Nógrád Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-12 / 36. szám
4. oldal Interjú - Hirdetés 1997. február 12., szerda Hogyan látja a „Coloniapharma-dossziét” Puszta Béla, a megyeszékhely polgármestere ? Taiján nem akadékoskodik és nem perel (Folytatás az 1. oldalról) Ennek ellenére a megbeszélésen egyértelműen az derült ki, hogy nem a települések között, hanem a települések és a megyei közgyűlés között van vita Coloniapharma-ügyben.- Mivel a megyei közgyűlés elnöke is ott volt a találkozón, szerintem ez a tény számára is ki kellett volna, hogy derüljön.- Milyen tényezők hatására alakult ki ellentét a megyei és a megyeszékhelyi közgyűlés között?- Elöljáróban annyit, hogy nemcsak Salgótarján, hanem más települések is, saját térségük nevében határozottan nyilatkozva léptek föl, sőt többen még írásban is, így például Nógrádi László, megfogalmazták a témában számukra fontos mondanivalót. Nem feledkezhetünk meg Szegner Lászlóról sem, a megyei közgyűlés egyik képviselőjéről, aki megköszönte Salgótarján korrekt hozzáállását.- A megyei közgyűlés az elmúlt időszakban semmit nem tett annak érdekében, hogy feloldja az előző időszakban a Coloniapharma sorsában a települések között kialakult ellentéteket. Visszaélt a vagyonátadó bizottság felhatalmazásával. Állítom, hogy sem a gyógyszerészekkel, sem a településekkel soha nem egyeztetett a cég alapvető dolgaiban. Pedig a felsoroltak és a Coloniapharma jelenlegi vezetése nem hagyhatók ki a folyamatból. A megyei közgyűlés saját belátásai szerint hozott döntéseket.- Politikai szereplőkkel rakta tele a cég igazgatóságát és felügyelő bizottságát anélkül, hogy a településekkel ebben egyeztetett volna. Úgy bízta meg az SZDSZ-hez közel álló Kárpát Holdingot a cégátvilágítással, a privatizációs elképzelés kidolgozásával, hogy a települések ennek a véleményezéséből is kimaradtak. A megbeszélésen azt is jeleztem, hogy a cégalapítás, a cégbejegyzés jogilag milyen pontokon vitatható.- A települések milyen álláspontot alakítottak ki?- Smitnya úr azt mondta, nem derült ki számára, hogy a települések mit akartak. Számomra azonban egyértelműen megfogalmazódott a települések akarata. A települések azt akarják, hogy a megyei közgyűlés nevesítse a vagyont, nyomtassa ki a részvényeket és adja át a tulajdonosoknak az őket megillető részben. Ezután pedig hívja össze a tulajdonosok közgyűlését, ahol visszamenő- legesen is, előre tekintve is el lehet rendezni a Coloniaphar- mával kapcsolatos alapvető kérdéseket. Addig senki sem hajlandó a privatizációról érdemben tárgyalni, amíg a tulajdonosi jogaikba vissza nem helyezik őket.- A megyei közgyűlés elnöke arra hivatkozott, hogy mivel Ecseg pert indított, sem a vagyon nevesítésében, sem a részvények kiosztásában nem tudja végrehajtani a vagyonátadó bizottságtól kapott feladatot. Pedig Ecseggel már régen meg lehetett volna egyezni. A fórumon is az derült ki, hogy Ecseg nem akarja gátolni a folyamat előrehaladását, hanem bizonyos feltételek mellett kész a megegyezésre.- Smitnya úr a korrekt egyeztetés helyett úgy gondolja, hogy a megyei közgyűlés elnökeként kényszerhelyzetet teremthet. Nos, ezt nem teheti meg. Nem fogadom el a céggel kapcsolatos korábbi döntéseiket, sem a céget érintő értékesítési lépéseiket. Salgótarján megyei jogú város és térsége nevében is azt nyilatkozom, mert erre felhatalmazásom is van, hogy a tulajdonosi közgyűlés az, ahol a tulajdonosok a tényleges tulajdoni részaránynak megfelelően hivatottak a Colo- niapharmához fűződő visszamenőleges ügyekre pontot tenni, illetve a cég jövőjét meghatározó lépésekben megállapodásra jutni. Mindaddig, amíg nem kapjuk meg a részvényeinket és nem szerepelhetünk tulajdonosként, privatizációról senkivel sem tárgyalunk.- Lesz-e per?- Salgótarján nem akadékoskodik és nem perel. Pert helyeztünk viszont kilátásba arra az esetre, ha feltételeinket nem teljesíti a megyei közgyűlés elnöke. Smitnya úrnak be kell látnia, hogy nem tehet azt a céggel, amit akar, még ha bizonyos felhatalmazása is van a vagyonátadó bizottság részéről. Ha ő a települések együttműködését kéri, akkor a településekkel való egyetértés birtokában tehet meg közösen kialakított lépéseket. Amennyiben erre nem lesz hajlandó, akkor a településeknek az új helyzetben is megoldást kell tudniuk találni. Benkő Mihály A mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmek utáni adózásról A mezőgazdasági jövedelmek 1997. évi adóztatása jelentős mértékben eltér a korábbi évekétől. A változtatás azonban nem az adóbevételek növelését célozza, hanem a jövedelemtulajdonosok és a jövedelmek számbavételének igénye (ezt biztosítja az őstermelői igazolvány bevezetése), továbbá az, hogy a bevételekre vonatkozó adatszolgáltatás és a költségelszámolás általánossá tételével a feketegazdaság is csökkenjen. Mindez annak érdekében történik, hogy az arányos közteherviselés elve érvényesüljön, ezen túlmenően pedig, hogy a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó jelentős kedvezmények célozottan a termelőkhöz jussanak. A jelentős változtatások szükségessé tették az érintett lakosság megfelelő tájékoztatását, amelyet a pénzügyi és a földművelésügyi tárca szakemberei a személyi jövedelemadó törvény módosítását követően a Magyar Agrárkamarával együttesen folyamatosan végeztek és végeznek. Ennek keretében az őstermelői igazolvány kiadásával foglalkozó gazdajegyzők tájértekezleteken kaptak részletes tájékoztatást, emellett számos lakossági fórumon az érintett gazdák közvetlenül is megismerhették az új adószabályokat. Ezen túlmenően számos napilapban, szakfolyóiratban, külön kiadványban, valamint adójogszabályokat ismertető könyvben jelent meg ismertetés az adóváltozásokról. A köztudatban elterjedt tévhitekre, félremagyarázásokra is tekintettel az őstermelői tevékenység, valamint a bor értékesítéséből származó jövedelem adóösszefüggéséről a következőket szükséges kiemelni. 1. A mezőgazdasági! őstermelői igazolvány bármikor kiváltható, a felvásárlók pedig 1997. július 1 -je előtt akkor sem vonnak le adóelőleget, ha az őstermelői terméket eladó nem rendelkezik őstermelői igazolvánnyal. Ezt követően - ha az eladó nem rendelkezik őstermelői igazolvánnyal - állat, állati termék értékesítésének ellenértékéből 4 %, más termék esetében 12 % adóelőleget kell a kifizetéskor levonni. Az őstermelői igazolvány bemutatása esetében nincs adóelőleg levonás, az értékesítés adatait a felvásárló bejegyzi az igazolvány részét képező értékesítési betétlapra. Az őstermelői igazolványt a lakóhely szerinti gazdajegyzőnél lehet kiváltani, a kiváltás 1999. év végéig ingyenes. Az őstermelői igazolvány kiváltása természetesen nem kötelező, de számos adózási előnnyel jár, ezért az érintettek számára ajánlatos, mivel az őstermelői kedvezmények ezen igazolvány tulajdonosait illetik meg. Az őstermelői igazolványban lévő értékesítési betétlapra a kifizetők jegyzik be a vásárolt termék ellenértékét. A betétlapok száma nincs korlátozva, így, ha valaki egyidejűleg több felvásárló felé is értékesít és nem akarja, hogy ezek egymásról tudomást szerezzenek, nincs akadálya a külön-külön vezetett betétlapok rendszeresítésének sem. 2. A mezőgazdasági őstermelő fontosabb kedvezményei a személyi jövedelemadóban a következők.- Ha az őstermelői tevékenységből származó évi bevétele nem haladja meg a 250 ezer forintot, akkor a bevétel jövedelemtartalma után nem kell adóznia.- A tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelő (akinek az éves bevétele meghaladta a 250 ezer forintot) az őstermelői igazolvány kiváltásának évében költségként elszámolhatja az 1994., 1995. és 1996. években beszerzett termelő- eszközei, anyagai (pl. műtrágya, növényvédő szer) értékét, ha korábban még költségként nem érvényesítette.- A tárgyi eszközök (traktor, mezőgazdasági épület stb.) beszerzési árat értékcsökkenési leírás formájában az egyéni vállalkozókkal azonos módon elszámolhatja.- A tárgyévi bevételét meghaladó költséget a következő 5 év bevételével szemben is - veszteségelhatárolás formájában - elszámolhatja.- Az őstermelői tevékenységből származó jövedelme után legfeljebb 100 ezer forint adókedvezmény illeti meg. Az a mezőgazdasági őstermelő, akinek évi bevétele nem haladja meg a 3 millió forintot, mezőgazdasági kistermelőnek minősül, a kistermelő az előzőeken túlmenően a következő kedvezményekben részesül.- A bevételének 40 %-át igazolás (számla stb.) nélkül is költségként elszámolhatja (ez az ún. átállási költséghányad), de ez az elszámolás nem eredményezhet veszteséget.- Választhatja a kistermelői átalányt (ennek nem feltétele a főállású tevékenység, tehát munkaviszony mellett is lehet átalányt alkalmazni). Átalányadózás esetén állat, állati termék bevételének 8 %-át, más.őstermelői terméknél pedig a bevétel 20 %-át kell jövedelemnek tekinteni. Átalány- adózás alkalmazása esetén viszont a 100 ezer forintig terjedő adókedvezmény nem vehető igénybe. 3. A saját fogyasztás „megadóztatása” számos félreértés tárgya. A szabályozás lényege az, hogy a saját előállítású termék, termény saját célra történő felhasználása (fogyasztás) nem számít bevételnek akkor, ha az ehhez kapcsolódó előállítási költségeket nem számolják el az adóköteles jövedelem megállapítása során. Ehhez képest a személyenkénti 50 ezer forintos összeghatár egy könnyítő rendelkezés, amely szerint, ha az önfogyasztás ennél nem több, elégséges a költségek egyszerű arányosítása, ha ennél több, az erre eső költségeket tételesen kell kimutatni. Szó sincs tehát a saját fogyasztás megadóztatásáról, ennek megfelelően, ha valaki csak saját szükségletre termel (azaz értékesítésből nincs bevétele) az adóval nem is találkozik. 4. A mezőgazdasági őstermelő az általános forgalmi adó (áfa) kötelezettség szempontjából egy sajátosan egyszerűsített eljárás (áfa-rendszerbeli kompenzációs felár) alá tartozik. Ennek lényege az, hogy - ha nem választja az áfa szerinti általános adózást - mentesül az áfa bevallási, befizetési, a számlaadási és más - ehhez kapcsolódó - kötelezettségek alól. A kompenzációs felár szerinti eljárás során a mezőgazdasági tevékenység folytatásához beszerzett termékek és szolgáltatások árában megfizetett áfa nem igényelhető vissza, viszont ehelyett a termények, termékek felvásárlását végző kifizető kompenzációs felárat (is) fizet a saját előállítású termény, termék eladójának. A kompenzációs felár mértéke növénytermelési termék esetén 12 %, állat, állati termék esetén 7 %. 5. A társadalombiztosítási törvény általános hatálya 1997. január 1-jétől nem terjed ki a mezőgazdasági őstermelést, illetőleg a mező- gazdasági tevékenységet folytató személyekre. Egészségügyi szolgáltatásra azonban azok a mezőgazdasági tevékenységet folytató személyek is jogosultak, akiknek egyidejűleg fennálló és biztosítással járó egyéb tevékenységük van, nyugdíjban, vagy járadékban részesülnek vagy eltartott hozzátartozók. Eltartott hozzátartozónak azt a házastársat, szülőt, nagykorú gyermeket, unokát és testvért kell tekinteni, aki az eltartójával közös háztartásban él és havi jövedelme nem haladja meg a naptári év első napján érvényes minimálbér összegét. Mindebből következően nekik tehát nem kell járulékot és egészség- ügyi hozzájárulást fizetniük. Akiknek a mezőgazdasági tevékenység folytatása mellett más biztosítással járó jogviszonyuk nincs, nem minősülnek eltartott hozzátartozónak, illetőleg nem részesülnek nyugdíjban, vagy járadékban, 1997. január 1-jétől egészségbiztosítási járulékot és egészségbiztosítási hozzájárulást kell fizetniük. Ez vonatkozik a bort termelőkre is, ha nincs egyéb biztosítási jogviszonyuk. Az egészségbiztosítási járulékot a mezőgazdasági tevékenységből származó és a személyi jövedelemadó-előleg alapján képező jövedelem után, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 11.5 %-ának megfelelő ösz- szegben kell fizetni (1997. januárban az egészségbiztosítási járulék legkisebb összege 14.500 Ft 11.5 %-a azaz 1.668 Ft). Az egészségbiztosítási járulék fizetése biztosítja a főállású mezőgazdasági tevékenységet folytató személy és eltartott hozzátartozói egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát. Az egészségügyi hozzájárulás havi 1.800 Ft (napi 60 Ft). Az egészségbiztosítási járulék és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség teljesítése érdekében személyesen vagy posta útján fel kell keresni a lakóhely szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárt vagy kirendeltséget és a rendelkezésre bocsátott „Bejelentő lap”-ot kell kitölteni. A járulékfizetést pedig a pénztár által adott csekken az egészségbiztosítási hozzájárulással együtt kell befizetni a tárgyhónapot követő 10. napjáig. Akik e tevékenységük alapján nyugdíjra jogosító szolgálati időt is kívánnak szerezni, a lakóhelyük szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárnál erre külön megállapodást köthetnek. 6. A bor értékesítéséből származó jövedelem 1997. évtől nem tartozik a mező- gazdasági őstermelői körbe. Abban az esetben azonban, ha a mezőgazdasági kistermelő a saját gazdaságában termelt szőlőjét borkészítési céllal saját maga használja fel - vagyis nem értékesíti - akkor a bor (amely nem őstermelői termék) előállítási költségeként ennek a szőlőnek az értékét is figyelembe veheti a következők szerint: Dönthet úgy (az általános költségelszámolási szabályok helyett), hogy a borkészítéshez felhasznált saját szőlő értékét - árát és mennyiségét őstermelői igazolványában - mint értékesítést feltünteti és ezt az értéket minden külön bizonylat nélkül a bor értékesítéséből származó adott évi bevételével szemben költségként veheti figyelembe. Ez utóbbi megoldás melletti döntésre ösztönöz az a megfontolás, hogy ebben az esetben az őstermelői termékként figyelembe vett szőlő „bevételével” szemben érvényesíthető a mezőgazdasági kistermelés adókedvezménye, miközben a bortermelés költségei között a szőlő teljes értéke költségként vehető figyelembe. Fontos, hogy nem azt a szőlőt lehet (kell) figyelembe venni, amelyből a bor készült, hanem azt, amelyet a bor eladásának évében termelt meg a kistermelő. Az őstermelői igazolványba bejegyzett, a saját gazdaságban megtermelt és borkészítésre felhasznált szőlő becsült értékeként a hegyközség által megállapított és a helyi közigazgatási önkormányzat hirdetőtábláján meghirdetett termőhelyi védőárat kell figyelembe venni. Azokon a helyeken, ahol hegyközség nem működik, ott a kistermelőnek a földművelésügyi miniszter által közzétett kistermelői elszámoló árat kell alkalmaznia. Ez az elszámoló ár a közeljövőben a Magyar Közlönyben jelenik meg. A bor értékesítés az általános szabályok szerinti áfa kötelezettség (25 %) alá tartozik, tehát a kompenzációs felár szerinti elszámolást ez esetben nem lehet alkalmazni. Az ilyen termék értékesítése előtt az értékesítőnek adószámot kell kérnie (ami nem azonos az adóazonosító jellel) és az értékesítéséről számlát kell adnia a vevő felé. Az adószám kiváltásakor a bor értékesítője választhatja az alanyi adómentességet is, feltéve, hogy az abból származó várható éves bevétele nem haladja meg a 2 millió Ft-ot. Ebben az esetben áfa-kapcsolata nincs, kötelezettsége kizárólag a számlaadásra korlátozódik. Pénzügyminisztérium
