Nógrád Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-12 / 36. szám

Takaró alatt az őszi vetések - A kipusztulás veszélye Jó a hó, kevés jégpáncél 2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Szigetet a szárazföldre! - Bámai buszos bosszúság Az idős embernek nehéz a buszról le- és felszállni, főleg, ha tele szatyrot, csomagot is cipel. Mert bizony jókorát kell rugaszkodni ahhoz, hogy fellépjen a legalsó lép­csőre, legtöbbször a mögötte állók segítik fel. A „karon ülő” kisgyerekkel utazók dolga sem könnyebb, nekik is elkel a támogató kéz. Ha több a felszálló, van segítség, de bizony gyakran magának kell felcihelődnie. Mennyivel egyszerűbb ott az utas dolga, ahol egy kis járdasziget épült a megál­lókban — mondják irigy­kedve a bárnaiak, s azt re­mélik, egyszer majd nekik is megadatik ez a könnyebb­ség. Igaz, pár év leforgása alatt az ivóvízvezeték kiépí­tése után már a második igazi nagyberuházás, a föld­gáz bekötése, a fűtés korsze­rűsítése sürget takarékos­ságra, s valóban minden fo­rintot meg kell fogni. Elgondolkodtató azonban, hogy saját (köz)munkáskéz- zel talán mégsem kerülne olyan sokba egy ilyen beru­házás! Francia államfő, pásztói diákok- Csodálkozott, hogy ennyien tudunk franciául. Közvetlen, kedves ember. Nekem külön gratulált az elsőséghez és baráti- lag boldog új évet kívánt - kezdi a számára legfontosabb epi­zóddal Török László, a Pásztói Mikszáth Kálmán Kéttany- nyelvü Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola francia szakos kollégistája, aki az ország középiskolásainak kiírt „Le­vél francia barátomhoz!” című versenyen első helyezést ért el. Jacques Chirac államfő (jobbról a második) a pásztói diá­kok gyűrűjében. Balra, erősen takarva Török László A Magyar-Francia Ifjúsági Tár­saság által szervezett budapesti ünnepségen Jacques Chirac francia államfő a pásztói diá­kok gyűrűjében foglalt helyet. Közvetlenül mellette ült Do­monkos Karfáin, a kéttarmyéfvíl gimnázium tanulója, közvetlen szomszédja pedig a'g'yőzíe's’Tö­rök László volt. A színpad előtti sorban fog­lalt helyet a kitüntetett tíz diák, köztük Török László.- Felállva tapsoltak, tombol­tak társaim, amikor megtudták, hogy eNő "tettetni Sokát kö­szönhetek tanáraimnak, Jean Miche énék, Madáth ‘Angérnek, és Bottyán Zoltán igazgató úr­nak. Mindannyian önzetlenül és sokat segítettek. Pásztó történelemkönyvébe a kéttannyelvű gimnázium ismét aranybetűkkel írta be a nevét. Elévülhetetlen sikerével tovább öregbítette a város hímevét, el­ismertségét. Ugyanis az ország francia nyelvet tanuló főiskolá­sainak és középiskolásainak népes serege előtt a pásztóiak vitték el a pálmát. Az esemény jelentőségét ér­zékelteti, hogy az olasz Figaro című lap, a francia államfő ma­gyarországi tartózkodásával kapcsolatos cikkét Török László nyertes levelével kezdi: „Egy nap majd személyesen is megismerhetlek. Ma azonban még nem tudom, hogy ki vagy, holnap talán te leszel a legjobb barátom! Talán még a Magyar- ország szót sem hallottad eddig, annak az országnak a nevét, amelyben lakom.” Török László két évig Pan­nonhalmán, a bencéseknél ta­nulta a francia nyelvet. Tanárá­nak javaslatára - aki elismerés­sel szól a pásztói gimnáziumról - került harmadik évfolyamos­ként a Városba. Előtte Pannon­halmán, az ottani gimnázium francia testvériskblájának egyik tanulójával, Jean Francois Martinnal először angolul, majd franciául levelezett.- Szerintem úgy lehet igazán nyelvet tanulni, ha szeretjük, kötődünk hozzá, s eljutunk az emberekhez - hangsúlyozza a győztes.- Csalódott, vagy igaznak bizonyultak a pásztói gimnázi­umról szerzett információi?- Kellemesen csalódtam, na­gyon jól érzem magam évfo­lyamtársaim között, jó köztünk a hangulat.-A gimnázium után merre visz az út?- Szüleimmel arról beszél­gettünk, hogy továbbtanulok. Elsősorban Franciaországban, ha nincs rá lehetőség, akkor Pesten, a francia főiskolán.- Ki fedezi a nem éppen ke­vésnek ígérkező kiadásokat?- Egyik részét a szüleim. Ösztöndíjat szeretnék pályáza­ton elérni, és dolgozom is. Török László a budapesti, francia nyelvet tanuló diákok találkozóján sok új barátot és ismerőst szerzett az ország kü­lönböző részéből. Jutalomkép­pen júliusban három hetet tölt a franciaországi Chambéry ben, ahol teljes ellátást kap. Venesz Károly Korai volna a telet temetni, bár a hosszú távú időjárási előrejelzések sejtetni engedik, ha lassan is, de közeledik, megérkezik a tavasz. Remél­jük, számunkra kedvező idő­járással és sok jó jelenséggel. Különösen a mezőgazdaság­ban tevékenykedők várják a természet újjászületését, hogy lemérjék tavaly ősszel végzett szántási-vetési munkájuk eredményességét. A megye földjeit borító hó­takaró jót tett a vetéseknek: 24 200 hektár őszi búzának, 1500 hektár rozsnak, 600 hektár őszi árpának. Az őszi kalászosok vetésterülete 4-500 hektárral több, mint tavaly. A hirtelen olvadást követően néhány he­lyen kisebb jégtakaró alakult ki, amelyet a gazdáknak kell megtömi, hogy a szükséges levegőhöz jusson a vetés. Pásztón és a dél-nógrádi tér­ségben 5500 hektárra tehető a földben lévő őszi kalászos ga­bona. Az elvetett kenyérnek és takarmánynak való magok jól teleltek. Egyes helyeken és táblákon belül a levegőtlenség miatt 20-30 százalékos kipusz­tulás is várható. A korai hóol­vadás, valamint a kedvező ta­vaszi felmelegedés még sokat segíthet a vetések állapotán. A kalászosokkal teli táblák 70 százaléka a magángazdák tulajdonában van. A tavaszi fejtrágyázást a hó elolvadása és a talaj felszikkadása után kezdik meg a gazdák. Műtrá­gyából bőséges a választék. A gazdajegyzői fogadóórákon a termelők elsősorban az adó­zással és a tb-fizetéssel kap­csolatos kérdéseikre várnak Cdlástf. ....... ’U—V— .- ­A volt gyarmati járás telepü- Iftteitrsints gond az őszi veté­sekkel: jól teleltek a téli hóta­karó alatt. A földek nincsenek átfagyva, ezért az olvadás okozta csapadékot befogadják, ami egyúttal azt is jelenti, hogy levegőhöz jutnak a veté­sek. Egyes gazdálkodók kettős kapával igyekeznek megtörni a jégréteget. A kapott információ szerint műtrágyából bőséges a kínálat. Beszerzésükben hitellel és konkrétan segítenek a felvá­sárló szervek, az IC (volt ba­lassagyarmati Agroker), a Nógrád Megyei Gabona Rt., valamint a GITR termelési rendszer. A tavaszi munkák­hoz szükséges műszaki háttér meg van, a tőkehiány továbbra is nyomasztja a termelőket, zavarja az időszerű munkák gyorsabb ütemű elvégzését. A mátramindszenti Mátra Gyöngye Mezőgazdasági Szö­vetkezetben a vastag hótakaró miatt nem tudják mérni a veté­sek állapotát. Az olvadást je­lentő kedvezőbb időjárás elke­rülte a gazdaság földjeit, északi fekvésük miatt. Egyébként a tavaly ősszel előkészített magágyakba 590 hektáron őszi búza, 20 hektá­ron pedig őszi keverék alussza téli álmát. Márciusban, ha az időjárás jobbra fordul és kel­lően felmelegszik a föld, a ta­valy elvégzett őszi szántásba 40-50 hektáron kerül a tavaszi árpa magja. A hozam és a ter­melés biztonsága érdekében egyelőre csak az őszi búza fej­trágyázását tervezik nitrogén- műtrágyávál. Ennek tonnája 25-36 ezer forint között válta­kozik. Kilencven tonnát kí­vánnak kiszórni az 590 hek­tárnyi őszi búzával vetett terü­letre. *•••«• • ■ V.K. Nemzetiségi napok - Istálló Galéria - Falusi élet iskolája Terényt mentő alapítvány Nem akarunk az elnéptelenedett Gyürűfü sorsára jutni. Míg a hatvanas években több mint ezren éltek a falunkban, ma már ötszázan sem vagyunk. Értékeink megőrzését szolgálja a Teré- nyért Alapítványt. Amit ezzel elértünk, némi reménnyel tölt el. Mucsina Gyula olyan polgár- mester, akinek egyik szeme sír, másik nevet. A fogyó falu, az, hogy javarészt fővárosi embe­rek veszik meg nyaralónak a megüresedő házakat, az életmi­nőséget javító falufejlesztés adósságterhe nem kis gondot okoz Terény polgármesterének.- Pedagógus házaspárként kerültünk a településre. Ketten vittük az iskolát, amit aztán átadtunk egy valamikori tanít­ványunknak, most ő gondozza a hat alsó tagozatos csöppséget. Megcsapott a pályázatok szele minket. 1990-ben, mikor még kevesen írtak pályázatot, mi mindenre rámozdultunk. Fele­ségem - korábbi iskolaigazgató- révén az iskolába így kerültek iskolabútorok, fejleszthettük az oktatástechnikai eszközparkot, iskolakönyvtárat hozhattunk létre. Gyermektermés: jó- Csak gyerek lenne több! Igáz, tavaly jó termés volt, három gyermek született. A terényie- ket sokfelé szórta szét az élet. Balassagyarmatra, Pest kör­nyéki falvakba, Magyamán- dorba költöztek. Akik marad­tunk, megpróbálunk mindent. Néhány éve kitaláltunk egy tan- turisztikai programot. A Falusi élet iskolája a Közoktatási Mo­dernizációs Alaptól indulásként 200 ezer forint támogatást nyert. A közigazgatásilag Te- rényhez tartozó Kiskérpusztán született a Nobel-díjas Szent- Györgyi Albert. Ifjú kémikusok és biológusok látogatják ezt az emlékhelyet. A kiskérpusztai táborozókról csak egy adalék, hogy az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem, valamint a Jó­zsef Attila Tudományegyetem is itt tartja a gólyatáborait. Cse­peli diákokkal építettünk ki jó kapcsolatot egy olyan program keretében, melyet a Soros Ala­pítvány is támogat: Egy falu, egy (városi) iskola. A városi gyerekeknek olyannyira meg­tetszett a vidékünk, hogy ezt a kapcsolatot tovább is tudjuk szélesíteni. Csepelről például már egy nyugdíjasklub is járt nálunk. Fejleszt, tönkremegy Az önkormányzat úgy megy tönkre, hogy közben folyama­tosan fejleszt - mondja Mu­csina Gyula némi öniróniával.- Az idei évre 8,8 millió fo­rintos forráshiánnyal voltunk kénytelenek elfogadni a költ­ségvetést. Egy kis falunak ez hatalmas adósság, de mára összkomfortos lett a település. Bevezettük a gázt, most ez is nagy teher a költségvetésnek. Tízmilliós hitelfölvétellel vág­tunk bele, mire kifizetjük, húszmillió is lesz abból, ügy számoltunk, hogy 240 lakásra vállalható a teher, kormányzati támogatásra is többre számítot­tunk. Eddig azonban csak 50- 60 lakásban kérték a bekötést. Útfejlesztés, járdaépítés, világí­tás-korszerűsítés, telefonháló­zat-építés egyaránt fontos. Ezt senki sem vitatja, de mikor fi­zetni kell, akkor már elkelne a segítség. Csak az utakon lévő fagykár elhárítására 600 ezer forint kellene. Településünkbe sok lehetőséget a Terény ért Alapítvánnyal hozunk. Tavaly 400 ezer forintot nyertünk tájház kialakítására, a nemzetiségi napra 290 ezret, 150 ezret az evangélikus lel­késznőnk által vezetett szlovák nyelvi képzéshez audio-vi/uá- lis eszközökre, s 50 ezret a szlovákiai író-olvasó tábor költségeihez. A Terényért Alapítványnak a nemzetiségi hagyományok ápo­lása, a közművelődési, kulturá­lis élet felkarolása, az iskola te­hetséges gyermekeinek támo­gatása, az idősekről való gon­doskodás is célja. György István, az alapítvány fő mozgatója hétvégiház-tulaj- donos Terényben, gondjaink­ban, örömeinkben azonban ve­lünk osztozik. Alapítványi tá­mogatással készült az Istálló Galéria, a továbblépés egy szo­borpark kialakítása az azt kö­rülvevő területen. Egyiptomi expedíció Támogatjuk azt a terényi szár­mazású diákot is, aki Kákosy László professzorral nemrég in­dult Egyiptomba egy királysír feltárására. Terveinkben most két harangláb elkészítése sze­repel. Egyik a faluba lesz, má­sikat testvérközségünk, Apátúj­falu kapja. A nyári alkotótábor­ban készül majd mindkettő. Rózsahegyieket várunk alkotó­táborunkba, munkájuk nyomán játszótér is épülhet Terényben. Az 1 százalékos törvény kap­csán, remélem, sok Terényből elszármazott, vagy Terényhez kötődő embernek jutunk majd eszébe. E kis segítség is szá­munkra sokat jelent. T. L. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. „Valami bennünk is eltörött” Az 1997-es esztendő egy tra­gikusan szomorú eseménnyel kezdődik intézményünk kö­zösségének életében. Január utolsó hetében Salgótarján­ban kellett körbeállnunk a fájdalmasan fiatalon, hu­szonnyolcadik életévében hirtelenül eltávozott Béres Tamás ravatalát. Szinte minden, Szombat­helyen végzett hallgató is­merte a Berzsenyi Dániel Ta­nárképző Főiskola egykori diákrektorát, az általános sze­retetnek, tiszteletnek és köz- megbecsülésnek örvendő népszerű fiatalembert, Blerót. Most is elevenen él ben­nem az az augusztusi nap, mifyjr 1993-ban újra találkoz­tunk. Tamás friss diplomás földrajz-biológia szakos ta­nárként az otthon melegétől, szeretetétől, az édesapa, a nagymama és húga féltő gondoskodásától távol a veszprémi Bolyai János Kö­zépiskolai Fiúkollégiumban vállalt állást. Az egykori di­áktársból kolléga lett. A jószívű, jóindulatú fiatal tanárt igen rövid idő alatt megszerették. Veszprémben új otthonra lelt, új barátokat talált, azonban a szülőföld parancsoló szeretete legyőzte a nagy távolságot, hangján éreztük az örömet, ha szű­kebb pátriájáról beszélt. Munkáját lelkiismeretesen, pontosan és példamutató szorgalommal végezte. Ta­nítványainak hitet, embersé­get és sok-sok szeretetet adott, s pedagógusként ki­vívta azt, ami mindennél ér­tékesebb: sok általa nevelt, oktatott diák megbecsülését, szeretetét. Béres tanár úrhoz bármi­kor fordulhattak a diákok ügyes-bajos dolgaikkal, el­mondhatták gondjaikat, min­dig képviselte érdeküket, együtt tudott örülni a sikere­iknek és csüggedni az el­szenvedett kudarcaik miatt. Ezt az örökséget őrizzük meg tőle szívünkben, tetteinkben, mi, barátai, munkatársai, ta­nítványai. 1994 nyarán mi, a kollégák és barátok Izraelben, a prófé­ciák és ellentétek országában jártunk. Az ókori történelem és a lélegzetelállító termé­szeti szépségek földjére láto­gatót megérinti e hely vará­zsa. Tamás a vallásos ember hitével, áhítatával lépett erre a bibliai földre. Az örök vá­ros, Jeruzsálem, Názáret, az angyali üdvözlet városa, s a kereszténység bölcsője, Bet­lehem visszahívta ... Nagy lelkesedéssel készült, hogy 1997 januárjában viszont­láthassa a Szentföldet. Megdöbbenéssel értesül­tünk hirtelen rosszullétéről. Aggódó szeretettel, figye­lemmel kísértük állapotának mindennapi változását, bízva mielőbbi felgyógyulásában. A tanítványok ragaszkodó szeretete betegágyánál is elérte, kedves, meleg hangú, szívszorítóan szép levelekben tudatták a tanár úrral, hogy visszavárják, és mielőbbi gyógyulást kívánnak. Sajnos, a gyilkos kórral szemben, az orvosok lelkiis­meretes ápolása ellenére is, szervezete nem tudott meg­birkózni. Halála mindenkit megrázott, távozásával ha­talmas űr keletkezett ben­nünk. A költő szavaival: „min­den egész eltörött”, valami bennünk is eltörött. . . Egy reményteljesen felfelé ívelő pálya szakadt meg . . . A veszprémi középiskolai kollégium valamennyi dol­gozója, a Szombathelyen végzett diákok, a pályatársak, a barátok és tanítványok ne­vében búcsúzom Béres Ta­mástól. Örökre a szívünkbe zártuk, megőrizzük emléke­zetünkben! Nem felejtjük! Mert Beethoven szerint: „Nem a búcsúzásban, hanem a feledésben van az elválás.” Áldás emlékére, nyugodjék békében! Keresztyén József nevelőtanár, Veszprém * Béres Tamás nem csak jó pedagógus volt, toliforgató­ként is tehetségesnek bizo­nyult. 1991-ben jó néhány írás jelent meg tollából la­punk hasábjain. Mi is oszto­zunk a család mély gyászá­ban. (A szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents