Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-10 / 237. szám

4: oldal Mozaik 1996. október 10., csütörtök Egy igazi családi vállalkozás: Szeles Salátabár, Salgótarján, Pécskő utca Minisztereknek is ízlik Salgótarjánban, a Pécskő út vége felé van egy hely, ahol a tanítás után betérő diákok jól megférnek az üzleti úton járó, gyorsebédet fogyasztó vállalkozókkal, az uszodából hazafelé tartókkal és persze az elmaradhatatlan törzs­vendégekkel, akik a világért sem mennének máshová. Az ízlésesen kiképzett belső tér is a tulajdonos munkája- 1992 februárjától üzemel­tetjük a Szeles Salátabárt- kezdi a családi vállalkozás bemutatását Szeles Jánosné üzletvezető, konyhafőnök. Az eltelt négy és fél esz­tendő alatt nagyon jó kapcso­lataink alakultak ki a városi és város környéki cégekkel, így szerencsére bőven van munkánk nem csak ebben az üzlethelyiségben­— Rendezvények szerve­zésében, lebonyolításában, állófogadások rendezésében is gyakran részt veszünk. Sa­látáinkat, hidegtálainkat, minőségi szendvicseinket jó néhány miniszter, közéleti személyiség is jóízűen fala­tozta mostanában.- Mivel vegetáriánus éte­leket nem igazán lehet Sal­gótarjánban kapni, így ven­dégkörünk az úgynevezett reformtáplálkozást kedvelő­ivel is hamar kibővült. A hús nélküli zöldsalátáinkat bát­ran tudom ajánlani minden­kinek, aki szeret megismer­kedni új ízekkel.- Az ízléses belső tér, a jó helykihasználás kinek a keze munkáját dicséri?- Ha hiszi, ha nem - mivel ez valóban egy családi vál­lalkozás —, ezt is mi csinál­tuk. A tervezést is én végez­FOTÓ: GYURIÁN TIBOR tem. Mindent, még a lámpá­kat is mi szereztük be.- Az étlapon szereplő többtucatnyi étvágygerjesztő finomság közül ön mint házi­gazda mit ajánl leginkább olvasóinknak?- Aki csak teheti, kóstolja meg a nyári tonhalsalátán­kat, amely olajbogyóval, zöldségekkel, rizzsel fensé­ges étel. Ugyancsak ne hagy­ják ki az én kedvencemet, a tejszínes tormával töltött la­zactekercset.-X­Törvényre vár a gyermekprostitúció elleni küzdelem Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja Szinte naponta adnak hírt a lapok prostitúcióra kényszerített gyermekekről. Az esetek egy része a bulvársajtó nem sok való­ságalapot tartalmazó híresztelése. Ám igaz a közmondás: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Ma Magyarországon va­lóban létezik gyermekprostitúció és a körülmények arra mu­tatnak, hogy további növekedése várható.- Úgy tűnik, ebben az ügyben a rendőrség sem áll a helyzet magaslatán. Mit lehet tenni? - kérdeztük dr. Csendes László rendőr őrnagyot, az ORFK bűnmegelőzési osztályán az if­júságvédelmi vonal vezetőjét.- Nehezíti a dolgunkat, hogy a jelenség csak a büntetőjog eszközeivel nem kezelhető. Olyan cselekményről van szó, amely mindkét fél részéről szi­gorú titoktartást feltételez. Mind a kiszolgáltatott, védte­len, könnyű kereseti lehetősé­get remélő gyerek, mind az ő helyzetét kihasználó aberrált felnőtt részéről.-A rendszerváltással a ré­gebbi gyermekvédelmi intéz­mények szétestek. Mi tölti be a keletkezett űrt helyettük? Ki védi az áldozatot?-A közelmúltban listát állítot­tunk össze azokról a szerveze­tekről, amelyeknek a megneve­zésében szerepel a bűnmegelő­zés. Csaknem ezres nagyság­renddel léteznek ilyen szerve­zetek. Sokan pénzt, munkát, megélhetést remélnek az ilyen jellegű vállalkozásoktól, de a két kezemen meg tudom szá­molni, hogy közülük hány dol­gozik eredményesen.-Hová forduljon a veszé­lyeztetett gyerek?-Ez a legnehezebb kérdés! Mondhatnám, hogy a szülők­höz, tanárokhoz, gyámügye­sekhez, családvédelmisekhez, és természetesen a rendőrökhöz is. De, hogy valóságos orvos­ságot hol talál, az az összes kö­rülmények alapján dől el. Hány éves a gyerek?-Mi a tapasztalata a gyer­mekprostitúcióról?-Nagyon fontos volna kü­lönválasztani az elmúlt időszak sajtódömpingjét és a valóságot. Először is meg kellene hatá­rozni, hogy kit értünk gyermek alatt. Más a gyermek fogalma a jog szerint és más a közhiede­lemben. A törvény szerint a 14 év alattiakat tekintjük gyer- mekkorúaknak, de a közvéle­mény a 0-18 év közöttieket ke­zeli gyermekként. Ugyanígy külön kellene választani a pros­titúció és a pornográfia fogal­mát.- Ha gyermekprostitúcióról beszélünk, abba ne vonjuk be azokat az ügyeket, amelyek az apa vagy más hozzátartozó gyermekekkel történő fajtalan­kodásáról szólnak. Sajnos, sza­porodik azoknak az ügyeknek a száma, amikor a gyermekek szexuális bűncselekmények ál­dozataivá válnak. Ezt maga az élet hozza magával. A társa­dalmi átalakulás, a határok megnyitása, a technika fejlő­dése ezen a területen negatív hatású. A rohanó életritmussal, a munkanélküliséggel egyre kevesebb figyelem irányul a családra. Az átlagos nevelési forma: a gyereket video elé ül­tetik. Ő pedig a korából adódó kíváncsisággal felfedezi a szex- filmet, a pornót. Vagy az utcára kerül, ahol fennáll a pros­tituálódás veszélye.- Az utóbbi időszak gyer- mekszexbotrányai milyen intéz­kedésekre késztették a bűnmeg­előzést? Kapnak-e jelzéseket például a videofilmeket ille­tően? Csak egy lépés-Nem új jelenségről van szó! Ilyen jellegű jogsértések évek­kel, évtizedekkel ezelőtt is tör­téntek. A pornográf termékek terjesztésének rendjéről ugyan született országgyűlési határo­zat, de ez ma már kevés.- A mi törvénymódosítási javaslataink szerint például nemcsak az a nagykorú lenne büntetendő, aki kiskorút bűn- cselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rá­bír, vagy rábírni törekszik, ha­nem az is, aki a kiskorú testi, ér­telmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti. A kiskorú veszé­lyeztetését a nevelésére, felü­gyeletére, gondozására nem hi­vatott hozzátartozó, szobáztató, szomszéd stb. is elkövetheti, és így felelősségre vonhatóvá válna. Indokolt volna büntetni az olyan 18. életévüket betöltött személyeket is, akik kiskorúról pornográf terméket- fotót, fil­met, hanganyagot stb. - készí­tenek.-Mi lesz a gyermekvédelmi törvény sorsa? • - Bizakodunk, hogy tíz évi vajúdás után idén elfogadást nyer. Tudomásom szerint a kö­zeljövőben kerül a kormány elé. Remény van arra, hogy az Országgyűlés megtárgyalja. De ne felejtsük, hogy ez csak egy lépés, mert a törvény még nem hozza magával a gyermekvéde­lem rendszerének helyreállítá­sát. Szükség van a szakképzett, hozzáértő emberekre is. T. A. Két hét Belgiumban - Pásztoréi Családtagként bántak velük A Belgiumból nemrégen ha­zatért pásztói Mikszáth Kálmán Kéttannyelvü Gimnázium és Postafor­galmi Szakközépiskola I/f osztályának tagjai közül Bediga Ágnes salgótarjáni és Schilling Zsuzsa szentendrei kollégista vál­lalkozott a szóvivői sze­repre. Diákcsere A két hétig tartó belgiumi tar­tózkodás a májusi vendéglá­tás viszonzása volt. Mindany- nyian azoknál a családoknál laktak, akiknek gyemiekeit Pásztón vendégül látták.- Szállásadóink gyerekei két-három évvel voltak fiata­labbak nálunk, mindannyian fiúk, és eléggé játékosak. -Ahol én laktam, a család nagyon tetszett. A férj a pol­gármesteri hivatalban dolgo­zik, a feleség pedagógusként fogyatékos gyerekekkel fog­lalkozik - mondta Schilling Zsuzsa.- Azt hittem, milliomosok, amikor a lakásberendezésüket megláttam, holott csak az át- lagfizetésűek közé tartoznak. A családi házak 4—5 szobá­sak. Akkoriban szenzáció volt a belga kislányok ellopása. - Nagyon vigyázzál magadra, nehogy elmaradj a csoporttól - mondták aggódva, féltve bennünket, egészíti ki az előbbieket Ágnes, majd hoz­záfűzi: - A belga apuka ná­lunk járt tanulmányúton. Elég sokat tudott hazánkról. A kéthetes programban Namur, Brüsszel és Brugge városok megtekintése szere­pelt.- Mindent meg akartak mu­tatni, így hát nem volt időnk hosszabban szemlélődni. Ha valamit alaposan meg akar­tunk nézni, akkor a bennünket fogadó családot kellett meg­kérni. Élménycsokor A negyventagú csapat Na- murban együtt ünnepelt a val­lonokkal.-Úgy kezeltek bennünket, mint családtagot - vallják egyöntetűen.-A tenger mellett -ami messze volt tőlünk - egy na­pot töltöttünk. Meg is füröd­tünk, pedig fújt a szél - mond­ják egymás gondolatait kiegé­szítve.- Még sosem ültem ide­haza lovon, itt viszont lova­goltam is. Nem féltem - ál­lítja Ági. Az ételek kapcsán a követ­kező érdekességek kerülnek jegyzetfüzetembe :- Sült krumpli mindig van, a csiga, a kagyló nagyon fi­nom, de nem szabad meg­nézni, nem kimondottan biza­lomgerjesztő. Egyébként napközben hideget ettünk, este otthon a családdal vacso­ráztunk. Köszönet a szülőknek- Lényegesen drágább az élet, mint nálunk. Igaz, a belga frank vásárlóértéke vi­szont nagyobb a mi forin­tunknál - fűzi hozzá Zsuzsi.- Kérhetünk öntől valamit? - fordulnak felém mindket­ten.- Tolmácsolja köszönetün­ket szüléinknek, akik lehetővé tették számunkra ezt az élmé­nyekben gazdag belgiumi utazást. V. K. Kedvezmény nyugdíjasoknak Szedd magad! A vámosmikolai almáskert­ben a Szedd magad! akció ke­retében leszüretelt és megvá­sárolt gyümölcsnél az általá­nos árleszállítás mellett a nyugdíjasok további 10 %-os árkedvezményben részesül­nek. Ennek megfelelően október 9-étől a hagyományos fajták, mint például a jonatán, starking és golden 30 Ft-ért, a különle­ges minőségű - nyár közepéig is jól tárolható - idaredet és jo- nagoldot pedig 56 Ft-ért vásá­rolhatják meg a legjobban rá­szorulók. A kedvezmény alap- feltétele a nyugdíjasszelvény felmutatása. Gyógyító zene a Balassi Bálint Könyvtárban „Éhe a szépnek, éhe a jónak...” Zenés pihenő a Balassi Bá­lint Könyvtárban, Salgótar­jánban. Először klasszikus dzsessz- muzsikát hallgattunk: a zon­gora, szaxofon szentimentális hangulatba ringatott. Majd több rövid szám - gitár, csem­baló - következett. Az Oregon együttes négy tagból áll, hangszereik: gitár, zongora, bőgő és oboa, dal­lamos, kellemes, halk zenét játszanak. Márton Rezső éppen csak annyi mond, hogy tájékoztas­son, de nem zavarja a zene él­vezetét. Stílusváltás: Johann Sebas­tian Bach, Vivaldi és Haydn művei, orgona és hegedű tol­mácsolásában. Mint egy keret-foglalata: ismét dzsesszmuzsikát hallunk. Már csak a címüket jegyzem: Drágakő, Alom a szabadban, Olimpiai öt karika. Három német származású fiatalember elektronikus szin­tetizátorokat alkalmaz. Az eredmény: megnyugtató, élve­zetes, pihentető zene. Orvosok, pszichológusok szerint ilyenkor olyan folya­matok keletkeznek az emberi szervezetben, mint a drogfo­gyasztóknál, csak a zene mel­lékhatás nélkül gyógyít. Az „Újra ismét” című ének zárja a nagyon kellemes estét. Tanácsom mindenkinek: aki teheti, ragadja meg a lehető­séget, legyen részese a sza­vakba nehezen foglalható tes- tet-lelket gyönyörködtető él­ménynek. Legközelebbi talál­kozás: október 18-án. Unatényi Magdolna Eddig csak a szeretője volt, az ő egyetlen és csodálatos szeretője - de most valami más történt, valami elkezdődött, vagy folytató­dott ... ? Ruana feszülten várakozott. Nem vártak sokáig. Zörgés, közeledő léptek hallatszottak egy eddig láthatatlan ösvényen. Az éjszaka leple alatt már nem csak az öreg Luntar jött vissza. Egy furcsán himbálódzó árny követte. Amikor az a második a lámpa fénykörébe ért, Ruana felkiál­tott. Két kezét arca elé kapta, döbbenten reszketett egész teste. A homályból valóságos rém bontakozott ki. Férfi volt, fiatal ember. Csak egy ágyékkötőt viselt. Két lábát mintha kicsavarták volna, hol az egyikkel ringott oldalra, hol a másikkal. Dülöngélt, csapkodott, lábait nagy ívben hordta-fordította maga után, köz­ben a feje is hol erre, hol arra ingott a nyakán. Az egyik karja ma- gatehetetlenül lógott. Dülöngélő járása nem lepte meg Róbertét. Éppen erre számított. Újra az idősebb Luntar arcába nézett, megőrizve komolyságát és nyugalmát. Ez láthatóan megnyug­tatta az öreget is. Ruana nehezen hitte el, hogy íme, ez a halottnak tartott fiú itt van. Miért mondta hát az apja, hogy ...- Tudsz beszélni? - kérdezte Robert a jövevényt. Az csak bó­lintott, fáradtan heveredett le a földre. Ruana jól látta a forradásos combokat, mellén és hátán a vágásokat. Most, hogy a fény az ar­cára is esett, iszonyodva fedezte fel arcán a sebhelyeket. Mintha valaki késsel vagdosta volna meg a fiú arcát. Fehér, széles sebhe­lyek csúfították el örökre. Az öreg Luntar leült a kunyhó ajtajában, mondott pár monda­tot. De most nem volt szükség Ruanára. Az ifjabb Luntar beszélt:- Visszajutottam valahogyan a távolból... Egy jó lélek adott pénzt. Az apám elrejtett. Senkinek sem beszél rólam. Éjszaka néha kimegyek a ladikommal a tengerre. Mindig egyedül. A szi­geten is úgy tudják, elmentem egyetemre a messzeségbe, aztán ott meghaltam. Ha az apám nem lenne, éhen halnék. Alig tudok járni, és errefelé egy nyomoréknak nincs sok esélye. Az a hal, amit néha fogok, nem lenne elég kettőnknek. Ruana némán nézte a férfit. Mi történhetett vele? Róbertét nem ez érdekelte, alighanem sejtette. De látva a lány döbbenetét, megkérte Luntart, mondjon el mindent. Amaz monoton hangon - mint aki már beletörődött a múltba - készségesen beszélt:- Ott ismerkedtem meg Sarinával. Összehozott bennünket az, hogy mindketten a szigetről származunk. Tetszett nekem. Ennek már lassan három éve lesz ... Idegenek voltunk abban a nagyvá­rosban, ahol mindenki egészen másképpen élt, mint mi a szige­ten ... Megszerettük egymást. De nem tartott sokáig, nem tartha­tott . .. Valaki értesítette az apját, Krawangot. Repülőt bérelt, odajött, és Sarina nem is titkolta előtte a helyzetet. Még aznap este elkaptak engem a diákszálló előtt... Hárman voltak, nem ismertem őket. Kivittek egy néptelen helyre és ... a hangja most mégis elcsuklott. Csak a lábára mutatott, aztán lassan a mellére, az arcára. A sebhelyekre. - eltörték előbb az egyik, aztán a másik lábamat, egy késsel fölvagdosták az arcomat, a mellemet, a karja­imat ... - elcsuklott a hangja, mégsem volt hát olyan szenvte­len?! Robert hallgatott. Alighanem ismerte már a történetet, bár azt nem tagadhatta, hogy a látvány őt is megrázta. Ilyen ellenfél tehát Krawang ... ? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents