Nógrád Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-09 / 210. szám

1996. szeptember 9., hétfő 5. oldal Hazai Körkép Fórum a „választási gazdaságpolitika” veszélyeiről Félúton - de merre? A megkezdett stabilizációs gazdaságpolitika csak akkor lehet eredményes, ha a kor­mánykoalíció képes követke­zetesen végrehajtani a refor­mokat, s a kormánypártok követhető és nem rögtönző politikát folytatnak - hangsú­lyozta Pető Iván. Az SZDSZ elnöke azon a va­sárnapi konferencián fejtette ki nézeteit, amelyet a szabadde­mokraták rendeztek Félúton - de merre? címmel. Megnyitó­jában a többi között szóvá tette: veszélyes a gazdaságpolitika szempontjából, ha már most a választásra tekint a kormány. Bauer Tamás a koalíciós kor­mányzás látványos eredmé­nyeinek elismerése mellett gyengeségként értékelte, hogy a beruházásokra csak korláto­zott mértékben sikerült eszkö­zöket átcsoportosítani, s ezek­hez is elsősorban nemzetközi nagyvállalatok jutottak hozzá. A hazai kis- és középvállalatok legtöbbje háttérbe szorult. Medgyessy Péter pénzügy- miniszter elismerte: egy esetle­ges „választási” gazdaságpoli­tika 1998-ban újabb Bokros­csomaghoz vezethet. Ugyanak­kor hozzátette: az adó-, az ille­ték-, a járulék- és a vámrend­szerben tervezett átalakítások bővíteni fogják a vállalati for­rásokat. Ráadásul jövőre már a lakossági fogyasztás csökke­nése sem szükségszerű. Békési László szerint az hát­ráltatja a gazdasági versenyké­pesség növelését, az államház­tartási reform véghezvitelét és az antiinflációs intézkedéseket, hogy csekély a lakosság alkal­mazkodóképessége, általános a stratégiai gondolkodás hiánya, és halogatás érvényesül a mos­tani kormánypolitikában is. A folyamatok kezdete vagy vége az alapszerződés? Közös érdek az integráció Magyarországnak jól felfo­gott érdeke, hogy a szomszé­dos országok minél hama­rabb, lehetőleg velünk együtt jelenjenek meg az európai közösség szervezeteiben. Ezt Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke jelentette szombati előadásában. Az Integráció, regionalizmus, kisebbségek: mi közöttük a kapcsolat? című nemzetközi konferencia záróülésén rámuta­tott: a hazai politikai életben el­térő a megítélése annak, hogy milyen eszközökkel lehet ren­dezni a térség országainak vi­szonyát és kétoldalú kapcsola­tait. Bizonyos erők az alapszer­ződések megkötésében a fo­lyamatok végét, míg mások a kiindulópontját látják. A szomszédos országokban élő magyarság szervezeteinek véleménye nem hagyható fi­gyelmen kívül a rendezés so­rán. Kérdés viszont, hogy rész­vételük milyen mélységű le­gyen. A politikai értékrend sze­rint ugyanis eltérő javaslatok születhetnek. A tapasztalatok szerint a problémák kiélezett felvetése nemhogy nagyobb fi­gyelmet váltana ki a nemzet­közi fórumokból, hanem az el­zárkózás irányába taszítja őket. Ugyanakkor támogatásuk nélkül kicsi az esély a kelet-kö- zép-európai térség gondjainak orvoslására, a kisebbségi kér­dés megnyugtató rendezésére. A költségvetés fizeti az árkülönbséget Kedvezmény sorkatonáknak A kormány módosította azt a rendeletet, amely a sorkato­nák és a polgári szolgálatot teljesítő fiatalok utazási ked­vezményéről rendelkezik. A rendelet értelmében a fegy­veres erők sorállományú nős tagjai 14, a nőtlenek 6 alka­lommal díjmentesen utazhatnak a vasút másodosztályán. Ezen felül a sor- és a polgári szolgá­latot teljesítő katonák az eddigi 50 százalék helyett 90 százalé­kos kedvezményt élveznek a MÁV vonalain, a távolsági au­tóbuszok járatain, és a HÉV-en, ha jegyváltáskor szolgálati vi­szonyukat igazolják. Az eddigi statisztikai adatok szerint a sorállományú katonák évente átlagosan 18 alkalom­mal, mintegy 100 kilométeres távolságra váltottak kedvezmé­nyes menettérti jegyet, a 90 százalékos kedvezményre való áttérésért várhatóan 100-150 millió forint árkiegészítési többletet fizet majd a költség- vetés a közlekedési vállalatok­nak. A most hatályba lépő ren­delet az idei költségvetést 30-50 millió forinttal terheli. A vonatokon és a távolsági autóbuszokon szeptember 2-án már életbe lépett a rendelet, a HÉV vonalain azonban csak január 1 -jétől vezetik be a ked­vezményt, mert technikai okokból csak akkora készülnek el az új jegyek. (koós) Végh Antal olimpiai naplója Ötkarikás szemmel (8.) (Részletek az író hamarosan megjelenő' könyvéből) Jobb, ha menten tiszta vizet öntünk az úszómedencébe: én Egerszegi-imádó vagyok! És bármikor hajlandó volnék le­borulni Egerszegi Krisztina nagysága előtt. Még mielőtt el­fogna a düh. Mert bennem ádáz dühöt vált ki, ha Egérnek, Egérkének, Egércinek titulál­ják őt. Lehet, hogy megszokta már, és rá sem hederít? Krisztina királynő Egér? De hisz' az egy büdös kis állat! Egerszegi Krisztina pedig, bájos bakfisévei után, egy tüneményes nő. Miért nem lehet hát Krisztina, Kriszti, Kriszta, Krisztike ez a gyö­nyörű lány? Én az egész olimpián Krisz­tikéért imádkoztam. Felötlött az a gondolat is, hogy talán túlforszírozta az atlantai olim­pián való részvételt. Talán nem kellett volna már, hogy induljon!? Az elején jogosnak mutatkoztak a balsejtelmek. Neki bronz? Négy olimpiai bajnokság után? Tudom én, csak az irántunk érzett szeretete motiválta Egerszegi Krisztinát abban, hogy mutassa: öröm neki a bronz is. Nem, neki arany jár! Ő már aranyos volt ’88-ban Szöulban is, ’92-ben Barcelo­nában is. Miért éppen Atlantá­ban lenne kegyetlen hozzá a sors? Én még olimpiai győzelem­nek úgy nem örültem, mint az övének. De milyen a sors! Csak az utolsó esély jött be. Miközben Kriszti jobb eredményt ért el a vegyesváltóban, mint az egyéni olimpiai bajnok. Mek­kora melléfogás! Mindenféle magyarázatokkal. Mindegy, Krisztina nem indul az egyé­niben. De kétszáz háton igen, és győz. Mondta, hogy ő csak akkor tud mosolyogni, ha van kire. És van miért. Hogy az utolsó évben majd kilenc hónapot külföldön gya­korolt? Hogy az Isten tudja. mennyibe került az edzőtábo­rozása? Tőle nem sajnálom. Nem búcsúzott rossz szájíz­zel. Mert búcsúzott, mert visz- szavonul. Nevetős az arca. A mindig nevetni tudó szemét szeretem. Meg ahogy nyilat­kozik. Annyi keserves minde­nek közepette Egerszegi Krisz­tina arcán a derűt olyan jó látni! Mégis van valaki. Mégis sikerült valakinek. Valaki mellé mégis elszegődött a sze­rencse. Most is miket mondott: - Nem fogok elhízni. - Hát ne is. Hozzá az nem volna méltó. Maradjon csak sokáig még ilyen ragyogóan szép. Mert ilyennek akarjuk megőrizni emlékezetűnkben. Nem savanyú a szőlő Egerszegi Krisztina dicsősége nyomán érdemes elgondol­kozni a magyar sportsajtó stí­lusán. Például egyesek hogyan írnak a Krisztinát legyőző Mi­chelle Smith-ről. Az ír fiatal- asszonyt néhányan a magyar sportsajtóban csak Mr. Smith- ként emlegetik. Gunyorosan utalva arra, hogy a mi drága bajnoknőnket négyszáz vegye­sen csupán úgy verhette meg, hogy férfihormonokkal pum­pálta fel magát. Azaz doppin­golt. Tisztességesebb és szeren­csésebb lenne felhagyni a miszterezéssel, a gyanúsítga- tással. Már csak azért is, mert később Egerszegi Krisztina megnyerte az ötödik olimpiai aranyérmét is. Nem savanyú hát a szőlő. Merthogy a sport­ban kikapni, legyőzetni sosem szégyen. Még a világ első számú úszócsillagának sem. Annál inkább nem, mert a szeplős ír fiatalasszony nem az ismeretlenség homályából bukkant elő, hiszen az elmúlt évben Európa-bajnokságot nyert. Mi meg gúnyolódunk rajta? És ha mások tennék ezt a mi Krisztikénkkel? A nagy olimpiai kavalkád- ban elsikkadt az az interjú, amelyben a neves sporttudós, dr. Nádori László arról beszélt, hogy az atlantai uszodában vé­letlenül egy idős hölgy mellé ült le, akiről rövidesen kide­rült, hogy ő Michelle Smith édesanyja. A mama elmondta, hogy lánya anyagi okokból az uszodában csupán fél sávnyi vízfelületet bérelt az edzé­sekre. Felkészülése során foly- ton-folyvást kerülgetnie kellett valakit. Édesanyja azzal ma­gyarázza lányának atlantai si­kerét, hogy végre egész sávon úszhatott és kitombolhatta magát. Három aranyat nyert. Egyedül annyit, mint amennyit az egész magyar úszóváloga­tott. És az ilyen győztesen gú­nyolódni? Pár éve megszűnt a két hu­morista, Markos György és Nádas György színpadi közös­sége. S amikor már sokadszor hiányolták őket, Alfonzó fia, Markos Gyuri mérgesen mondta, hogy a Nádas nem a keresztneve. ( zene nem Rózsa Jó volna megszokni, hogy Ró­zsa - Norbert, Czene pedig At­tila. Mindketten saját jogon nyertek olimpiai bajnokságot. Rózsa Norbert a magyar úszósport „nagyágyúja”. Élete kész regény, hálás téma a ri­porterek számára. Vájkáltak is benne rendesen. Az egyik fejezet: Barcelona. Meg a Zemplényi-ügy. A má­sik fejezet: menekülése Auszt­ráliába. Egy időben mindenféle hí­rek terjengtek róla. Hogy vég­érvényesen kint marad. Hogy új edzőt választott. Hogy Ausztráliában is Széchy Tamás edzéstervei alapján készül. Hogy amerikai lesz. Aztán meggondolta magát. Mert négy évet kellett volna várni az állampolgárságra? Vagy „csak” hazahúzta a szíve? Azt vettük észre, hogy megint itthon edz. És két éve, a római világ- bajnokságon mind a két mell­úszó számban ő győzött. Ez eddig egyedül csak neki sike­rült. Már-már azt hittem, hogy révbe ért, midőn tavaly, a bé­csi Európa-bajnokságon lesze­repelt. Már csak a zűrjeiről le­hetett hallani. Akadtak nálunk, akik le is írták.­Ilyen mély gödörből senki se mászik ki! De volt valaki, aki lenyúj­totta a kezét. Csakugyan egyet­lenként: Széchy Tamás. Nem kihúzta, hanem kirángatta őt a mélységből. És aztán csak edzés és edzés. Ahogy hallom uszodai emberektől, Rózsa Norbert bú- ját-baját a vízben oldotta ki magából. Mint aki borba te­metkezik. Másodhegedűs volt Most meg egyike ő is az ara­nyosainknak. Kétszáz mellen. Névrokona, a tévés Rózsa Gyuri kint volt Atlantában, mint a torna-szövetség elnöke járt-kelt a versenyeken. Első­ként szeretett volna gratulálni Norbinak, de a közelébe se ke­rült. Mint ahogy Gyárfás Ta­más, az úszószövetség elnöke sem. A biztonságiak nem en­gedték őket a magyar olimpiai bajnok közelébe.- És ha azt mondanánk, hogy a testvérei vagyunk? így már mehettek. Czene Attila nem nagyágyú, csak a magyar úszósport „má­sodhegedűse”. Volt. Atlanta óta prímás. Sőt, primus inter pares. Első az egyenlők között. Gyűjtögetem az apró- cseprő, de annál jellemzőbb tényeket a naplóm számára. Eközben mondja egy bennfen­tes, hogy kint, Atlantában Czene volt a legnyűgösebb versenyzőnk. Semmi se tet­szett neki. Morgott, prüszkölt, elégedetlenkedett. Az edzése­ken sem érezte jól magát. (Folytatjuk) Bezárta kapuit Gödöllőn az országos mezőgazdasági kiállítás és vásár Sztárok a gépek és a tenyészállatok Vasárnap véget ért a magyar mezőgazdaság nagyszabású seregszemléje, a 72. Országos Mezőgazdasági Élelmiszer­ipari Kiállítás és Vásár. A 60 ezer négyzetméteren meg­rendezett kiállításon az idén 361 hazai és 85 külföldi kiállító vonultatta föl termékeit és szolgáltatásait. A magyar mezőgazdaság ke­resztmetszetét adó bemutató színvonala megfelelt a várako­zásoknak. Jelzi ezt az is, hogy a szakmai zsűrik döntése alapján félezernél több OMÉK-díjat, el­ismerő oklevelet osztottak ki a vállalatok és magángazdálko­dók között. Arról egyelőre nin­csenek pontos adatok, hogy hány üzletet sikerült nyélbe ütni, de úgy hírlik legalább annyit, mint a legutóbbi vásá­ron. A legnagyobb érdeklődés egyébként a korszerű mező- gazdasági gépek, traktorok, kombájnok, kerti kisgépek, va­lamint a tenyészállatok iránt nyilvánult meg. Sok vásárláto­gatót vonzott a mesterségek ut­cája és a Bábolna-park számos látnivalója. A kapuzárás után készült gyorsmérleg szerint összesen mintegy 110 ezren keresték fel a gödöllői vásárt. Sok külföldi vendég és szakmai delegáció fordult meg a pavilonok között. A látogatóknak csaknem egy- harmada élt a kedvezményes -nyugdíjas, diák és családi- belépő vásárlásának lehetősé­gével. Újvári Gizella Jacko ismét Pesten. Vasárnap - prágai fellépését követően - magánrepülőgépén Bu­dapestre érkezett az amerikai megasztár. History című most megjelent lemezének dalaival lép kedden a hazai közönség elé. fotó: feb/kallus györgy Figyelmeztetés a vadászoknak Befejeződött az országos vadásznapok harminc- három helyszínen megrendezett és hatszáz kü­lönféle programból álló idei eseménysorozata. Suchman Tamás, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként záró beszédében helytele­nítette, hogy egyes vadásztársaságok, vadászok - bizonyos területek tulajdonjogának változása mi­att - megengedhetetlen ütemű vadkilövésbe kezdtek, illetve ilyet terveznek. Szociális munkások ajánlásai Sorolják a szakellátások közé az utcai szociális munkát. Megszervezése - az Utcai Szociális Se­gítők Egyesületével egyeztetve - legyen önkor­mányzati feladat. Működtetését pedig segítse ál­lami normatív hozzájárulás. A többi között ezt kéri a területen feladatot vállalók első országos szakmai konferenciájának ajánlása. Eskütételek - új helyszíneken A millecentenárium jegyében idén az Ópuszta­szeri Nemzeti Történeti Émlékparkban rendezték meg a Csongrád megyei katonai alakulatok, va­lamint a kiskunhalasi és az orosházi határőr­igazgatóság 1241 „kiskatonájának” ünnepségét. A Határőrség Baranya és Tolna megyei újoncai Pécsett, a nándorfehérvári hős, Hunyadi János Széchenyi téri lovasszobra előtt mondták el az eskü szövegét. Szabadlábon a pornófilmes Szabadlábra került K. István, a júniusban kipat­tant egri gyermekpomóbotrány gyanúsítottja. A Heves megyei bíróság ugyanis a főügyészség ja­vaslata ellenére sem látta indokoltnak további fogva tartását. A most kiadott végzés szerint hiá­nyoznak az előzetes letartóztatás meghosszabbí­tásának törvényi feltételei, nem fenyeget a szö­kés, az elrejtőzés, a bűnismétlés veszélye, a sér­tettek befolyásolása, a bizonyítékok elrejtése. Billentyűművészek 25 országból Ma kezdődik Budapesten az immár tizedik Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny, amelyen huszonöt ország nyolcvan művésze - köztük ti­zenöt magyar - méri össze tudását, tehetségét. A nyitó gálakoncertet az első Liszt zongoraverseny győztesének, Fischer Annie emlékének szentelik.

Next

/
Thumbnails
Contents