Nógrád Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-07 / 5. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1997. január 7., kedd Népviseleti szépségverseny nógrádi helyezettel Kazáriak a kazettaborítón 1985-ben rendezte az első népviseleti szépségversenyt a Jákó Vera Alapítvány a bu­dapesti Kongresszusi Köz­pontban, ahová az ország minden részéről érkeztek szebbnél szebb népviseletek. A következő versenyre 11 évet kellett várni: tavaly a Vi­gadó adott otthont a rendez­vénynek. Kazárról nyolc fővel vettek részt a versengésen, és szep­tember 11-én érkezett az értesí­tés: Telek Balázsné a kazári népviselettel az idősek kategó­riájában második helyezést ért el, a csoport és a menyasszony­vőlegény elnyerte a közönség­díjat, valamint háromnapos bu­dapesti jutalomüdülést is ma­gáénak tudhat. A fő szervező Bozsik Lászlóné, Marika néni, aki 1991-ig vezetője volt a ka­zári együttesnek. Összegyűj­tötte a ruhákat - a menyasszo­nyi ruha több mint százéves -, megszervezte az utazást, vál­lalta a lebonyolítással járó ezer­féle gondot. A népviseletek szépségver­senye adta az ötletet a salgótar­jáni születésű Nógrádi Tóth Ist­vánnak a magyamóta-kazetta kiadására. A „Csak egy kislány van a világon” kazetta borítóján kazári lá­nyok fotója látható, amit lapunk fotóri­portere, Rigó Tibor készített.- Nagyon büszke vagyok - mondja Marika néni. - A kazetta megjelenése nemcsak az együt­tes tagjainak, ha­nem az egész falu­nak dicsőség. Olyan neves nóta­énekesek közremű­ködésével készült, mint Vörös Sári, Palló Imre, Kar­cagi Nagy Zoltán, Tekeres Sándor, Nógrádi Tóth Ist­ván. A következő népviseleti szép­ségversenyre talán nem kell újra tizenegy évet várni. A tervek szerint az idén a budapesti Vigadóban rendezik meg a világ legszebb népvisele­teinek versenyét, ahová a kazá­riak már szóbeli meghívással Palló Imre. Karcagi Naí teres Sáádor, Nógrádi'' Zoltán óth István A kazetta borítója Hadirokkantak, -özvegyek és -árvák Felhívjuk polgártársaink fi­gyelmét, hogy megalapítottuk a „Nógrád Megyei Hadirok­kantak, Hadiözvegyek és Ha­diárvákért Alapítványunkat, amelyet a cégbíróság is be­jegyzett. Az alapítvány célja: azon Nógrád megyei hadirokkan­tak, azon hadiözvegyek és ha­diárvák megsegítése, akik erre rászorulnak. Azon polgártár­saink, akik ezt a nemes célt támogatni szeretnék, jöjjenek el a megyeházára, ahol min­den hétfőn, szerdán és pénte­ken a földszint 3-as számú irodában délelőttönként ügye­letet tartunk és ott átvesszük adományaikat. Ha pedig pos­tán akarják rendezni, akkor a következő címre adják fel: Nógrád Megyei Hadirokkan­tak Hadiözvegyek és Hadiár­vákért Alapítvány” OTP befi­zető azonosító: 20146173. Polgártársaink jóindulatát megköszönve maradunk tisz­telettel: Az Alapítvány Vezetősége A Hírlap postájából A Pf. 96 ■ A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Kéthetenként Ludányban! bírnak. És ezzel egy időben je­lenik meg a következő kazetta is, „Édesanyám kössön kendőt” címmel, melyen a kazári együt­tes kezdi majd a nótázást. (Hegedűs) Mindig jobbat várunk az esz­tendő elején. Éppen csak túl vagyunk a karácsonyi ünne­peken; minden család időben tartalékolja igazán szerény jövedelméből gyermeke, szülő, nagyszülő részére az örömszerző ajándékokat. De nemcsak a családi ott­honokba, hanem a különféle intézetekben is nagy a kará­csony- és az újévvárás. E so­rok írója és családja közel egy évtizede minden két hétben Nógrád megye egyik, szorgalmas nép által lakott községébe, Ludányhalásziba látogat. Ebben a községben lévő szociális otthonban éli életét sokadmagával Ágnes nevű kislányunk. 162 értelmi fogyatékost, 178 elmebete­get, 50 személy szenvedély- beteget gondoz ez az intézet. Ez a nagy létszám nagy fele­lősséget kíván vezetőktől, nővérektől, technikai sze­mélyzettől. Szűkös keretből sok feladatot kell megoldani, amit külső segítség nélkül az intézet dolgozóinak öntevé­kenysége nélkül nehéz lenne megvalósítani. Ennek elle­nére külső segítség szüksé­ges ahhoz, hogy a ki-be jár­ható kerítés, korszerűtlen konyha, igen elhasznált be­rendezési tárgyak megjaví­tásra, felújításra, illetve kor­szerűsítésre kerüljenek. Bi­zony, ehhez nagyon sok ál­lami, társadalmi segítségre lenne szükség. Családunk, látva a sok problémát, úgy döntött, létrehoz egy alapít­ványt, amit 1994 nyarán 20 ezer forint alappal megvaló­sított az intézet részére: „Sé­rült Értelemmel Alapítvány” címmel, melynek címe: 2660 Balassagyarmat, Jószív út 32. Alapítványunk nemcsak Nógrád megyében, hanem az ország más területén is is­mert. Több száz levél küldé­sével ismertettük alapítvá­nyunk tevékenységét, az in­tézet életét. Alapítványunk szerény, de remélhetőleg egyre ismer­tebbé válik. Vannak szemé­lyek, vállalkozók, egyházak, akik eddig is adományaikkal támogatták alapítványunkon keresztül az intézetet. Ezek­ből az adományokból az ala­pítvány 139 ezer forint kész­pénzt adott az intézetnek az 1996. évben székek vásárlá­sára. Valamire ülni is kell! Megyén belül és megyén kí­vülről is jöttek támogatások. Felsorolni mindenkit nem tudunk, ezért elnézést is ké­rünk, de néhányukat megem­lítjük: 1/ Berki Pál, Szécsény, 117 ezer forint összegben ruhaneműt adományozott; 2/ Ipoly-Print Bt., Szé­csény, 69 ezer forint összeg­ben az alapítvány összes címkézett levélpapírjait, több száz szórólapot, meghí­vókat készített; 3/ Haraszti Géza vállal­kozó, Salgótarján: 29 ezer forint értékben szakmunkát végzett az intézetben; 4/ Avonmore Kft., Pásztó, több ezer forint értékben pénzt és tejterméket adott; 5/ Vigyázó Miklós plébá­nos, B.-pest: 10 ezer forintot küldött; 6/ Tóth Józsefné, Salgó­tarján, 4100 forintot adomá­nyozott; 7/ Plébánia-hivatal, Do­rog, 2000 forintot adott; 8/ Kalácska Ferenc plébá­nos, Ludányhalászi, 2500 fo­rint ajándéktárgyat küldött. Rajtuk kívül még sokan pénzzel, ajándéktárgyakkal segítették az intézetet. Alapítványunk a gondo­zottak nevében köszöni adományozóink támogatá­sát. Mint alapítók, nagy fi­gyelemmel kísértük az osztá­lyokon folyó készülődést, az öntevékenyen készített aján­dékokat. Minden gondozott­nak, értelmének megfelelően előkészített csomagocskák, - kedves műsor mellett — ki­osztásra kerültek. Az intézet igazgatója minden gondo­zottnak, nővéreknek és min­den dolgozónak megkö­szönve munkájukat békés karácsonyt és boldog új évet kívánt. Alapítványunk önzetlenül végzi munkáját az új eszten­dőben is, minden kuratóri­umi taggal együtt. Várjuk továbbra is a társadalom tá­mogatását, minden intézeti gondozottnak, vezetőnek, az osztályokon tevékenykedő nővéreknek, technikai dol­gozóknak jó egészséget, boldog új évet kívánunk! Kőszegi István és családja, alapítók Mi újság Rimócon? Tavaly az év legsikeresebb Egyesület a Szécsényben a kábelteleví­ziós társaság a napokban tett közzé egy felmérést, mely szerint a tavalyi év legsikeresebb rendezvénye a városnap volt. Hogy az lesz-e az idén is, még nem tudni, mindenesetre a ren­dezvény fölött bábáskodók társadalmi egyesületet ala­pítottak. A város magisztrátusa négy év közös munka után döntött a Szécsényi Város­napért Egyesület megalakí­tása mellett. Radácsi László, az egyesület titkára példaér­tékűnek tartja azt, hogy egy társadalmi szerveződés in­tézményesülni tudott. Az egyesületé alakítással lehetővé válik a korrekt gaz­dálkodás, s növekszik a ren- pályázati lehetősé- geîhekTcofe is. A szécsényi városnap évről évre legalább A Rimóci Újság falinaptárán a palóc község büszkeségeit ta­láljuk, a viseletét, a templomot, faluházat, tornacsarnokot, az új postát és gondozott parasztpor­tákat. Disznótoros és sok-sok receptajánlat, véradó napi tudó­sítás, vásárnaptár, sulihírek ad­nak olvasmányt, s megtudhat­juk a lapokból azt is, hogy a te­lepülés képviselő-testülete az óév utolsó napjaiban dr. Ser­főző András országgyűlési kép­viselő meghívására látogatást tett a Parlamentben. Hogy a „nagybani” politika-csinálásból mit is szűrtek le tanulságként a rimóci szenátorok, az már a kö­vetkező hónap Rimóci Újság­jában lesz olvasható. szécsényi rendezvénye volt városnapért százfős csapat szervezőmun­kájának eredménye. A város alapításának napjára időzített egész napos rendezvény megmozgatja Szécsény la­kosságát, s egyre vonzóbb programot kínál a környező települések lakosainak is. Velenczei Ferenc és Smelkó István, az egyesület elnökei, Radácsi László, va­lamint a Szécsényi Városna­pért Egyesület magisztrátusa már az ez évi rendezvény előkészületein dolgoznak. S hogy mely programokba tud­ják szervező erejüket bekap­csolni? Titkaik persze még nekik is vannak, azt azonban tudni lehet, hogy a szécsényi prog­ramokat hamarosan az egye­sület gyermekszervezete is segíteni fogja. T. L. Eddig bevált a kis lépések taktikája a Nógrád Volánnál Alapvető az utas biztonságérzete A Nógrád Volánnál azt tartják, hogy a korszerű szállítóválla­latot egyaránt jellemzi a megfelelő járatsűrűség és járatszer­kezet, a legmagasabb komformitás, s mindenekelőtt a bizton­ság. Nos, a Nógrád Volánnál nemcsak beszélnek ezekről a jel­lemzőkről, hanem évről évre sokat tesznek is érte. Erről győzött meg a beszélge­tés Bucsok Lajos személyszál­lítási üzletágvezetővel, vala­mint Kasza Ernő salgótarjáni helyközi üzemvezetővel. Országos változás-Az utóbbi évtizedben rend­kívül nagy változások mentek végbe a megyében, az ország­ban egyaránt. A rendszervál­tást követő gazdasági változá­sok, az ipar összeomlása ná­lunk a cégnél is erőteljesen éreztette a hatását - magya­rázza a fiatal szakember. - A nyolcvanas évek végén a sza­badáras tevékenység még vi­szonylag erős volt, sikerült a járműveinket bérbe adni. Ez a lehetőség a kilencvenes évek elejére megszűnt. így azután a felszabaduló autóbuszoknak feladatot, piacot kerestünk. A Nógrád Volánnál is vál­tani kellett. A vezetés piacku­tatásokat végzett, hogy az esz­közeiket hol lehetne gazdasá­gosan lekötni, az embereket foglalkoztatni. Ekkor merült fel a gondolat, hogy nyitni kell a lakosság irányába, bővíteni kell a távol­sági járatokat. Nosza, felmér­ték az utazási igényeket. Első­sorban azt vizsgálták, hogy in­nen, Salgótarjánból hová utaz­nak az emberek.- Mivel Magyarországon Budapest-centrikusság érvé­nyesül - folytatja Bucsok La­jos -, ebbe az irányba nagyobb járatsűrűséget terveztünk. Természetesen nem hagyhat­tuk figyelmen kívül a nagyobb városokat, Miskolcot, Egert, Gyöngyöst sem, hiszen ide is sokan járnak Nógrádból. Újabban pedig - s ez elsősor­ban a diákok érdekeit szolgálja- Debrecenbe és Szegedre is utazunk. Mivel nemcsak a Nógrád Volán járja a hazai utakat, ha­nem számos más cég is, a mi szakembereinknek nagyon megfontoltan kellett (kell) dönteniük minden lépésükről. Ők a partnertársaságokkal való kapcsolatban a kis lépések tak­tikáját választották. Minden esetben tisztában voltak az anyagi lehetőségekkel. Megfáradt buszok- Mi abból indultunk ki, hogy legdöntőbb a biztonság - mondja Bucsok Lajos -, s csak e mögé sorakoztatható fel kö­telezően az utas kényelme és kiszolgálása. Mi akkor vagyunk elégedet­tek, ha az utas is, aki velünk utazik, biztos lehet abban, hogy másfél óra múlva bizton­ságban léphet földre a fővá­rosban. Ez vezette a vállalat vezeté­sét minden fejlesztési lépésé­ben. A korábbi megfáradt au­tóbuszok mellett mind gyako­ribb látványt jelentenek a cég új autóbuszai. Jelenleg már há­rom modem Ikarus 395-ös jár Budapestre, s egy Miskolcra. A légkondicionálóval felsze­relt Scaniával különösen sze­retnek utazni az emberek. S akinek csak a programja en­gedi, erre a buszra váltja meg már elővételben a jegyét. Az új autóbuszok beérkezésével az Ikarus 256-os típusokat más járatokra helyezték. Akad még tennivaló A járműpark korszerűsítése ezzel még korántsem fejező­dött be, kedvező feltételek ese­tén már jövőre szeretnék a programot tovább folytatni. S mindezt azért teszik, mert nem mindegy, hogy a közönség ve­lük utazik-e vagy netán másik társasággal, hiszen nem egye­dül vannak az utazási piacon. A zökkenőmentesebb utazást szolgálják az autóbuszokon bevezetett pénztárgépek is, amelyek már hivatalos számla kiadását tudják produkálni. Azt mondja Bucsok Lajos, hogy még nem elégedettek, sok még a tennivaló. De ugyanezt mondja Kasza Ernő is, aki csak a salgótarjáni üzem gondjait hordja a vállán.- A mi üzemünk a megyé­ben, Salgótarjántól számított ötven kilométeres körben végzi az utasszállítási szolgál­tatást. A szaknyelv szerint ez a helyközi szállítás - próbálja magyarázni és hozzá teszi -, nyugatra Balassagyarmatig, keletre Mátraterenyéig terjed a szolgáltatás határa, s ezzel a megye utasközlekedésének a hetven százalékát a mi üze­münk biztosítja. A szállított utasok döntő többségét a diákok teszik ki. Az egykori munkásjáratokat már megette a múlt. Valamikor a salgótarjáni acélgyári salgói kapunál mű­szakváltáskor 14 autóbusz vá­rakozott a dolgozókra. Ma ele­gendő egyetlen járat, amely a helyszínre viszi a munkásokat, akik a megye többi részéből érkeztek a városba. Az öt hónapostól tizennégy éves korú autóbuszokkal na­ponta 5-6 ezer embert szállí­tanak. Különösen reggel fél nyolckor éri nagy hullám a Fő téri pályaudvart. Ez ismétlődik a délutáni órákban, amikor egyszerre 18 autóbusz fordul meg a szűk pályaudvaron.- Tudomásunk szerint az utasok elégedettek a Nógrád Volán munkájával - mondja Kasza Ernő. - Igaz, mindany- nyian arra törekszünk, hogy ez így maradjon. Örülünk ennek, s ezért is mondom, hogy az elégedett utasok segíthetnének minket az autóbuszok meg­óvásában. Szerencsére ritka a vandál cselekedet, de a filctol­las merényletek jeleit sok jár­művünk viseli. Bliccelők, bérletesek Végül azt is megtudjuk, hogy a helyközi járatokon meglepően kevés a bliccelő, a potyán utazó személy. Igaz, itt minden felszálló egyenként találkozik a gépko­csivezetővel. Az viszont gyak­rabban előfordul, hogy a tanu­lóigazolványt nem érvényesí­tették, vagy rövidebb útra szól a bérlet, mint ahová igyekszik a tulajdonosa. (X) ÜKrí

Next

/
Thumbnails
Contents