Nógrád Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-24 / 46. szám

2. oldal ■jjjjl SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1997. február 24., hétfő Összefognak a bűnüldöző és igazságügyi szervek „Nógrád biztonságáért” - Fórum, lapunk szerkesztőségében Félelem nélkül szeretnének élni az emberek N A rendszerváltás új helyzetet teremtett Nógrád megyében is. Az emberi szabadságjogok kiszélesedésével együtt járt a bűnö­zők mozgásterének kiszélesedése is. A megye iparszerkezete összeomlott, mezőgazdasága szétzilálódott, az országos válság- övezetek egyikét képezzük. A munkanélküliség elképesztő mé­reteket ölt. A megyében kialakult a gazdagok vékony és a sze­gények széles csoportja. A nehéz anyagi helyzet, a megélhetés nehézségei egyrészt, másrészt az ügyeskedés, a nyerészkedés megnövekedett lehetőségei felerősítették a bűnözést is. A „Nógrád biztonságáért” program megállapításai szerint az utóbbi hat-hét év alatt csaknem háromszorosára nőtt a bűnö­zés a megyében. A szerkesztőségünkhöz érkezett telefonok, le­velek a szervezett bűnözés megyei helyzete, a bűnelkövetők lassú felelősségre vonása, a büntetések aránytalansága, a bűn­üldöző és igazságügyi szervek együttműködése, az ifjúság ve­szélyeztetettsége, lapunk bűnügyi munkája iránt érdeklődtek. Tanácskozik a kerekasztal: Nógrád nem célpontja a szervezett bűnözésnek F. P.: Az országban megjelenő embercsempészek egyharmadát a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság fogta el. A migrá­ció tovább él és ehhez kapcso­lódik egy új iparággá fejlődött, szervezett, nemzetközivé vált embercsempészet. A térség hát­rányos helyzete meghatározó e tevékenységben. Munkanélkü­liség, megélhetési nehézségek motiválják a csempészetet. Azonban a korábbi nagy lét­számú, ötven-száz fős csopor­tok ma csak öt-tíz-tizenöt ta- gúak. Ezeknek a szervezői nem érhetők tetten. Alapvetően az arab országokból, Jugoszláviá­ból, Romániából indulnak ki, de sok a hozzájuk kapcsolódó bűnelkövető. Az autólopások ugyancsak felerősödtek. Az elmúlt évben tizenkilenc csem­pészett autót fogtunk el a hatá­rainkon. A lakosságot és a közvéle­ményt igencsak felbolygatta a határőrségnél bekövetkezett fegyverrel való visszaélés. Hadd nyugtassam meg a közvé­leményt, hogy a Balassagyar­mati Határőr Igazgatóságon nem fedtünk fel ilyen hiányos­ságokat. Az állomány tisztessé­ges és becsületes. Mi magunk is kezdeménye­zői voltunk és aktív részesei vagyunk a megye rendvédelmi szervei együttműködésének. A „Nógrád biztonságáért” prog­ram keretében is arra törek­szünk, hogy a határtérségben, a megye egész területén a közbiz­tonság az elvárás szintjén való­suljon meg. H. Z.: Szerintem van szervezett bűnözés. De mit jelent, mit is takar ez a fogalom? Arra utal, hogy bizonyos bűnözői funk­ciók és feladatok elkülönülnek egymástól. Nagyon nehéz küz­deni ellene. Abban viszont szerencsénk van, hogy a gazdasági helyze­tünk miatt nem vagyunk cél­pontja a szervezett bűnözésnek. A rendőrség alapvetően most készül fel, most kezdi el lerakni az alapjait az ilyen jellegű fel­derítésnek. Ez a fajta bűnözés új feladatokat állított elénk, s igyekszünk ennek megfelelni. A rendelkezésünkre álló tör­vényi szabályozás is nagyobb lehetőséget ad a titkos jellegű rendőri tevékenységre, amely hozzájárulhat a sikeresebb fel­derítéshez. Igenis tennünk kell ellene, de ez csak összefogással lehetséges. Ebben a munkában nagyon komoly szerepe van az egész társadalomnak, a lakos­ságnak, hiszen az a visszajel­zés, amelyet tőlük kapunk, semmivel sem pótolható. Túl a mélyponton G.A.: A szervezett bűnözés és a szervezetten elkövetett bűnözés hasonló, de nem azonos fogal­mak. A mi területünkön való­ban lehet a klasszikus értelem­ben vett szervezett bűnözés je­leivel találkozni. Itt is ugyan­úgy van tippadó, végrehajtó és orgazda. Régen