Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-10 / 288. szám
4. oldal Mozaik - Hirdetés 1996. december 10., kedd Hogyan látja Salgótarján polgármestere ? - A városi közgyűlés félideje (Folytatás az 1. oldalról) Ami pluszigénybevételt jelent, az a kialakult problémakörök pszichikai, lelki vonatkozása. Ennek kapcsán nemcsak a globális problémákra gondolok, hanem az egyes emberekkel való találkozásokra is, látva, hallva, hogy hányán néznek szembe áthághatatlannak tűnő akadályokkal. Visszatérve az átfogó problémákhoz, az elvem az, hogy a válságkezelés nem tűr halasztást. Tisztában voltunk azzal, hogy népszerűtlen, érdeksérelmekkel járó döntéseket vállalunk fel, de abban is biztos vagyok, hogy később az érintett lakosság körében is tudatosulni fog döntéseink szükségessége. „A város egészében kell gondolkodnom” Természetesen az elején lelki szempontokból más volt ezeken gondolkodni, és más volt később véghezvinni. A túlfűtött ellenvéleményt is meg kell érteni, hiszen egy megszerzett jog elvesztésére, illetve módosulására nagyon keményen reagál a lakosság, és nem csak Salgótarjánban. Nekem viszont a város egészében kell gondolkodnom, s évről évre meg kell találni azt az egyensúlyt, ami az ezerrétű működést biztosítja. Nem élhetjük fel a város jövőjét következmények nélkül. Ezen a korábbi folyamaton kellett változtatni, olyan áron is, hogy az ember belenyúlt a darázsfészekbe. Mi előbbre léptünk a problémák kezelésében. Az előző időszak önkormányzata az eseményeket követte, a mai viszont tudatosan szabályozza az eseményeket. Meg nem vál- tpztatou, de mindenképp meg-1 tfdzett ez az-időszak.-^ v“-..... i Hétszázharminc napról Puszta Bélával- Ha azt álmodná, hogy reggel bemegy Salgótarján polgármesteréhez, mit kérne tőle, illetve mire hívná fel a figyelmét? „Csodákat nem várnék, azt én sem tndok tenni”-Én is ugyanazt tenném, amit nagyon sokan tesznek, amikor a legkülönbözőbb problémákkal keresnek meg: megkérdezik, hogy tudok-e azokról, s ha nem tudok, akkor jelzik, hogy figyeljek oda azokra. Ha pedig tudok a gondokról, akkor a kérdések a megoldás mikéntjeire irányulnak. Csodákat természetesen nem vámék, mert azt én sem tudok tenni. Hosszú évek lemaradását egy-két év alatt nem lehet bepótolni. Szisztematikus, átgondolt, eredményes munkával lehet csak célt elérni. Én mindenről őszintén beszélek. Megmondom, hogy mi valósítható meg, és mi az, ami illúzió, egyelőre el nem érhető az önkormányzat számára. A lényeg, a mi felelősségünk abban áll, hogy az itt élő emberek itt tudjanak boldogulni, s ehhez a feltételrendszert - még ha hosszabb távon is - nekünk kell megteremteni.- Döntései során hányszor mondta azt a szívének, hogy „ne haragudj, de neked is úgy lesz jó, ha az eszemre hallgatok” ?-A szív sokkal többet tud befogadni, mint az ész, de sajnos olyan helyzetben vagyunk, hogy csak egymás rovására lehet érvényesíteni dolgokat. Ha tehát például csak a szívemre hallgatnék, s a város pénzét szociális támogatásokra osztanánk szét, vajon helyesen cse- lekednék-e? A legrászorultab- bakon így is-rneg próbálunk segíteni, de a fo anyagi erőinkkel a feltételrendszereken alakítunk annak érdekében, hogy egyre kevesebb embernek kelljen szociális támogatásokból megélnie. Ez a szív és az ész dilemmája. A területfejlesztési tanácsban végzett munkát is említhetem itt, ami szintén jó példa arra, hogy elsősorban a munkahelyteremtésre és a munkahelymegtartásra kell fordítani az anyagi forrásokat, nem a tünetkezelésekre. Tehát az észre kell hallgatni, de ehhez nyitott szívvel.kell járni.-A jelenlegi helyi és országos struktúra, lehetőségek ismeretében mennyi idő kellene ahhoz, hogy Salgótarjánból, mondjuk, „Székesfehérvár" váljon? „Ha nem ültetünk diófát, unokáink jövőjét éljük fel”- Egy évtizedre van ahhoz szükség, hogy trendszerű, mindenki által érzékelhető változások következzenek be. Ez az évtized elkerülhetetlen, s azért kell mindent megtennünk, hogy ez a tíz év most kezdődjék. A késlekedésünk mindig odébb tolja a lemaradás évtizedét. Ez pontosan ama bizonyos diófa esete. A diófát nekünk kell most elültetnünk ahhoz, hogy a termése a következő generációk számára jelentsen több lehetőséget. Ha nem ültetünk „diófát”, a gyerekeink és az unokáink lehetőségét, jövőjét éljük fel. Mi egyébként nem Székesfehérvárral, s más városokkal kívánunk versenyezni. Ezek a városok csupán inspirálhatnak bennünket a fejlődésre. Önmagunkhoz képest kell napról napra, évről évre fejlődni.-A reflektorfénytől nagyon távol állóknak is vannak barátai, illetve ellenségei. Önnél melyik tábor gyarapodott az elmúlt két év során?- Még ma is úgy érzem, nem élem bele magam abba, hogy polgármester vagyok. Félreértés ne essék, ez nem a felelősség elhárítása, ellenben nem tulajdonítok túlzott szerepet, jelentőséget a személyemnek. Tekintélyes számban nőtt az ismeretségi és a baráti köröm, ezzel együtt ugyanakkor kevesebb időm jut a barátokra. Sokan ismernek, többen, mint amennyi embert én, de hát ez természetes. Arról is szólnom kell viszont, hogy bár nehéz az érzést megélnem, sokaknak viszont az útjában vagyok. Amikor az ember reflektorfénybe kerül, bizony az inkorrekt támadásokkal is szembekerül. Én a kritika iránt nem csak fogadóképes vagyok, de igénylem is azt. Nehezen tudom viszont elviselni az inkorrektséget, az elfogult, egyoldalú véleményeket. Bár nem mutatom ki, de tény, megvisel.- Vannak-e olyanok, akikkel szemben már eleve fenntartással viseltet? ,„Amikor csalódás ér, nehezen teszem tül magam”- Nincsenek eleve fenntartásaim. Az a típus vagyok, aki bizalommal fogad és bizalommal közelít. Persze, amikor épp ezért csalódás ér, azon nehezen tudom magam túltenni. Tudom, ez politikusnál nem egy jó tulajdonság. Időközben azért a csalódások arra is megtanítottak, hogy elővigyázatosabb legyek. Az alapállásom tehát megmaradt, de már több óvatossággal viseltetek adott esetekben.- Melyik a kedvenc városrésze?- Természetesen kötődöm ahhoz a helyhez, ahol lakom, vagyis a Kemerovo-lakótelep- hez. Amit nagyon szeretek, az a strand környéke, a dolinkai rész és a Salgó vára. Nem felejthetem ki a városközpontot sem, azzal együtt, hogy zsúfoltnak' tartom, ezért is törekszünk arra, hogy a kereskedelmi központot kiegyensúlyozzuk a nyugati városrész irányába. Az említettek dacára számomra a városnak nincsenek kivételezett pontjai, minden részét ismerem, mindegyik részhez személyes élmények, lakossági kapcsolatok fűznek. Bár nem itt születtem, ez az a település, ahol élek, és élni szeretnék, és bárhonnan is érkezem ide, ez az a város, ami azt az érzést kelti bennem, hogy hazajöttem.- Melyik a város legszebb része? „A várost lehet szeretni, lehet nem szeretni”- Szerintem a városközpont, annak ellenére, hogy sokan betonrengetegnek tartják. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de ezzel együtt a miénk. Ez is Salgótarján. Ezért is indultunk a Virágos Magyarországért akcióban, s bár voltak fanyalgók mondván, hogy a Hom-látogatás miatt építettünk sziklakertet a parkba, mégis sokan vettek részt a város szépítésében. Vannak aztán olyanok is, akik ellopják a tujá- kat, éjszakáról éjszakára felborogatják a kukákat. A törvényt tisztelő embereknek rájuk kell kényszeríteni az akaratukat, hiszen nem járható út, hogy a túlnyomó többség munkája, nyugalma szenvedje el néhányak bárdolatlan viselkedését.- És melyik városrészen kellene a legtöbbet segíteni?-Egyrészt a kolónialakások problémáját kell megoldani, másrészt vannak olyan városrészek, ahol egyéb jellegű feszültségek is jelentkeznek. Az indokoltnál nagyobb mértékű gondok a Zöldfa úton és környékén, de a városközponthoz közeli részeken is tapasztalhatók. Jobban oda fogunk figyelni azokra a területekre, ahol élesebbek a konfliktusok, ahol a mindennapi együttélést egyre nagyobb feszültségek diktálják. Ugyancsak oda kell figyelni a jó adottságokkal rendelkező, de fejlesztésre szoruló városrészekre, az eresztvényi, a somoskői, a salgóbányai perem- kerületekre, amelyek, meggyőződésem, akár országos turisztikai központokká is válhatnak.-A közelgő karácsony milyen gondolatokat ébreszt a polgármesterben ? „Boldog karácsonyt minden salgótarjáninak”- A karácsony a megbékélés, a szeretet jelképe. Azt szeretném, ha nemcsak a karácsony, hanem általában az emberi kapcsolatok is kisugároznák a szeretet. Jó volna, ha felül tudnánk emelkedni sérelmeinken, ha tudnánk megbocsátani, ha a karácsony azt váltaná ki az emberekből, hogy egy jobb összefogással, szorosabb együttműködéssel a város egészét mozgósítani lehet problémáink megoldásában. Végezetül megragadom az alkalmat, hogy ezen gondolatok jegyében is békés, boldog karácsonyt kívánjak valamennyi salgótarjáninak és a Nógrád Megyei Hírlap olvasóinak. Benkő Mihály http://www.wcstel900.hu Információ: 06-1/265-9090 06-30/30-30-30 06-30/800-000
