Nógrád Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-06 / 4. szám

1997. január 6., hétfő Nógrád Hegyei Hírlap Hegedűs Erzsébet jegyzete Ketten beszélgetnek élyzetem úgy hozza, hogy nap mint nap utazom bu­szon. Az ember akarva aka­ratlan fültanúja beszélgeté­seknek. Épphogy átléptünk még az új évbe, kevesen utaz­nak. Két öreg néni beszélge­téssel üti agyon az időt. Ha azonban valaki azt gondolja, hogy az unokák ügyességéről, kedvességéről, szeretetéről folyik a szó, ak­kor nagyon téved. Mert mi más lehetne a téma, mint az áremelés, amely az amúgy is kicsike nyugdíjat még tovább apasztja. - Karácsonyra már így is koplalással spóroltam, hogy legalább a két unokám­nak tudjak valamit venni - mondja egyikük. - De hát mit is lehetne ilyen kevéske nyug­díjból megspórolni? ... és hosszasan, beletörődőén, ám közgazdászt is megszégyenítő pontossággal sorolja, meny­nyivel lesz drágább az élet ja­nuártól. A gáz, az energia, a víz, az élelmiszerek. A fiától sem várhat segítséget, hiszen munkanélküliként próbálja el­tartani családját. - Még az a szerencse, hogy 70 éves el­múltam, így legalább a bu­szért nem kell fizetnem, ha látni akarom az én aranyos­káimat. Legjobb lenne nekem már a föld alatt, nem látnám ezt a sok nyomorúságot! - le­gyint elkeseredetten. A másik néni csendben van, néha egyetértve bólogat. Ruhája kopott, de tiszta, méltóságtel­jes szomorúság árad belőle. - Új évet mentem én is köszön­teni, aztán sírással váltam el a lányomtól. Tudod, azt mondtam neki, hogy megpró­bálok valamelyik szociális otthonba bekerülni, mert saját magamról már nem tudok gondoskodni. Egészséggel még csak-csak bírnám, de a lakás fizetnivalóit már nem. Vagy kifizetek mindent, vagy eszek ... A lányom meg nem tud segíteni, egyedül neveli a kisunokám. De hát hallani sem akar róla, azt mondja, költözzek ide hozzájuk. De hát nem akarok én nyűg lenni a nyakán! Arra gondolok, hogy a tisz­tességben megőszült néniknek tényleg csak ennyi járna? És vajon hányán járnak még ugyanebben a cipőben? Mi­lyen sokan vannak, akik egész életükben keményen dolgoz­tak azért, hogy gyermekeiket felneveljék, iskoláztassák? Hányán sírdogálnak tehetet­lenségükben, amikor gyerme­keik megoldhatatlannak tűnő problémáját látják? Elönt a tehetetlenség dühe. Amikor több százmilliós si­kerdíjak jogosságát próbálják magyarázni, sok-sok ember a lét vagy nemlét dilemmáján kénytelen gondolkodni. Tfz lenne Magyarország, I—j Nógrád megye, 1997 ja­nuárjában... A valóság. Ajándék a húszezredik telefon-előfizetőnek Kollárék „dupla Jézuskája” Álmában sem gondolta volna a szécsényi Kollár Zoltán, hogy kétszer is bekopog hozzá a Jézuska. Egyszer ka­rácsony előtt, majd pedig az új esztendő első napjaiban. Először meghozta a várva várt telefonvonalat, másod­szor pedig a Kelet-Nógrád COM Rt. ajándékát.- Úgy gondoltuk, hogy húszezredik előfizetőnknek egy kis csekélységgel kedveske­dünk - mesélte el a történteket Fodor Ignác, a társaság vezér- igazgatója. - Egy éven át mi álljuk a havi előfizetés díját, ami összességében majd’ ti­zenötezer forint. Természetesen mi is megke­restük a szerencsés előfizetőt, aki alig talált szavakat a bol­dogságtól:- Négy évvel ezelőtt fizettük be a szükséges díjat - mondja Kollár Zoltán. - Igazából nem volt létszükséglet, bár szerin­tem a telefon az élet mindenna­pos kelléke. Karácsony előtt épp’ szabadságon voltam, ami­kor csöngettek a telefonszere­lők. Még a házi köntös volt raj­tam. Pár perc alatt végeztek, s természetesen elsőként a még dolgozó feleségemet értesítet­tem az örömhírről. El nem mondhatom, milyen boldogok lettünk, amikor Fodor úr felhí­vott, s elújságolta a jó hírt. En­nél rosszabbul senkinek ne kezdődjön az új esztendő! Természetesen ezúton is kö- szönetemet fejezem ki a KNC- nek a kedvességükért, s kívá­nom, hogy következzék hát a harmincezredik! T. N. L. Megyei Körkép BATON YTERENYE Gombtól a videóig - A megye áruházainak, kereskedelmi egységeinek nagy része év végén mérte, illetve év elején méri fel készletét. A salgótarjáni Centrum Áruház dolgozóinak sem volt könnyű dolguk, mivel közel 15 ezer féle árucikket kellett számba venniük. A készlet ennek sokszorosa. Képünkön Dudás Sándomé és Csőri Csabáné. fotó: -án Pályázott a megyei kórház - Jóban, rosszban együtt orvosok és képviselők Közös tervek - közös-terhek A Madzsar József Kórház- Rendelőintézet vezetése a kö­zelmúltban arról döntött, hogy részt kíván venni a Nép­jóléti Minisztérium által kez­deményezett Kórházvezetést Támogató Információs Rend­szerfejlesztési Program pá­lyázaton. A kezdeményezést, mint fenntartó, Nógrád Megye Köz­gyűlése is támogatja, illetve eredmény esetén a program megvalósításához szükséges anyagiak tulajdonost terhelő hányadát is vállalja. A világ­banki hitelből induló fejlesztési programra 1996. december 31- éig lehetett benyújtani pályáza­tot. A KTI-program fő céljai, hogy gazdag, gyors és pontos információs rendszer kialakítá­sával segítsék a kórházak kö­zötti kapcsolatot, illetve segít­sék vezetésük munkájának ha­Orvosnak, betegnek hasznára válhat a fejlesztés tékonyságát. Alapfeltétel, hogy a pályázatot benyújtó kórház rendelkezzen érvényes szerző­déssel a kórház finanszírozójá­val, és legyen kész terve a fej­lesztés végrehajtására. Rádiótelefonon vezényelték az akciót az embercsempészek Feketeturizmus a zöldhatáron (Folytatás az 1. oldalról) Ferencsik ezredes elmondta azt is, hogy az embercsempészt sajnos nem sikerült elfogni. Az őt üldöző járőr elől gyorsan bemenekült egy erdős részbe, ahonnan észrevétlenül kijutha­tott a 2-es útra. Hogy megúszta, valószínű­leg annak köszönhető, hogy ott már várták őt a társai. A palesztinokat ideiglenesen a határőr-igazgatóság balassa­gyarmati közösségi szállásán helyezték el. Mindannyiuk el­len tiltott határsértés kísérlete miatt indui vizsgálat. Az eljárás befejezését köve­tően várhatóan kiutasítják őket az országból.- szgys ­RÉTSÁG 3. oldal Hírek Pótszilveszter Salgótarján/Somoskőúj­falu - Pótszilvesztert ren­deznek január 11-én, szom­baton, 19 órától a Somosi Fogadóban. Ismét lesz élő zene és élő kismalac; utóbbi természetesen a pótszilvesz­teri tombola fődíja. A menü: panzió-koktél, eresztvényi húsparádé, szűzérmék foga­dósáé módon, idénysaláta, BÚÉK-kehely, kávé. Jegyek elővételben kaphatók. Ér­deklődni lehet a 435-229-es telefonon, vagy személye­sen, Bistei István üzletveze­tőnél. Egymillió a 13. Karancslapujtő - A tizen­harmadik havi fizetéshez szükséges pénz átutalását az önkormányzat az államtól január első tíz napjában várja. Amennyiben a csak­nem egymillió forint megérkezik, azonnal kifize­tik a köztisztviselőknek és a közalkalmazottaknak. Mihálygerge - A január hónapban esedékes fizetés­sel együtt kapták meg a községben tevékenykedő köztisztviselők és közal­kalmazottak (összesen ti­zenheten) tizenharmadik havi fizetésüket. Szennyvízdíj először Kishartyán - Az elmúlt év­ben befejeződött a község­ben a szennyvízhálózat kié­pítése. Az idei esztendő lesz az első, amikor az állampol­gároknak szennyvízdíjat kell fizetniük. Nem lesz könnyű az összeg nagysá­gának megállapítása, mert sok a házi vízellátó beren­dezés. A hálózatot Sóshar- tyánnal együtt építették ki. Áz elképzeléseknek megfe­lelően, figyelembe véve a sajátosságokat, országosan egyedülálló megoldásban, az átalánydíj bevezetésében is gondolkodnak. * Árokban az autó Árokba borult egy atkári il­letőségű férfi autója szom­baton éjjel a 22-es úton, Endrefalva külterületén. A kocsi utasa, egy mátraballai nő könnyű sérülést szenve­dett, a sofőr ép bőrrel úszta meg a balesetet. Múltjába alászállt bányászat Ha valaki kínaiakkal, japánokkal, ausztrálokkal, netán dél­amerikaiakkal találkozik Salgótarjánban, akkor jó helyen jár. A föld alatt. Az Európában szinte párját ritkító (a németor­szági Bohumban rendeztek be