- tony összecsapása. A vendéglá­tók szerencsésebbek voltak, minimális győzelmet arattak. A karancslapujtőiek esélyes­hez méltó magabiztossággal fektették két vállra a sereghajtó tari együttest. Igaz, a hazaiak egyre inkább markánsabb arcu­kat mutatják. Félidőnyi vegetá­lás után nagyobb sebességfo­kozatba kapcsoltak,, a .karancs- berényiek, s állva hagyták a mátranováki legénységet. A hazai játékos, Mánczos mécs­esén elért három gólja önmagá­ért beszél, (sipkó - esle - kalo) Kapás, Tóth, Kubinyi. Csere: Nagy, Prezenszki P. Edző: Ve­res Béla. Kiállítva: Kelemen (a második sárga után). A gólarány túlzott, mivel a vendégcsapat játékosai előtt is adódott lehetőség, amit kihagy­tak. A játékvezető egy gólt és egy büntetőt nem adott meg. A hazai csapat megérdemelte a győzelmet. (ke) Sportturmix Középmezőnyben A várakozásnak megfele­lően szerepeltek a magyarok a vasárnap rendezett torinói mezeifutó-világbajnoksá- gon. A férfiak felnőtt és if­júsági csapata a 17., a nők felnőtt és ifjúsági együttese a 19. helyen végzett. Egyé­niben a salgótarjáni Öblös- Faipari SC versenyzője, Kadlót Zoltán 175. lett, 4 perc 8 másodperccel maradt el a győztes kenyai Paul Tergat idejétől. Kínai erősítés A német Langweid vendé­geként elszenvedett vereség (4-2) ellenére úgy tűnik, jó úton halad 23. BEK-győ- zelme felé a Statisztika-Me- talloglobus. A március 29-ei budapesti visszavágón ugyanis a Statisztika ren­delkezésére áll a világrang­lista hetedik helyezettje, a kínai Vang Chen is. Magyar teniszsiker Nem várt kettős magyar si­kert hozott az ausztriai Wagramban befejeződött 7000 schilling összdíjazású felnőtt női tenisztorna. Földényi Annamária (Va­sas) és Stadler Ildikó (Op- totrans TSE) vívta a döntőt, ahol Földényi 6:3, 6:2-re bi­zonyult jobbnak. Francia sakkzseni A francia versenyző, Eti­enne Bacrot lett a világ leg­fiatalabb nemzetközi sakk- nagymestere: a fiú 14 éves és két hónapos korában tel­jesítette a szintet. Bacrot ez­zel a második helyre szorí­totta vissza az eddigi csú­csot tartó magyar Lékó Pé­tert, aki 14 éves és négy hó­napos korában kapta meg ezt a címet. Tinik diadala Két tinédzser korú amerikai hölgy végzett az első két he­lyen a hétvégén befejező­dött műkorcsolya-világbaj­nokságon. A 14 éves Tara Lipinski és a nála két évvel idősebb Michelle Kwan egyaránt érett versenyzést bemutatva előzték meg a vi­lágot. „Ha minden rendben megy, akár a következő 25 évben is egymás riválisai lehetünk” - így Kwan. A csíkos nagybátonyi játékost két „acéljtú” támadja Továbbra is gyengén szerepel a PHFC ifjúsági labdarúgócsapata Két meccs, két vereség, hét kapott gól Bemutatjuk a Bérczy Károly-díj kitüntetettjeit - Babják János, a Nógrád Megyei Kézilabda Szövetség elnöke „Egyik szerelmem, a kézilabdasport is elismerésben részesült” Hazánk legszebb nemzeti ünnepén, márciusi idusán Babják János, a Nógrád megyei szövetség elnöke is megkapta a Nógrád Megyei Közgyűlés által alapított Bérczy Károly-díjat. Az 53 éves sportvezetővel kitüntetése alkalmából beszélgettünk.- Hogyan kötöttél barátsá­got a sporttal?-Az acélgyári általános is­kolában testnevelő tanárom, Rákóczi Pista bácsi oltotta be­lém a sport szeretetét. Tizenhá­rom évesen lettem a SESE atlé­tikai szakosztályának igazolt versenyzője. Kézizett és kosarazott-Hamar kiderült, jó göm­bérzékkel rendelkezel, erős a vonzódásod a labda iránt.-Nyolcadikosként bronzér­met nyertünk Salgótarján együttesével az országos úttörő labdarúgó-bajnokságban. Básti István, a későbbi olimpiai baj­nok is csapattársam volt. A Madách Imre Gimnáziumban Tóth András irányításával a ké­zilabda, Szarvas József vezeté­sével a kosárlabda fortélyaival ismerkedtem meg.- A későbbiekben hogyan alakult a sportpályafutásod?- A középiskola elvégzése után az SBTC kézilabda- és ko­sárlabdacsapatában játszottam a megyei bajnokságban. Óriási csatákat vívtunk kézilabdában az Építőkkel, kosárlabdában pedig a Sesével. 1965-ben az SBTC és SKSE kosárlabda­szakosztályai egyesültek, és a következő bajnokságban már az NB II-be szerepeltünk. Olyan kiváló csapattársaim vol­tak, mint Csuka, Szert Sándor. Mosonújvári, Boronyai, a Tú­rán testvérek, Plachy, Csábi.- Miért cserélted fel a kosár­labdát újra a kézilabdára?- Találkoztunk régi kézis ját­szótársak, s többen felvetették, csináljunk egy jó kézilabdacsa­patot. Az együttes 1970-ben Mojzes Ottó edző vezetésével a Salgótarjáni Építők színeiben Három évtized a sportban össze is állt. A megyei bajnok­ság megnyerése után még eb­ben az évben kivívtuk az NB II- ben való szereplés jogát. Az osztályzókat az alábbi kezdő­csapat játszotta: Gulácsi - Nagy L, Babják Szlávik V., Címer J.„ Kovács L., Kollár J. Pályára lépett még Garádi G., Salamon J'., Győri, Szíremen L, Tóth E., Páti F. Külön öröm számomra, hogy az Építők férfi kézilabdacsapata 1970 óta megszakítás nélkül az NB II- ben szerepel, s egy évig NB I B-s is volt.- Már fiatalon dolgozni kezdtél a megyei kézilabda-szö­vetségben. Főtitkár, majd elnök-Még 1970-ben, aktív játé­kosként bekapcsolódtam a Nógrád Megyei Kézilabda Szövetség munkájába. A szö­vetségi munka csínját-bínját Pestuka Sándor elnök és Moj­zes Ottó főtitkár irányításával tanultam. Az első időszakban a versenybizottságban tevékeny­kedtem, később a bizottság ve­zetésével bíztak meg. Ebben az időszakban 12-14 férfi és 8-10 női csapat szerepelt a megye kézilabda-bajnokságban. Tíz éven át Salgótarjánra figyelt az ország kézilabda-társadalma, hiszen a téli hónapokban a szö­vetség lebonyolította a nemzet­közi tornává fejlődött női és férfi Karancs Kupát. 1985-ben a szövetség főtitkárává válasz­tottak. 1989-től látom el az el­nöki teendőket.-Hogyan értékeled a kézi­labda-szövetség munkáját?- A politikai és gazdasági rendszerváltás idején lettem a szövetség elnöke, s a változás a kézilabdasportra is rányomta bélyegét a megyében. Sajnos olyan kézilabdacsapatok szűn­tek meg a férfiak közül, mint a Szőnyi SE, az Érsekvadkert, a Salgótarjáni BRG, a Tereske, a Diósjenő, a nők közül a Pásztó, a Nagybátony, az SBTC, a Ba­lassagyarmat. A mélypontot 1992-93-as évek jelentették, amikor csak férfi bajnokságot tudtunk működtetni. A fellen­dülés 1994-ben kezdődött, amikor sorra alakultak újjá a női együttesek. Elsődleges feladatunk a volt kézis bázisok újbóli felélénkítése.-Más sporttevékenységet is folytatsz.- 1984-től vagyok a Salgó­tarjáni Építők szakosztályveze­tője. Kézilabdában és kosárlab­dában játékvezető vagyok kö­zépiskolai és megyei bajnoki mérkőzéseken.-Miként fogadtad a közel három évtizedes munkád elis­merését jelentő szép díjat?- Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy a kézilabdások tá­borából elsőként kaptam meg Nógrád megye legmagasabb sportkitüntetését. A díj ugyan személyemnek szól, de általa egyik szerelmem, a nógrádi ké­zilabdasport is elismerésben ré­szesült. A kitüntetést a felesé­gemnek is köszönhetem, hiszen játékosként és sportvezetőként tőle kaptam a legtöbb segítsé­get. Célja: szolgálni- Sportos terveid?- Amennyiben a közeli köz­gyűlésen újra elnökké választa­nak, akkor úgy, ha nem kapok bizalmat, akkor egyszerű köz­legényként szolgálom tovább a megye kézilabdasportját. Mulicza Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents