Nógrád Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-18 / 269. szám
4. oldal Szépségverseny - Regény 1996. november 18., hétfő Három a szépség (balról jobbra): Tóth Angelika, Kecán Ildikó és Csősz Ájszulu Mosolyogjunk, szépségeim! Ennyi báj talán el sem fér a videokazettán Fürdőruhában a „Józsi” színpadán TJz is megvolt, lezajlott, nem kevés izgalom közepette! Nagy váll/ rakozás előzte meg a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban megrendezett Miss Universe Hungary döntőjét. Már napokkal a verseny előtt folytak a találgatások: vajon az idén milyen botránytól lesz hangos az ország szépének megválasztása? Nos, a borúlátók nem csalódtak: a verseny többször is csúszott áramkimaradás miatt. (Az EMASZ ügyeletese szerint az áramszüneteket a művelődési központ belső főkapcsolójának hőkioldója okozta, ami nem bírta a fokozott terhelést. Ez nem a szolgáltató hibája, hanem a művelődési központ belső hálózatáé.) Ami volt, elmúlt, a közönség és az élő tévéadás nézőinek bosszúságára. Ami vigaszt jelent: maga a rendezvény kifogástalanul sikerült, ilyen gyönyörű leányzókat ritkán lehet együtt látni! A győzelmet végül a debreceni Kecán Ildikó szerezte meg. A tizennyolc esztendős szépség idén érettségizett, jelenleg külkereskedő- és számítógépkezelő-tanfolyamra jár. Jutalma nem maradt el: az „apróbb” ajándékok mellett - amelyek között egyhetes nagy-britanniai és ugyancsak egyhetes törökországi utazás is van - egy másfél millió forint értékű, száz gyémánttal ékesített karórát is kapott. A második helyezést a gyöngyösi Tóth Angelika, a harmadikat a veszprémi Csősz Ajszulu szerezte meg. (A brit útra ők is meghívást kaptak.) Nem maradt ajándékok nélkül a salgótarjáni Kun Gabriella sem: egyéves, százezer forint értékű háziasszonyi szerződést kapott a Karancs és a Medves Hotelek tulajdonosától, elnyerte Salgótarján város ugyancsak százezer forintos díját, és ö lett az országos telefonos közönségszavazás első helyezettje is. Két színpadi jelenés között édes a pihenés Kár, hogy nincs több kezem Egy puszi mindenkinek! Hírlappal és spray-vel az egyik királynőjelölt „Kivasalom a fürdőruhádat! Jó, csak meg ne égess!” Középen Kun Gabriella, a Nógrád szépe Salgótarjánból Nem haboztak. Az első kettő máris kilendült a nyíláson, a többiek követték. Talán valahol a lelkűk mélyén élvezték is ezt a ritmust, azt, hogy alig tizenöt másodperc során - amely alatt a gép viszont csaknem kétszáz métert tett meg - kiugrottak mindnyájan. A föld nem volt messze. Az ejtőernyők egymás után pattantak ki, dörrenve álltak be, megrántva az ugró testét. A parancsnok a levegőben körbefordult, megkérdezte a mikrofonban:- Mindenki oké? Senki sem szólt, ebből tudták: mindenki oké. Mert, ha észreveszik, hogy baj történt valamelyik bajtársukkal, szólnak. Tizennégy ejtőernyő lebegett az égbolton. Az egész alig két percig tartott. Amikor a kommandósok földet értek száz méterre a Krawang-villától. az órák mutatói a tizenkettesre fordultak. * Krawang éppen elfordult kocsijától, ahol emberei a kçt „részeget” rakták fel. Indult volna a raktárhoz, ujjaival már kereste is a kulcsot a bőrkarikán. Sohasem tudta meg, hogy nincs ott. Az egyik testőr éppen arra nézett, döbbenten kiáltott. Valami olyan állati hangon, ami teljesen elrémisztette a többieket. Még Krawang sem vonhatta ki magát a hatás alól. Vaskos teste megtorpant, széles arcán most még a magabiztos kifejezés ült. Inkább a csodálkozás. Követte a testőr tekintetét, ugyanakkor már hallotta is a detonációt. Csak még nem tudta, hogy azt hallja. Lábuk alatt megrendült a föld. Mintha vulkán tört volna ki a raktár alatt. Vagy annak a helyén? Mert gyors egymásutánban több helyen is élő tűz tört fel a magasba, amely hamarosan füstté változott. De ezt a férfiak akkor nem láthatták. A földön feküdtek, takarták fejüket a repeszként szálló tetődaraboktól. Aztán egymásután következtek a kisebb robbanások. Krawang nagyon jól tudta, mi van odabent. Felugrott és rohant az ellenkező irányba el, el innen! Mögötte rengett a föld, a raktár már megszűnt létezni, négy nagy tűzfészek dübörgött tűzben-füstben, és egyre újabbak születtek. Krawang egy pillanatra maga előtt látta a felhalmozott lőszert, és nem volt már kétsége: most az életéért fut. Fülsiketítő dörrenések követték egymás, tűz repült szerteszét. Krawang gyalog volt, az autók is odavesztek talán. A testőrök szétfutottak, vagy még ott lapulnak? Krawang rohant, gyerek lett megint, apja üldözte egy bottal, utói is érte és leverte. Mi ez, ismét büntetés? De miért? Egyik detonáció követte a másikat. A fegyverraktár helyén már csak egy tüzet okádó kráter volt, amely újra és újra megszólalt. Mintha a föld felböfögné mindazt a szennyet, amit az emberek odasüllyesztettek. Vickers-rakéták száguldottak hol erre, hol arra, meggyújtva a száraz füvet, itt-ott égtek már a bokrok is a legközelebbi ligetben. A szél füstöt fújt szét. Egy újabb nagy robbanás valósággal letarolta a ligetet. A légnyomás megtaszította Krawangot. A férfi elterült, beverte térdét. Sántikálva igyekezett tovább.- Nagyuram! - hallott egy kiáltást. Úgy látszik, az egyik terepjáró két emberével kimenekült a tűzből. Imbolyogva közeledett a jármű, éppen jókor. Krawang felült az első ülésre, a sofőr mellé.- Hová, uram? - kérdezte amaz, füstös volt az arca, kormos. Én is így nézhetek ki, gondolta Krawang.- Haza! - felelte. A rádiótelefon nagy antennája ide-oda lengett, amikor megfordultak. A következő robbanás forró szele süvített végig rajtuk. Valami repült is a levegőben, magasan. Kis kráterek keletkeztek közel és távol. A lőszer robban! Odalett minden, annyi év munkája, pénze! A férfi most annak is tudott örülni, hogy egyetlen lövedék sem találta el őket, még nem. Megszólalt a rádiótelefon, a búgás most túlharsogta a zajokat. A kocsi eltávolodott a tűztök Krawang idegesen felragadta a kagylót:- Mi van?- Nagyuram, a villából beszélek - megismerte egyik cselédje hangját. Amaz rekedten folytatta: - Ejtőernyősöket dobtak le egy gépről. Katonák, fegyveresek. Mindenfelől körülvették a házat. Biztosan téged keresnek, nagyuram. Lecsapta a kagylót és némán káromkodott. Aztán megragadta a kormányt:-Állj! Elzavarta az érteden testőröket. Mögöttük felcsapott a füst, de csak távolról hallották a robbanásokat. (Folytatjuk)
