Nógrád Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-15-16 / 39. szám
f 2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1997. február 15., szombat Bemutatkoznak az Önszerveződő csoportok - Nem haszon: értékteremtés Bélyeges iskola: lesz-e folytatás ? Érdekes és szép, de furcsa elfoglaltság a bélyeggyüjtés. Sajátosan szakaszos tevékenység az ember életében: gyerekkorban kezdődik, majd évtizedek maradnak ki a nősülés, családalapítás miatt, hogy idős korban ismét hódoljon az ember e szenvedélynek. Erről a fiatalokat és időseket egyaránt megejtő elfoglaltságról beszélgetünk két tapasztalt filatelistával, a salgótarjáni Baráthy Istvánnal és Juhász Lászlóval.-Országosan 1922. június 13- án alakult meg a Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Szövetsége - idézi a múltat Baráthy István, a városi kör elnöke. Juhász László hozzáfűzi:-Az idén ennek jegyében rendezi meg az országos szövetség a bélyegnapot szeptemberben. Ennek a rendezvénynek az idén különösen rangot ad az, hogy ez lesz a 70. bélyegnap. Egyébként is az idei év az évfordulók éve. Ötven éve adták ki a Filatéliai Szemle első számát, amely a Munkásbélyegy- gyűjtő nevet viselte, majd 1951 -tői lett Filatéliai Szemle, s 1993 októberétől Bélyegvilág- Filatéliai Szemle. Végül 40 éves a tematikus' szakosztály. Május 30. és június 2. között Kecskeméten rendezzük meg a Temafilát, a XI. Országos Tematikai Kiállítást. Szeptemberben ünnepi kongresszus lesz a központi bélyegnapi megemlékezés alkalmából, Debrecenben pedig a postai világnap alkalmából lesz rendezvény. Valamikor csak a tehetősebb emberek hobbija volt a bélyeggyűjtés, de az ötven évvel ezelőtti társadalmi, gazdasági változások következtében tömegessé vált a filatelizmus.-Az ötvenes években létrejött nagyobb bélyeggyűjtő körökből később kisebbek alakul-. tak - emlékezik Baráthy István. -Az 1959-ben kezdődött folyamat eredményeként a városi körből váltak ki a többiek. Ekkor jött létre az SZMT, a bányászok, a kohászok és az öblösüveggyár bélyeggyűjtő köre. Ezek a következő években rohamosan felfejlődtek és tevékenykedtek. Majdnem mindenütt csináltak bélyegbemutatókat. A mostani híresztelésekkel ellentétben ezt senki nem erőszakolta a körökre. A filatelisták mindig örömmel vállalkoztak rá, hogy az évfordulók alkalmából az ünnephez bélyegekkel járuljanak hozzá.- Kezdetben az országgyűjtemények szerepeltek a kiállításokon, majd az ötvenes években vette kezdetét a motívumgyűjtés, vagy tematikus gyűjtés - magyarázza Juhász László - Ez már sokkal nagyobb létszámot mozgatott meg, mivel anyagilag könnyebben hozzájuthattak ezekhez a bélyegekhez a gyűjtők, mint az egyébként is ritka, s egyben nagyon drága kőnyomatos bélyegekhez. A kohászok rendezték a legtöbb bélyegbemutatót és kiállítást, de a maga területén, a maga módján mindenki rendezett. Ez örömet jelentett a kiállító gyűjtőknek, de azoknak is, akik megtekintették ezeket. Lényegében három kör emelkedett ki tevékenységével, a kohász;, az öblösüveggyári és a városi kör. Akkor még mindenki a bélyeg szépségét, kulturális, művészeti értékét tekintette fontosnak, manapság viszont az elsődleges szempont lett az, hogy milyen haszon származik belőle. Pedig ebből nincs haszon, csak ráfordítás, ami egyre csak emelkedik. Mert akárcsak egykoron, ma is egyre inkább a pénzes emberek elfoglaltsága lesz a bélyeggyűjtés.- A filatéliai tevékenységet most az idős, megszállott emberek őrzik - magyarázza Juhász László. - A bélyeggyűjtés most tapasztalható hanyatlását remélhetően megállítja az a sok, „filatéliával beoltott” fiatal, aki feltehetően újra visszatér a bélyeggyűjtéshez. A jelenlegi kedvezőtlen helyzetben talán az lenne a legcélravezetőbb, ha a városban működő három bélyeggyűjtő kör egyesülne. Szerencsére vannak olyan egyéniségek, mint Baráthy István, aki évtizedek óta az egyik oszlopa a város filatelista életének. Baráthy azonban inkább Juhászról, Földi Jenőről és másokról beszél.- Nem véletlenül terjedt el a bélyeggyűjtésben a salgótarjáni iskola, ami elsősorban Juhász László személyéhez, az országos tematikai szakosztály elnökéhez fűződik leginkább. Ő nem csak a bélyeggyűjtés, kiállítás gyakorlatában mutat példát, de ritka filatelista irodalmi munkásságának számos konkrét példáját adta már. A tűzoltóság megyei és városi parancsnokságának állománya is részt vett a tegnap délelőtt tartott, bemutatóval egybekötött előadáson, melyen a legkorszerűbb sav- és gázvédő ruhák mellett sisakokat és légzésvédő eszközöket is felvonultatott egy szlovákiai cég. Középkori kínzóeszközök utóda? Akár a Holdra is felmehetnél! FOTÓ: ÁN A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.-J Vadászat tavasztól A vad védelméről, vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény alapján kijelölték az egyes vadászterületek határait. A törvényben biztosított tulajdonosi szándékot figyelembe vették, és ez így helyes. A kijelölt vadászterületek földtulajdonosai a közelmúltban igen sok helyen úgy döntöttek, hogy maguk gyakorolják a vadászati jogot. Ez törvény adta lehetőségük, gondolhatnánk tehát, hogy minden rendben. Sajnos korántsem így áll a helyzet. Először is az idő rövidsége miatt és a törvényből fakadóan a jegyzők csak néhány nagyobb földtulajdonnal rendelkező és vadászni akaró szándékára bólintottak rá, és a döntés így született. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezért a jegyzők nem hibáztathatok, úgy is mondhatnám, hogy ez a kockázatos döntés a helyzetből adódott. Minden esetre korántsem fejezi a döntés a tulajdonosok többségének akaratát. A kevés földtulajdonnal rendelkezők többsége nem is tudja, hogy mi zajlik, hogy helyette és fölötte döntöttek. Nem tudják, pedig a kistulajdonosok nem csak szám szerint vannak többen, de a földterületek nagyobb része is az ő tulajdonukban van. A probléma egyrészt az, hogy a demokráciát sérelem érte, másrészt az is, hogy a vadászni akaró föld- tulajdonosok kis csoportjainak érdeke érvényesül. A földtulajdonosok kisebb csoportja által gyakorolt vadászat a többség számára kifejezetten hátránnyal jár! A nem vadászó földtulajdonosok egyrészt elesnek a bérleti díjtól, másrészt — amennyiben a földtulajdonosok közössége veszteségesen gazdálkodik, vagy nem teljesíti a vadgazdálkodás szabályait - fizetési kötelezettségbe esnek, noha semmit sem tettek, és nem is tehettek, ha már egyszer átruházták a vadászat jogát. Ugyancsak a földtulajdonosok közösségének vadászata esetén mindenki a földtulajdon arányában élvezi a vadászatból adódó előnyöket, de viseli a terheket is. Ne felejtsük, hogy az is, aki nem vadászik. Az előny az lenne a nem vadászó földtulajdonosok számára, hogy a nyereségből részesednének, de ebben ne reménykedjenek ... A terhek kivetése viszont a törvény által garantált! Egy 5000 hektáros vadászterület költsége 4 millió forintra tehető, akár a földtulajdonosok vadásznak, akár haszonbérletbe adják jogaikat. Ha a földtulajdonosok közössége vadászik, a pénz „bevitele” is a földtulajdon arányában történik. A kérdés az, hogy a földtulajdonosok rendelkez- nek-e ezekkel az összegekkel? Ha igen, és ezt az összeget vagy legalább a felét azonnal „leteszik” és kellő szakértelemmel is rendelkeznek, akkor nem lesz baj. Amennyiben nincs meg ez a pénzt az induláskor, akkor a nem vadászó földtulajdonosok „sötétbe ugrottak” és egészen biztosan anyagi következményekkel is járó rossz döntést hoztak a tulajdonosok általi vadászatról. Még nem késő. Februárban, tehát a napokban újra összehívják a tulajdonosok közgyűlését. Kellően átgondolva a dolgokat ott újabb döntés hozható a vadászat módjáról, azaz, hogy a tulajdonosokra bízzák-e a vadászatot, vagy haszonbérbe adják? Ugyancsak újraválaszthatják a tulajdonosi képviselőjüket, ha szükséges. Úgy tűnik, hogy igen. Van olyan vadászati körzet, ahol négy falu tulajdonosainak érdekeit egy emberre bízták. Nem vonom kétségbe a megválasztott személy becsületességét, de kérdezem én: egyetlen személy képes lehet erre? Célszerűnek látszik falvakként legalább két- két fő megválasztása, hogy betegség vagy más esetekben is biztosított legyen a tulajdonosok érdekképviselete. A haszonbérbe adás kevesebb veszélyt rejt. A földtulajdonosoknak az az érdekük, hogy lehetőleg a vadgazdálkodásban nagy tapasztalattal rendelkező, több éve eredményesen működő társaságok közül válasszanak. A hosszú távú tisztességes vadgazdálkodás csak így biztosítható. Ezek a társaságok rendelkezzenek a szükséges anyagiakkal, amely jelen pillanatban 3-4 millió forint. (Csak így biztosított a tulajdonosok számára a haszon- bérleti díj megfizetése, a vadkár fedezete.) — A társaság tagjai legalább részben a területen éljenek, hogy a tulajdonosok gondjai élő szóban rövid úton eljussanak a vadászokhoz. Soraimat tisztelettel ajánlom a döntés előtt álló földtulajdonosok figyelmébe. Gecse István Salgótarján Epilepszianap, itthon először A WHO és a'Nemzetközi Epilepszia-ellenes Liga együttes kampányt hirdet az epilepsziával élők helyzetének javítására világszerte, az előítéletek megszüntetése, a betegek társadalmi beillesztésének segítése, illetve javítása érdekében. A Nemzetközi Epilepszia-ellenes Liga magyar tagozata 1997. február 14-én Valentin napján az első magyarországi epilepszianap megtartásával kíván csatlakozni a kampányhoz. Első lépésként Valentin napján Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában, a budai Várban (Szentháromság tér 6.) sajtófogadással egybekötött előadóülést, zene- és képzőművészeti kiállítást tart. Ezután az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben az Epiház alapkőletételre kerül sor. Negyvenmillió ember él epilepsziával a földön, Magyarországon mintegy 60- 70 ezer ember érintett! Minden századik gyermek, minden két- századik felnőtt! A megbetegedést 80 százalékban sikeresen lehet gyógyítani! A nemzetközi összefogás célja éppen az, hogy széles körben ismertesse a betegséggel kapcsolatos korszerű ismereteket és kezelési lehetőségeket, küzdjön az indokolatlanul megbélyegző magatartás, előítéletek és korlátozások ellen. A betegség legtöbbször különböző balesetekből adódó fejsérülések, fertőző betegségek utáni állapot következtében és születés előtti, alatti károsodásokból adódóan jöhet létre. A közvetlen kiváltó ok az agy elektromos túlműködése, illetve zavara. Mindenki lehet tehát epilepsziás, az epilepszia nem elmebetegség, hanem működészavar, melyet gyógyszerszedéssel, megfelelő életvezetéssel, néha műtéttel egyensúlyban lehet tartani, az epilepsziával élőket nagy többségükben rohammentessé lehet tenni. Fontos tudni, minden epilepsziával élő embert különbözőképpen kell kezelni! Sokuknak csak éjjel, vagy csak nagyon ritkán vannak rosszullétei, illetve bizonyos gyógyszerek rendszeres szedésével a betegek 80 százaléka rohammentessé tehető. . Ezek az emberek tehát alkalmasak munkavégzésre kis megszorításokkal (árammal, magasban, veszélyes gépeken nem dolgozhatnak). Az epilepsziás életének is nagyon fontos egyensúlyi tényezője a munkavégzés. Ha munkából kiesnek (rokkantak, munkanélküliek, vagy betegségük miatt eltávolítottak), lassan izolálódnak, elma- gányosodnak, egzisztenciálisan is peremre kerülnek. Az epilepsziával élő munkavállalók, főleg a fiatalok, tehát nagyon nehéz helyzetben vannak! Az epilepszia évezredeken át ■ismert, és mindig nagy társadalmi visszhangot kiváltó betegség volt. A mai modem társadalomban, bár a betegség kimenetele kedvezőbb a korszerű kivizsgálás és gyógyszeres lehetőség miatt, mégis azt tapasztaljuk, hogy az epilepsziával élők élet- körülményeire magának a betegségnek a mtíejelenése is kedvezőtlen hatást gyakorol. A betegek és családjuk élete elsősorban a munkavállalásban, a képzés, az anyagi lehetőségek és társas élet terén válnak nehezebbé, részben az előítéletek, részben a modem társadalom értékrendje következtében. A modem társadalomban ugyanis a munkavégzés az elsődleges érték, s mivel az epilepsziával élők nem mindig tudnak teljes értékű munkát végezni, vagy nincs lehetőségük teljes értékű munkára, a társadalom perifériájára sodródnak. A rossz anyagi körülmények, a kapcsolatok lazulásához, vagy ki sem alakulásához vezetnek, ez a beteg pszichés állapotának rosszabbodását okozza, melyre' a jelenlegi intézményrendszer nem mindig fordít kellő gondot. Az epilepsziával élőknek felelősséget kell vállalni saját sorsukért, szembe kell nézni a betegséggel, meg kell tanulni azokat a módszereket, melyekkel kevéssé „ijesztőek” a környezetükre nézve. Az epilepsziás betegekkel foglalkozó orvosoknak egyenrangú partnereknek kell tekinteniük betegeiket. Kellő felvilágosítást kell nyújtaniuk a betegségről, időt kell szánniuk a betegek életnehézségeinek megértésére, hogy együtt dönthessenek a beteggel kapcsola- . tos problémákban. Az egész társadalomnak meg kell tanulnia,másképpen gondolkodni az egészségügyi szempontból hátrányos helyzetű emberek, krónikus betegek, epilepsziával élők helyzetéről, lehetőségeiről, a méltányosabb együttélés kialakításáról. Dr. Pálffy Ágnes pszichiáter szakorvos , megyei neurológus szakfőorvos
