Nógrád Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-20 / 43. szám
8. oldal SporTTüköR 1997. február 20., csütörtök Cikksorozatunk a hetvenéves Puskás Ferencről, az évszázad gólkirályáról „Öcsi” tarjáni futballmutatványai (I.) Szerencsés ember vagyok. Legalábbis abban a tekintetben, hogy gyerekkoromtól fogva figyelemmel kísérhettem Puskás Ferenc életútját. Nekem mindig ő, az „Öcsi” volt az első számú futballista, a legjobb szervező, a legjobb irányító, a legjobb góllövő. A magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya. Akit jó néhányszor saját szememmel láthattam. Megcsodálhattam a két salgótarjáni pályán, majd Budapesten, az Üllői úton és a Népstadionban, s a televízió képernyőjén is. Cikksorozatomban „Öcsi” salgótarjáni futballmutatványait idézem vissza. Emlékeimet mozaikszerűen, szubjektiven, de mindenkor a tényeknek megfelelően tárom az olvasók elé. Első emlékeim 1947-re nyúlnak vissza. Arra az időszakra, amikor uralmának birtokában és biztos tudatában a legfelsőbb vezetés alapvetően meghatározta a labdarúgás feltételeit. Adminisztratíve avatkozott be a klubok és a sportolók életébe, s döntött további sorsukról. Másrészt viszont az egész sportmozgalmat - benne főként a futballt - jó lehetőségnek, az egyik legfontosabb eszköznek tekintette a tömegekkel való érintkezéshez, a kommunikáláshoz, a politizáláshoz. Először az SBTC ellen Az 1927. április 2-án született Puskást futballzseniként emlegették. Kispesten nőtt fel, a Wekerletelep környékén, s a placcon, a grundfociban gyakorolta tehetségét. Szinte gyerekként került be a Kispest NB I-es első csapatába. Kezdetben balszélsőt játszattak vele, később állandó, igazi posztja a balösszekötő lett. Még tizennyolc éves sem volt, amikor magára ölthette a válogatott címeres mezét. A Salgótarjáni Torna Club - nem kis huzavona után - 1947-ben ismét feljutott a magyar nemzeti bajnokság első vonalába. (Tizenhetei bajnoki mezőny indult ebben az évben, mert az előző NB Il-es bajnokság végén az óvások, ellenóvások miatt áttekinthetetlen helyzet állt elő. Az MLSZ radikális döntéssel - a régi érdemekre való tekintettel - felvette az EMTK-t és a második helyezett SBTC-t is az NB I-be - a szerk.) Az újdonsült NB I-es csapat ősszel és a következő esztendő elején az acélgyár tulajdonában lévő, festői környezetben Hárman a tarjáni játékosok közül (balról jobbra): Laczkó, Gáspár és Debreczeni létesített SSE-stadionban játszotta mérkőzéseit. Ide érkezett a fővárosi Kispest együttese, s vele a Puskás „Öcsi”. (A meccset 1948. március 7-én, a krónika szerint ötezer néző előtt játszották. A Túrán István által edzett SBTC a következő összeállításban kezdett: Oláh - Ujj, Gáspár, Kanyó, Debreceni, Laczkó, Máté, Kovács, Csuberda, Szabó III, Szász - a szerk.) Borongós idő, jóval fagypont feletti hőmérséklet. Lógott az eső lába. Nagystílűén futballozó vendégcsapat, lelkesen küzdő hazaiak. Ezt láthatta az első félidőben a szépszámú nézősereg. A negyvenöt perc l:0-ás megérdemelt kispesti vezetéssel zárult. Következett a második játékrész, s Puskás. Egyszerűen felejthetetlent produkált a fiatal játékos. Feddés a pimasz gólért Először híres bal lábával lőtt egy bomba gólt a pálya város felőli kapujába, centiméterekkel a léc alá. Épphogy befért a labda. Majd néhány perc elteltével megint az ő szenzációs alakítása következett. A fél pályáról elindulva sorra cselezte ki a tarjáni védőket, s pillanatok alatt a hazaiak tizenhatosáig jutott. A kapus kétség- beesetten kifutott, s Puskás „életveszélyes” bal lába felé vetődött, ám ő jobbra elhúzta a labdát mellette. Oláh Géza a földön maradt, onnan nézte szomorúan a további fejleményeket. Azt láthatta, hogy „Öcsi” most már teljesen egyedül vezethette a labdát az üresen tátongó kapu felé. Amikor aztán eljutott annak előterébe, váratlanul lelassított, majd megállt. A labdát a gólvonalon tartotta, szétnézett, kivárt néhány másodpercig, majd a rosszabbik lábával, jobbal a hálóba vágta. Elképzelhető, hogy a magyar és később a spanyol bajnokságban szerzett ötszáztizenegy bajnoki gólja közül ez volt az egyetlen, amelyet jobb lábbal rúgott. Erről a jelenetről a későbbiekben sok mindent meséltek. Egyesek szerint sarokkal, mások szerint fejjel, s megint mások szerint fenékkel juttatta a labdát a hálóba. Pedig „csak” - igaz, kissé szokatlanul - a jobb lábával tette. A nem mindennapi esemény után Puskás nem hagyta a kapuban a játékszert. Kikotorta onnan, s a félvonalig vitte. Menet közben a bal lábáról a jobb lábára, majd jobb lábáról a bal lábára tette. Játszadozott a bőrgolyóval, dajkálgatta egy ideig, s utána udvariasan leállította a középkezdéshez. Ekkor játszódott le valamennyi néző szeme láttára az a jelenet, amely sokat mond az akkori légkörről, s egyfajta képet ad a futballetikáról, a játékosok egymáshoz való viszonyáról. A már az idősebb korosztályhoz tartozó, csupa szív tarjáni Laczkó Sándor két ujjával megfogta Öcsi fülét, másik kezével pedig tréfásan megfenyegette a fiút. Mondott is neki valamit, ám a pálya szélén abból semmit nem lehetett hallani. Játékosság, szeretet áradt Sanyi bácsi mozdulataiból. Elismerés, főhajtás volt ez, s nagyfokú tisztelet az igazi tudás, s annak megtestesítője, Puskás „Öcsi” előtt. A közönség derültséggel fogadta a nem mindennapi látványt. Ezután pedig már nem is bosszankodott annyira a kapott gólok, a fölényes kispesti győzelem miatt. Négy-null lett a vége A találkozót ugyanis 4-0 arányban nyerte a fővárosi együttes. (Az SBTC az idegenbeli meccsen 3-0-ra vesztett a Honvéd ellen. A bajnokságot végül is a 9. helyen zárta 9 győzelemmel, 5'döntetlen, 16 vereséggel, 32-55-ös gólkülönbséggel - a szerk.) Hozzátartozik a krónikához, hogy az emberek jó része a mérkőzést követően ott maradt a helyszínen. Ez akkoriban szokás volt. A többiekkel maradtam én is, s így - már „civilben” - egészen közelről még egyszer láttam Puskást. (Folytatjuk) Dr. Bozó Gyula Karatékáinknak a nyolc között megállt a tudományuk A vártnál jóval szerényebbre sikeredett a bulgáriai kadett és junior Európa-bajnokságon rajthoz állt magyar karaté- sok mérlege. Jóllehet a szakvezetés is bízott legalább egy éremben, a tervekből azonban nem lett valóság. Még a legjobban helytállóknak is be kellett érniük a legjobb nyolc közé jutással, az elődöntőbe lépnie, s így medált szereznie már senkinek sem sikerült a 13 fős válogatottból. Igaz, ezen a szinten gigantikus mezőny, 38 országból 750 - 16 és 20 év közötti - ifjú karatéka próbálkozott a korosztályos Eb- n, ezzel együtt is lehetett volna sikeresebb a szófiai Európa- bajnokság.- Egyértelműen kiderült, hogy pszichés gondok is vannak, lelkileg nem tudtuk igazán felvenni a versenyt a riválisokkal - mondta Rebicek Gerd csapatvezető. A gárdából három embert lehet csak kiemelni, akik nagyjából megtették a magukét. A lányoknál a 17 éves Hegedűs Nikolett, aki katában, formagyakorlatban indult, a kilencedik lett, számára balszerencsés hármas holtverseny után. A fiúknál pedig Tóth Imre villantotta meg tehetségét, aki a 75 kg-ban, kumitében, küzdelemben két győzelemmel kezdett, de aztán a végül Európa-baj- noki bronzérmes holland ellenfelével már nem bírt. Szintén a nyolc közé jutott Kovács Adám, őt egy walesi gátolta meg abban, hogy a 60 kg-osok között felállhasson a dobogóra. Mesés ajánlat Raulért Az FC Barcelona és a Valencia is szeretné leigazolni a Real Madrid fiatal labdarúgóját, Raul Gonzalezt. Értesülések szerint csaknem 33 millió dollárt ajánlottak a játékosért a Madridnak, de ezt nem erősítették meg. Állítólag a Valencia 3.5 millió dollárt fizetne évente a tinédzser Raulnak. Az összeg hallatán Lorenzo Sanz, a Real Madrid elnöke elmondta: ennyit ők biztosan nem fizetnének egyetlen játékosuknak sem. A legvalószínűbb mégis az, hogy Raul - a legutóbbi, Atle- tico Madrid elleni rangadón nyújtott kiemelkedő teljesítménye, és az azóta is tartó remek formája miatt - várhatóan megújítja szerződését és a spanyol fővárosban marad. Új szabályjavaslatok a fociban Kétnapos tanácskozást tartott a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) játékvezetői bizottsága. A zürichi megbeszélésen több szabálymódosítási javaslatot is tettek azzal a szándékkal, hogy azokat a FIFA végrehajtó bizottsága március 1-jén, belfasti tanácskozásán véglegesítse. A játékvezetői bizottság ellenzi, hogy a jövőben két bíró működjön közre a mérkőzéseken, de egyetért azzal, hogy a továbbiakban semmilyen testrésszel ne lehessen hazaadni a labdát. Új javaslat, hogy a kapusok öt másodpercnél tovább ne tarthassák maguknál a labdát. Szintén a hálóőröket érintő „tétel”, hogy az előterjesztés szerint a tizenegyesrúgások elvégzése előtt sem kellene mozdulatlanul állniuk, várva az el- rúgás pillanatát. A legfontosabb szabálymódosítási javaslat, hogy a döntetlennel zárult kilencvenperces játékidő után következnének a büntetőlövések. A tizenegyespárbaj után tovább folytatódna a mérkőzés 2x15 percig, ám azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a büntetősorozatban győztes csapat csak akkor lenne a mérkőzés nyertese is egyben, ha a ráadás alatt nem szenvedne vereséget. Magyar lecke a németeknek Tóth Krisztina nyerte a döntőnek számító utolsó meccset Kedd este aztán nem csalódott sem Bátorfi, sem a több mint ezerfőnyi nézősereg az orosházi sportcsarnokban. Teljes sikert hozott az „együttműködés”. A közönség fergeteges szurkolásától támogatott magyar válogatott 4-3-ra legyőzte a klasszisok sorát felvonultató német együttest, s továbbra is versenyben van a Szuperliga első helyéért. amelyet végül is Tóth remeklése révén kerültünk el. Mindenképpen óriási bravúr, hogy egyáltalán nyertünk a németek ellen. Hasonló elszántsággal szerintem lesz keresnivalónk Németországban is... A női asztalitenisz-válogatottak Szuperliga-döntőjének harmadik összecsapását március 11 -én a németországi Loh- néban rendezik meg. Bátorfi Csilla már a Románia elleni Szuperliga-elődöntő sikeres visszavágója után kérte, hogy a legrangosabb sorozat fináléjában, Európa élcsapatát, a németeket a Békés megyei városban fogadhassák... Chikán István, a magyar válogatott szövetségi edzője alig tudott szóhoz jutni a 260 perces drámai csatát követően.- Közel voltunk egy nagyobb különbségű győzelemhez, de a végső „bukáshoz” is, Veszélyben egy klub - Támogatók kerestetnek - Kétszer ad, ki gyorsan ad Mentsük meg az SBTC-t! Vészhelyzetben van az SBTC. A klubnak az idén 35 millió forintra volna szüksége a működéséhez, ám a pénznek csak az egyötöde áll rendelkezésre. Az a hétmillió forint, amelyre a salgótarjáni ön- kormányzattól számíthat. Szponzorokra volna szükség, ám a felhívások, a kérések, a tárgyalások mindeddig nem vezettek eredményre. Most újabb mentőakcióba kezdett a sportegyesület vezetése. Egyetlen NB Il-es csapat Kálovits Géza, az SBTC Alapítványa kuratóriumának elnöke:- Felhívással fordultunk több mint száz salgótarjáni céghez, vállalkozóhoz, magán- személyhez, s kértük, adakozzanak a klub javára. Egykoron nagy hagyományai voltak az ilyenfajta segítségnek, ám - sajnos - mostanra úgyszólván „kihalt” a nemeslelkűség. Pedig a sportnak közösségmegtartó és közösségformáló ereje van. Aki egy csapatnak drukkol, az tartozik valahová, az küzd valamiért. A sport kikapcsolódás, felüdülés, szórakozás. Egy jó focimeccset megnézni öröm, s hatványozódik ez az érzés, ha együtt örülnek százak, ezrek. Annak, aki igazi lokálpatriótának vallja magát, a lehetőségei szerint támogatnia illik a sportot. Annál is inkább, mert olyan időket élünk, amikor csapatok szűnnek meg, s pályákat építenek be nem sportcélokra.- Milyen érveket tudnak felhozni mentőakciójuk mellett?- Rendkívül nagy fut- ballhagyo- mány okkal rendelkező klubról van Kálovits Géza szó, hiszen az SBTC 1920. május 13-án alakult. Válogatottak sorát adta az országnak, öregbítve ezzel megyénk és Tarján jó hírnevét. Napjainkban is több NB I-es együttesben, s Nógrád szinte valamennyi meghatározó csapatánál játszik olyan játékos, aki egyesületünkben nevelkedett. A Stécé a megye egyetlen NB Il-es focicsapatán túlmenően további hét együttest indít a bajnokságokban. Több mint kétszáz fiatal sportolását teszi lehetővé. A klub ma is népszerű a szurkolók körében, hiszen hétről hétre ezrek látogatják a mérkőzéseket. A futball révén gyakran országos lapokban is reflektorfénybe kerül a Salgótarján. A labdarúgás élénkíti az idegenforgalmat. Az együttes remek reklámhordozója több cégnek. Elismerés a segítőknek-Rendben van, engem sikerült meggyőzni, hogy anyagilag is érdemes segíteni az SBTC-t. Mi a teendőjük azoknak, akik erre a célra szándékoznak áldozni pénzükből?- A befizetőket naponta 9-15 óra között várjuk a Salgótarján, Rákóczi út 13. III. emeleti irodánkban. A gazdálkodók, a szervezetek, az intézmények számlánkra is átutalhatják a klubnak szánt összeget.-Milyen formái vannak a támogatásnak és az adományozók elismerésének?- Megkülönböztetünk bronz, ezüst, arany fokozatú és első osztályú támogatót. Az ebben a sorrendben befizetett pénzösz- szeg: 10 ezer, 30 ezer, 50 ezer, 100 ezer forint, és attól több. Valamennyi szponzorunk nevét bejegyezzük az SBTC aranykönyvébe, a fokozatnak megfelelő emléklapot adunk. Az adományozó vállalkozók az összeget leírhatják az adóalapjukból. Ha nem tiltják, a bronz, az ezüst és az arany fokozatú támogatók nevét közzétesszük a mérkőzéseinken, az első osztályú patronáló nevét pedig a sajtóban. Az ezüst fokozatú támogatónak egyéves bérletet, az arany fokozatúnak kétéves bérletet és a játékosok által aláírt labdát, az első osztályú támogatónak ötéves bérletet, a játékosok által dedikált labdát adunk, s egy hazai meccsen elvégezheti a kezdőrúgást. Várják a támogatókat- Egy szó, mint száz: várják a segítőket.- Bízunk benne, hogy a sportot szeretők megértik az idők szavát, s - miként már annyiszor - ezúttal is sikerül megmenteni az SBTC-t. Salgótartarjániak, mentsük meg az SBTC-t! (kolaj)
