Nógrád Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-20 / 16. szám

1997. január 20., hétfő Nógrád Megyei Hírlap Pádár András jegyzete Gázkoncentráció T Josszabb idő óta látni már ií megyénkben is azokat a tetszetős tartályokat, amelyek büszkén viselik a rajtuk díszelgő feliratot: Prímagáz. Ezek az egyenként öt köbméteres tartá­lyok már nemcsak a közintéz­mények kényelmes fűtését szol­gálják, hanem előfordulnak már családi házak kertjében is, bi­zonyítva a fejlődés visszatartha- tatlanságát. Történt nemrégiben, hogy az egyik iskola két tartálya közül az egyik váratlanul elkezdte kien­gedni magából a belé sajtolt gázt. Azonnal segélyért kiáltot­tak, s hamarosan meg is érkez­tek a tűzoltók, de sokat nem te­hettek. Megállapították azt, ami egyébként is már köztudott volt, a tartályból ömlik a gáz, ame­lyet az orifacsaró szaga is el­árult. Nem csak a tartály köze­lében, hanem a körben lévő épü­letek pincéiben, földszinti helyi­ségeiben is. A derék tűzoltók azonban ki­zárólag az orrukra hagyatkoz­hattak, ugyanis semmiféle esz­közük nem volt, amivel meg­mérhették volna a gázkoncent­rációt, hogy az már milyen ve­szélyességifokot ért el. Nem volt más választás, mint azonnal ér­tesíteni a Prímagáz katasztrófa­szolgálatát, mert nekik van ilyen érzékelő berendezésüké Amíg a gázosak megérkeztek, ők végrehajtották az ilyen esetre előírtakat, körbekerí­tették a színhelyet, áramtala- nítottak, megtiltották a kör­zetben a dohányzást. S amikor megérkezett a katasztrófa­szolgálat, előkerült a műszer, amivel minden környező épü­letben gázkoncentrációt mér­tek. Az ügy szerencsésen zá­rult, hiszen időközben befutott a Prímagáz átfejtő járműve is, amibe átmentették a tartály­ban még meglévő gázmennyi­séget is. A történetnek van azonban egy figyelmeztető vonása. Most nem történt baj, de tör­ténhetett volna! Mivel a jövő­ben tovább növekszik a na­gyobb gáztartályok haszná­lata, üdvös lenne, ha az illeté­kesek a fejlődés arányában gondoskodnának a védelemre való felkészülésről is. Erre fel kell készíteni a használó ál­lampolgárt éppen úgy, akár­csak a védelemre hivatott em­bereket is. Ez esetben nem a felkészültséggel volt a gond, hanem a műszer hiányával, gy egy ilyen gázérzékelő kétszázezer forintot kós­tál, s jó lenne, ha a megye tűzoltóinak több is lenne eb­ből. Mert mi van akkor, ha - ne adj' isten - a katasztrófa­elhárítóknak egyszerre több helyen is dolguk akad? ié Körkép <@| bátonyterenye Nem könnyű a sorsuk - Alapítvány a siketekért, nagyothallókért Csend hangjai hívogatnak „Egyetlen percre kérjük, végezze el azt az egyszerű kísérletet, ami meg fogja győzni önt arról, hogy küldetésünkkel érdemes foglalkozni. Két tenyerével zárja el füleit minden külső zajtól, és gondoljon bele, milyen lehet figyelmeztető hangjelzések, zene és a becéző szavak gyengédsége nélkül élni. Higgye el, nem könnyű.” Megyei Ezek a már-már személyes hangú, szemérmesen győzködő segélykérő sorok adják hírül a remélt támogatóknak, hogy há­rom magánszemély, Eülöp László salgótarjáni nyugdíjas, Simonyi András budapesti köz­gazdász, valamint Mesterné Gálfi Ildikó salgótarjáni tanfo­lyamszervező nemrégiben lét­rehozta a Csend Hangjai Ala­pítványt. Mint azt a bevezető sorok (Folytatás az 1. oldalról) Időközben dr. Nagy Károly a salgótarjáni kapitányság vezetője lett, szerény személyem pedig ja­nuár 1-jétől a megyei főkapitányi posztot tölti be. Megtisztelő ez a feladat, különösen olyan nagyszerű vezető után, mint Bánfi Ferenc. Ezen alkalomból meghívjuk mindazokat, akik nemcsak felelős­séget éreznek a