Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-20 / 297. szám

8. oldal SportMozaik 1996. december 20., péntek Úszás után jólesik a fondue-parti Immár hatvan esztendeje hagyomány Svájcban, hogy mintegy ötszáz résztvevővel úszó­versenyt rendeznek decemberben a Genfi-tóban. Képünkön: a kétszáz métert leúszók ver­seny után kis fondue-partit rendeztek a négyfokos vízben. fotó: FEB-Reutes „Taroltak” a salgótarjáni és balassagyarmati gyermekúszók Nagykürtösön Sulibajnokság - külföldön A múlt év végén még csak iskolai bajnokságot szervezett a ba­lassagyarmati Kék Delfin Gyerekegyesület, az idén azonban már városi diákolimpia is volt december 14-én, a Nagykürtö­sön megrendezett úszóviadal. A verseny színvonalát emelte, hogy a salgótarjáni Gagarin DSE és a nagykürtösi Poszeidon úszóegyesület versenyzői is elindultak a 21 versenyszámban, így összesen 112 gyerekúszó mutatta meg a tehetségét. A versenyszámok többségét a salgótarjáni Gagarinosok nyer­ték, de volt szlovák győztes is. Az újoncok között már győz­tesként szerepeltek a fiatalabb Kék Delfinek. Külön öröm volt, hogy az I. korcsoportban, az 50 m-es leány mellúszásban az erős mezőnyben is első tu­dott lenni Taskó Anikó, a Kék Delfinek erőssége. í j ont ok 25 m. Fiúk: A verseny győzese: Molnár Ádám (St.-i Rákóczi) ­19,2 mp. Balassagyarmati baj­nok: Belencsák Tamás (Kiss Á.) - 21,4 mp. A Dózsa iskola nyertese: Főnyi Bolond - 30,3 mp. Lányok: A verseny győztese, városi bajnok, a Dózsa nyerte: Szirtes Tamara - 32,5 mp. I. korcsoport 50 m mellúszás. Fiúk: A ver­seny győztese: Horváth Mar­cell (K.-lapujtő) - 53,32 mp. Városi bajnok: Molnár Bálint (Május 1.) - 1,04 p. A Dózsa győztese: Kovács Tamás — 1,10 P­Lányok: A verseny győztese, városi bajnok, a Dózsa nyer­tese: Taskó Anikó - 54,32 mp. 50 m. gyors. Fiúk: A verseny győztese: Horváth Marcell (K.- lapujtő) - 43,04 mp. Városi bajnok: Kelecsényi Norbert (Szt. Imre) - 48,5 mp. Lányok: A verseny győztese: Vasas Viktória (St.-i Kodály) ­45,6 mp. Városi bajnok: Taskó Anikó (Dózsa) - 47,2 mp. 50 m hátúszás. Fiúk: A ver­seny győztese: Müller András '(St.-i Gagarin) - 47,0 mp. Lányok: A verseny győztese: Vasas Viktória (St.-i Kodály) - 48,4 mp. Városi bajnok: Till­man Tímea (Dózsa) - 56.1 mp. II. korcsoport 50 m mellúszás. Fiúk: A ver­seny győztese: Papp Viktor (St.-i Kodály) - 42,8 mp. Vá­rosi bajnok: Balázs Péter (BRG) - 47,7 mp. A Dózsa nyertese: Perjés Adám - 54,9 mp. Lányok: A verseny győztese: Varga Boglárka (St.-i Gagarin) -46,1 mp. Városi bajnok: Szir­tes Marina (Dózsa) - 51,0 mp. Gyorsúszás. Fiúk: A verseny győztese: Papp Viktor (St.-i Kodály) - 32,4 p. Városi baj­nok: Perjés Adám (Dózsa) ­43,9 mp. Lányok: A verseny győztese: Müller Orsolya (St.-i Gagarin) - 35,9 mp. Városi bajnok: Fű­rész Dóra (Kiss Á.) - 48,4 mp. Hátúszás. Fiúk: A verseny győztese: Papp Viktor (St.-i Kodály) - 39,3 mp. Lányok: A verseny győztese: Varga Boglárka (St.-i Gagarin) - 38,7 mp. Városi bajnok: Szi­lágyi Boglárka (Dózsa) 1,00 p. ül. korcsoport 100 m mellúszás. Fiúk: A ver­seny győztese: Földi Péter (St.- i Rákóczi) - 1,33 p. Városi baj­nok: Király Ákos (Dózsa) ­2,00 p. Lányok: A verseny győztese: Kulhavi Enikő (St.-i Kodály) ­1,34 p. Városi bajnok: Tóth Viktória (Dózsa) - 1,49 p. Gyorsúszás. Fiúk: A verseny győztese: Földi Péter (St.-i Rá­kóczi) - 1,16 p. Városi bajnok: Belencsák József (Kiss A.) ­1.39 p. A Dózsa nyertese: Ko­vács Ákos - 1,43 p. Lányok: A verseny győztese: Kulhavi Enikő (St.-i Kodály) - 1,19 p. Városi bajnok: Strihó Anikó (Kiss Á.) - 1,26 p. Hátúszás. Fiúk: A verseny győztese: Földi Péter (St.-i Rá­kóczi) - 1,26 p. Városi bajnok: Belencsák József (Kiss A.) ­1.39 p. Lányok: A verseny győztese: Kulhavi Enikő (St.-i Kodály) - 1,32 p. Városi bajnok: Birtha Ágnes (Dózsa) - 1,50 p. A verseny jól szolgálta a ja­nuár végére tervezett megyei diákolimpiái úszóversenyekre való felkészülést. Taskó András testnevelőtanár Cél: a sportág olimpián történő szereplésének elősegítése Alapítvány a karate szolgálatában A közelmúltban, Budapesten megalakult a Magyar Sei- shinkai Alapítvány, a kurató­rium elnöke Nagy János. Legfontosabb célja a karate olimpiai sportággá történő fejlesztésének, az ötkarikás játékok programjára tűzésé­nek elősegítése. Az alapítvány (Levelezési címe: Budapest, Vili. kér., Golgota u. 3., Vörösmarty Művelődési Ház: telefon: 1-755-763, Kocsis Erzsébet; fax: 175-7491) az anyagi le­hetőségeihez mérten támo­gatja minden olyan, ezen eszmeiséggel azonosuló sportolót, csapatot, szakveze­tőt, illetőleg a kitűzött célt szolgáló eseményt. A támo­gatás stílustól, kortól, nemtől független, a prioritást az ala­pítvány kuratóriuma hatá­rozza meg. Elsőbbséget él­veznek azok, akik a Magyar Karate Szakszövetség által elfogadott szabályok szerint versenyeznek, illetőleg szer­vezik a versenyüket. Gyermek focitorna a zagyvapálfalvai Arany János iskolában Nyert a Gagarin Faipari SC csapata Első ízben rendezték meg a zagyvapálfalvai Arany János iskola tornatermében az 1985. május 1-e után született gyer­meklabdarúgók tornáját. A színvonalas, gólokban gazdag küzdelmek résztvevői körmér­kőzéses rendszerben döntötték el a kupa és a további helyezé­sek sorsát. A Gagarin Faipari SC csa­pata végig magabiztos játékot nyújtott, s megérdemelten nyerte a tornát, valamint az ez­zel járó vándorserleget. Eredmények: Gagarin FSC - Arany János iskola 3-1, Ka- rancslapujtő - Magyargéc 7-2, Magyargéc - Arany János is­kola 3-5, Gagarin FSC - Ka- rancslapujtő 5-2, Arany János iskola - ■ Karancslapujtő 3-6, Magyargéc - Gagarin FSC 2-3. A torna végeredménye: 1. Gagarin FSC 9 pont, 11-5 2. K.-lapujtő 6 pont, 15-10 3. Arany J.isk. 3 pont, 9-12 4. Magyargéc, 0 pont, 7-15 A győztes Gagarin Faipari SC csapata: Lehoczki Gergő, Petrucsik Géza, Balga Milán, Balogh Jakab, Irt Gergő, Mik­lós Dávid, Langa Attila, Par- ditka Bence, Szabó Milán, Fe­hér Dániel. Edző: Marcsok Já­nos. A torna rendezői különdí- jakat is felajánlottak. Gólkirály: Langa Attila, Ga­garin Faipari SC. Legjobb mezőnyjátékos: Hí­ves Gábor, Karancslapujtő. (sipkó) Szeles nem kap kártérítést Hamburgban A hamburgi tartományi bíróság regnap visszautasította Szeles Mónikának azt a követelését, hogy az ellene elkövetett me­rénylet miatt az 1993-as ham­burgi torna rendezői fizessenek 24,4 millió márka kártérítést. Szelest, a női tenisz-világrang­lista akkori első helyezettjét az említett versenyen egy férfi hátba szúrta, és a merénylet okozta testi-lelki sérülések mi­att a sportolónő évekig nem lé­pett pályára. Fájdalomdíjként és a kiesett bevétel pótlására igényelte az összeget. - A merénylőt, Günter Parchét jogerősen két évi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte tavaly a bíróság. A férfi azzal indo­kolta tettét, hogy imádja Steffi Gráfot, akit Szeles maga mögé utasított a világranglistán. A bíróság megalapozatlan­nak minősítette az újvidéki szü­letésű amerikai teniszezőnőnek azt az állítását, hogy a verseny szervezői nem tették meg a szükséges intézkedéseket a sportolók védelme érdekében. Az atlétakirály Michael Johnson és a tornász Kerri Strug a kivétel Amerikában Kevés sztár „tollasodott” az olimpiából Bár meglepő, de tény, az ame­rikai sportolók közül igazán csak kevesen profitáltak az olimpiából. A ritka kivételek egyike Michael Johnson. A szupersztár atléta 200 és 400 méteren szerzett aranyérmének köszönhetően több mint ötmil­lió dollárt kapott a szponzorok­tól. Johnson tréfásan meg is je­gyezte:-Felőlem akár minden év­ben lehet olimpia! Johnson mellett Kerri Strug az, aki jelentős összeggel gaz­dagította bankszámláját. A tor­násznő sérülten biztosította be az amerikai női csapat győzel­mét, majd Atlanta után orszá­gos körútra indult. Száz város­ban tartott élménybeszámolót egy fájdalomcsillapító tablettát reklámozva, ezért egymillió dollárt kapott. Olyan világsztárok viszont, mint az atlétakirály Carl Lewis, a többpróbázó Jackie-Joyner Kersee vagy a teni­szező Lindsay Da­venport, nem igazán tett szert több pénzre ötkarikás szereplése után. Az atlantai ötkari­kás játékok előtt már nyolcszoros győztes Lewisban egy cég sem látott „fantáziát” az olimpia előtt, így nem kötött személyre szóló szponzori szer­ződést. Joyner-Ker- see kosárlabdázóként folytatja pályafutását, „szerény” évi 75 ezer dolláros fizetésért.-Azt gondolná az ember, hogy az olim­pia felkelti a szpon­zorok érdeklődését. Én is meglepődtem mennyire nem így van - összegzett csa- Lewisban nem láttak fantáziát a cégek lódottan Davenport. Beszélgetés a futballról - Vendég: Répás Béla - A labdarúgó „elcsábításainak” igaz története Biszku telefonon várta az igent, de ő nemet mondott Ma Budapesten is élhetne Mátranovákon, 1969. őszén Répásék házát kereste a Bu­dapestről gépkocsival érkező idegen. Kissé meglepődött az egyszerű, falusi ház láttán, s már azt gondolta, rossz he­lyen jár, amikor megismerte a 20 éves futballista fiú képét a falon, akiért jött. Az ifjú edzésen volt. Édes­apja kocsiba ült, és meg sem álltak a Stécé-pályáig. A ven­dég különben Nagyvári János, a Vasas elnökségi tagja volt. Azért jött, hogy ajánlatot te­gyen Répás Bélának. Ajánlat a Vasastól- Mit mondtál? - kérdezem a 49 éves testnevelőtanártól, az SBTC egykori kitűnő középpá­lyásától, aki tagja a háromszá­zasok klubjának, mert 1966. és 1979. között 301-szer játszott a fekete-fehér színekben.