Nógrád Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-15 / 12. szám

1997. január 15., szerda Mozaik 7. oldal Együd Géza: Sisa Pista és a betyárvilág alkonya Zsiványok rangsora, kísérteié, neve A betyárvilág bealkonyodásának megértéséhez egy alapvető kérdést kell tisztáznunk, mégpedig a betyár szó értelmezését. A betyár megnevezés a népi kultúra fejlődés-történeti terméke, a nép ajkán született és bizonyos kritériumok alapján illesztette a nép egyes törvényen kívül élő fiai alakjához. Néhány alapvető feltétel:- a hírnevet megalapozó tet­tek, csínytevések, a népsanyar­gató uraságok, az elnyomók, ezek szekértolói és kiszolgálói ellen irányuljanak, azokat káro­sítsák.-Törvényt sértő tevékeny­ségük átfogjon bizonyos idő­szakot, ami a szélesebb körű ismertség alapja.- Bizonyos vezető, meghatá­rozó szerep a vidéken hasonló életvitelű számkivetett le­gények körében. Etnográfiai meghatározás szerint a XVIII. század végétől beszélhetünk betyárokról, az 1870-es évek végéig. Az 1875- ös évben felvett börtöntörzs- könyv Sisa Pistát még fegyve­res betyárnak jegyzőkönyvezi. A következő évtizedekben a betyárok már csak a nép emlé­kezetében, költészetében, dala­iban és nótáiban éltek. A bűnelkövetők megnevezése már gyilkos, rabló, tolvaj, be­törő, csaló, és így tovább. Címeres vagy úri betyárok E betyárokat hírnevük, tetteik egyedisége és egyéniségük emelte naggyá. A falusi fonók, ivók népétől egészen az úri ka­szinók világáig ők képezték a legfelkapottabb témát. A korabeli falusi asszonynép találkozóhelyei voltak a fonók. Ez egyben olyan kultúrközpont szerepét is betöltötte, ahol helybéli népzenészek, tánco­sok, dal- és versfaragók előad­ták szerzeményeiket. A múlt század dereka táján főként a vándorlegények által regélt be­tyártörténetek jelentették az ér­deklődés középpontját. A híre­ket a vándorok, a nagy utakat lerótt vásárosok hozták-vitték. A kufsteini börtönben fogva tartott Rózsa Sándor látogatásá­ért külön „svarcpénzeket” dug­tak zsebre a főfoglárok. A szó­beszéd alapján még mágnás urak, sőt hercegi méltóságok is előfordultak a híres rab cellája előtt. Sisa Pista cserháti betyár­ról is azt írta a korabeli nógrádi sajtó, hogy személyét érdeklő­dés kísérte szerte a vidéken. A Sisa balassagyarmati tár­gyalását megelőző hónapokban hosszas huzavona folyt a ve­zető bíró és a bírák személyi kiválasztásáról és díjazásáról. Több rémhír is terjengett a vi­déken: a nyugtalanságra főként az a hír adott alapot, ami szerint Sisa Pista tizenöt főnyi fegyve­res bandája a fogoly vezér ki­szabadítására és bosszúra ké­szül, valahol a közeli Riba (Ipolyszög. A szerk.) nádasai­ban rejtőzködve. A tárgyalás kezdete előtt so­kan jöttek Gyarmatra a kör­nyező településekről is betyárt látni. Morajlott a tömeg, ami­kor a lefüggönyözött rabszállító batár 20-25 főnyi fegyveres kí­sérettel végiggördült az utcán. Vezérek és a becsület A vezérbetyárok ugyancsak ér­zékenyek voltak a betyár szó becsületére, tekintélyük tiszte­letben tartására. Rózsa Sándorról jegyezték fel: a szamosvásárhelyi börtön­ben rabtartoi egyszer szóvá tet­ték visszavonult zárkózottsá­gát.-Mogorván, tömören vála­szolt. - Tyúktolvajfélékkel semmi beszélni valóm. Vidróczki Marciról maradt fenn az alábbi eset. A híres be­tyár egy mátramindszenti kocsmában iszogatott cimborá­ival; az ivó tele volt a vásáros népek beszédzajával. Kísértett a szellemük Egyszerre csak a szomszéd asz­tal felé kezdett fülelni, ahol egy testes kofaasszony vitte felhá­borodottan a szót.- Képzeljék csak, mi hírt ho­zott a Kunságban élő testvé­rem! Egy csavargóféle gazem­ber megtámadott, kirabolt, majd megbecstelenített egy vá­sárból hazafelé igyekvő tizen­három éves leánygyermeket! Egy asztalbéli pökhendi ku- pec hangosan közberecsegett.- Tűzön égetni, vagy nyúzni kellene az ilyen betyárokat! Vidróczki erre öklével ha­talmasat vágott az asztalra, majd átlépve, keményen gallé­ron ragadta a meglepett férfiút.-Ide figyelj, atyafi! A nyel­ved rögvest kitépem, ha még egyszer egy leánygyermek megbecstelenítőjét betyárnak mered nevezni! Szintén betyárszámba jöttek a vezérbetyárok köré csoporto­suló, a betyárregulának magu­kat alávető bandatagok. Egyes betyár hírességek még haláluk után is kísértettek vidé­kükön. Angyal Bandit még végzete után is több alkalommal látták feltűnni Tisza-parti halászme­nyecskék, leányok, amint hold­fényes éjszakákon fehér lován Szeged felé vágtázott a csendes habokon. Az ifjú Bogár Imre szelleme sem tudott nyugodni a kopor­sóban. Még néhányszor meg­kopogtatta éjféli időben szép szeretője ablakát. Mikor az ki­nézett. látta ám, hogy az ablak előbb a telihold fénye megvilá­gít egy magas akasztófát, amelynek oldalán és csúcsán friss rózsák nyílnak. Annak tö­vében lova mellett áll hófehér ruhában Bogár Imre, aki lesza­kít egy szál tűzpiros rózsát és szeretője ablakához viszi. (E látvány valódiságát más szem­tanúk is megerősítették.) Szintén kísértett még sokáig Vidróczki, Rózsa Sándor, Patkó Bandi, Zöld Marci és más be­tyárok szelleme is az elbeszélé­sek szerint. Aki nevet sem érdemel Kikre nem illet a betyár szó? Igen sok földönfutó, hazájával szakító legény nem jutott el a betyárszintre. Az első próbál­kozását kudarc kísérte, súlyos sorvasztó börtönre ítéltetett, vagy pandúrgolyó terítette az út porára. Kapcabetyároknak ne­vezték a szegény embereket is megkárosító, minden gazságra képes csavargókat. Emberre való tekintet nélkül tolvajkod- tak, elcsenték a parcellán verej­tékező szegény ember kenyeret és szalonnát rejtő tarisznyáját. A malacot, a birkát, a kertek végében kapirgáló baromfit is zsákba rakták. Utóbbiak érde­melték ki a csirkefogó nevet. Betyárszámba sem vették az út szélén őgyelgő, eleség után nyálcsorgató ágrólszakadtakat. Az igazságszolgáltatáson kívül is tengernyi veszély leselkedett rájuk. (Részlet a szerző készülő köte­téből.) Fókának való ez az időjárás! - Persze vannak olyanok szép számban, akik nem így gondolják. Míg az északi fél­teke lakóinak többsége vacogó foggal küzd a mínusz fo­kokkal, egyesek nem vetik meg a jeges vízben való fürdő­zést. Felvételünk Berlinben készült, az egyáltalán nem fázós helybeliek az Oranke-tóban fürdőznek éppen. Képes képtelenségek Egy ifjú hölgy és a vad bika - Cristina Sanchez, az egyik legelső női torreádor csúfosan megbukott a minap Mexi­kóban. Az ifjú amazon ugyanis itt töltötte „inaséveit” az arénák környékén, majd profiként tért vissza leánykora színhelyére. Ami a bikával való találkozást illeti, bizony nem sok sikert aratott. Kérdés, hogy a mexikói „macho”-k hogyan fogadják az egyébként szemrevaló hölgyet. Dohányzó bábu: elrettentés Egyre súlyosabb gond a Tá­vol-Keleten a dohányzás, il­letve következményei. Arra­felé a férfi nem is számít embernek, ha nem füstölög a szájában bűzrudacska. kitett, hatalmas fejű, do­hányzó bábut. A rendezvé­nyen egyébként közel ezer rákbeteg is részt vett, akik sa­ját rossz példájukkal bizonyí­tották a nikotin káros voltát. Aki dohányzik, annak ilyen nagy lesz a feje? Nem, a kö­vetkezmények ennél azért rosszabbak lehetnek ... A dohányzás természetesen szedi áldozatait: a rákbetegek száma a többszörösére emel­kedett a világnak ezen fertá­lyán. Tegnap Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában rendezett nagy dohányzásel­lenes kampányt a Nemzeti Rákellenes Liga, ott állították ki a felvételünkön is megörö­(Egy részük azért gyógyuló- ban van.) A dohányzásellenes kampányban kiemelt szerepet kapott a gyermekek felvilágo­sítása, hogy az elkövetke­zendő nemzedék ne legyen a nikotin rabja; a sikerről majd úgy húsz-huszonöt esztendő múlva győződhetnek meg a szervezők. Színre lépett füllemetsző Jack - Kalasnyikov a fiókban - Sértés, ami megtorolandó Háborúzó bűnözök, bűnöző politikus Sokszor vezető politikusokról derülnek ki a legnagyobb disz- nóságok. A maffia rabolta el a legendás Caravaggio-képet? Nos, az olasz politika nagy (és különösen ravasz) öregének számított Giulio Andreotti volt miniszterelnök elleni maffia­perben szenzációs vallomás hangzott el a minap. Az egyik koronatanú, Fran­cesco Mannoia bevallotta, hogy ő és társai lopták el a 16. szá­zadi itáliai mester, Caravaggio 5,2 milliárd forintra becsült „A születés” című képét egy ke­vésbé őrzött palermói palotá­ból. Mannoia vallomása szerint a 268x197 centiméteres kép megsínylette a tolvajok akció­ját: borotvával vágták ki a ke­retből, majd fölgöngyölték és zuhogó esőben szállították is­meretlen helyre. Azóta senki sem látta a képet. A magát műkincskereskedő­nek álcázó brit újságíró, Peter Watson kis híján a nyomára bukkant. Sikerült ugyanis kap­csolatot teremtenie azokkal, akik közvetítettek volna a tol­vajok és közte. A végén még­sem jött össze a találkozó. A műkincsrablásokkal fog­lalkozó olasz különleges ügyosztály parancsnoka most felhívással fordult a Caravag­gio- kép elrablóihoz, akik mind a mai napig nem tudták eladni a festményt: „Adjátok vissza a képet az emberiségnek!,, Leszámolás, jó szokás- Azért kellett meghalnia, mert maffiacsaládunk tiszte­letre méltó tagja feleségének a lábára nézett. Ezzel megsértette az illető úr becsületét. Az ilyesmiért pedig halál jár! - je­lentette ki Giuseppe Pulvirenti - maga is keresztapa - a Tori­nóban most zajló maffiaperben. A bíróság ez idő szerint azt a gyilkosságsorozatot boncol­gatja, amely 1984-93 között zajlott le a maffiában. Az egyik áldozatot, Alfio P esc ét azért ölték meg 1990. június 5-én, mert a cataniai bu­tikos - a megállapodás ellenére - nem adott árkedvezményt Pulvirenti családjának.- Amikor a feleségemtől a teljes árat követelte, ezzel en­gem sértett meg, tekintélyemet semmibe vette, mi több, kétel­kedett a hatalmamban. Az ilyen ember pusztuljon! - mondta a szerénynek cseppet sem nevez­hető bűnöző. Domenico Condorelli maf­fia-keresztapa 1991. július 23- án pedig azért lelte a halálát, mert nem a nőket szerette.- Főnök volt, mindenkinek parancsolhatott, még a paler­mói vezéreknek is. Csakhogy kiderült, a fiúkért rajong. Az ilyesmit nem tűrhetjük! Köszönés helyett gránát Köszönés helyett a kora reggeli látogatók kézigránátot dobtak Arkagyij Avetiszján Moszkva közelében lévő hétvégi házának kertjébe, azután egy támyi go­lyót lőttek a moszkvai autója­vító üzem tulajdonosának há­zára. A támadás utáni pillanat­nyi csöndben a nyolc kopasz maffiózó - kezükben pisztoly, puska, derékszíjukon kézigrá­nátok - kórusban üvöltötte: „Add vissza a suskát! Ez csak figyelmeztetés volt!” Avetiszján azonban nem fé­lős alkat, előkapta a láda fiából a Kalasnyikovját, és már tüzelt is. Hiába voltak golyóálló mel­lényben a merénylők, kettőt le­puffantott. Amikor a többiek el akarták vinni a halott társukat, további géppisztolysorozatok­kal késztette menekvésre őket. Húszperces golyóváltás után kitisztult a terep. Az időközben helyszínre érkezett rohamrend­őrök 115 lövedékhüvelyt szed­tek össze. Kiderült, hogy a pénzbehaj­tók 8000 dollárt akartak kasszí­rozni Avetiszjánéktól. A pénzt az örmény férfi apja kérte köl­csön egy vállalkozótól. Az apa pár hete elhunyt, az adósság a fiúra szállt, ő azonban nem volt hajlandó fizetni. A hitelező erre Avetiszjá- nékra küldte a koptyevszki maffia különítményét. A „fiúk” első figyelmeztetésként csak fölgyújtották az autójavító fő­nök kocsiját, másodszorra azonban már tüzeltek. Egyelőre vesztükre. Büntetésből lefülezték Kíméletlen háború dúl a német videokölcsönző-piacon. A szakmai szövetség minapi ün­nepsége kettészakadt: az egyik vendég ugyanis fájdalomtól üvöltve rohant be az estélyre. Miközben a 44 éves Detlef K. az autóját akarta bezárni a fél­homályos parkolóban, lefogták, és mindkét fülét lenyisszantot­ták. A riasztott rendőrök és tűzoltók tűvé tették a környé­ket, hogy megtalálják a meg­csonkított férfi füleit, de nem lelték meg őket, ekként K. úr mindörökre fületlen marad. Jó ideje harcolnak egymással a műsoros videokazetta-köl­csönzők országos szervezeté­nek nagy hatalmú urai és a kis videotékák tulajdonosai. A fül nélkül maradt kölcsönzőboltos nem az első áldozata ennek az ádáz ellenségeskedésnek. Ép­pen fél évvel ezelőtt ismeretle­nek baseball-ütőkkel félholtra verték Hans-Hermann F.-et. A 40 éves videotékás és szex- filmgyártó vállalkozó elmondta a nyomozóknak, kiket a gyanú­sít a támadással. Két nappal ké­sőbb kigyulladt és porig égett a boltja és raktára. Azon nyom­ban visszavonta a vallomását. A Focus című lap értesülései szerint hűtlen kezelés és csalás gyanújával pár héttel ezelőtt őrizetbe vették a videoszövet- ség ügyvezetőjét, nem sokkal később a „Videowoche” mün­cheni szaklap részletes, lelep­lező - persze névtelen - levelet kapott. Szerzője bebizonyítja: a műsoros kazetták beszerzőinek egy csoportja videotékák ezreit tartja a markában, és ez igen nagy pénzzel jár. A levélíró szerint e csoport „keresztapja” a lefülezett Detlef K. úr. Csakis az ellenségeinek állhatott érde­kében, hogy megleckéztessék. A megélhetésért (is) folyik az immár véres küzdelem a vi­deokölcsönző szakmában. Nyolc évvel ezelőtt még 1,21 milliárd, tavaly már csak 740 millió márka forgalmat bonyo­lítottak a német boltok. Kegyetlen módszerek Amint hírlik, a maffia nem vá­logat a módszerekben, ha meg akarja félemlíteni kiválasztott „üzletfeleit”. Állítólag újabban az a szokás járja, hogy a meg­zsaroltaknak levetítenek egy videofilmét, amin élő embert darabolnak fel láncfűrésszel; ez meglehetősen hatásos módszer, aki ilyet lát, többnyire mélyen hallgat, saját magát családtag­jait féltve ... Persze, ami a lé­nyeg: fizet, vagy valamilyen más módon kiszolgálja a maffia érdekeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents