Nógrád Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-21 / 44. szám

8. oldal SporTTüköR 1997. február 21., péntek Cikksorozatunk a hetvenéves Puskás Ferencről, az évszázad gólkirályáról • # „Öcsi” tarjáni futballmutatványai (II.) Szerencsés ember vagyok. Legalábbis abban a tekintetben, hogy gyerekkoromtól fogva figyelemmel kísérhettem Puskás , Ferenc életútját. Nekem mindig Ő, az „Öcsi” volt az első számú futballista, a legjobb szervező, a legjobb irányító, a i legjobb góllövő. A magyar labdarúgó-válogatott csapatkapi­tánya. Akit jó néhányszor saját szememmel láthattam. Meg­csodálhattam a két salgótarjáni pályán, majd Budapesten, az Üllői úton és a Népstadionban, s a televízió képernyőjén is. Cikksorozatomban „Öcsi” salgótarjáni futballmutatványait idézem vissza. Emlékeimet mozaikszerűen, szubjektiven, de mindenkor a tényeknek megfelelően tárom az olvasók elé. Az NB I-es Salgótarjáni Tárna figyelemre méltóan szerepeit 1950 őszén az „félfordulós” bajnokságban. Felülmúlva minden korábbi teljesítmé­nyét, a 7. helyet szerezte meg a tizenhatos mezőnyben. (Labdarúgásunk történeté­ben először szakítottak a meg­szokott, őszi-tavaszi bajnoki rendszerrel. Az éves verseny- rendszerre való áttérés miatt csak őszi, egyfordulós bajnok­ságot rendeztek. Az indoklás: „Az összes közülietek naptáré­ves költségvetéssel dolgoznak, a sportéletnek is ehhez kell igazodnia." A Tomecskó Jó­zsef, majd a későbbi szövetségi kapitány, Soós Károly által edzett együttes 6 győzelmet és 4 döntetlent ért el, 5-szőr szen­vedett vereséget, 16 pontot gyűjtött, 27 gólt lőtt és 26-ot kapott - a szerk.) Huzavona a meccs körül Az utolsó előtti mérkőzésén éppen a budapesti Honvéd nagy hímek örvendő csapata látogatott az északi bányászvá­rosba. Magas szintű és kemény összecsapásra volt kilátás a két formába lendült gárda között. 1950 végének ehhez a mérkő­zéséhez fűződik az újabb em­lékem Puskás Ferencről. (A mérkőzést december 10- én játszották. Az SBTC az alábbi összeállításban szere­pelt: Oláh (Nádasdi) - Kiss L, Pára, Debreczeni, Szojka, Laczkó, Bablena, Csuberda, Kovács, Vilezsál, Zsédely - a szerk.) Esős, ködös, nyomasztó idő. A játéktér csapnivaló állapot­ban. A vörös salak mocsokszí­nűre változott, víztócsák min­den lépés után. Láthatóan ide­ges közönség. Az idegességet tovább fokozta a mérkőzés kö­rüli huzavona. Azzal kezdődött, hogy a meccs kezdete előtt az öltöző­ből szép lassan kisétált három személy. A játékvezető, s mel­lette a két csapatkapitány: Kiss Gyula és Puskás Ferenc. Te­repszemlét tartottak a pálya alkalmasságára vonatkozóan. Középre mentek, majd az egyik kapuhoz: megnézték, látszik-e a meszelt vonal? Fut- ballcipőjükkel a sarat piszkál­ták. Jobbra, balra nézegettek, a fejüket csóválták. A fekete ruhás játékmester a két játékoshoz fordult. Kiss Gyula széttárta a karját, s nem szólt semmit. Tanácstalan volt, nem mert állást foglalni. Pus­kás következett, most már rajta múlott minden. Ő döntött egy személyben, vállalják-e a játé­kot, avagy nem. És Puskás Fe­renc, a Budapesti Honvéd csa­patkapitánya nemet intett. Ebbe láthatóan belenyugodott a két másik szereplő is. Győzött a tömegakarat Nem úgy a közönség. A soka­ság, amely hang nélkül, léleg­zet visszafojtva figyelte a fej­leményeket, egyszerre felhör­dült. „Mi az, hogy nem lesz mérkőzés? Nem azért jöttünk ide, hogy ne lássunk