- Csak megkeresés volt. Azt mondta, számítanak rám, lenne-e kedvem a Vasasban ját­szani? Gondolkodjam, később még tárgyalunk.- Volt újabb beszélgetés?-Volt, méghozzá Budapes­ten, ugyanis feljártam az után­pótlás válogatott edzéseire. Ek­kor már konkrétumokról is szó volt.- Kedvező ajánlatot tettek?- Nagyon bíztató ajánlatot kaptam, pénzben is lényegesen felülmúlta az ittenit. S ami iga­zán vonzott, az az volt, hogy mi még nem voltunk nagy csapat. A Vasas pedig élcsapatnak számított. Sokat gondolkodtam. Az utánpótlás válogatottban együtt játszottam Vidáccsal, Müllerrel, Török Péterrel, La- dinszki Attilával, a Vasas játé­kosaival, akik tudtak a dolog­ról. Ők is kapacitáltak, hogy mondjak igent. Jó barátságban voltunk. ..- A Stécé vezetősége tudott a Vasas „csábításról”?-Tudott, mert már az első napon ment a „drót” a Stécé- klubba, hogy a Vasastól itt jár­tak. Később magam is meg­mondtam, hogy ajánlatot tettek. A Vidi is megkömyékezte-Az igaz, hogy Biszku Béla is telefonált az ügyedben Pot- hornik Józsefnek, a tröszt vezér- igazgatójának?- Igen. De ez már akkor tör­tént, amikor többszöri huza­vona után ki kellett mondanom az igent, vagy a nemet. Behí­vott Pothornik Józsi bácsi. Dü­hös volt. Nekem rontott, hogy most már döntsem el végre, hogy megyek, vagy maradok, mert Biszku nemcsak leszólt, hanem a Központ Bizottság üléseinek szünetében is rend­szeresen érdeklődött, hogy mi van velem. Döntsék itt, most azonnal!- Mit mondtál?-Nem megyek! Akkor fel­vette a K-telefont, hívta Biszkut és azt mondta: „Nagyon ked­vező az ajánlat, de Répás Béla (itt áll mellettem) mégis azt mondja: nem megy.”- Miért mondtál nemet?-Több ok miatt. Összetartó család voltunk. Bár a szüleim szerették volna, ha nagyobb si­kereim lennének, hiszen rend­szeresen kijártak a mérkőzé­sekre, de azért csak valahol örültek, hogy maradok. A má­sik, hogy közben egyre jobban szerepeltünk. Baráti légkör ala­kult ki a Stécénél, s ez is ma­rasztalt. Közben a vezetőség is sok olyan feltételt biztosított és ígért, ami fővárosi szintet jelen­tett. Persze, sok csak ígéret ma­radt.- Más csapat nem hívott?- De igen. A Videoton, ami­kor Kovács Imre dolgozott Szé­kesfehérváron. Hiszi, jól döntött-Nem bántad meg, hogy maradtál?- Úgy érzem, jól döntöttem. Edzősködöm Mátranovákon, az MLSZ megbízásából a megyei utánpótlást felügyelem és fi­gyelem, a Gagarin iskolában pedig három évfolyammal igyekszem megszerettetni a futballt. Szeretnek focizni a srácok... (Sz. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents