Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-14-15-16 / 62. szám
6. oldal A Nemzet ünnepe 1997. március 14., péntek Ami egykor volt, és ami mai gond - Hogyan vélekednek nagy nemzeti ünnepünkről a bátonyterenyei és a pásztói diákok? Mindenkinek ki kellene tűznie a kokárdát Ma már egyre kevesebb dologban értenek egyet az emberek, akár mindennapos ügyekről van szó, akár ünnepről. Nincs ez másként március 15-én sem. Az egyik ember azt mondja, éppen ideje volt már, hogy „piros betűs” nemzeti ünnep legyen, a másik csak legyint. De vajon hogyan vélekednek a diákok? Hogyan él bennük, hogyan tisztelik a márciusi ifjak tetteit?-Csak akkor jöttem rá, hogy mit jelent március 15-e, amikor történelemből vettük ezt az anyagot - mondja Molnár Agnes., a bátonyterenyei Bartók Béla Általános Iskola 7/a osztályának tanulója. - Bár az ünnepi műsorokban eddig is szerepeltem, valahogy az igazi jelentőségét, az események nagy- szerűségét nem éreztem igazán. Összefogás, ami volt- Azon a napon végre tettek valamit azért, hogy Magyarország önálló nemzet legyen - folytatja osztálytársa gondolatát Telek András. - Hatalmas összefogás kellett ehhez, mert másképpen nem ment volna.- Mindenkinek ki kellene tűznie a kokárdát - veszi vissza a szót Molnár Ági. - Ha ez az esemény nem lett volna, akkor nem lett volna magyar föld, nem lett volna Magyarország, nem lennénk magyarok... Az általános iskolákban a márciusi eseményekről hetedik osztályban tanulnak a gyerekek. Dömötör GySzőné, az intézmény egyik történelemtanára elmondja, hogy kollégáival együtt ügyelnek arra, hogy a kisebbek is tudják a fontosabb dolgokat erről a napról. Ifjak tavaszi ünnepe- Minden anyagot felhasználok ezért: hangfelvételt, verset, prózát. Most végre elérte ez az ünnep is azt jelentőséget, amilyet valójában megérdemel, és ezt pontosan érzik a gyerekek is. Bár heti két órában nagyon nehéz beosztani az időt, ennek a napnak különös figyelmet szentelünk. Az a véleményem, hogy sokkal inkább az ifjúság ünnepe március 15., mint bármelyik nemzeti ünnep. A 209. Számú Fáy András Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet diákjai nem ennyire lelkesek. Véleményük szerint sokkal inkább érdekli az embereket - azon belül a fiatalokat - a tévé, a video, nehezen mozdulnak egy-egy ilyen ünnepségre. Kétségtelen, azt is fontosnak tartják, hogy milyen a családi háttér, menynyire kerül előre a fontossági sorrendben egy jelesebb nemzeti ünnep.-A kokárdát esetleg páran kitűzik, de a diákok többsége még efölött is elsiklik - mondja Orosz Mária, 4/c osztályos diák. — A tévében is csak azok nézik meg az ünnepi műsort, akiket érdekel a történelem.- Az általános műveltséghez azonban az is hozzátartozik, hogy tudjunk valamit a múltunkról - szól közbe a másodikos Tóth Melinda. A negyedikes Kosik Tamás szerint az emberek többsége tudomásul veszi, hogy ez a nap miért ünnep. De általában úgy ünnepük meg, hogy elmennek kirándulni, vagy otthon dolgoznak a ház körül. Mi lenne a legjobb?- Szerintem túlságosan protokoll jellegű - vélekedik Tamás.- Az iskolarádióban bemondják, hogy menjünk le a tornaterembe, ott aztán egy órán keresztül hallhatunk verset, prózát, egyebet. Persze nem figyel oda mindenki, beszélgetnek, „Tiszta forrás, szép szó, ez legyen a jelszó” „Boldogságot mindenkinek, barátságot mindenkinek, szere- tetet mindenkinek, tiszta forrás, szép szó, ez legyen a jelszó és legyél jó barátom...” - egy dal a hetvenes évekből. Mintegy a szabadságvágy dala: a nagy generáció éveiben, a puha diktatúra tűrt, támogatott és tiltott szorításában, a disszidenssor- sok, az éjszakai lefogások fojtott légkörében, a házibulik és táncházak, az „egymást keresés” eufóriájában __ Ö rökre bennem él egy szenti- váni nyugdíjas iparos emléke: március 15-e előestéjén akkor is kitette házára a nemzeti színű zászlót, amikor ezt még tiltották. Mentek hozzá, kérlelték, fenyegették, de az öreg nem ijedt meg, nem adta fel elveit: a zászló a helyén maradt. A Kádár-korszakban mindvégig felemás volt március 15. Az ünnep előestéjén rendőrök őrizték a főváros és vidék Kossuth- szobrait, emlékhelyeit. Az utcákon megszaporodó egyen- és civilruhás rendőrök gyanakodva méregették és igazoltatták a kokárdát viselőket, rettegtek minden csoportosulástól. Szalai Mária, a Bolyai Gimnázium egykori diákja ’72 március 15-én Salgótarjánból ruccant fel harmadmagával Pestre.- Emlékszem, szabadnap volt a gimiben, ezért felutaztunk, talán kíváncsiságból. A Rákóczi úton beszélgettünk talpig kokárdában, amikor odajött hozzánk egy rendőr, s megkért minket, hogy „oszoljunk”. Meglepődtünk és megijedtünk, ezért hárman háromfelé sétáltunk, már csak a Keletiben találkoztunk, alig vártuk, hogy hazaérjünk. Abban mindenképpen megegyeztünk: senkinek egyetlen szót sem, mert ha megtudják, hol jártunk, kicsapnak bennünket az iskolából. Hallgattunk... A hetvenes évek küszöbén, 1969. január 20. megrázó esemény volt, amikor Bauer Sándor 17 éves szakmunkástanuló felgyújtotta magát, utolsó szavaival a magyar forradalmat és szabadságharcot éltette. Az első március 15-ei megmozdulások a hetvenes évek elejére datálhatok. 1971-ben a budapesti Petőfi-szobomál fiatalok „kigyomlálták” a vörös papírzászlókat a nemzeti színűek mellől, s egy fiatalembert azért ítéltek egy év börtönre, mert a forradalom költőjének szobránál engedély nélkül szavalta el a Nemzeti dalt. 1972 az első olyan esztendő, amikor a fiatalok egy csoportja március 15-én megkísérelte az 1848-49-es forradalom emlékhelyeit felkeresni. Délelőtt a rendőrség meghiúsította tervüket, közülük sokat letartóztattak. Délután ismét gyülekeztek a Múzeumkertben, ahonnan a Várba indultak. A rendőrök várták őket, s a menekülőket gumi- botozták, akiket elfogtak, rohamkocsiba tuszkoltak. Csank Csaba, bátonyterenyei tanár akkor került Budapestre, kollégiumban lakott.- A „vári” csata emléke szájról szájra terjedt a diákok között. Újdonsült elsősöknek az öregdiákok meséltek titokban, akik közül néhányan meg is szenvedték a rendőrök brutahtását, de valahogy kiverekedték magukat a gyűrűből. Akit elfogtak, annak a kicsapás volt legenyhébb büntetése.- Van személyes élménye?- Összetartás volt az iskolákban, tanítás nem volt, de szinte őrizték a diákokat. Előre figyelmeztettek a tanárok: ha jót akarunk, messzire kerüljük a „veszélyes” helyeket. Féltem, de a szemem nem tudták befogni, a fülemet sem. Láttam a Múzeumkert oldalában meglapuló rendőrségi rohamkocsikat, s a Rákóczi úton vijjogva száguldo- zókat. Az ifjúgárdistákat, amint kéz a kézben vették körbe az egész múzeumot. A „vári csatáról” csak a közvélemény suttogott, meg a föld alatti irodalom. A pártsajtó csak az 1973. március 15-ei események után szólalt meg először, amikor a Ferenciek terénél levő utcákban gumibotokkal támadtak a rendőrök a gyülekezőkre. Erről másnapi számában Rendbontókat vettek őrizetbe címmel írt a Népszabadság: „Március 15-i nemzeti ünnepünkön, a rendben lezajlott megemlékezések után Budapest Belvárosában az esti órákban néhány száz felelőtlen személy nacionalista tüntetésre tett kísérletet. A csoportosulást szétoszlatták. A rend helyreállítása során igazoltatásokra került sor és a csoportosulás kezdeményezői közül 41 személyt előállítottak.” - Több száz fiatalt büntettek elzárással, pénzbírsággal, zártak ki oktatási intézményből. A rendőri erőszak nem rettentette el a fiatalokat március 15. megünneplésétől, bár a „vári” és a „belvárosi” csatához hasonló rendőri atrocitás már a későbbiekben nem történt, illetve nem olvashattunk róluk a sajtóban. A „sajnálatos” márciusi események hatása azonban óriási: a hatalomtól független, „egymást keresők” tábora növekedett. A szabadság terjedő lángját már nem tudták elfojtani. Szabó Gy. Sándor rendetlenkednek, és már oda is az ünnepi hangulat. Sokkal jobb lenne, ha kötetlenebbé tennék, például ilyenkor elmennénk kirándulni. Biztos vagyok benne, sokkal többen jönnének el. Lehetne ott útközben is erről a napról beszélni, és esetleg még olyanra is „ragadna” valami, akit egyébként nem érdekel a történelem. Nehéz napokat élünk Pásztón, a Mikszáth Kálmán Kéttannyelvű Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola diákjai mintha folytatnák a megkezdett gondolatsort:- Mostanában az ország helyzete és a politikai viszonyok nem kedveznek sem a dolgozóknak, sem az ifjúságnak. A fiatal talán kétszeresen is nehéz helyzetben van, mert nem lát maga előtt követendő példát. Nem hiszem, hogy egy ünnepség olyan nagy reakciót váltana ki bárkiből.- Ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet átéljen az ember, ott kellett volna lenni 1848. március 15-én -summázza véleményét az elsős Balázs Anett. - Talán, ha ez az ünnep nem egy „felülről” vezényelt, hanem egy „alulról” indult kezdeményezés lenne, ha nem is teljes egészében, de sokkal jobban át tudnák érezni az emberek. Aki szerepel, és aki nem-Alapvetően az a baj, hogy eleve formasággal indul - folytatja Zöldi György. - Kiválasztják az osztályt, aki szerepelni fog, a másik csoport meg örül, hogy elmarad az óra. Egyáltalán nem érzik át az ünnep lényegét. Jól szemlélteti ezt az is, hogy visszatérnek a szélsőséges elemek, és az ünnepeket saját politikai céljaikra igyekeznek felhasználni. Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy a többség el fog menni az ünnepségre... Pásztón, a Gárdonyi Géza Általános Iskolában a nyolcadikosok sokkal lelkesebbek.-Igaz, hogy a legtöbb diák úgy van vele: ilyenkor muszáj ünnepelni - mondja a nyolcadikos Kocsis Barbara. - De azok az emberek, akik harcba mertek szállni a hatalommal, megérdemlik a megemlékezést. Ha nem lettek volna, a történelem bizonyára másként alakult volna. Az is lehet, hogy ma is elnyomás alatt élnénk.- Nem önmagukért harcoltak, hanem az egész népért - veszi át a szót Éles Krisztina. Az utókor pedig elismeri tetteiket, tartozunk nekik, az emléküknek annyival, hogy méltán emlékezünk meg róluk.- Ők is magyarok voltak, mi is magyarok vagyunk - mondja Pálinkás Annamária. - Fontosak az ünnepek, már csak azért is, hogy az emberek elgondolkodhassanak történelmünkön. A kokárdát sem azért kell kitűzni, mert másokon látjuk! Egy kor, ami elmúlt Frenyó Istvánné történelemtanár szerint a márciusi események érdeklik a gyerekeket: megpróbálják beleélni magukat abba a korba. Tisztelik az ősöket, éppen ezért nem is nehéz bevonni őket az ünnepi műsorok előkészületeibe.- Lányok, fiúk egyaránt szívesen szerepelnek, nekünk nem jelent gondot a műsor összeállítása. Akiket jobban érdekel a történelem, könyvtárba mennek, segédanyagokat kémek. Az ünnepségre azonban szinte minden diák eljön, és mindenkinek a mellén ott virít a kokárda. Mindig vannak az iskolában olyan gyerekek, akik gondoskodnak arról, hogy ez az ünnepi „kellék” senkiről sem hiányozzon. Hegedűs E. Gazdag alapfelszereltség, főbb mint 350.000 Ff értékben Hihetetlenül kedvező ajánlat! 0% kamat, 50% előleg, 1 -4 évig terjedő részletfizetési lehetőség Keskeny és Társai Kft., 2660 Balassagyarmat, Régimalom u. 4., tel.: (35) 314 039, fax: (35) 301 822 A SZENVEDÉLY VEZET MINKET FIAT PUNTO. A VÄLAS2, Az Ön lendületes személyiségéhez olyan különleges autó illik, amely kifejezi az Ön sportos stílusát - ez a Punto Team. Könnyűfém keréktárcsák, szélesített gumiabroncsok, oldalsó védőszalagok, ködlámpák és színrefújt lökhárítók gondoskodnak ^ sportos külsőről. A légzsákkal ellátott háromküllős sportkormány állítható magasságú, akárcsak a vezetőülés. Az elektromos ablakemelő és a központi zár is az alapfelszerelés része. A kárpitozás élénk antracitszürke színű. Az autó ízig- vérig Fiat Punto: a fejlett olasz technológia és formatervezés eredménye. Engedje szabadjára lelkét és taposson a gázpedálba! Ön és a Punto Team egymásra találtak. SPORTOS ARCKÉP SZOCIÁLIS AKCIÓ A MAGYAR VÖRÖSKERESZT TÁMOGATÁSÁVAL BITTNER svédosepp Ajánlott fogyasztói ár: 50 ml.: 99 Ft, 250 ml.: 299 Ft, 500 ml.: 598 Ft KAPHATÓ A GYÓGYSZERTÁRAKBAN ÉS GYÓGYNÖVÉNYBOLTOKBAN. AMÍG A KÉSZLET TART.