rendőrség munkája iránt, nemcsak hivatali beosztá­suknál fogva állnak velünk mun­kakapcsolatban, hanem a szívük­kel is érzik munkánk fontosságát! sejtetik, a siketek és nagyothal­lók, mégpedig köztük a szociá­lisan hátrányos helyzetben lé­vők támogatására született ez a kezdeményezés. Olyan emberekért fogtak össze, akiket a természet meg­lopott, akik -mint Maconkai Istvánné, a kuratórium elnöke az alapítvány céljai kapcsán fo­galmazott - szellemileg telje­sen épek, és számos munkakör betöltésére éppúgy alkalmasak, A főkapitányi szavak után dr. Szalai Mária őrnagy lépett a mik­rofonhoz és felolvasta az erre az alkalomra szóló parancsot.- Kivonat a megyei főkapitány­ság személyi állományának az ORFK közbiztonsági főigazgató­jára vonatkozó parancsból: Elbocsátja kötelékéből, de szí­véből nem a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság teljes sze­mélyi állománya dr. Bánfi Ferenc ezredest (emberi emlékezet szerint a nyolcadik nógrádi rendőrfőkapi­tányt) eleget téve ezzel az országos mint jól halló társaik. A jelenlegi segítők különös gondot fordítanak az intézetből kikerülő fiatalok tanulásának, munkavállalásának megszerve­zésére. Az alapítvány vállalja, hogy folyamatosan keresi és az érin­tettek rendelkezésére bocsátja a tanulási, továbbképzési, elhe­lyezkedési lehetőségekről szóló értesüléseket. További információkért Ma­conkai Istvánnéhoz fordulhat­nak az adományozók (telefon: 32/422-023). Az alapítvány bankszámlaszáma: OTP 11741000-20059532. (mj) kívánalmaknak és akaratnak. Köszönetét fejezi ki, hogy jó munkájának zálogaként itt hagyta számunkra a Nógrád biztonságáért programot. Nem menti fel a szemé- lyi*állomány dr. Bánfi Ferenc fői­gazgató urat azon kötelezettsége alól, hogy a „palóc” programból Az ország biztonságáért programot szervezzen és irányítson. Az állo­mány kifejezi azon óhaját, hogy dr. Bánfi Ferenc soha ne felejtse, hogy itt, Nógrádban nemcsak bizton­ságra, hanem barátokra, bajtár­sakra és otthonra is lel. RÉTSÁG ______ 3. oldal Hí rek Madách-ünnepség Balassagyarmat - A műve­lődési központban január 24-én 15 órakor Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke és Tarján Tamás iro­dalomtörténész, az ELTE docense nyitja meg a Ma- dách-ünnepséget. Egészségvédelem Pásztó - Az életreformklub szervezésében január 21-én 17 órától egészségvédő elő­adás lesz a Teleki László Művelődési Központban. Csernobil következményei, a sugárzások betegítő hatása az élő szervezetre és az el­lenük való védekezés cím­mel Schultz Tihamér mér­nök tart ismertetést. Reiki-klub Bátonyterenye - Az Ady Endre Művelődési Köz­pontban január 21-én 18 órakor kezdődik a reiki-klub foglalkozása. A téma a re­iki, mint a gyógyító szeretet hatása az élő szervezetre. Fogadónap Bátonyterenye - Dr. Balázs Ottó polgármester ma, 12.30-tól 16.30 óráig tartja fogadónapját a városházán. ' Elköszöntek a közbiztonsági főigazgatótól - Állománygyűlés a rendőrségen Bánfi Ferenc búcsúzott megyénktől „ Vigyázok rád” - baráti levél Ferinek FOTÓ: RIGÓ TIBOR Társai gyászolják Ferikét és maradni akarnak a családotthonban Én is éltem egy keveset (Folytatás az 1. oldalról) A kidobólegény azonban a fejéhez vágta: nem tetszik a bőre színe, ezért nem mehet be. Leforrázva, megalázottan ment gyalog haza néhány társával Bátonyterenyére. Társai szeret­ték őt, de szerelmi csalódások is érték. ígéretes barátság szö­vődött egy német kislánnyal, bár nevelője jóindulatúan fi­gyelmeztette. Mégis valóságos csapásként érte meg az utolsó, szakítást jelző levelet. Társai szerették. Ha bárhová elmentek, s belépőt kellett fi­zetni, azt K. Feri, a 20 éves le­gényke állta. Volt miből, hiszen felnőtt korú lévén szabadon rendelkezett!?) a pénzével. Az egyik lánytársa, barátja, aki azóta már saját életét éli, csa­ládja van, így emlékezik: „Itt van előttem a képed. Te rajzoltad színes pasztellkrétá­val. Egy nő áll rajta, mögötte egy férfi alakja bújik meg. Ne­kem adtad, mert tudtad, hogy vigyázok rá. Van nálam egy üres kazetta is. Arról volt szó, hogy erre mondod el életed tör­ténetét. Arról volt szó, hogy mi elmondjuk az embereknek azt, amiről mindenki hallgat. Akkor kezdtél el dadogni, amikor az emeletről fejjel lefelé kilógattak az ablakon. Szeretted a kávét, sok cukorral. Együtt kirándultunk március 15-én két várhoz. A német túlélőcsomag­ból ettünk egész nap, szendvi­cset cseréltünk. Azt ígérted, márványmintát festesz a szo­bám falára. Aggódtál a bátyád miatt, mert csak kallódott ide- oda" El akartál jönni a családi házból. Sírtál. Aztán mégis ma­radtál..." Ferenc testvére is állami gon­dozott. Katonaság után még egy ideig a családotthon lakója volt. A lányok mostak rá, étke­zett a közös asztalnál. Feri sze­rette, ugyanakkor félt is tőle - mondja Berki Judit. - Jelenleg börtönben van. Ferike olyan hí­reket kapott, hogy súlyos beteg. Meg akarta látogatni. írtunk a parancsnoknak, hogy engedé­lyezze. Válasz még nem érke­zett. Rettenetesen aggódott a bátyja miatt. Mit tudtak, mit nem?-* Azt mondják sokszor beszélt arról, hogy egyszer öngyilkos lesz. Tudtak erről a nevelők?- Csak a gyerekeknek, bará­tainak beszélt róla, nekünk nem tett ilyen említést. Tudtuk, hogy sok keserűség, csalódás érte, de erre nem gondoltunk. Igyekeztünk segíteni rajta, nagyfiúként szá­mítani rá, bevonni őt ház körüli munkába, s erre kész is volt. Di­cséretben és ju­talmazásban, de bírálatban is volt része.- Azon a hétfőn elmarasztalták.- Kéthetenként szoktuk értékelni a ház életét. Mivel családi okok miatt távol voltam, hétfőn voltam először, s ez a nap látszott al­kalmasnak - mondja Berki Ju­dit. - Megtudtam, hogy Ferike nagyon rövid idő alatt felélte azt a pénzt, amely minden ál­lami gondozott gyermek szá­mára banki letétben van. Az ő pénze elég tekintélyes summa, 250 ezer forint körüli volt. Úgy gondoltuk, ha valóban megpró­bál a saját lábára állni, akkor jól jön ez az összeg, illetve további és más jellegű támogatással se­gíteni tudjuk. Mivel nagykorú, úgy tűnik, szabadon hozzájut­hatott a pénzéhez. Ezt is most vizsgálják. Kapott tőlünk aján­dékba egy kismagnót, de el­adta. Először azt mondta, hogy kölcsönadta, de kiderült, hogy pénzzé tette. Erről akartam be­szélni vele - sóhajt Berki Judit, majd folytatja: - Amikor hétfőn délután találkoztunk, már na­gyon feldúlt volt, vélhetően hallhatta, hogy mindent meg­tudtam, s ezért félelmében dur­ván viselkedett. Elmondtam neki: érte haragszom, s nem rá. A sorsáért aggódunk, s ha ma­radni akar a házban, akkor úgy is kell viselkednie. Csúnyán be­szélt..., ekkor szólt közbe a Já­nos.- Éppen egy zárat szereltem a konyhában, Jutka pedig főzött a gyerekeknek. Mivel ott, a konyhában zajlott a beszélge­tés, minden hallottam, s csak akkor szóltam közbe, mikor már nem bírtam a hangnemet. Kértem, hogy először nézzen magába, s csak utána hibáztas­son másokat. Úgy látszott, rosszul esett neki a figyelmez­tetés, mondta is: te csak két hó­napja vagy itt, ne szólj bele, nem is ismersz. Persze ez nem egészen így van, hiszen évek óta dolgozom a gyermekvéde­lemben, az Adám Zsigmond Nevelőotthonban. Ferenc mondott még mást is, de a tisztesség azt kívánja, ne részletezzem. Végül megfog­tam a grabancát, s kértem, men­jen a szobájába, vagy ki a leve­gőre, hogy megnyugodjon. Utoljára még odaszólt a Judit­nak: olyat teszek, amit maga nagyon meg fog bánni, maga lesz érte a felelős! Ismeretlen utolsó csepp-Nem mentek utána?-Néhány gyerek utánasza­ladt a Bajosba. Vittek ki neki cigarettát. Az egyik nagyfiú az­zal érkezett vissza, hogy úgy látja, megnyugodott és üzeni: hamarosan visszajön. De ami­kor ismét érte mentek a kiser­dőbe, már nem élt... Hogy miért tette ezt a szörnyűséget? Mi volt az utolsó csepp a pohár­ban? Talán soha nem tudjuk meg rá a választ. Füzesi István, az Adám Zsigmond Nevelőotthon igaz­gatója nehezményezi a sajtó fokozott érdeklődését, ahogy kezelik a tragikus ügyet. Egyet­len dologban viszont egyetér­tünk: minden érdekelt szakem­bernek azon kell lennie, hogy ne történhessék ilyen soha. Próbálom meggyőzni: soraink­kal ezt kívánjuk szolgálni.- A most folyó szakmai vizsgálat eddigi állása szerint személyi felelősség senkit nem terhel - mondja az igazgató. - A családotthonban lakó gyere­kekkel történt elbeszélgetés summázta: maradni akarnak, szeretik megszokott közössé­güket, s bármilyen furcsa is, nagyobb és következetesebb szigorúságot akarnak. Szeret­nénk magunkban feldolgozni az egészet, s megkeresni, átbe­szélni azokat a tapasztalatokat-jókat és rosszakat -, melyeket a gyerekek érdekében a többi öt családotthon életére is vonat­koztatni lehet. Megrendültek vagyunk, de bűntudattal nem kezdhetjük minden napunkat. A Nógrád Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazga­tója, dr. Szondi Béla intézeti gyám szerint szakmai vizsgáló­dásra, mondhatni, „lelkiisme- ret-vizsgálatra” van szükség. Gond a beilleszkedés Sok szempontból kell nézni ne­velő és gyerekek viszonyát, a családi házakban folyó élet légkörét, házi­rendjét, érték- rendszerét, az ott élők létszámát, életkorát. Ho­gyan sikerült be­illeszkedniük a helyi társada­lomba, mennyire próbálja a hi­ányzó család védő, óvó szere­pét betölteni a családotthon, s hogyan lehetne ezt a fontos sze­repét erősíteni? De gondolni kell az ott dolgozók felelősségteljes, nehéz munkájára is. Az intézeti gyám svéd, dán, holland példákat említ:- Egy-egy csa­ládi házas otthon életét pszicholó­gus, pedagógus, gyógypedagógus és szociális munkás alkotta csoport irányítja. Felkészültek a problémák megoldására, s nem utolsósorban jól fizetettek. En­nek ellenére külső segítőkre is bizton számíthatnak és nagy a társadalmi elfogadottságuk: az állami segítségen kívül egyé­nek, felekezetek, alapítványok anyagi, erkölcsi támogatására is számíthatnak. Nem kívánom ezzel összevetni a mi rendsze­rünket, hiszen Nógrádban há­rom és fél éve hoztuk létre az első családotthont, éppen azt, ahol a tragédia történt, s azóta még ötöt, és újabbak vannak előkészítés alatt. Lehet, hogy miközben a nagy egészre fi­gyeltünk, óhatatlanul megfe­ledkeztünk a részletekről, már­pedig ezt nem tehetjük. A csa­ládotthonokban dolgozó cso­portok szakmai felkészítésére, továbbképzésére is gondolnunk kell. Véleményem szerint meg kell néznünk anyagi helyzetü­ket, munkarendjüket, van-e ide­jük, alkalmuk regenerálódni, s folytathatnám még a most zajló vitákban, tanácskozásokon, elemzésekben felmerülő kérdé­seket. Ezekkel szembe kell néznünk, választ kell találnunk. Nemcsak azért, mert most zaj­lik a megyei gyermekvédelem átalakítása, amely a családott­honokra épül, hanem mert egy fiatalember értelmetlen halála is kötelez bennünket. Szabó Gy. Sándor A füzet címlapja Zsákba került a holmi

Next

/
Thumbnails
Contents