Nógrád Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-27 / 277. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép PÁSZTÓ 1996. november 27., szerda Szép ruhák, szemrevaló fiatalok Divatbemutatóval egybekö­tött, a 209. számú Fáy András Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet te­vékenységét bemutató elő­adásra került sor hétfőn este a bátonyterenyei művelődési házban. Az iskola egy éve működő modellstúdiójának fiataljai alkalmi, illetve népvi­seleti ruhákat mutattak be a pályaválasztás előtt álló diá­koknak és szüleiknek és a megjelent nagyszámú nézőse­regnek. Gyurián Tibor összeállítása Büntetést kapott a bátonyterenyei szakmunkásképző volt igazgatója Visszaütött fegyelmi-labda (Folytatás az 1. oldalról) A jogszabály úgy rendelkezik, hogyha valamelyik fél vagy képviselője nem jelenik meg a tárgyaláson, elegendő informá­ció esetén lehetőség van a fe­gyelmi eljárás lefolytatására. A dolgozók bérbesorolására vonatkozó vizsgálat megállapí­totta, hogy az E és G fizetési osztályok besorolásánál a volt igazgató nem vette figyelembe a törvény előírásait. Ennek hiá­nya a béremelés elmaradásához vezetett. A vizsgálat szerint a gondatlanság egyértelműen megállapítható a volt igazgató részéről, ezért javasolja a fe­gyelmi vétség megállapítását. A Suzuki gépkocsi használa­tával kapcsolatosan a júliusban lefolytatott célvizsgálat megál­lapította, hogy január 3-ától visszamenőlegesen ugyan ve­zették a menetleveleket és az üzemanyag-felhasználást, ám hiányosan. Annyi megállapít­ható, hogy a gépkocsi haszná­lata a menetlevelek alapján szinte csak hétvégére korláto­zódott. Nem lehetett megállapí­tani, hogy ezen kívül mennyit futott a gépkocsi, ezért a fe­gyelmi bizottság ezt az idősza­kot figyelmen kívül hagyta. Jú­nius 24-étől 46 nap szabadságra ment Bocsó Imre, ez idő alatt az intézmény gépkocsiját el­vitte, és többszöri felszólítás el­lenére sem vitte vissza az isko­lába. Július 15-én Tóth Géza, az intézmény igazgatóhelyettese írásban szólította fel Bocsó Im­rét a gépkocsi visszaadására, de az csak július 30-án került visz- sza az iskolába. Június 24-e és július 30-a között nincs elszá­molva semmilyen költség, a ki­lométeróra állása szerint 4583 kilométer különbség volt az előző elszámoláshoz képest. A fegyelmi bizottság a vizs­gálat alapján Bocsó Imrét az előmeneteli rendszerben tör­ténő várakozási idő egy évvel történő meghosszabbítása fe­gyelmi büntetésben részesíti, valamint a jogtalanul magán­célra használt 4583 kilométerre 3 forintos kilométerenkénti amortizációs költséget szá­mítva 13 749 forint megfizeté­sét tartja indokoltnak. A hatá­rozat nem jogerős. A lefolytatott vizsgálat eredményei ellenére Bocsó Imre november 19-én keltezett feljegyzésében arra szólítja fel Smitnya Sándort, a megyei közgyűlés elnökét, hogy fe­gyelmi vétség alapos gyanúja miatt indítson fegyelmi eljárást Krasznai István igazgató és dr. Szalánczay György köztisztvi­selő ellen, mivel nevezettek szerinte az „elfogultan és rosszindulatúan kezdeménye­zett, indított és lefolytatott fe­gyelmi eljárásuk során súlyo­san megsértették a KJT előírá­sait”. Egyben arról is értesíti a közgyűlés elnökét, hogy ellene is fegyelmi eljárást kezdemé­nyez Nógrád Megye Közgyűlé­sénél, illetve az arra hivatott fó­rumnál. Mellékletként csatolta Bocsó Imre azt a megbízóleve­let dr. Palásthy Tamás jogi képviselő részéről, akinek megbízásáról Krasznai István nem értesítette az illetékeseket, illetve azt a feljegyzést, ame­lyet dr. Szalánczay György ré­szére küldött a fegyelmi eljárás szabálytalanságát jelző infor­mációkról. (Hegedűs) A Ki mit tud? győztese, Lenkó Péter húzza a nótát Borkohászok versengenek Jó bornak nem kell cégér, de a saját készítésűnek - ha jó is - nem árt! Azt mondani sem kell, hogy mindenki a maga borára esküszik. De kié a legjobb? Erre keresik a választ a szerve­zők Salgótarjánban: az Acélárugyár Rt. szakszervezeti bizottsága, a gyár üzemi lapja, a Tarjám Acél, a Kohász Művelődési Központ, va­lamint a Czikora Kisvendéglő. A nemes, már hosszú évek óta meg­rendezésre kerülő versenyt ezúttal is két kategóriában - szőlőborok és gyümölcsborok - írták ki. A házi­lag készített borokat (7 decilitert) jeligével ellátott üvegben kell le­adni a Kohász Művelődési Köz­pont irodájában (Salgó út 46) de­cember 2-a, hétfő délig. A nevezési díj csak száz forint. A nevezési díj azonban mindenki számára megtérül, hiszen a verseny zamata semmi mással nem téveszt­hető össze. A verseny eredmény- hirdetésére, az oklevelek és díjak kiosztására december 4-én, szerdán (a kohászok védőszentjének, Bor­bálának neve napján) kerül sor a Kohász Művelődési Központban. Ezután a „Borka-napi koccintás” című vidám műsoron szórakozhat a közönség. A - feltehetőleg - telt házat Lenkó Péter prímás, az idei Ki mit tud? győztese szórakoz­tatja, kísér a Dűvő együttes. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Göncz Árpád levelét megírta Mélyen tisztelt Elnök Ér! Kedves Árpi bácsi! A 8. osztály sikeres befejez­tével kétéves elnöki mandátu­mom lejár. Eddigi kapcsolatun­kért, iskolánkat támogató tevé­kenységéért ezúton mondok köszönetét. Diákköztársasá­gunk Parlamentje úgy határo­zott, hogy eredményes együtt­működésünk elismeréseként legmagasabb kitüntetésünket adományozzuk Önnek, az Er- kel-díjat. Tudom, hogy Árpi bácsinak rengeteg a tennivalója, mégis kérem, hogy szakítson néhány percet személyes találkozá­sunkra. Ezen a budapesti talál­kozón szeretném Önnek átadni a kitüntetést és egyben szeret­nék elköszönni is. Bízom ab­ban, hogy pár perces találkozá­sunkra sor kerülhet, s úgy ve­szünk búcsút egymástól, mint a két évvel ezelőtti első találko­zásunkkor: kézfogással és pu­szival. Maradok nagy tisztelettel: Pernyész Krisztina a Diákköztársaság elnöke Mélyen tisztelt Elnök Kisasszony! Kedves Krisztina! Mindenekelőtt hálásan kö­szönöm a Diákköztársaság Par­lamentjének, hogy megajándé­kozott legmagasabb kitünteté­sükkel, az Erkel-díjjal, amit kö­szönettel és büszkén elfogadok. Krisztinám: arról van szó, hogy lélegzetvételre sincsen időm. Sokat utazom bel- és kül­földön egyaránt... Kérd meg Igazgató urat, hogy hívja fel a titkárságomat (269-0367) az adott időpont­ban, hogy meg tudjuk beszélni annak a fontos kézfogásnak és puszinak az időpontját. Természetesen ez alkalom­mal az utódodat és igazgatódat is szívesen látom. Ha nektek alkalmatlan a nyári szünidő ideje, nyugodtan halaszthatjuk az iskolaév kezdetére is. Azt hi­szem, ez még értelmesebb megoldás volna. Őrülnék, ha jeleznétek, akár levélben is, bár szeptemberben a dolog nehezebb, mint augusz­tusban, mert október legelején is újabb külföldi utam van, s az útjaim közben csak cipőkanál­lal tudunk besuszterolni egy ta­lálkozást. Szeretettel: Árpi bácsi * A bátonyterenyei Erkel Ferenc Általános Iskola Diákköztársa­sága nevében Pernyész Krisz­tina, volt elnök és Berecz Bog­lárka, jelenlegi elnök tegnap a Parlamentben adta át az Erkel- díjat Göncz Árpád köztársasági elnöknek. Utoljára a szépségversenyről (Folytatás az 1. oldalról) Ildikó, a királynő Hangulata derűs. - Azt mondják, minden jó, ha a vége jó. Én már csak a szépre emlékezem. Külö­nösen azért, mert az ez évi verseny minden eddiginél eredményesebb, s vidámabb volt! G. Szűcs László Városunk rossz híre Én is, mint sok százan a nézőtéren, s több ezren a Salgótarjáni Városi Televízió jóvoltából néztük végig a Miss Universe Hungary címért versengő lányokat, s a hosszúra si­került, ezért vontatott műsort. Ellentétben a Népszabadságban megjelent Új Péter által leírtak­kal, ezt a rendezők jóhiszeműsé­gének tudom be. Hiszen valamit adni is kellett azért a nem kis ösz- szegű belépődíjért, a nevezett által „igénytelenül kinéző férfiak és agyonöltözött nőikből” titulált né­zőközönségnek. (Kíváncsi lettem volna Új úr öltözékére, vajon leve­tett farmernadrágja meddig tudna megállni a lábán? Á lányok szépek, csinosak. Kár volt gúnyos megjegyzéseket tenni rájuk. Próbált volna ő 50 fok me­legben tűsarkon, miniszoknyában okosakat mondani, amikor 20 ezer watt világít a szemébe. Sajnálom szegény Új Pétert, mert mint fő­szakács, olyan jól kifőzte, hogy győztes más nem lehet, csak az ő Kuchtája... Nem is értem, a zsűri miért nem akceptálta az ő nagy szakértelmét a női szépség megállapítása tekin­tetében. Biztos vagyok benne, a legközelebbi zsűrizést ő egyedül fogja lebonyolítani, s a mostani új­ságcikkének honoráriumát fela­jánlja fődíjnak. Az, hogy Salgótar­jánt párhuzamba állítja Las Vegas- szal, Őt minősíti. Mi nem érezzük hiányát, hogy városunk nem Las Vegas. Nem is akarjuk, hogy az legyen. De, hogy ízléstelenül, otrombán és faragatlanul írjon vá­rosunkról, azt kikérjük magunk­nak! De mit is beszélek, hiszen jó példával járt előtte egy neves fővá­rosi szereplő, nevezett Benkő László Liszt-díjas előadóművész, aki hangszerének művésze, de a diplomáciához és a tisztességhez annyit ért, mint az a bizonyos tyúk az ábécéhez. Való igaz, az áram­szünet sok bosszúságot okozott a szereplőknek, nézőknek egyaránt. De azért a város vezetőit és magát a várost hibásnak kikiáltani, s a minősítést olyan cinikusan meg­fogalmazni a nagy nyilvánosság előtt még egy Liszt-díjasnak sincs joga. Nincs joga, mert azzal sérti a vétleneket, fölöslegesen szítja a hangulatot, s lenézi mindazokat, akik izzadva, kínlódva próbálták a hibát korrigálni, hogy neki ,,ne kelljen beledögleni” a tízszer han­goztatott ingyenes produkciójának megtartásába. Nem szeretjük, ha valaki nem tud segíteni, de a foga- datlan prókátor szerepében tetsze­legve, saját nagyságát hangoztatva kárt okoz! Mi azt szeretjük, ha a nagysága tudatában lévő szerény emberekre felnézhettünk. Homoga József, Salgótarján * Ma este az TV2 programjá­ban, 19.35 órától 80 perces összefoglalót sugároznak a salgótarjáni versenyről. Diabétesz-világnap Minden év novemberében világ­szerte megünnepelik a diabétesz­világnapot. A jeles nap Frederich Banting kanadai orvos nevéhez fűződik, aki 1921-ben a torontói egyetemen feltalálta az inzulin nevű gyógyszert, amely a cukorbe­tegek millióinak életét menti meg és a teljesebb életvitelt biztosítja a cukorbetegek számára. 1989 októ­berében az olaszországi St. Vin­cémben közreadott nyilatkozatban célként fogalmazódott meg a cu­korbetegek függetlenségének, esélyegyenlőségének és önállósá­gának elősegítése, az, hogy életük minél inkább hasonlítson az egészségesekéhez. Azóta bebizonyosodott, hogy egészséges életvitel mellett a dia- béteszesek hosszú életűek lehet­nek, melynek előfeltétele a haté­kony diabétesz-gondozás, a gyógyszeres vagy inzulin-terápia elsajátítása, s legfőképpen ezeknek a gyakorlati alkalmazása a beteg saját magáról való gondoskodása. A diétával kapcsolatosan például jó tudni, hogy nem egy különleges dologról van szó, hanem egy olyan étrendről, amely a kiegyensúlyo­zott táplálkozás elvére épül. így nincs szükség külön főzésre, az egész család együtt tud étkezni. Megfelelő odafigyeléssel, az or­vosi tanácsadás mellett, a betegnek oroszlánrésze van a saját diabéte- szes életmód kialakításában. Nóg­rád megyében mintegy 10-11 ezerre tehető a cukorbetegek száma. Diabéteszeseink helyzetének fi­gyelemmel kísérése, a társadalmi életben való részvételük biztosí­tása komoly feladatot jelent az egészségügyi dolgozók, az illeté­kes állami és társadalmi szerveze­tek számára. Szükségük van olyan közösségre is, ahol érezhetik, hogy a cukorbetegek problémáikban nincsenek egyedül. Ilyen közösség a Nógrád Megyei Diabétesz Egye­sület, amely a diabétesz-világnap­hoz kapcsolódóan november 27- én 16 órakor tartja megemlékezé­sét Salgótarjánban, a Népjóléti Képzési Központban, melyre minden cukorbeteget (egyesületen kívülieket is) várunk. Sándor Gyula Salgótarján Emlékfaültetés a parkban Minden település igyekszik ápolni régi hagyományait, így a mi fa­lunk is. Nagy szüléinktől tudjuk, hogy régen a parasztházak udva­rán gyakori volt a diófa. A régi mátramindszenti iskolában csak öt tanterem volt, pár évvel ezelőtt építettek hozzá két újat. Megvásá­rolták az épület mögötti paraszt­házat is. Az épületet a régi stílust meghagyva alakították át. Ébben a parasztházban kapott helyet a technikaműhely és a gyö­nyörű könyvtár is, amelyekkel gazdagabb lett általános iskolánk. Most a régi hagyományokat fele­levenítve és a honfoglalás 1100 éves évfordulójára emlékezve dió­fát ültettünk az iskola emlékpark­jába, a 20-as években épült régi parasztház elé. Az egyik fa elültetésére dr. Rozgonyi József országgyűlési képviselőt kértük fel, a másik fát pedig mi, 8. osztályosok ültettük el az igazgató bácsival. Tudjuk, az idén ezeréves a magyar iskola. Reméljük, ha mi elballagunk, még sok-sok gyerek hosszú évekig él­vezheti iskolánk otthont adó me­legét, és e két diófa árnyékában sokan megpihenhetnek. Sípos Bernadett 8. osztályos tanuló

Next

/
Thumbnails
Contents