hasonlót) bányamúzeumot évente mintegy 20 ezer látogató keresi fel a világ minden pont­járól. Mellesleg a nógrádi megye- székhelyen különösebb beren­dezkedésre sem volt szükség, lévén, hogy a város szívéhez közel található bányamúzeum helyén, a József-lejtősaknában 1951-ig termeltek szenet. A múltjába alászállt nógrádi szénbányászat története 1766- ban kezdődött. Két pesti ká­dármester fát vásárolt a Salgó hegyen, amikor a favágók út­mutatásai alapján egy vízmo­sásban szénkibúvásra bukkan­tak. Innentől kezdve akár hollywoodi sikersztoriként is lehetne jellemezni a nógrádi szén, majd az arra épülő ipar­medence történetét, ha a törté­nelem tényekkel megerősített mutatóujja nem figyelmeztetne mértéktartásra.- Az első szakmunkásokat a felvidéki megyékből, valamint cseh és lengyel területekről to­borozták, s az iparszerű bá­nyászkodás csupán az 1840-es évektől kezdődött el a megyé­ben - idézi a múltat tárlatveze­tőnk, Vajda István, aki úgy be­szél a több ezer négyzetkilomé­teres bamaszénmedencéről, egykor volt 270 kilométeres vasútvonaláról, s az ezeket öt­vöző bányászmúltról, mintha a tenyerét tanulmányozná. Áz igaz mesétől néhányan el is mélázunk, és majdnem ne­kimegyünk Zsuzsinak. „Akit” egyébként fűtenek. Zsuzsi egy bányaló, és azokat a „lóerőket” testesíti meg, állagmegőrzése céljából egy hősugárzó társasá­gában, amelyek egész életüket a föld alatt élték le, napfényt többet nem látva. A csillevon­tató négylábú mellett két viasz bányász birkózik az egy méter­nél alig magasabb vágatban a sötétben is csillogó szénfallal. Aki eddig még nem hajolt meg a bányászok munkája előtt, az itt akaratlanul is megteszi. Hátunkból lassan lépcsőfo­kok képződnek az eltérő ma­gasságú, összesen 280 méter hosszú folyosók bejárása során, de ki törődik ezzel, amikor épp a konditerembe lépünk.-Itt gyakoroltak a bánya­mentők - mutat Vajda István a tárcsás-csigás megoldású sú­lyokra, s mielőtt felfognánk a bányaherkentyű működését, már a bányaplafonba is rántja a földön szunnyadó termetes vasdarabokat.- Aki háromszázszor meg­mozgatta a berendezést - foly­tatja-, az kapaszkodhatott to­vább a húszméteres kürtőbe, ahol a kötéllétrán történő má­szása közben a társak dézsából öntötték rá a vizet odaföntről. Hogy katasztrófahelyzetet te­remtsenek ... Közel egy óra alatt bejárjuk lejtőstől, vágatostól, fejtőgépes­től, Zsuzsistól a föld alatti bá­nyamúzeumot. A felszínen, az 1960-as években még állt bá­nyakolónia egyik hátramaradt épületében berendezett múze­umban ismerkedünk tovább a bányászkodás külön világával.- Valóban egy külön világ - jellemzi a Salgótarján és kör­nyéke közel 200 évét meghatá­rozó bányászatot dr. Szvircsek Ferenc ipartörténész, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatóhe­lyettese. - A föld kincse mun­kát adott és tradíciót teremtett, amelyet strand, zenekarok, da­lárdák, iskolák, kórházak, kul- túrotthonok, mentők, sport­egyesületek, könyvtárak fémje­leztek, mindegyikük neve előtt a „bányász”, vagy a „bányai” jelzőkkel. Ma már nem mi ka­paszkodunk a múltba, hanem a múlt mibelénk. A tudós pedig nemcsak tűri, hanem pártfogásába veszi a múlt ra­gaszkodását. A bányamúzeu­mot tovább akarjuk fejleszteni, bányászati szoborparkkal, száz négyzetméteres kiállítóterem­mel, valamint emlékfallal, ahová a nógrádi bányászkodás története 900 főt is meghaladó hősi halottjának a nevét vés­nénk fel. Dr. Szvircsek Ferenc téma­monográfiája a befejezés előtt áll, Nógrád megye 131, bányá­szattal foglalkozó településé­nek történetét vonultatva fel benne. A szakember szeretné, ha végre egy. a bányászatnak mementót állító emlékmű is el­készülne Salgótarjánban. Bár a Nógrádi Szénbányákat 1992-ben felszámolták, Salgó­tarjántól pár kilométerre, Szék- völgypusztán a Nógrádszén Kft. még ma is folytat termelő- tevékenységet - egy legenda ta­lán utolsó fejezetét írva. Benkő Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents