Nógrád Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-11 / 263. szám

1996. november 11., hétfő SporTTüköR 9. oldal Röplabda, NB II, Keleti csoport, nők Hazaiaknál volt a „kasza” Salgótarjáni RK - Kaszások 3-0 (11,15, 12) Salgótarjáni Városi Sport- csarnok, 100 néző, vezette: Mészáros, Zalánfi. SRK: KUREKOVA, GYŐRINÉ, BALÁZS, PEPSICZKYNÉ, GULYÁSNÉ, SZABÓ I. Csere: Pusnik, Karnis, Brunda, Lokotka, Hegedűs Á. Játékosedző: Balázs Zsu­zsa. Az egészségesnél némileg több önbizalommal érkeztek a listavezetőhöz a csoport má­sodik helyén álló újoncai, a Kaszások. A mérkőzést egy laza „kaszáljuk le őket” csa­takiáltással kezdték, míg a hazaiak az ódivatúbb „jobb félni, mint megijedni” szólás­hoz tartották magukat. Úgy látszik, a „maradiság” bejött, alig két perc alatt 6-1- re elhúztak Balázsék, ekkor egy időkéréssel megtörte a hazaiak lendületét a vendég­gárda, s fel is zárkóztak vala­melyest. A hazaiak az előny tudatában kiengedtek fagyos görcsösségükből, s Balázs, Szabó és Kurekova pontjaival biztosan hozták a szettet. A második szettben óriási csata folyt, fej fej mellett ha­ladtak a csapatok. Balázs, pontjaival és Győriné sáncai­val 5-2-re „meglépett” az SRK, míg a Kaszások ejté­sekkel tartották a lépést. Ek­kor megtorpantak Gulyás- néék, az ellenfél pedig Balogh és Varga összjátékának kö­szönhetően „elhúzott” 8-10- re. Szerencsére gyorsan ma­gára talált Győriné és Balázs is, majd Kurekova egy ásszal köszönt be a „haláli ellenfél­nek” - ezzel már 13-10 volt az állás. Vert helyzetből újra „felszívták” magukat Szalaiék (14-15), de innentől a hazaíák pillanatai következtek. A harmadik felvonásban 4-4-es állásnál Balázs rosszul lépett, rövid ápolásra is szo­rult (később kiderült, ennek taktikai okai voltak), de foly­tatni tudta a játékot, s csapata Balázs Zsuzsa is ott folytatta, ahol az előző szettben abbahagyta: Gu- lyásné és Szabó remek nyitás­sorozatával egy-két ponttal bár, de a szett - és a mérkőzés - végéig vezettek (15-12). Nagyszerű, parázs csatát láthattak a szurkolók, melyen a rutinosabb hazaiak megér­demelten nyertek. A találkozó szorosságát bizonyítja, hogy bár 3-0-ra nyertek a tarjáni lányok, a két csapat közt csak kilenc pontnyi a különbség! Ez azonban nem von le sem­mit a győzelem értékéből, amellyel az SRK megerősí­tette első helyét a tabellán. Balázs Zsuzsa: -Nagyon fontos mérkőzésen nyertünk, gratulálok a csapatomnak. SRK ifi - Kaszások ifi 3-1(10,-9,14,5) SRK: Megyes, Hegedűs Á., Nagy, Brunda, Hegedűs M., Lokotka. Csere: Szarka, Ve­res, Szikszai. Edző: Pep- siczkyné Szkiba Margit és Győriné Liktor Zsuzsá. A vártnál kicsit „nyögve- nyelősebben” sikerült két vállra fektetnie jóval fiatalab- bakból álló ellenfelét az „SRK-fakónak”. Első NB-s meccsén szépen helyt állt Szarka Viktória és Veres Márta. (ákos) Győriné és Balázs „sáncmunka” közben FOTÓ: BÁBEL Kosárlabda, NB I/B, Zöld-csoport - Királynők a lelátón, „kosaras-királyok” a pályán Ennél nagyobb volt a különbség Salgótarjáni Fekete Sasok KK - DKSK-Tábori 96-87 (43—41) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 1100 néző, vezette: Balogh, Szalontai. SFSKK: CARR 26/12, Kovács 12, BORÓK 36/9, Jankovich 