elmúlt a nej- lonharisnyás és kvarcórás idő­szak. Sokkal egyszerűbben le­hetett kezelni az úgynevezett egy vagy két gyanúsítottas ügyeket. Ma már merőben új elkövetési módok jelentek meg a területünkön, amelyek szoro­san kapcsolódnak a jövedéki, a magas adótartalmú termékek­hez, s természetesen a csempé­szethez is. Nagyon sok a közös gon­dunk, hiszen az elkövetési mó­dok, a gazdasági bűncselekmé­nyek, illetőleg a vagyon elleni bűncselekmények között sok a hasonlóság. A rabló sokkal előbbre tart, s általában a bűn­üldözés, igazságszolgáltatás szervei jóval szerényebb tech­nikai eszközökkel rendelkez­nek. Az én szervezetemnek meg van határozva a kormány által, hogy milyen eszközöket használhat, szerezhet be és mi­lyen mértékben. T. Ö. Cs.: Az eljárások idősze­rűségének a problémája túl­nyomóan a rendőrség és a bíró­ság asztalára teendő. A rendőr­ségnek kell a nyomozás során a tényállást felderíteni és ennek kapcsán számos bizonyítékot, szakértői véleményt besze­rezni, tanúkat meghallgatni, adott esetben százakat kell jegyzőkönyvileg kihallgatni. Egy ilyen nyomozás eléggé időigényes. Ezzel együtt mondom, hogy egy-két igen nagy horderejű ügyet kivéve, a rendőrségi nyomozások időtartama méltá­nyos időn belül befejeződik. A vádemelésre a törvény 15 na­pos határidőt szab. Nagy átlag­ban ezt az ügyészségnek sikerül is betartania. Igen ritka eset az, amikor esetleg 30 vagy 60 na­pig elhúzódik a vádemelés. H. Zs.: A nyolcvanas évek vé- gefelé, a rendszerváltás előtt az igazságszolgáltatás a mélypont­jára érkezett, helyzetének javí­tása 1990-től kezdődött és ez a mai napig tart. Bízunk benne, hogy ha a parlament az igaz­ságszolgáltatási reformot elfo­gadja, akkor valóban olyan eszközök állnak majd a bíróság rendelkezésére, amelyekkel a megnöveke­dett követel­ményeknek eleget tudunk tenni, s bizto­sítani tudjuk a büntetőperek - s természe­tesen a pol­gári és gazda­sági perek - ütemességét is. Az elhú­zódó eljárá­sokra vonat­kozó vizsgá­latok alapján meg lehet ál­lapítani, hogy ebben nagy­részt objektív okok játsza­nak közre. Ezek közé lehet sorolni az eljá­rásban érdekelt személyeknek időhúzó magatartását. Előfor­dul, hogy hónapokig nem tu­dunk vádlottat meghallgatni, mert nem lehet megtalálni. A rendőri elővezetések ebből a szempontból nem a legsikere­sebbek. K. T.: Azért nem annyira tragi­kus a helyzet a bíróságokon. A Salgótarjáni Városi Bíróságon például az elmúlt négy évben az ügyhátralék nem növekedett. Amivel problémáink vannak - s ez az ügyek számát tekintve tíz százalék alattra tehető -, azok egyrészt a sokvádlottas ügyek, másrészt pedig a gazda­sági jellegű bűncselekmények. Sok vádlottat mozgatni, fő­leg ha nincsenek letartóztatva nagyon nehéz. Ugyanígy az ál­lampolgári fegyelem jelentős lazulása is megfigyelhető az utóbbi időszakban. Részben fé­lelemből, részben egyéb okok­ból olyan tanúk nem jelennek meg a tárgyaláson, akik nélkül a bíróságok nem tudnak dön­teni, ezért a tárgyalásokat el kell halasztani. S azon túl, hogy a tárgyalást nem tudjuk befejezni, a terem előtt lévő harminc-negyven ta­núban is megbotránkozást kelt, hogy mások távolléte miatt az ő kihallgatásukra sem kerülhet sor. Arról a főügyész úr beszélt, hogy milyen nehézségeket okoz a büntetőeljárási törvény módosítása, amelyből az is kö­vetkezhet, hogy a nyomozás so­rán elrendelt szakértői véle­ményt a vádlott vagy védője kérésére meg kell ismételnünk. Akkor vagyunk nehéz hely­zetben, ha több szakértői véle­mény van. Ott még taktikázni is lehet, hogy az első hónapban az első szakvélemény megismét­lését kérik, majd lefolytatjuk a bizonyítási eljárást, s aztán jön a következő szakértői véle­mény. Ez nem hónapos, hanem néha éves késéseket is okoz. H. Zs.: A gyorsaság a bíróságok esetében tényleg javítandó. A kiemelt életelleni bűncselek­mények vonatkozásában azon­ban a megyének nincs elmara­dása. Ha vesszük például a pásztói rendőrügyet, a géppisz- tolyos gyilkosságot, soron kí­vül, nagyon gyorsan letárgyal­tuk. Vagy a szamurájkardos gyilkosságot. Nagyon megne­hezíti az eljárásokat, hogy je­lenleg a magyar büntetőeljárás­ban megoldatlan a tanúvédelem kérdése. S mivel a szervezett bűnözés folytán a tanúk most már nagyon komoly veszély­nek, esetenként életveszélynek vannak kitéve, a jelenlegi sza­bályok alapján nincs megoldva a védelmük. Az igazságszolgáltatási re­form több törvényből áll. Eb­ben benne van a büntetőeljárás, a Btk. módosítása, az ítélőtáb­lák felállítása, aminek a lé­nyege, hogy a megyei bíróság és a városi bíróság közé még egy bírósági szint épül. Az or­szágban három ilyen lesz. A re­form a bíróságok informatikai fejlesztését is, egy országos rendszer kiépítését is tartal­mazza. Nógrád megyében egyébként büntetőbírákból óriási hiány van. Nem tudjuk betölteni a bí­rói állásokat. Balassagyarma­ton öt büntetőbírói állás van s abból két bíró dolgozik a pá­lyázatok ellenére. Ennek rész­ben anyagi oka van. Nem be­szélve arról, hogy most már a büntetőbírák is komoly ve­szélynek vannak kitéve. Napi­renden vannak a fenyegetések. „lyukas” a rendszer F. P.: A rendvédelmi szervek­nek, így a határőrségnek is igé­nye az igazságszolgáltatás re­formja. Nekünk is gondot je­lent, hogy az elfogott ember- csempész, akiről’ tudjuk, bizo­nyított tény, hogy bűncselek­ményt követett el, másnap megmosolyog minket az utcán. T. Ö. Cs.: Az egész büntetési rendszer egy kicsit lyukas lett. Elmaradt a halálbüntetés, ezt az Alkotmánybíróság döntötte el. Az életfogytig tartó szabadság- vesztés olyan formában van rendezve ahogyan van, hiszen a feltételes szabadságra bocsá­tásnak az idejét szabja meg a bíróság az ítéletben. Ezt követi a javító-nevelő munka, ami nem igazán élő büntetés, éppen azért, mert a munkaalkalmat meg kellene te­remteni, ami manapság különö­sen nehéz, hiszen általában ta­nulatlan emberek vagy kevéssé felkészült emberek foglalkozta­tása lenne a cél. Gyakorlatilag ez is kiesik. Jön a pénzbüntetés. Ezt általában a jövedelmi vi­szonyokhoz kell igazítani és a segélyből élőnek a büntetése ugyan mi lehet. N. K.: Az őrizétbe vételnek, az előzetes letartóztatásnak na­gyon pontos, körülhatárolt tör­vényi feltételei vannak. Azok­ban az esetekben, hogyha a tör­vényi feltételeket egy nyomo­zás, egy büntetőeljárás során nem lehet bizonyítani, abban az esetben szó sem lehet ennek az egyik legsúlyosabb, a személyi szabadságot korlátozó kény­szerintézkedésnek az elrendelé­séről. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy ha valaki elkövet egy viszonylag súlyosabb meg­ítélésű bűncselekményt, annak automatikusan az a következ­ménye, hogy az illetőt kötele­zően őrizetbe kell venni és elő­zetes letartóztatásba helyezni. N. L.: Véleményem szerint Nógrád megye mind rendőri, ügyészi és mind bírói vonalon egyértelműen a törvény szelle­mében jár el. Szó volt arról, hogy van-e szervezett bűnözés vagy nincs. Én óvatosan foglalnék ebben állást. Szervezett bűnözésről akkor beszélhetünk, ha a bűnö- 'zőláncok vannak és ahol már „keresztapa” is van, aki szer­vezi. Hál' istennek ezt a me­gyénkben nem lehet tapasz­talni. H. Z.: A rendőrségnek alapvető feladata, hogy a jogsértéseket felderítse és minden olyan hiva­talból üldözendő bűncselek­ményt felderítsen a tényállás tisztázása során, amely a ható­ság tudomására jutott. N. L.: Szerintem itt egy párhu­zamos tevékenység folyik, ami nagyrészt teljesen felesleges. Mert mit csinál a bűnügy? Nyomoz, kihallgat, a vizsgála­ton ugyanezt megismétlik, csak valamivel tágabb összefüggés­ben. Miért nem lehet az, hogy a nyomozás nyomozás, a felderí­tés felderítés legyen, s ne le­gyen kétszer megismételt eljá­rás. Az ítéletekkel kapcsolatban én nagyon sajnálom a bírákat. Látom bennük a lelkiismereti vajúdást a visszaesők esetében. Már volt büntetve az„ illető, aki betör valahová. Például egy élelmiszerüzletbe. Nem magnót visz el, nem értékes műszaki cikkeket, hanem ennivalót, mert éhes, mert rá van szorulva. Viszont a minősítés, a törvény olyan, hogy a bírónak vért kell izzadnia, hogy azért a tizenkét­ezer forint élelmiszerért, hacsak nem muszáj és van rá lehető­ség, ne ültesse le ezt az em­bert. T. Ö.: A büntetési rendszer hiá­nyos, egy csomó más büntetési nemre lenne szükség ahhoz, hogy megfelelően lehessen dif­ferenciálni, hogy tettarányos legyen. N. K.: Azt kijelenteni, hogy Nógrádban nincs jelen kábító­szer, eleve nem lehet, mert tu­dunk a látenciáról. Az egy do­log, hogy a rendőrségnek hiva­talosan nincs róla tudomása, in­formációja, de attól a drog még itt lehet közöttünk. Nyílt bünte­tőeljárásig ilyen ügyekben még nem jutottunk el. Ilyen esetek­ben nem az a fő cél, hogy a ter­jesztésben az utolsó láncszemet derítsék fel és kapják el, hanem a forrásnak a megtalálása fon­tos elsősorban. H. Z.: Valamikor azt mondtuk, hogy fiatalság bolondság. Ma ezt már úgy mondanám, hogy fiatalság néha veszedelem. Ar­ról van szó, hogy fiataljaink egy jó része egyszerűen a tár­sadalom szélére szorult. Nyil­ván megérinti őket az erőszak, annak a világnak a szele, amelynek soha nem lehetnek a részesei. Terjed a - mit érdekel engem, hogy meghalok öt év múlva, most akarok élni - szemlélet. Ezzel kezdődik a probléma. A fiatalkorúak által elköve­tett bűncselekmények arányát tekintve nem állunk olyan rosz- szul. Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindenről tudunk. Igazán kemény terület a gyermek- és ifjúságvédelem területe. Megje­lentek a bélyegek, tabletták, kü­lönböző gyorsítók a diszkók­ban. Az enyhe, a könnyű dro­gok, de követik majd ezeket' a nehéz drogok is. Ézt kezelni kell. A Nógrád biztonságáért programban erre vannak elkép­zelések, de egyedül nem va­gyunk erre képesek. Nyomkövetés a sajtóban F. P.: Nálunk is megfordul 300-350 sorkatona, 19-20 éves s emellett van 380 hivatásos, aki szintén olyan huszonéves. A bevonulást követően igen nagy szűrőmunkát végzünk és szerencsére nem találkozunk drogosokkal. A határőrségnél elsőként állt fel az a humán­szolgálat -így az igazgatósá­gunknál is - amely igen nagy erőfeszítéseket tesz ennek a megelőzésére, visszaszorítá­sára. Hál' istennek a katonák nem hoztak ilyen fertőzést a la­kókörnyezetükből. Mi is min- .dgtjt megtesgiijnk annak érde­kében, hogy fel ne üsse a fejét a drog. N. L.: Ami a publicitást illeti: azt tapasztalatom, hogy a bűn­ügyi, igazságszolgáltatással kapcsolatos interjúkban túl­súlyban a vezetők nyilatkoz­nak. Pedig szerintem, a megyei, városi kapitányok mellett a tiszthelyetteseket is meg kel­lene szólaltatni, akik az éjsza­kában dolgoznak. Ez doppin­golná őket. Kicsit többet kel­lene népszerűsíteni az úgyne­vezett közembereket is. H. Z.: Egyetértek azzal a javas­lattal, hogy többször szólaltas­sanak meg a beosztott kollégá­kat is. Tudom, hogy egy lapnak az olvasottsága a legfontosabb, a lapot el kell adni, az informá­ciónak hírértékűnek, érdekes­nek kell lenni. Örülök annak, amit az elmúlt időben tapasztal­tam: a Nógrád Megyei Hírlap hangvétele nagyon korrekt volt ezekben a kérdésekben. Arra szeret­ném kérni, hogy a jövő­ben se változ­zon meg az arculata. H. Zs.: Az utóbbi időben nagyon sokat javult a kap­csolatunk, de még mindig vannak olyan bűnügyek, amelyek egy­szerűen kima­radtak a lap­ból. Vagy a sztori miatt, vagy a bünte­tések miatt. Viszonylagos teljességre kel­lene törekedni, s a megye min­den részéből, a városi bírósá­gokról jelenjenek meg ügyek, illetve írások a lap hasábjain. A rendőrség által leadott ügyeket az ítélethozatalig érdemes lenne nyomon követni.

Next

/
Thumbnails
Contents