Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-10 / 288. szám

4. oldal Mozaik - Hirdetés 1996. december 10., kedd Hogyan látja Salgótarján polgármestere ? - A városi közgyűlés félideje (Folytatás az 1. oldalról) Ami pluszigénybevételt jelent, az a kialakult problémakörök pszichikai, lelki vonatkozása. Ennek kapcsán nemcsak a globális problémákra gondo­lok, hanem az egyes emberek­kel való találkozásokra is, látva, hallva, hogy hányán néz­nek szembe áthághatatlannak tűnő akadályokkal. Visszatérve az átfogó problémákhoz, az el­vem az, hogy a válságkezelés nem tűr halasztást. Tisztában voltunk azzal, hogy népszerűt­len, érdeksérelmekkel járó dön­téseket vállalunk fel, de abban is biztos vagyok, hogy később az érintett lakosság körében is tudatosulni fog döntéseink szükségessége. „A város egészében kell gondolkodnom” Természetesen az elején lelki szempontokból más volt eze­ken gondolkodni, és más volt később véghezvinni. A túlfűtött ellenvéleményt is meg kell ér­teni, hiszen egy megszerzett jog elvesztésére, illetve módosulá­sára nagyon keményen reagál a lakosság, és nem csak Salgótar­jánban. Nekem viszont a város egészében kell gondolkodnom, s évről évre meg kell találni azt az egyensúlyt, ami az ezerrétű működést biztosítja. Nem élhet­jük fel a város jövőjét követ­kezmények nélkül. Ezen a ko­rábbi folyamaton kellett változ­tatni, olyan áron is, hogy az ember belenyúlt a darázsfé­szekbe. Mi előbbre léptünk a problémák kezelésében. Az előző időszak önkormányzata az eseményeket követte, a mai viszont tudatosan szabályozza az eseményeket. Meg nem vál- tpztatou, de mindenképp meg-1 tfdzett ez az-időszak.-^ v“-..... i Hétszázharminc napról Puszta Bélával- Ha azt álmodná, hogy reg­gel bemegy Salgótarján pol­gármesteréhez, mit kérne tőle, illetve mire hívná fel a figyel­mét? „Csodákat nem várnék, azt én sem tndok tenni”-Én is ugyanazt tenném, amit nagyon sokan tesznek, amikor a legkülönbözőbb problémákkal keresnek meg: megkérdezik, hogy tudok-e azokról, s ha nem tudok, akkor jelzik, hogy fi­gyeljek oda azokra. Ha pedig tudok a gondokról, akkor a kér­dések a megoldás mikéntjeire irányulnak. Csodákat természe­tesen nem vámék, mert azt én sem tudok tenni. Hosszú évek lemaradását egy-két év alatt nem lehet bepótolni. Szisztema­tikus, átgondolt, eredményes munkával lehet csak célt elérni. Én mindenről őszintén beszé­lek. Megmondom, hogy mi va­lósítható meg, és mi az, ami il­lúzió, egyelőre el nem érhető az önkormányzat számára. A lé­nyeg, a mi felelősségünk abban áll, hogy az itt élő emberek itt tudjanak boldogulni, s ehhez a feltételrendszert - még ha hosszabb távon is - nekünk kell megteremteni.- Döntései során hányszor mondta azt a szívének, hogy „ne haragudj, de neked is úgy lesz jó, ha az eszemre hallga­tok” ?-A szív sokkal többet tud befogadni, mint az ész, de saj­nos olyan helyzetben vagyunk, hogy csak egymás rovására le­het érvényesíteni dolgokat. Ha tehát például csak a szívemre hallgatnék, s a város pénzét szociális támogatásokra oszta­nánk szét, vajon helyesen cse- lekednék-e? A legrászorultab- bakon így is-rneg próbálunk se­gíteni, de a fo anyagi erőinkkel a feltételrendszereken alakítunk annak érdekében, hogy egyre kevesebb embernek kelljen szociális támogatásokból megélnie. Ez a szív és az ész di­lemmája. A területfejlesztési tanácsban végzett munkát is említhetem itt, ami szintén jó példa arra, hogy elsősorban a munkahelyteremtésre és a munkahelymegtartásra kell fordítani az anyagi forrásokat, nem a tünetkezelésekre. Tehát az észre kell hallgatni, de ehhez nyitott szívvel.kell járni.-A jelenlegi helyi és orszá­gos struktúra, lehetőségek is­meretében mennyi idő kellene ahhoz, hogy Salgótarjánból, mondjuk, „Székesfehérvár" váljon? „Ha nem ültetünk diófát, unokáink jövőjét éljük fel”- Egy évtizedre van ahhoz szükség, hogy trendszerű, min­denki által érzékelhető változá­sok következzenek be. Ez az évtized elkerülhetetlen, s azért kell mindent megtennünk, hogy ez a tíz év most kezdődjék. A késlekedésünk mindig odébb tolja a lemaradás évtizedét. Ez pontosan ama bizonyos diófa esete. A diófát nekünk kell most elültetnünk ahhoz, hogy a termése a következő generá­ciók számára jelentsen több le­hetőséget. Ha nem ültetünk „diófát”, a gyerekeink és az unokáink lehetőségét, jövőjét éljük fel. Mi egyébként nem Székesfehérvárral, s más váro­sokkal kívánunk versenyezni. Ezek a városok csupán inspi­rálhatnak bennünket a fejlő­désre. Önmagunkhoz képest kell napról napra, évről évre fejlődni.-A reflektorfénytől nagyon távol állóknak is vannak bará­tai, illetve ellenségei. Önnél melyik tábor gyarapodott az elmúlt két év során?- Még ma is úgy érzem, nem élem bele magam abba, hogy polgármester vagyok. Félreér­tés ne essék, ez nem a felelős­ség elhárítása, ellenben nem tu­lajdonítok túlzott szerepet, je­lentőséget a személyemnek. Tekintélyes számban nőtt az ismeretségi és a baráti köröm, ezzel együtt ugyanakkor keve­sebb időm jut a barátokra. So­kan ismernek, többen, mint amennyi embert én, de hát ez természetes. Arról is szólnom kell viszont, hogy bár nehéz az érzést megélnem, sokaknak vi­szont az útjában vagyok. Ami­kor az ember reflektorfénybe kerül, bizony az inkorrekt tá­madásokkal is szembekerül. Én a kritika iránt nem csak foga­dóképes vagyok, de igénylem is azt. Nehezen tudom viszont el­viselni az inkorrektséget, az el­fogult, egyoldalú véleménye­ket. Bár nem mutatom ki, de tény, megvisel.- Vannak-e olyanok, akikkel szemben már eleve fenntartás­sal viseltet? ,„Amikor csalódás ér, nehezen teszem tül magam”- Nincsenek eleve fenntartá­saim. Az a típus vagyok, aki bi­zalommal fogad és bizalommal közelít. Persze, amikor épp ezért csalódás ér, azon nehezen tudom magam túltenni. Tudom, ez politikusnál nem egy jó tu­lajdonság. Időközben azért a csalódások arra is megtanítot­tak, hogy elővigyázatosabb le­gyek. Az alapállásom tehát megmaradt, de már több óva­tossággal viseltetek adott ese­tekben.- Melyik a kedvenc városré­sze?- Természetesen kötődöm ahhoz a helyhez, ahol lakom, vagyis a Kemerovo-lakótelep- hez. Amit nagyon szeretek, az a strand környéke, a dolinkai rész és a Salgó vára. Nem felejthe­tem ki a városközpontot sem, azzal együtt, hogy zsúfoltnak' tartom, ezért is törekszünk arra, hogy a kereskedelmi központot kiegyensúlyozzuk a nyugati vá­rosrész irányába. Az említettek dacára számomra a városnak nincsenek kivételezett pontjai, minden részét ismerem, mind­egyik részhez személyes élmé­nyek, lakossági kapcsolatok fűznek. Bár nem itt születtem, ez az a település, ahol élek, és élni szeretnék, és bárhonnan is érkezem ide, ez az a város, ami azt az érzést kelti bennem, hogy hazajöttem.- Melyik a város legszebb része? „A várost lehet szeretni, lehet nem szeretni”- Szerintem a városközpont, an­nak ellenére, hogy sokan beton­rengetegnek tartják. Lehet sze­retni, lehet nem szeretni, de ez­zel együtt a miénk. Ez is Salgó­tarján. Ezért is indultunk a Virá­gos Magyarországért akcióban, s bár voltak fanyalgók mondván, hogy a Hom-látogatás miatt épí­tettünk sziklakertet a parkba, mégis sokan vettek részt a város szépítésében. Vannak aztán olyanok is, akik ellopják a tujá- kat, éjszakáról éjszakára felbo­rogatják a kukákat. A törvényt tisztelő embereknek rájuk kell kényszeríteni az akaratukat, hi­szen nem járható út, hogy a túl­nyomó többség munkája, nyu­galma szenvedje el néhányak bárdolatlan viselkedését.- És melyik városrészen kel­lene a legtöbbet segíteni?-Egyrészt a kolónialakások problémáját kell megoldani, másrészt vannak olyan városré­szek, ahol egyéb jellegű fe­szültségek is jelentkeznek. Az indokoltnál nagyobb mértékű gondok a Zöldfa úton és kör­nyékén, de a városközponthoz közeli részeken is tapasztalha­tók. Jobban oda fogunk figyelni azokra a területekre, ahol éle­sebbek a konfliktusok, ahol a mindennapi együttélést egyre nagyobb feszültségek diktálják. Ugyancsak oda kell figyelni a jó adottságokkal rendelkező, de fejlesztésre szoruló városré­szekre, az eresztvényi, a so­moskői, a salgóbányai perem- kerületekre, amelyek, meggyő­ződésem, akár országos turisz­tikai központokká is válhatnak.-A közelgő karácsony mi­lyen gondolatokat ébreszt a polgármesterben ? „Boldog karácsonyt minden salgótarjáninak”- A karácsony a megbékélés, a szeretet jelképe. Azt szeretném, ha nemcsak a karácsony, ha­nem általában az emberi kap­csolatok is kisugároznák a sze­retet. Jó volna, ha felül tudnánk emelkedni sérelmeinken, ha tudnánk megbocsátani, ha a ka­rácsony azt váltaná ki az embe­rekből, hogy egy jobb összefo­gással, szorosabb együttműkö­déssel a város egészét mozgósí­tani lehet problémáink megol­dásában. Végezetül megraga­dom az alkalmat, hogy ezen gondolatok jegyében is békés, boldog karácsonyt kívánjak va­lamennyi salgótarjáninak és a Nógrád Megyei Hírlap olvasói­nak. Benkő Mihály http://www.wcstel900.hu Információ: 06-1/265-9090 06-30/30-30-30 06-30/800-000

Next

/
Thumbnails
Contents