Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-31-1997-01-01 / 304. szám
6. oldal Szilveszter ’96 1996. december 31., kedd Mit szeretne jövőre másképpen? - Újévi ígéretek tünk,' csak jobban, eredményesebben, céltudatosabban. Ehhez viszont még több munka és energia szükséges. Szerencsére van egy csapat, jó munkahelyi gárda, akikkel mindezt felvállalhatom. Molnár Gyuláné, MÁV- pénztáros:-Szeretném az egyetemista fiamat jobban segíteni anyagilag, de ahhoz kívánom, hogy töröljék el a tandíjat. Nem hiszem, hogy ez megtörténik, de mégis világgá kiáltom: a szegény embernek meg kell ge- bednie, ha a gyerekét taníttatni szeremé, s ez óriási igazságtalanság. Még bírjuk, de meg is őrülnénk, ha a pénz miatt ott Molnár Gyuláné kellene hagynia az iskolát, a jövőjét. Például szeretném, ha itt a salgótarjáni vasútállomáson nem lenne éjszakánként annyi hajléktalan. Mi sokszor elmondjuk nekik, hol vannak menedékhelyek a városban. Ez viszont kevés, nem is hallgatnak ránk. Akik velük foglalkoznak, azoknak kellene ide eljönni és felvilágosítást adni számukra. Szabó Gy. Sándor Kupa Veronika ez számomra olyan érték, amelyet követni és gyakorolni akarok. Közös nevezőre jutni magammal és másokkal — ezt szeretném. Duda Lajos, ügyvezető igazgató:- Az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Kft. fiatal cég, s mint ilyen, új szín a palettán. Nem szoktam soha nagy fogadalmakat tenni. Most is csak azt mondhatom: folytatnunk kell, amit az idén elkezdKözeleg az óévbúcsúztató, s azzal együtt az ígéretek, nagy fogadkozások ideje: mit teszünk ezentúl másként, hogyan változtatunk szokásainkon otthon és munkahelyen. Hogy mi valósul meg az ígéretekből? Azt csak a jövő dönti el, de a , jó útra térés” kezdete mindenki számára elfogadott és kötelező: az éjféli koccintást és kortyintást követően kezdődik az új időszámítás. Mit szeretne jövőre máshogy, másképpen? - kérdeztük olvasóinktól, s válaszukból gyűjtöttünk egy csokorra- valót. Dr. Dobrovoczky István, Pásztó polgármestere: Dr. Dobrovoczky István- Nekem II. János Pál pápa, idei magyarországi látogatása során mondott üzenet jut az eszembe: „Öltsétek magatokra az új embert!” Szeretném ha több kompromisszumkészség és tolerancia jellemezné embertársaimhoz fűződő viszonyomat. Ajánlom ezt különösen még azoknak is, akik hozzám hasonlóan a köz szolgálatára hivatottak. Ha már a katolikus egyházfő szavait idéztem, akkor a lelkiismeretünkkel való szembenézés, sajátos megtisztulás is kellene, hogy kísérje életünket, mindennapi cselekedeteinket. Ezek nem szép szavak, szólamok, inkább közerkölcsünk, közállapotaink fokmérői. Zabariné Jakab Anikó, virágkötő: Zabariné Jakab Anikó- Kicsit jobb időbeosztással, hatékonyabban dolgozni úgy, hogy a családomra is több idő jusson. Mindez most még úgy hangzik, mint valami találós kérdés, de remélem: januártól sikerül „megfejtenem”, s aszerint élni. Ezzel összefügg egy másik, de már az egész családot érintő kihívás, 49 négyzétméte- rese lakásunkat szeretnénk jövőre nagyobbra cserélni. Dr. Reichard Jenő, főigazgató főorvos:- Megfogadom: jövőre az ideinél jóval kevesebbet dohányzom. A családommal is többet kívánok foglalkozni. Ami a munkahelyet illeti, szeretnék nagyobb türelemmel viseltetni kollégáim iránt, s ugyanilyet várok el részükről a kölcsönösség alapján. Jó lenne Dr. Reichard Jenő végleg megállítani a kórház eladósodását, ehhez azonban feszesebb pénzgazdálkodás szükséges. Rédei József, üvegipari szakmunkás:- Nem régen járt le külföldi munkaszerződésem, itthon kell munkát keresnem. Amennyire gond ez most számomra, any- nyira öröm is, hiszen ezután Rédei József többet lehetek a családommal. A közös együttlét örömét szeretném ismét megismerni, ilyen fogadalmat csak az tesz és az érthet igazán, aki sokáig távol élt szeretteitől ezekben a zűrös időkben. Azt szeretném, ha a szorító anyagi kényszer, soha többet nem „üldözne” külföldre. Kiss Jánosné, kereskedő: Kiss Jánosné-Talán a családdal kellene több időt tölteni. Bár ezt minden évben megfogadom, hiszen ezt súgja a szívem, mégis sokat vagyok távol tőlük az üzlet miatt. Mit kellene másképpen? Talán az ország vezetésnek is illene feltenni ilyen kérdést, s megnyugtatóbb lenne, ha azt válaszolnák: a jövő évet nem kezdjük áremelések garmadájával. Mert bizony észre se vettük, hogy a mindenható pénz irányítja életünket. Kupa Veronika, gimnazista:- Szeretném ha több idő jutna a tanulásra és kevesebb a szórakozásra, ehhez fegyelmezettebb életmódra lesz szükség, de vállalom. Másként próbálom átrendezni emberi kapcsolataimat is. A másik ember tisztelete, megértése és elfogadása Duda Lajos Dönci bá' kotta nélkül prezentált mindent, persze zenén kívül „Ne má, hogy a jegy lyukkassza ki a kalauzt”- Ne má', hogy a jegy lyukassza ki a kalauzt! - rikkantotta el magát Dönci bá', miközben a söntéspult oldala helyett a sö- röskrigli fülében kapaszkodott meg. Mert ha nem adtak neki igazat, az tudott neki fájni igazán, és akkor kissé belejött az ideg. Mint most is. Micsoda dolog az, hogy valaki nem kap segélyt, mondjuk hetente, ha az ö elképzelése így igényli. Most is arról szóltak a fennforgások, mert ugye az asz- szony nem tud adni, neki ott a négy gyerek, örül, ha a betevőt megadja nekik és ruházza őket. Dönci bá' meg a szivacsot játssza naponta, a söntéspult mellett. Most sem kapott egy „kanyi” vasat sem, pedig még azt is megígérte, hogy ír a polgármesternek, meg a jogásznőnek, nem beszélve Józsiról. Hogy majd azok intézkednek, mert azok a jó emberek. Meg a Gyula. Mert nem telik neki arra a kis kevertre, amit a hat-nyolc krigli sör mellé szokott legurítani? Ilyenkor aztán - ha sikeres napot tudhat maga mögött- hazamegy a családhoz és a csemetéket meg az asszonykát boldogítja a nótájával. Mert a zenei műveltsége igen magasan szárnyalt, csípőből eldúdolta bárkinek a „Csipkés kombi- nét”, meg a „Snejderfánit". Hallott valami Bétóven Lajosról is, szerinte a fronton együtt harcoltak, és ott kaptak mindketten légnyomást. Imádott ez a „Dönci” énekelni, még lovászlegény korában tanulta, csutakolás közben az üvöltő derviseknél eregette a magas tenor cé-ket, a nagy magyar pusztába. Most meg itt ez a segély ügy, hogy a „rosseb enné meg!” - ismét kérni fog a haverjától, mert a kevert és a sör együtt megadja neki a lelki egyensúlyát, de az igazit per momentán nem sikerült kibek- kelnie, mert a söröskrigli fülébe kapaszkodott, annak meg a for- gatónyomatéka nem egészen stabil, így Dönci bá' alágravi- tált a söntéspultnak, és akkorát puffant, hogy a csapos majdnem lenyelte a pészmékerét, pedig az a szívibe volt építve. Nagy esemény volt ez is, hisz az ott piáló törzsvendég-szesz- testvérekben a rum és a vegyes tartotta a vérszerződést, mint millecentenáriumi eseményt, így „egy mindenkiért” alapon hatan is kapták Dönci bá’ után, aki akkor már mákonyos álomba szenderült és akkorákat horkolt, hogy az áruház játékosztályán felébredtek a pandamacik, pedig plüssből voltak. Pár perc után Dönci bá pislákolni kezdett, mint a teamécsesben az elem nélküli kanóc, majd feltápászkodott és ismét elfoglalta helyét kedvenc sön- téspultjánál, még kedvesebb sö- röskriglije mellett.-Ne má! -, hogy a meggy rázza meg áfát! — citálta Dönci a lelkek mélyére ható bölcsességet, amiből tudni lehetett, hogy teljesen magához tért.- Képzeljétek haverkáim! - Azt álmodtam, hogy a doki kórházba utalt a májam végett, de otthonról kellett vinni az ágyat, meg a pizsamát, nővérkének meg az asszonyt. . . Na, annyit ér ez, mint mackósajton a brummogós, akkor inkább iszok! És ismét ajkához vezette a népjóléti Kőbányait... (Lehallgatta: feró) Egykoron azt beszélte a fél világ... . . . ,hogy Dustin Hoffman egy barátja meghívására annak délvidéki farmjára tartott. A száraz, poros földúton szinte teljesen belepték kocsija ablakát a szemcsék. így nem vehette észre, hogy egy jókora iszappal teli gödör van előtte, amelybe belehajtott. Épphogy kikászálódott az autóból, amikor egy nagy darab fickó termett ott traktoron, és így szólt a még fel sem ocsúdott művészhez:- No, kihúzzuk a kocsit? Ötven dolcsi és nekilátunk. Hoffmann máris adta a pénzt, és tíz perc múlva kint is volt a kocsi a sáros gödörből. A traktoros elégedetten mosolygott: - Ma már maga a tizedik, akinek a kocsiját kihúztam innen.- Akkor Ön éjjel is dolgozik, ugye? - kérdezte a színész.-De mennyire! Akkor hordom a vizet a gödörbe ... * ... ,hogy Jean Paul Belmondo egy ízben Mozambik mellett forgatott, és a nehéz munka, no meg a rekkenő hőség miatt elhatározta, hogy megmártózik a közeli Zambézi folyóban. A parton egy kisfiú játszott a maga készítette hajócskájával. Belmondo nekikészülődött a fürdésnek, miközben megkérdezte a gyereket:-Mondd csak kisfiam, nincsenek errefelé cápák?- Nincsenek uram, errefelé nem úsznak be a cápák, hisz' ez a folyó torkolata. Belmondo nagy lendülettel vetette magát a hűsítő habokba, miközben még a vízből kikiabált: - Biztos?- Biztos uram! - kiáltott a kisfiú. - Ugyanis félnek a kro- kodilusoktól! ... * ... ,hogy Picasso egy utazása során észrevette, hogy hiányzik az órája és az irattárcája, természetesen a pénzével együtt. Az ügyet rögtön jelentette a rendőrségen, ahol a nyomozó megkérdezte, gyanakszik-e valakire a művész.- Talán a hordár lehetett, aki lesegítette a csomagjaimat - hangzott a válasz.- Ön közismert művész, kérem próbálja meg emlékezetből lerajzolni a gyanúsított fantomképét! -szólt a nyomozó, papírt és ceruzát adva Picasso kezébe. A rajz viszonylag hamar elkészült. Ennek alapján a párizsi rendőrség másnap letartóztatott három öregasszonyt, két latintanárt, egy telefonfülkét, hat trolibuszt, és két mosógépet... Gyűjtötte: D. F. Hogyan vigad Európa? Az óesztendő búcsúztatása és az új köszöntése nemcsak országonként, de tájanként is más. Általános divat a marcipánból, porcelánból, netán fából készült malacajándék. Mi, magyarok ezt éppúgy ismerjük, mint a négylevelű lóhere szilveszteri szokását. Ilyen a természetben bizony nagyon ritkán akad. Westhausen német városban például 1626 óta tartja magát a szilveszteri lovaglás szokása. A magyarázat: Szilveszter a háziállatok védőszentje. A Keleti-tenger környékének számos falvában álarcos, néha kifestett arcú gyermeksereg járja a házakat, veri a „lármalábost” és egy kicsit a karácsonyi betlehemesek mintájára szívesen veszi, ha rigmusait a háziak gyümölcscsel, süteménnyel, netán némi készpénzzel hálálják meg. A tűzijáték nemcsak nagyvárosokban, hanem megbúvó minifalvakban is szilveszteri szokás. Érthető: eredetileg arra találták ki, hogy ezzel is segítsenek elűzni az új évben a rossz szellemeket. Nyilván ugyanerre vezethető vissza az ilyenkor gyakori puska-elsü- tögetés, valamint a sokfelé ma is dívó „lakáskorbácsolás” is. Ez azt jelenti, hogy valami virgácsszerű tárggyal az ember ide-odacsapkod otthonában. Hadd lássák azok a rossz szellemek, akik éppen oda fészkelték be magukat, hogy az új évben már távozniuk kell.' Természetes, hogy Európa szerte sok falusi lány az esztendő fordulóján igyekszik megtudni valamit házassági kilátásairól. Erre, mint tudjuk, többféle mód is van. A nálunk is honos ólomöntés mellett például a cipőteszt. A lány háttal áll a bejárati ajtónak és a saját válla fölött arra dobja egyik cipellőjét. Már most: ha a topánka orra az ajtó felé mutat, az azt jelenti, hogy ezen az ajtón a következő évben bekopogtat a Nagy Ő komoly leány kérési szándokkal. Appenzell svájci kantonban a mi busójárásunkhoz hasonló zajos felvonulás halad végig a fehér lepelbe burko- lódzott falvakon keresztül. Görögországban az új év első napját Szent Basilius jegyében ünnepük, így az ünnepi tészta a Basilius-kenyér. Az angol szokás a londoni Trafalgar Square-t körülö- zönlő sokaság népünnepe. Itt, és a ködös Albionban csak itt, divat megcsókolni a rendőrt, a Bobbyt, koccintani a szabadban és ingyen buszozni, mert ilyenkor ezt is lehet. Párizsban természetesen a Champs Elysées a szilveszte- rezés centruma, ahol a vidám franciák „Bonne année!” Boldog új évet! kiáltásokkal esnek egymás nyakába. Főleg az idegenek. A rómaiak a zöldpárti polgármester, Francesco Rutelli meghívására a Piazza del Popoion gyűlnek össze, ahol egymást követik a zenekarok és a műsorok, ezúttal díjtalanul, a művészek gázsiját az Örök Város állja. Mindig sokan akadnak, akik utánozzák a feledhetetlen Anita Ekber- get, aki Fellini Édes életében mint tudjuk, megfürdött a Trevi-kútban.