meccset!” Egyesek valósággal ordítottak: „Mi van, nem mertek kiállni, ti híres pesti futballisták? Gyáva banda!” Alig magyarázható ősi düh tört elő az emberekből, vala­honnan nagyon mélyről, amely elemi erővel Zúdult azokra, akik éppen ott voltak, akik előttük álltak. Gúnyolták, gyá­vasággal, megfutamodással vádolták a világ akkori legjobb labdarúgócsapatát és annak kapitányát. Fura helyzet, fura világ. És ezen a ponton bekövet­kezett a nem várt fordulat! Puskás - nyilván felmérve a helyzetét - egyszerre megvál­A felvétel nem a szóban forgó, hanem egy korábbi, Buda­pesti Honvéd - SBTC mérkőzésen készült. A szorongatott helyzetben lévő Puskás belelőtte a labdát az eléje kifutó salgótarjáni kapusba, Oláhba Szabó János gyűjteményéből toztatta korábbi döntését. Némi töprengés után a játék­vezető felé fordult, bólintott, s kezét magasba tartva, kiintett a közönségnek. E némajáték mindent, az üdvösséget jelen­tette ekkor. Azt, hogy mégis lesz meccs. Azonnal megváltozott a hangulat a Stécé-pályán. Töb­ben tapsoltak, néhány néző megéljenezte Puskást. A mérkőzést tehát a játékra szinte teljesen alkalmatlan pá­lyán annak rendje és módja szerint lejátszották. Az össze­csapás nem várt eredményt hozott. Legalábbis a tarjáni szurkolók számára. A főváro­siak ugyanis fölényes, 6:0 ará­nyú győzelmet arattak. A 90 perc során a Honvéd­védelem kitűnően állta a sarat. A középpálya rendre meg­szűrte a tarjáni támadásokat. A csatársor pedig - Puskás ve­zérletével - egyszerűen ellenállhatatlannak bizonyult. Egyszóval szuperteljesít­ményt nyújtott a Honvéd! Bi­zonyítva ezzel, hogy ilyen ne­héz, kegyetlen körülmények között is lehet kiválót nyújtani, magas szintű futballt játszani. A meccs után a játékosok fáradtan, vizesen és sárosán vonultak az öltözőbe. Puskás példát mutatott Puskást sem kímélték a ke­mény salgótarjáni védők. Para Zoltán középhátvéd egyik „be­lépője” nyomán Puskás óriásit esett, éppen a legnagyobb víz­tócsa kellős közepébe. A néző­téren derültség, sok embernek tetszett a dolog. Mások feszül­ten figyeltek, vajon most mi lesz. Nem lett semmi. Puskás feltápászkodott, le­törölte kezéről, arcáról a latya: kot, s ment tovább. Nem fet- rengett fájdalmas ábrázattal, nem reklamált, nem kezdett el lökdösődni, a bíróval vitat­kozni. Tekintetével azonnal a labdát kereste. Példát mutatott sportszerű viselkedésből. (Folytatjuk) Dr. Bozó Gyula Bailey és Johnson szópárbajt vív Bailey a világcsúcs után Már-már a világbajnoki döntő előtt álló nehézsúlyú bokszoló- kat megszégyenítő szópárbajt vív Donovan Bailey és Michael Johnson. Ismeretes, a két ki­váló futó június 1-jén Torontó­ban 150 méteres távon méri össze gyorsaságát. A győztes egymillió dollárral lesz gazda­gabb. A 100 méter atlantai olimpiai bajnoka, a kanadai Donovan Bailey a legutóbbi nyilatkoza­tában például kijelentette:-Én vagyok a leggyorsabb ember, aki ezen a bolygón léte­zik. Bailey 9.84 mp-es világ­csúccsal diadalmaskodott At­lantában, és ekkor elérte a 43.6 km/órás (27.1 mérföld/óra) se­bességet is. A 200 és 400 méteren egya­ránt olimpiai bajnok amerikai Johnson eddigi legjobbja 23 mérföld/óra. Önbizalma neki is „határtalan”, legutóbb például ekképpen nyilatkozott:- Azt hiszem, nem kell sen­kinek sem bizonyítanom, hogy én vagyok a leggyorsabb ember a világon. Egy legújabb felmérés sze­rint Johnson átlagsebessége 37.26 km/óra volt, amikor 200 m-en győzött. Bailey ezzel szemben a 100 méteres világ­csúcs megdöntésekor „csak” 36.58 km/órás átlagot futott. Farsangi Kupa '97, öt iskola részvételével Labdarúgótorna Rimócon Gyarmati Csaba, a magyar- géci általános iskola tanára - jó szokásához híven - megint labdarúgótornát szervezett gyermekek számára, Far­sang Kupa '97 néven. A derbiket szombaton 9-15 óra között rendezik a rimóci sportcsarnokban. Hivatalos Salgótarjánból a Petőfi Sándor Iskola és az Arany János Álta­lános Iskola és Szakiskola, a nógrádmegyeri és természete­sen a magyargéci és a rimóci ál­talános iskola. A csapatokban az 1983. január elseje után szü­letett fiúk szerepelnek. A győztes együttes kupát kap. Külön díjban részesül a legjobb mezőnyjátékos, a leg­jobb kapus és a gólkirály. Délután fél 4-től összeméri focitudását a rimóci tanári kar és a magyargéci öregfiúk gár­dája. Ahogyan mondani szokták: a focitoma nem jöhetne létre, ha nem sikerül a jó ügynek meg­nyerni a magyargéci Rácz „To- tya” Attila és Romhányi Ta- másné vállalkozókat, továbbá Váss Gábor magánszemélyt. Ők hárman „állják” az anyagi kiadásokat, amelyért ezúton is köszönetét fejezi ki Gyarmati tanár úr. (kol) Havas-jeges egyveleg Sí-diákolimpia Galyatetőn, petőfis résztvevőkkel Országos sí-diákolimpiát ren­deznek hét végén Galyatetőn. Szombaton a középiskolások, va­sárnap az általános iskolások mé­rik össze a tudásukat sífutásban és lesiklásban. Lesiklásban ta­valy Vertich Tamás ezüstérmet nyert, sífutásban pedig a Petőfi DSE általános és középiskolás versenyzőinek döntő fölénye volt a jellemző. Vertichtől az idén is jó eredmény elérése várható, csakúgy mint a petőfis sífutópa­lántáktól.-Kiktől remél érmet? - kér­deztem Vadas István edzőt.-A legkisebb fiúknál Smida Szabolcs, Kékesi Gábor, a Rezni- csek-ikrek, a lányoknál Kimer Li­liana, Varga Anett veheti fel a versenyt a síbázisok képviselői- Az olimpia emblémája vei: a miskolci, gyöngyösi, bu­dapesti és mátraszentimrei fiatalokkal. A nagyobbaknál Győrffy Levente, Bartha Krisztián, Ráduly Dóra, Halász Dóra, Kis-Simon Tünde, Szolnoki Adám, Sipeki Péter, Czene Zsuzsa, Szabó Krisz­tián képes jó eredmény elérésére, s talán még néhány, az itt fel nem soroltak közül... Kérdés persze, hogy kit mennyire sújt az influ­enza. Mi készültünk! ... - fejezte be Vadas István. Kiraer Erzsébet helytállt Forniban, a biatlnon-vb-n Ezekben a napokban zajlik az olaszországi Fomi Avoltriban a junior biat­lon-világbajnokság. A nők csapatversenyé­ben a magyar válogatott „négyesből” egyedül a salgótarjáni Petőfi DSE versenyzője, Kimer Er­zsébet lőtt hibátlanul, s az összesen nyolc hibát vétett magyar csapat (Kimer, Gott schall, Földi, Dira) a tizenhatodik helyen vég­zett. Nem Kirneren múlott tehát a jobb szereplés. Kimer Erzsébet hibátlanul lőtt (czene) Új világcsúcs női rúdugrásban Emma George, az ausztrál atlé­tika büszkesége a csütörtöki melboume-i szabadtéri GP-ver­senyen átvitte a 4.55 métert, és ezzel öt centiméterrel megjaví­totta saját korábbi rúdugró-re­kordját. A 22 éves George-nak ez volt a tizedik világcsúcsa, s elérése után 12 ezer lelkes szurkoló ünnepelte a bajnoknőt. Beszélgetés a futballról - Vendég Lombos István - Harminc éve fáradhatatlanul dolgozik a sportért „Jó úton járnak, van jövője a balassagyarmati focinak” Balassagyarmat elismert sportembere a 49 éves Lombos Ist­ván. Több mint harminc éve dolgozik a sportért fáradhatatla­nul. A városi egyesületnek 1971-1979. között, a BHSE-nek 1986-tól 1992-ig volt az elnöke. Amióta megszűnt a városi egye­sület és önálló egyesületekké alakultak a szakosztályok, a Ká­bel SE elnökeként és az NB Il-es kézilabdacsapat edzőjeként dolgozik, s úgy „mellékállásban” a labdarúgók menedzsere.- Sokan mondják, nem ezt a futballt érdemli a város. Igazuk van?- Nincs, mert akik ezt mond­ják, még mindig a volt NB Il-es csapatot emlegetik, rózsaszín álmokat kergetnek. Akkor az anyagiak határozták meg a lab­darúgás színvonalát. Jövőre az NB Ill-ban?-A helyzet nem változott, ma ez éppen úgy igaz.-Nem is tagadom, de hadd mondjam el: 1995 januárjában alakítottuk meg a BSE Nógrád Volán önálló labdarúgóklubot, amely korábban BLC volt. Há­roméves tervet dolgoztunk ki, amelynek lényege, hogy az első évben létre kell hoznunk egy saját nevelésű játékosokból álló csapatot, a második évben ott kell lennünk a megyei első osz­tályban, az első öt között, a harmadik évben, jövőre pedig meg kell nyernünk a bajnoksá­got, fel kell jutnunk az NB Hi­ba.- Hogy áll a tervteljesítés?- Minden az elképzelések szerint halad. Létrehoztuk a sa­ját nevelésű csapatot. Mindenki gyarmati, Pénzes Pista kivéte­lével, aki ugyan szécsényi, de ő is saját nevelés. A legidősebb játékosunk, Szalánczi Feri 30 éves, őt Ausztriából húztuk vissza. A többi mind 17-20 év közötti fiatal. A csapat a ne­gyedik helyen fordult, megy minden a tervek szerint. Egymillió kellene- Mennyien vannak segítők a labdarúgók körül?- Mi tagadás, kevesen va­gyunk.- Térjünk vissza a pénzre, a feltételekre!-Megítélésem szerint NB-s szintű létesítményekkel rendel­kezünk, a személyi állomá­nyunk megfelelő. Most már az anyagiakat is NB-s szintre kel­lene hozni. Az anyagiak előte­remtésében ma is az önkor­mányzaté a döntő érdem. Fenn­tartja a létesítményeket, így azok nem kerülnek semmibe. Á működésünkhöz is hozzájárul. Ez példaértékű. Itt azok a pén­zek hiányoznak, amit a volt gazdasági egységektől kaptunk, amit most a vállalkozóknak kel­lene összeadniuk.-Erős a vállalkozói réteg a városban?-Erős. Csak éppen nem akarja, hogy ezt tudják is róla. Ugyan a gazdasági egységek - a fémipar, a kábelgyár, a bútor­gyár, a vágóhíd és a többiek - egy-egy szakosztályt, egyesüle­tet támogatnak valamilyen ösz- szeggel, de a labdarúgást nem.- Mennyi pénzre lenne szük­ség? r- Évente egymillió forint. Úgy gondolom, ez nem sok. Ha ez meglenne, akkor jó feltételek mellett működő NB III-as csa­pata lehetne a városnak. Na­gyon bízom benne, hogy meg­lesz ez a pénz. Már több vállal­kozó jelentkezett, az önkor­mányzat is emeli a támogatást. Mindezek mellett még az egye­sület vezetését kellene megerő­síteni, hogy ne két-három em­ber cipelje a terheket. Most öt­tagú elnökségünk van, dr. Ró­zsa György az elnök. Lesznek segítők Nem dicsekvésképpen mon­dom: serdülő és ifjúsági csapa­tunk megyei első. Jaskó And­rás vette át Urbán Árpád szere­Lombos: kevesen vagyunk pét, az ifiknél pedig Jelen Pista dolgozik. Tóth Feri az első csa­patot irányítja. Várjuk a segít­séget a labdarúgást szerető sportemberektől. Szedlák Gá­borral éppen a napokban talál­koztam, örömmel vettem ígére­tét, hogy ő is segít. Kijelenthe­tem: jó úton jár, van jövője a gyarmati futballnak. (Sz. L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents