Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-21 / 246. szám

1996. október 21., hétfő Mozaik 7. oldal Vacog a fogam, szétharapom ezt a számot... „Én táncolnék veled” - várakozó szépségek Nehogy összeütközzünk! Keskeny a színpad Kozmetika a „kínzókamrában” Tényleg?! Királynő lettem! Puszi jobbról, puszi balról: kapja a királynő Jfun leányzó lett új királynőnk, méghozzá xVszó szerint; a Nógrád Szépe-választást ugyanis a salgótarjáni Kun Gabriella nyerte, maga mögé utasítva a bátonyterenyei Csikós Tímeát és az ugyancsak bátonyterenyei Böl­cső Bernadettet. Kemény verseny volt a péntek estétől a hajnali órákig tartó szépségösszemérés, igencsak nehéz helyzetben volt a zsűri. A tét sem volt akármilyen, hiszen a győztes Kun Gabriella a Nógrád Megyei Önkormányzat 50, a második és a harmadik helyezett pedig Salgótarján város 30, illetve 20 ezer forintos díját kapta. Ráadásként Gabriella indulhat a Miss Universe Hungary országos versenyén is; a legkeményebb munka tehát rá vár az el­következendő időszakban. A Nógrád Megyei Hírlap különdíját a szü­gyi Gál Krisztina kapta. Persze minden hölgy nyert valamit a versenyen, ha mással nem is, de tapasztalatokkal gazdagabb lett. Kun leányzó lett új királynőnk A tíz év múlva induló mezőny társaságában Fürdőruhában a szépséges „válogatott” Kitartott mellettük a Suzuki - Űjabb nagy megrendelések előtt - Már bérfejlesztésre is futotta Perspektívát teremtett a Salgglas Rt. új menedzsmentje Rendkívül nyomasztó hónapokat élt meg az egykori salgótar­jáni síküveggyár kollektívája, hiszen alig akad rá példa, hogy egy termelő gyárat - viszonylag rövid időn belül - kétszer is elér a felszámolás. Ez év márciusától új tulajdonos vette kézbe a nagy múltú cég irányítását, mert hittek benne, hogy pozitívan változhat a gyár megítélése, visszahódíthatják üzleti partnere­iket, s ha nem is egyik napról a másikra, de ismét régi fényében ragyoghat a 100 éves tapasztalatokra épült üveggyár. Mindössze fél évre volt szük­ség, hogy az elengedhetetlen változásokat megtegyék. Egy ilyen folyamatban legfájóbb pont a létszámleépítés, de e nélkül képtelenség volt megte­remteni a költségarányos, haté­kony termelést. Jelenleg 320 dolgozónak nyújt biztos megélhetést a Salgglas Üveg­ipari Rt. S, hogy bejött az új menedzsment számítása, azt jól jelzi, hogy az október 19-én véget ért budapesti nemzetközi üvegipari szakkiállításon üz­letemberek sora adta egymás­nak a „kilincset” a gyár stand­ján. Itt beszélgettünk Zsidó At­tila kereskedelmi igazgatóval és Horváth Zoltán contollerrel. -A Hungarian Capital Fund ez év februárjában alapította meg a Salgglas Rt.-t azzal a szán­dékkal, hogy megvásárolja a felszámolás alatt álló Glasu- nion Kft. eszközeit - tájékoztat Horváth Zoltán. - Március 1- jén vettük birtokba a gyárat. Azt tapasztaltuk, hogy sem a meglévő piaccal, sem a ter­mékstruktúrával nincs baj, megfelel az igényeknek, de a felszámolás alatt a gyár elveszí­tette régi partnereinek jó részét. Ezért elsődlegesen a kereske­delmi munkánkra helyeztük a hangsúlyt, hogy növelni tudjuk a rendelésállományt, s új vevő­kört is megcélozhassunk.-A mi esetünkben nem volt törvényszerű, hogy új termékek bevezetésével kacérkodjunk, nem akartunk gyártani például tükröt - veszi át a szót Zsidó Attila. - Célkitűzésünket így foglaltuk össze: „hagyomány, minőség és új arculat a vevő­kért”. Ezt célozta valamennyi változás, amelyet végrehajtot­tunk. E munka ele­jén felmértük meg­lévő vevőkörünket, s azt tapasztaltuk, hogy néhány nagy megrendelő mellett sok kis céggel ál­lunk kapcsolatban. Jelentős partnerek pártoltak el tőlünk korábban, de a Ma­gyar Suzuki Rt. vé­gig kitartott mellet­tünk, mert bízott a számára is kedvező változásokban. Termelésünket viszonylag magas költségek jellemez­ték, de jól felkészült szakemberekkel, jó állapotú termelőeszközökkel rendelkeztünk. A költségstruk­túra átszervezése után minde­zekre lehetett építeni. Felméré­sünk azt is jelezte, hogy a hazai tartalékjárműüveg-piacról szinte teljesen kiszorultunk, holott sok import árasztja el az országot. Mivel erős konkuren­ciaharcnak néztünk elébe, nem volt más választásunk, mint az önköltség radikális csökken­tése. Csak ilyen alapokról tud­tunk tárgyalásokat kezdeni üvegforgalmazó és autógyártó cégekkel, elsősorban a tartalék üveg biztosítása céljából. Ma már elmondhatom, hogy a te- herautóüveg-megrendelésünk folyamatosan növekszik, de más vevőkkel is megállapo­dásra jutottunk. Szeretnénk a piac ezen nem jelentéktelen te­rületén meghatározóvá válni Magyarországon és a térség­ben. Előfordult, hogy a korábbi­nál kedvezőbb ár egy-egy part­nerünknél a megrendelés meg- négyszereződésével járt. Na­gyon erős a verseny, ezt a kiál­lításon is tapasztalhattuk. Ezért a megkezdett folyamatot foly­tatnunk kell, másrészt egyre in­kább meg kell mutatnunk ma­gunkat a külvilágnak. A buda­pesti szakkiállítás után Düssel­dorfba utazunk, ahol az üveg­ipari szakma krémje kétévente mutatkozik be. Reményeink szerint újabb üzletkötésekkel a tarsolyunkban térünk vissza. Itt, Budapesten is születtek konkrét megállapodások. Pél­daként említhetem, hogy az IKEA hajlandó folyamatos megrendelést adni bizonyos üvegtermékekre, melyeket el­sősorban német piacon értéke­sít. Azt hiszem, egy ilyen neves partner a palettánkon jó ajánló­levél mások számára is. -Változatlanul legnagyobb vevőnk a Magyar Suzuki Rt. - mondja Horváth Zoltán -, s mi szeretnénk a bizalmukat to­vábbra is jó minőséggel, pontos szállításokkal meghálálni. Emellett már gyártunk Nissan és Toyota autóüvegeket is, el­sősorban a használt gépkocsik alkatrész-utánpótlásának bizto­sítására. Hozzáteszem, hogy ma majdnem nehezebb egy au­tógyár beszállítójává válni, mint akár az EU-hoz csatla­kozni! Még akkor is, ha a nyu­gati gyártók - gépjármű és ház­tartási berendezés tekintetében - előszeretettel keresnek kelet­európai beszállítókat. A növekvő bizalomnak még kell felelnünk, ezt kell össz­hangba hoznunk a cég növeke­dési pályára állításával. Ha eb­ben sikeresek leszünk, akár új munkahelyeket is teremthe­tünk. Nagyon fontos lenne, hogy fokozni tudjuk exportun­kat. Az árpolitika azonban nem jelentheti azt, hogy a költsége­inket ne tudjuk érvényesíteni. Kell hagynunk azonban bizo­nyos mozgásteret, amelyen be­lül - alku keretében - meg tu­dunk egyezni, anélkül, hogy ez a nyereség rovására menne. A korábbi tulajdonosok ugyan tet­tek bizonyos lépéseket, de pél­dául a költség- szerkezetet vál­tozatlanul hagy­ták. Nekünk eh­hez is hozzá kel­lett nyúlnunk. Ma 320 dolgozó­val ugyanannyi értéket állítunk elő, mint egy éve kb. 100 fővel na­gyobb létszám­mal. Az intézkedé­sek meghozták az eredményt, s ma már elmond­hatom, hogy pénzügyi helyze­tünk javult, nincs adósságunk, ren­delkezünk a szükséges tartalé­kokkal. Jó a kapcsolatunk számlavezető bankunkkal, a Posta Bank gyöngyösi fiókjá­val, tehát nyugodtan ki merem jelenteni, hogy cégünk gazdál­kodása stabil. Más kérdés, hogy a nosztal­giára hajlamos emberek sze­mében a gyár nem ragyog úgy, mint az elmúlt évtizedben. Mi viszont most fel tudunk mutatni egy jól prosperáló céget! Az intézkedések között kie­melném a belső információ- áramlás megteremtését, ami hi­ányzott. Néhány korszerűtlen számítógéppel ezt nem is lehe­tett megoldani, ezért az első dolgunk az volt, hogy a dolgo­zók asztalán ott legyenek a megfelelő komputerek, a meg­felelő adatokkal. Ma 90 száza­lékosnak tekinthető a számító­gép-felszereltségünk. Ugyancsak lecseréltük a tár­saság elavult telefonrendszerét, ami épp egy időre esett vonala­inknak a digitális központhoz történő kapcsolásával. Nagyon fontosnak ítéltük, hogy mindezzel párhuzamosan a cég imázsa is javuljon, amit az üveg irodaház újbóli birtokba vételé­vel is szimbolizálni kívántunk. Racionalizáltuk a belső anyagmozgatást, új üvegmosót és szitázó technológiát vásárol­tunk, s fokozott gondot fordítot­tunk a gépek karbantartására. Dolgozóink szociális körülmé­nyeinek javítására megújultak a szociális blokkok, s nem utol­sósorban bérfejlesztést hajtot­tunk végre jelezvén, hogy a kol­lektíva erőfeszítése nem hiába­való. Ennek kihatása havonta plusz 3 millió forint kiadást je­lent a társaságnak. A vázolt folyamat eredmé­nyeképpen idén nyereséges évet szeretnénk zárni, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek további teendők, hiszen a társa­ságot a jövő évben a várható energia-, alapanyag-, és bérinf­láció mellett is eredményesen kell működtetni. Törekvése­inkben nagy segítséget jelen­tett, hogy a város önkormány­zata biztosította az új vállalko­zások számára meghatározott kedvezményeket, amelyekért ezúton is köszönettel tarto­zunk. (X) s

Next

/
Thumbnails
Contents