8, Bíró 3/3. Csere: Takács 3/3, Fekete 5, Eisert 3. Edző: Mirko Zserajics. DKSK: Bede 6/6, Farkas 2, Hajdú 3, RICKS 36/12, Bozi 12. Csere: Áron 9/3, Karácsonyi 2, SZŐKE 15, Féderer. Edző: Baumann Gáspár. Kipontozódott: Áron a 33. percben. Az eredmény alakulása: 5. perc: 9-11, 15. perc: 36-36, 25. perc: 54-46, 30. perc: 70-56, 35. perc: 79-65. Igazi show-hangulat uralkodott szombaton kora este a tarjáni városi sportcsarnokban. Erről a salgótarjáni játékosok és a Miss Hungary szépségkirálynő-vá- lasztás csinos résztvevői gon­doskodtak, akik bemutatkoztak a szurkolóknak, majd a Sasok jóvoltából egy-egy szál rózsá­val vonulhattak a nézőtérre. A mérkőzés előzményeihez tartozik még, hogy megszerezte első győzelmét a hazai ifi csa­pat. Az eddig katasztrofális ve­reségekkel rendelkező sasfió­kák szoros mérkőzésén, de vé­gig vezetve arattak sikert. Bo- ronyai jól fogta össze a csapa­tot, Petrucsik rengeteg lepatta­nót szerzett, Horváth és Hopka ponterősen játszott, míg Berki­nek a védekezése volt dicsér­hető. Ennyi „körítés” után meg­kezdődött a nap fő attrakciója, a Salgótarján - Diósgyőr párharc. A feldobás után Borók révén a hazaiak szereztek vezetést, de a vendégek gyorsan válaszoltak, sőt négy-öt pontos előnyre tet­tek szert. Ez az előny a hatodik percre elolvadt, de a Sasok-nem tudtak ellépni lelkes ellenfelük­től még úgy sem, hoyg a szép hölgyek minden hazai találatnál „hullámzással” biztatták a csa­patot a folytatásra. A vendé­geknél elsősorban az amerikai légiós, Marvin Ricks villogott, a hazaiaknál pedig Borók vitte a prímet. A félidő ennek'megfele- lően szoros eredménnyel zárult. Míg Mirko Zserajics, a haza­iak trénere az öltözőben tartott eligazítást játékosainak, a szur­kolók sem maradtak műsor nélkül, hiszen a szépségki- rálynő-jelöltek büntetődobó­versenyét láthatták, melynek fődíját, egy dedikált kosárlab­dát a veszprémi Arnóczki No­émi nyerte. A második játékrészben „le­darálta” ellenfelét a hazai csa­hiúsították a bírók. Különösen Kovács tapasztalhatta ezt meg, mert neki minden megmozdu­lását szabálytalannak ítélték. A meccs utolsó perceiben a Sasok kulcsemberei aztán már pihen­tek, így a diósgyőriek tíz pon­ton belülre tudták szorítani a különbséget. Kováés (JéHéttíerij végéífjól,játszott, szinte'tarthatatlan volt pat, s ez az eredményességben is megmutatkozott. A 26. perc­ben tíz pont fölé nőtt a különb­ség. Borókot egyre kevésbé tud­ták tartani a vendégek, csak szabálytalanságokkal tudták megakadályozni betöréseit, de „Csőri” a büntetővonalról is ki­fogástalanul tüzelt. Mikor aztán a diósgyőriek teljesen elkészül­tek erejükkel, „külső segítség” érkezett számukra. A mérkőzés egy-két perces periódusában a legtöbb tarjáni kísérletet meg­Sorrendben hatodik bajnoki győzelmét aratta a hazai csapat, s reméljük, ez a remek sorozat az elkövetkező mérkőzéseken is megmarad, hiszen azokat az eredményeket már magukkal viszik a rájátszásba Carrék. Mirko Zserajics: — Ez a mér­kőzés a rutin diadala volt, a diósgyőriek - Ricks kivételével - nem tudtak mit kezdeni zóna­védekezésünkkel szemben. Ifi: 93-81 (48-43). Kelemen Gábor Vas Miki puhánynak bizonyult Óriási meglepetésre a Las Vegas-i MGM Grand Gar- denben az amerikai Evander Holyfield legyőzte honfitár­sát, Mike Tysont. A Boksz Világszövetség (WBA) profi nehézsúlyú világ- bajnoki címéért kiírt mérkőzés 11. menetének 37. másodper­cében a bíró véget vetett az ösz­szecsapásnak, mert Tyson „el­készült” erejével. A nagy dér- rel-durral beharangozott mér­kőzésen tehát puhának bizo­nyult a nagyszájú Vas Miki. A 16 ezer néző előtt megren­dezett összecsapáson a 34 éves Holyfield profi pályafutásának 33. győzelmét érte el, s harma­dik alkalommal hódította el a profi nehézsúlyú világbajnoki címet. „Mellesleg” 11 millió dollárral gazdagodott. Holyfield: - Köszönöm Isten­nek, amit értem tett. Istené az érdem. Tyson: - Folytattam volna, de a bíró azt mondta, kedvezőbb, ha most vége. Elismerem, Holy­field jobb volt. Taekwon do OB, Szeged Ezüst és bronz Sikeresnek mondható a Salgótarjáni Taekwon do Klub három versenyzőjé­nek hétvégi, szegedi sze­replése. Az „A” kategóriás országos bajnokságról egy ezüst- és egy bronzérem­mel térhetett haza Me­gyeri Zsolt edző csapata. A +82 kilogrammosok mezőnyében két tarjáni is „kifogta” a későbbi győz­test. Sajnos, Csirke László már az első körben, így ko­rai búcsúra kényszerült, nem úgy csapattársa. Kun Gábor, aki csak a döntőben kapott ki, s így az ezüstme­dállal vigasztalódhatott. A 76 kilósok közt nem indítottak ifjúsági kategó­riát, így Király Gábor kény­telen volt a felnőttek mező­nyében indulni. Köztük sem vallott szégyent, hiszen a bronzéremért harcolhatott, s ki is „verekedte” magának a helyet a dobogó alsó fokára. Kézilabda-bajnokságok „Nyerő” hazaiak Női, megyei bajnokság St. Öblös - Karancslapujtő 24-17(13-4) Salgótarjáni Városi Sportcsar­nok, 50 néző, vezette: Kovács, Nemesik. Legjobb dobók: Kiss 9/1, Lokotka 6/3, Tomis 4/1, ill. Lá- vajné 6, Cseh 5/4, Tóthné 3. Kiállítások: 4 perc ill. 8 perc. Hétméteresek: 10/5 ill. 8/4. Az első félidőben az Öblös­lányok voltak eredményeseb­bek, a Karancslapujtő hetesek és helyzetek sorát hagyta ki. A második félidőben feljavult a Lapujtő’ ' ' támadöjátéká, biztos kézzel értékesítették.'helyzetei­ket, ennek köszönhetően hátrá­nyukból sikerült is faragniuk, de a szintén jól játszó hazaiak győzelmét nem fenyegette kü­lönösebb veszély. Férfi, megyei bajnokság St. Építők ifi - Pásztó KK 22-18 (8-9) Salgótarján, Epítők-stadion, 50 néző, vezette: Babják, Kovács. St. Építők ifi: Kongorácz - Győri 1, Szummer 5/1, Bártfai 2, Kiss 1, Berta 11/3, Nagy 2. Csere: Kicsiny kapus, Lilinger. Edző: Márta Ferenc. Pásztó KC: Bujdosó - Sá- renszky 3, Berkes, Alapi 2, Da- rankó, Németh 9/3, Horváth 2. Edző: Szabó Zsolt. Kiállítások: 2-2 perc. Hétmé­teresek: 4/4 ill. 3/3. Az építős fiatalok (a felnőtt csapatban is bemutatkozó Berta és Szummer vezérletével) a tar­talékos Pásztó ellen magabiz­tos, megérdemelt győzelmet arattak. Mulicza Ferenc Az Ausztria elleni kupameccsen az ő beadá­sából fejelte a gólt Albert 1964. november 27- én. Másnap Kökény József vonatra ült és Jeck Ferenccel együtt szállt le a tarjáni állo­máson, ahol az SBTC vezetői várták.- Mi hozott a Stécéhez?-Ceglédi vagyok és a Fradinál is mindig a vidéki csapatoknak szurkoltam, a Dorognak, a Tatabányának, az SBTC-nek. Vidék-párti vol­tam. Az SBTC feljutott az NB I-be, nem régen nősültem és lakás várt itt, ami abban az időben nagy dolog volt.- Hány évet játszottál a Ferencvárosban?- Sok szép emlékem maradt a három és fél évről. Horváth védett, Novák, Mátrai, Dalnoki volt a három hátvéd, Kocsis, Vilezsál a két fede­zet, s a támadósor: Kökény, Orosz, Albert, Rá­kosi, Fenyvesi dr. Beszállt Fridmanszki és Varga Zoli is akkor volt feljövőben.- Nógrádi pályafutásod?-A Stécében 1969-ig játszottam, utána még két évet Nagybátonyban, majd három évet edzősködtem a Síküveggyárnál, aztán a Stécé serdülő és ificsapatánál dolgoztam. Ma, ötven­hat éves fejjel is játszom, az öregfiúk csapatá­ban. A tóstrandi pályán már korán reggel megta­Beszélgetés a futballról - Vendég: Kökény József Mindig vidék-párti voltam lálsz - most gondnok vagyok az SBTC-nél.-Grosics után volt mestereddel, Mészáros Józseffel újra összekerültél. Milyen edző volt?- Remek edző, igazi úriember, értette a szak­mát. Vele nyertünk két bajnokságot, őrzöm az érmeket, s a tablók fotóit.- Varga Zoltánról régen is, most is sokat be­szélnek.-Amikor a zöld-fehérekkel 1961-ben Dél- Amerikában túráztunk, mint gimnazista jött a csapattal. Velem volt egy szobában. Emlék­szem, Chilében egy tornán az ottani képes sport­lápon együtt jelent meg a fotója Didivel, a brazil csillaggal: a torna legfiatalabb és legidősebb já­tékosa. Répás Bélával beszélgettünk éppen, hogy ilyen jó játékos Európában nem volt abban az; időben.-*-Azt beszélik, nem volt jóban Albertiéi- így van. Albert nagyon jó játékos volt, de furcsa ember. Mátraival sem egyezett.-Ugyanakkor azt mondják, hogy „benne Kökény József ma gondnok volt” Varga hazahívásá­ban.- Ezt Né­meth Jenő MLSZ-el- lenőr is meg­erősítette, aki itt volt a pár hete le­játszott Szolnok el­leni bajnoki meccsen. Csodálkoz­tam is, mert annak idején nagyon el­ítélték, mi­kor távozott. Persze, felső iskolákat végzett jó szakember hírében állt.-A lányod, Beatrix meghatározója a Fradi női kézilabdacsapatának és a válogatottnak is. Sokan gratulálnak?- Sokan és nagyon örülök. Jól játszik, s emel­lett szerény is. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, s amikor Pesten vagyok, mindig meglátogatom. Érdekes, hogy István bátyám - aki a SZEOL-ban játszott annak idején Kürtösivel, Bodrossal - fia ugyancsak NB I-es kézilabdás Szolnokon.- Legszebb élményként mit említenél?- Hirtelen két dolog jut eszembe. A Fradinál a Sampdoria ellen lőttem két gólt és volt két gól- passzom. Innen Tarjánból is sok mindent említ­hetnék, ám nekem mai napig a legemlékezete­sebb, amikor a csapat Marosvári Bélával két he­tet töltött Kemerovóban. Már jártam Moszkvá­ban a Fradival, s ott nagyon rossz benyomásunk volt a találkozót követő fogadásról. Kemerovó­ban szemünk-szánk elállt, olyan fogadásban ré­szesítettek. Grúziából hozattak szőlőt, kaviárt, mindenfajta jó dolog volt az asztalon, s nem egyszer. Mintha a Holdról jöttünk volna. Sok emlékem van és jól érzem itt magam. Az emberek miatt maradtam itt már több mint har­minc éve. (Sz. L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents