Nógrád Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-04 / 257. szám

1996. november 4., hétfő szÉcsÉNY Megyei Körkép BÁTONYTERENYE Nógrád Megyei Hírlap Benkő Mihály jegyzete Szükségállapot A férfi zihálva esett be a salgótarjáni Pécskő fod­rászat ajtaján. Kalapja már a kezében volt, kabátjának su­hogó szárnyai leginkább egy bőrig ázott griffmadárra em­lékeztették viselőjét. Azt ugyanis még nem említettem, hogy odakint szakadt az eső (mint később kiderült, ez lett volna a legkisebb baj). „Madarunk” csapkodva szárnyalt be az előtérbe, ahol legalább tucatnyi emberrel találta magát szembe. A tu­catból körülbelül hatan a székben ültek, hatan pedig a szék mögött álltak. Vendégek és fodrászok egyaránt meg­döbbenve figyelték a látha­tóan rettentő kínokkal küsz­ködő férfiút. Kés, olló, borotva, társal­gás megállt a levegőben. A férfi azonban nem. Számára már nem volt tér, dimenzió - és jólneveltség. Egyre csak nyomult előre. Ószintén be­vallom, hajnyírásra ennyire igyekvő embert még életem­ben nem láttam. Az is átfutott az agyamon, hogy hátha va­lamilyen városmozgató játék részese, akinek időre kell tel­jesítenie egy feladatot. De miután jobban szemügyre vet­tem a „kalaptartóját", nem kis büszkeséggel állapítottam meg, hogy az enyémnél is ke­vesebb haja van, amit egyéb­ként szintén nem lehet össze­gumizni hátul. Viszont akkor mire fel a nagy roham? Nem sokáig kellett várnunk a meg­oldásra. A dráma hamarosan katarzisba torkollott.- Hol a WC? - nyögte, pré­selte, szorította ki magából a szavakat hősünk, aki a min­denki által ismert egyik em­beri szükségállapot előtt már majdnem térdet hajtott. . . Bizony, nem sok hiányzott. Szerencsére még időben érke­zett a segítség, megelőzve a „helyszíni dolgot". Ami cse­csemőkorban természetes, de negyvenen felül. . . Nem győztem kivárni, hogy mikor jön ki a WC-bői, de ál­lítólag ígéretet tett, hogy leg­közelebb a fodrászszékbe is beül. Kedves Olvasó! Mi pedig ne nevessünk, ne humorizál­junk, hanem inkább ejtsünk egy-két könnycseppet Salgó­tarján központi nyilvános WC-jéért, amit rács és lakat választ el rendeltetésszerű használatától. Emlékszem, nem is olyan régen Pásztón mekkora nagy feneket kerítet­tek a város nyilvános WC-jé- nek átadásakor. Még moso­lyogtam is rajta. J Tát, most meg mit mondjak li ezek után? Fenék már Tarjánban is van. Csak WC-t kéne keríteni hozzá. Egész estét betöltő bevetésen a bátonyterenyei és salgótarjáni rendőrökkel Razzia az éj sötétjében Igazoltatás a diszkóban - „eredmény” nélkül (Folytatás az 1. oldalról) Pontosítják, hogy kik milyen járművel vesznek részt az ak­cióban, megegyeznek a rádió­forgalmazás szabályaiban. Mi először a közelben lévő szálláshelyeket kerestük fel. Az Ajnácskő Hotel földszintjéről világosság szűrődik ki. Csenge­tésre egy férfi nyit kaput, betes­sékel a hideg, kihalt épületbe. Szabó Andrea, a kapitányság il­letékes előadója átnézi a több­kilós vendégkönyvet, ami nem a benne sorakozó nevektől ne­héz. A portástól tudjuk, hogy már régóta nincs vendég. Néhány útkanyarral távolabb a Mátra Fogadóba szeretnénk bejutni, sikertelenül. Rádión kérünk segítséget, az ügyeletes hívja fel a hétalvó portást, ám hiába. Se portás, se vendég. Kisterenyén éppen éjfélre ugrik az óra­mutató, ami­kor becsenge­tünk a Csente Fogadóba. Középkorú hölgy nyit aj­tót, ismerős­ként üdvözli Andreát. Nem haragszik a kései látoga­tásért. Az előadó átnézi a beírásokat, egy vendég bejelentőlap­ját is kikéri. Nincs semmi baj. A településen belüli fogadóban már nagyobb számú a forga­lom. Átutazó vállalkozók, ki­küldetésben dolgozó munkások veszik igénybe a szállást, de vannak visszatérő vendégek is. A dorogházi diszkó fény- pásztái bevi­lágítják az őszi éjszakai égboltot. A dübörgő zene már a falu szélén hallat­szik. A nagy terem villód- zó fényeiben és a gép gyár­totta füstfel­hőben eleven embermassza vonaglik. Ré­szegeket nem A rendőri szimat látunk, a viselkedés is visszafo­gott. Hja, öt-hat rendőr is néze­lődik az előcsarnokban. Dudás László, a diszkó üze­meltetője azt mondja, hogy sze­reti, ha a rendőrök benéznek a diszkóba, mert az számára se­gítséget jelent. A Bednár Ákos főtörzszász­lós, alosztályvezető által veze­tett közlekedésiek időközben számos gépkocsivezetőt el­lenőriztek. Hajnal felé benézünk még a bátonyterenyei diszkóba is, ahol roma fiatalok szórakoz­nak. A helyzethez és a fogyasz­tott italokhoz mért fegyelme­zettséggel járják a táncot, ölelik a kedvesüket. A rendőrök meg­köszönik a salgótarjániak segít­ségét, akikkel mi is hazatérünk. A bátonyi rendőrök megvárják a szórakozókkal hazainduló vonatokat. Pádár András mellé a kutyáéra is szükség van Kitüntetések a takarékosság világnapjára Nógrád a takarékos megye Szociális otthon lesz a bátonyterenyei nevelőintézet helyén Családi házakban élő gyerekek (Folytatás az 1. oldalról) mely kirendeltségeivel az egész országot úgy hálózza be, hogy a lakosság általa helyben intéz­heti el banki ügyleteit. Holes Imre elmondta, hogy a megyében 58 ezer tagja van a pénzintézetnek. A betétállo­mány eléri a 4 milliárd forintot, a hitelállomány 1 milliárd 200- 300 millió forint körül alakul. Ezt követően elnöke gratulált Horváth Attilánénak, a Dió- sjenő és Vidéke Takarékszö­vetkezet ügyvezető igazgatójá­nak, Lukács Istvánnénak, a Diósjenő és Vidéke Takarék- szövetkezet elnökének, akik Székesfehérváron vehették át az érdemérmeket. Megyénk kilenc takarékszö­vetkezete közül a kimagasló, ügyfélcentrikus munkáért a Ta­karékszövetkezeti Érdemérem megyei fokozatában részesül­tek: Feistág Jánosné, Turcsi Józsefné, Kollár Györgyné, Bu­csánszky József, Diósjenő, Szé­les László, Kalmár Judit, Kálló, Molnár Antalné, Kékesi Jó­zsefné, Heffner Károlyné, Papp Gyula, Héhalom, Tőzsér Lajos, Ispán László, Kalos Istvánná, Havasi Ottóné, Oraveczné Ka­ján Andrea, Szécsény, Dikasz Józsefné, Kalácska Dénesné, Deme Józsefné, Kalácska Já­nosné, Drégelypalánk, Csonka József, Malomhegyi Lajos, Vi­rág Géza, Jakus Arpádné, Kiss Tünde, Banos Jenőné, Bakonyi Józsefné, Pásztó, Szabó Já­nosné, Kovács Józsefné, Ba- loghné Herczegh Ildikó, Fábián János, Érsekvadkert, Kovács Lászlóné, Sándor Gyuláné, Bánszegi Jánosné, Kertész Jó­zsefné, Salgótarján, valamint Révész Róbertné, Csabákné Paskó Klára, Eszényi Lászlóné, Zachar Gáborné, Koplányi Já­nosné, Jambrik György és Fi- liczkiné Nagy Éva, a magyar- nándori szövetkezet munkatársai. (Folytatás az 1. oldalról)- Már beindult, hiszen Salgó­tarjánban, Kisterenyén és Taron egy-egy családi házban össze­sen 44 gyerek már a program szerint él. Az október 22-ei közgyűlés döntött a végleges elhelyezésekről, az ingatlanok megvásárlásáról. Néhány he­lyen már folynak az átalakítá­sok, a birtokbavétel, a berende­zés. Ebben az évben ki kell köl­töznünk az épületből, hiszen ezt is át kell alakítani, hogy szociá­lis otthonként funkcionálhasson tovább. A családi házas kör bő­vülni fog Kisterenyén további két házzal, Salgótarjánban ket­tővel, aztán Balassagyarmaton egy lakásotthonnal, ahol a ba­lassagyarmati gyivi-iroda is el­helyezést nyer.- Honnan lesz fedezet a program megvalósítására?- A Népjóléti Minisztérium 25 millió forinttal támogatta a megvalósítást, a megyei köz­gyűlés pedig a nehéz gazdasági helyzet ellenére is felvállalta a hiányzó 25 millió pótlását. És bármennyire hihetetlen, még ebben a mai világban is talál­tunk támogatókat: bútorokkal, függönyökkel féláron szereljük fel a házakat. Van, ahonnan ru­hákat kapunk olcsóbban. És természetesen mi magunk - a nevelők és a gyerekek egyaránt - rengeteget dolgozunk, amit csak lehet, magunk végzünk el. Kisterenyén az egyik házat már birtokba vettük, de még nagyon sok munka van. Két nevelőnk, Mihalkó Béla és Radies Berta­lan (aki egyébként maga is az intézet lakója volt, most pedig ugyanitt nevelő) a terasz korlá­tainak a felszerelését végzi, egyik növendékünk, Csúcsú pedig takarít. Egy kicsit már most a magukénak érzik, és tel­jesen máshogy állnak hozzá a dolgokhoz. Tudják, hogy ma­guknak csinálják.- Milyen szempontok szerint válogatják össze, hogy kik ke­rülnek egy családi házba?- Hát, ez bizony nem .egy­szerű dolog. Figyelni kell pél­dául arra, hogy melyik gyerek hová való: van, aki a falusias környezetbe tud könnyen beil­leszkedni, van, aki inkább a vá­rosban találja meg a helyét. Az­tán figyelemmel kell lenni a vérségi kapcsolatokra - a test­véreket nem szabad szétválasz­tani -, no, meg a kialakult kö­tődéseket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Nagyon körülte­kintően kell eljárnunk, hiszen ezek a gÿferekek hosszú ideig együtt fognak élni, mint egy nagy család. (zso) RÉTSÁG 3-0,dal Hírek Nyugdíjasoknak Rétság - A város művelő­dési házában hétfőnként ta­lálkoznak a Hunyadi János nyugdíjasklub tagjai; min­den hónap első hétfőjén ve­zetőségi ülést tartanak. A városi nyugdíjasklub min­den hónap utolsó keddjén, 17 órától tartja foglalkozá­sait. Európában-pályázat Szurdokpüspöki - Az álta­lános iskola vezetése 1100 éve Európában címmel ve­télkedőt szervezett a negye­dik osztályosok, valamint a felső tagozatosok részére. A gyerekeknek kutatómunká­val, írásos dokumentumok felhasználásával kell bemu­tatniuk a két falu: Zagyva- szentjakab és Szurdokpüs­pöki egyesülését. Az alkotá­sokat a történelemtanár bí­rálja el. Tanterv és könyvtár Salgótarján - Könyvtáro­sok, könyvtáros tanárok és pedagógusok részére szer­vezett továbbképzést a me­gyei pedagógiai intézet, a könyvtárosok Nógrád me­gyei szervezete, valamint a Balassi Bálint Könyvtár. A rendezvényre, mely a Nem­zeti Alaptanterv és a könyv­tárak „viszonyáról” szól, ma délelőtt kilenc órai kezdettel kerül sor a Balassi Bálint Könyvtárban. Mátyás-mondák Palotás - A Kalamajka Bábszínház művészeinek előadását tekinthetik meg az érdeklődők a falu művelő­dési házában holnap, ked­den 14 órai kezdettel. Je­gyek a helyszínen vásárol­hatók 250 forintos áron. Öngyilkosság Bátonyterenye - Novem­ber elsején, pénteken, a kora délutáni órákban Sz. Gyu­láné, 62 éves bátonyterenyei lakost felakasztva találták Bajcsy-Zsilinszky Endre úti lakásának fáskamrájában. A bejelentő szerint az elhunyt korábban tett olyan kijelen­téseket, hogy öngyilkos­ságra készül. A rendőrség idegenkezűségre utaló nyomokat nem talált az ön- gyilkosság helyszínén. Juhász Péter, Balassagyarmat polgármesterének válasza egy képviselői kérdésre: „Nincs kacsalábon forgó palotánk” (Folytatás az 1. oldalról) Lássuk a tényeket: Feleségem közgazdász vég­zettségű:- 1978. Közgazdasági Tu­dományegyetem (jeles diplo­mával);-1992. Mérlegképes köny­velő;-1994. Pénzügyi szakköz­gazdász (kitüntetéses diplomá­val);-1995. Könyvvizsgálói ok­levél és engedély, (költségve­tési minősítés is!) Munkahelyei:- 1978. Kábelgyár, üzem- gazdasági osztályvezető;- 1986. Városgazdálkodási Vállalat, főkönyvelő;- 1986. Városi Tanács (Pol­gármesteri Hivatal, adócsoport­vezető, majd pénzügyi osztály­vezető-helyettes);- 1995. Ipoly Economic Bt. főállású tagja. Az önkormányzati választá­son való indulás előtt a család­ban is mérlegeltük a tényeket és a lehetőségeket. Megválasztá­som esetén a feleségemnek, si­kertelenség esetén nekem kell munkahely után nézni. Mind­ketten a vállalkozás mellett döntöttünk, jómagam is villa­mosmérnöki és számítástechni­kai szakmérnöki oklevéllel rendelkezem. Mindezek megfontolásával 1994 decemberében betéti tár­saságot alapítottunk, melynek bejegyzése 1995 április hónap­ban megtörtént. Adatait a cég­közlönyben - a jogszabályok­nak megfelelően - nyilvános­ságra hozták. A társaság tevékenységi köre: számítástechnika, köny­velés, tanácsadás. A választás eldöntötte a kér­dést, így a tevékenységi körön is módosítottunk: számítás­technika törlése, könyvvizsgá­lat felvétele (1995 augusztus). Az új városvezetés hivatalba lépése után 1995 júliusáig fele­ségem a polgármesteri hivatal­ban dolgozott. A foglalkoztatás a korábbi munkakörben és bér­rel történt, s a képviselő-testület minden egyes tagjának tudo­mása volt róla. A munkáltatói jogokat - mint a többi hivatali dolgozó esetén is - a jegyző gyakorolta. Együttes aláírási jogunk nem volt. A feleségem azóta főfoglal­kozású vállalkozóként könyvel, könyvvizsgálatot végez (első­sorban önkormányzatoknál, természetesen a balassagyar­mati önkormányzat kivételével) és tanácsadóként dolgozik több helyen. Jelenleg a munkáját sokkal rugalmasabban tudja beosztani, mint mikor alkalmazott volt, s ez az én elfoglaltságom mellett nagy segítség a családnak, hi­szen három gyermeket neve­lünk. A feladatok sokrétűsége és mennyisége szinte minden nap éjszakába nyúló munkát je­lent számára. 1995 júliusának közepétől a kórház részére is dolgozik mint elemző közgazdász, legálisan, társaság keretein belül, mint minden más esetben. Feladatai közé tartozik a kórházi gazdálkodás elemzése, az egyes területek tevékenysé­gének hatékonyságát elősegítő javaslatok kidolgozása és igény szerint minden egyéb, számvi­teli, pénzügyi kérdésben tör­ténő döntés előkészítése. Sem­milyen döntési jogköre, pénzeszközök feletti rendelke­zési joga nincs. A képviselő asszony nyilván azt sem tudja, hogy az önkor­mányzat a kórház számára semmilyen működési támoga­tást nem biztosít. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ál­tal működtetett intézmény pénzeszközei felhasználását a finanszírozó ellenőrzi. Úgy gondolom, hogy lassan kétéves képviselői tevékenység után ennyit már igazán illene tudni egy képviselőnek, főleg, ha az illető maga is orvos. Feleségem kórháznál kötött jogviszonya nem titkos, sőt ép­pen annyira nyilvános, mint bármely más ilyen szerződés (például a kórházi jogtaná­csosé). Ezzel kapcsolatban ne­vetséges a városban folyó sut­togásra hivatkozni, hiszen na­ponta kapcsolatba kerül a kór­ház sok dolgozójával. Napi négy órát dolgozik a kórházban, s ezért a szerződés szerint havonta 60 000 Ft+áfa díjat számláz. A bevétel mérté­kéről csak annyit, hogy az áfa, a társasági adó, a tb-járulék, a nyugdíjjárulék és az szja befi­zetése után ez havi 25 000 fo­rint nettó jövedelmet jelent számára. Itt bátorkodom megjegyezni, hogy a képviselő asszony nettó 9700 Ft-os tiszteletdíjat vesz fel havonta azért, hogy egyszer' részt vesz a testületi ülésen, s többnyire a felénél távozik. Végezetül szeretném felhívni valamennyi ellenem munkál­kodó személy figyelmét, hogy a továbbiakban talán próbálják meg a város érdekében, építő szándékkal hasznosítani ener­giájukat, hogy valóban együtt tudjunk tenni a városért. Nekem és a családomnak semmiféle rejtegetni való, és szégyellni való titkunk nincs, és a jövőben nem fogjuk eltűrni, hogy csúsztatásokkal, félreért­hető célzásokkal, elferdített té­nyekkel kérdőjelezzék meg tisztességünket. Nincs kacsalábon forgó palo­tánk, hétvégi házunk, luxusau­tónk. Ugyanabban a lakótelepi lakásban lakunk, mint politikai pályafutásom kezdetén. A megelőző négyéves parlamenti tevékenységem sem arra irá­nyult, hogy meggazdagodjam, vagy egy jó zsíros állást meg­kaparintsak. Minden energiá­mat és tudásomat arra fordítot­tam, hogy a bennem bízó kö­zösség ügyét előbbre vigyem. Juhász Péter polgármester

Next

/
Thumbnails
Contents