Nógrád Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-05 / 207. szám

4. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép SZÉCSÉNY 1996. szeptember 5., csütörtök Ha nem dolgozik a mama, maradjon a gyerek is otthon Telt ház a rimód óvodában Több mint másfélszer annyi gyerek jelentkezett a rimóci óvodába, mint amennyit a csoportok befogadhatnának. Az intézmény vezetői úgy döntöttek, azok a kisgyerekek, akik­nek az anyja nem dolgozik, maradjanak otthon. Rimóc nem tartozik Nógrád megye legnagyobb települései közé. Mégis az utóbbi időben megszaporodott a község gye­rekserege. Idén szeptember­ben hetvenhat csemete jelent­kezett óvodába, ám az ötven- férőhelyes intézmény két cso­portjában nincs több hely. Harmadik csoport alakítására nincs pénz, így néhány gyer­mek otthon marad anyukával.-Minden igyekezetünk el­lenére néhány gyermeket nem vehetünk fel a csoportokba - mondja Gólyán Jánosné, a ri­móci általános iskola és óvoda igazgatója. - Mivel az önkor­mányzatnak nincs meg a kellő anyagi kerete, sem a helye harmadik csoport beindítá­sára, olyan megoldást keres­tünk, amellyel bárki elégedett lehet. Az ötévesek számára lé­tesített iskola-előkészítő cso­portba minden jelentkezőt fel­vettünk. Közülük sokan most láttak életükben először óvo­dát. így is a félszáz helyett öt­venötre duzzadt a létszám. Ráadásul három kicsi felvétele még mindig függőben van, mert az édesanyjuk rövidesen munkát vállal, s nem szeret­nénk, ha máshová vinnék a csemetéjüket. Arra törekedtünk, hogy azok a gyerekek maradjanak otthon, akiknek a szülei mun­kanélküliek, vagy GYES-en vannak. Ez mintegy húsz ap­róságot érint. Persze így is lesznek olyanok, akik más te­lepülés óvodáját választják. Mi is átérezzük, hogy nem ez a megoldás, ám reméljük, a szülők megértik helyzetünket. Rémisztő statisztikák Magyarországon az ezer lakosra jutó halálozási mu­tató a 70-es évektől kezdődően folyamatosan rosz- szabbodik, ami ennek a viszonyszámnak az emelke­désében jelentkezik. Míg 1970-ben ez az érték 11,6 volt, addig 1993-ban már 14,6-ra emelkedett, tehát 23 év alatt 3 egységgel nőtt. Az 1993-as halálozási okok között messze az első helyen állt a kerin­gési rendszer megbetege­déseiből fakadó halálozás: 51.5 százalékkal. A „ret­tegett” daganatos beteg­ségekből adódó halál en­nek a felét sem érte el ­21.6 százalék volt. Az EGIS Gyógyszergyár Rt. kutatással, fejlesztéssel és megfizethető árú gyógy­szerekkel kívánja csök­kenteni a betegek szenve­dését. A magas vérnyomás Magyarországon népbe­tegség. Átlagosan a lakos­ság 15—20 százaléka szenved tőle. Ez 1,5-2 millió beteget jelent. Ha a korcsoportonkénti meg­oszlást nézzük, akkor azt látjuk, hogy a 40-es kor­osztálynál már 30 száza­lékos a betegség előretö­rése, míg az 50-eseknél eléri a 40 százalékot, mely tény szomorú „világsi­kert” jelent. Dobogósok vagyunk. Az elmúlt évek­ben egyedül a szerzett bil­lentyűhibák területén csökkent a megbetegedé­sek száma. A magas vérnyomás egyik súlyos szövődmé­nye az agyvérzés, nos eb­ből a szempontból „világ­elsők” vagyunk. Sajnos, a szívinfarktusok gyakori­sága pedig szintén „dobo­gós” helyezést biztosít. Rohamosan növekszik a koszorúér betegségek száma is Magyarorszá­gon. Mintha József Attila ma írta volna: „Ezernyi fajta népbetegség...” Figyelemreméltó ten­denciák fedezhetőek fel a legfőbb halálokok meg­oszlásában, ha az 1947-es és az 1992-es adatokat ha­sonlítjuk össze. A máso­dik világháború után a fer­tőző betegségekből szár­mazó halálozás 1990-re gyakorlatilag megszűnt, míg 1947-ben még 12 százalékos volt. A légző­szervi és az emésztőszervi megbetegedésekből fa­kadó halálokok nem mu­tatnak nagy ingadozást 1964 és 1992 között. Mindkét érték 5-8 száza­lék között mozgott. Ezzel szemben dinamikusan emelkedett a daganatos megbetegedésekből adódó halálozás. A há­ború utáni 12 százalék között mozgott. Ezzel szemben dinamikusan emelkedett a daganatos megbetegedésekből adódó halálozás. A há­ború utáni 12 százalék 1992-re 26 százalékra nőtt. Még ennél is riasz­tóbbak azonban a kerin­gési betegségek halálozási adatai. Az 1947-es 25 százalékos érték 1964-re megduplázódott, és azóta is minden második honfi­társunk halálát szív- és ér­rendszeri megbetegedés­ből származó halál idézi elő. A hatvanas évek kö­zepén a férfiak átlagélet- kora megegyezett _ az Amerikai Egyesült Álla­mokban élőkével. Maga­sabb volt, mint a finneké vagy az osztrákoké. A hetvenes évektől kezdve azonban - elsősorban a férfiaknál - drámai rom­lás kezdődött, ami sajnos, mind a mai napig tart. Szakértők véleménye szerint a magyar lakosság még nem ismerte fel iga­zán a szív- és érrendszeri betegségek veszélyét. Pe­dig a gyógyszergyártók és kutatók mindent megtesz­nek: gyakorlatilag a leg­modernebb gyógyszerek­hez nálunk is hozzá lehet jutni. Vannak különösen kedvelt és bevált szerek. Az EGIS Gyógyszergyár Rt. állítja elő az ACE-gát- lón alapuló vérnyomás­csökkentők közül minden másodikat Magyarorszá­gon: tíz év alatt 400 millió betegnap tapasztalatát használják fel az EGIS kutatói a gyógyszer ada­golásának állandó finomí­tásához. (x) Kiss Sándor: „A kamara főállású dolgozói jobban ismerik Ferihegyet mint a megyét.” Kilépett, mert elege lett (Folytatás az 1. oldalról) Az új kamara megalakulása számtalan gondot vetett fel. A korábbi kamarából kimaradt egy-két olyan személy, aki so­kat tett a megye gazdasági éle­tének fejlesztéséért. Egyér­telmű, hogy ennek személyes indítékai voltak. Persze ettől még minden további nélkül megalakulhattak a különféle bizottságok és megkezdődhe­tett a kamarai élet. Megdöb­benve tapasztaltam azonban, hogy mielőtt a kamarai szerve­zet összeállt volna, máris meg­kezdődött a létszám felduzzasz­tása. Például az egyik elnökségi ülésen bemutattak két ifjú höl­gyet, akik különféle vezetői be­osztásban kerültek az NK1K- hoz. Afféle osztályvezetőnek felel ez meg. Egyikük éppen németországi tanulmányúiról tért haza. Megörültem, hogy végre van valaki, akivel beszél­gethetek németül; erre a hölgy közölte, hogy nem beszéli a nyelvet, majd most fogja ta­nulni. Kérdem én: tolmácsot is adtak mellé? Ráadásul a nem­zetközi kapcsolatok bizottságá­nak vezetőjeként én nem is tud­tam az útról. Volt persze más különös eset is: az elnökség egyik tagja beje­lentette: éppen Dániából jön, de - ő maga is beismerte - kész le­égés volt az út. Készületlenül utazott és nem tudta, hogy mi­ért van ott. Ráadásul az elnök­ség itt is utólag szerzett tudo­mást az utazás elrendeléséről. Más alkalommal - ugyancsak elnökségi ülésen - megtudtam, hogy X éppen most jött egy kéthetes római tanulmányúiról, Y éppen most utazik Athén­ba. . . Borzolta az idegeimet, hogy én ezekről a dolgokról nem tudok, s ráadásul semmi­féle hasznuk sincs.- Ön szerint milyen egy hi­vatalos külföldi tanul­mányút?- Ha én küldtem ki valame­lyik munkatársamat, intézen- dőket adtam ki, ha többen utaz­tak, akkor kineveztem a csoport vezetőjét, aki mindenért felel, írásos utasítás nélkül senki nem hagyhatja el az országot, s ter­mészetesen jelentést is kellett írni a külföldön végzettekről. A kamaránál egymást váltot­ták a különféle külföldi utak, anélkül, hogy bármi eredmé­nyük lett volna.- Mi lehet a megoldás?- Véleményem szerint Nóg- rádnak nemcsak nyugat felé kell nyitnia, hanem keletre is. Elhiszem, hogy nem olyan kel­lemes egy moszkvai vagy uk­rajnai út, mint a francia vagy a belga. Tisztában vagyok azzal is, hogy keletebbre meglehető­sen szűk kört jelent a fizetőké­pes kereslet, de ezt kellene megkeresnünk! Ott ugyanis szükség lenne a mi színvona­lunkon készített termékekre, ami persze azért még jó. Előb­bieket le is írtam, de az anyagot egy olyan elnökségi értekezle­ten vették elő, amelyiken nem is voltam jelen. A csúcs: van in­formációm arról, hogy 1989 után először ez év júliusában magyar cégeknek kiállítást ren­deztek Moszkvában. A bemu­tatkozást komoly állami támo­gatások is segítették. Jellemző, hogy Nógrádot mindössze két vállalkozás képviselte, de a kamara nem. Érdemes például megemlíteni, hogy informá­cióim szerint Kemerovóban je­len vannak már az olaszok, a németek, a franciák, a magya­rok azonban eltűntek.- Milyen gondja volt még az előbbieken kívül?- Nagyon egyszerű dolognak tűnik a következő: az elnökségi ülések általában délután há­romkor kezdődtek, de az egyik, igen fontos, a költségvetést el­döntő ülést ötre hívták össze. Előkészítés, anyag nélkül . . . Az előterjesztéseket délután fél hatkor kaptuk kézhez, és egy óra múlva már szavazás volt. Számtalan kellemetlen talál­kozásom volt az idő tájt egyes vállalatvezetőkkel. Többségük felháborodott a kamarai dolgo­zók fizetésén, aminek más vál­lalkozások a töredékét sem tud­ják kifizetni. Az igazsághoz tar­tozik, hogy az országban Nóg- rádban a legalacsonyabb a ka­marai alkalmazottak bére. Ez persze nem mindenkire vonat­kozik . . . Előbbiek után döntöttem úgy, hogy - amennyiben nem lesznek gyökeres változások - nem vállalom tovább a munkát az elnökségben. Szó szerint az hangzott el, hogy nem szabad a költségvetést tovább fokozni. Kértem, hogy adjon az elnök­ség tájékoztatást a folyamatban lévő ügyekről, de ez nem tör­tént meg. Az előbbiek alapján most is célszerű lenne mérleget vonni a kamara működését illetően: mit tettek eddig? Természetesen az is célszerű lenne, ha megszűnne egyes tagok favorizálása az el­nökséggel szemben. Amikor például miniszterekhez fordul­tak Nógrád sorsának rendezé­séért, miért nem az elnökség döntött erről? A felkészületlen­ség miatt inkább csak bajok vannak, mint eredmények. Az elnöki poszton történt változás után reméltem, hogy gyökeres változások következnek be. Volt cégemnél igen komoly nehézségek közepette dolgoz­tunk, és nem remélhettem, hogy a fenti taktikázás kivédé­sére vagy megelőzésére napi nyolc órát tudok fordítani.- Mi a véleménye a tagdí­jak befizetéséről?- Nos, hogy Lukács György salgótarjáni vállalkozót idéz­zem, a kamara főállású dolgo- • zói jobban ismerik a ferihegyi terminált, mint a megyét. Nem készült el Nógrád gazdaságáról a tájékoztató füzet sem. Véle­ményem szerint azonban nem a törvénnyel van a hiba. A kö­zelmúltban kézhez vett kamarai levél szerint például felszólítják a tagokat arra, hogy az elmu­lasztott tagdíjat húszszázalékos kamatával együtt fizessék be. Aki erre nem hajlandó, az 50 ezer forintos bírságot kockáz­tat, sőt, azt is, hogy felszámol­ják a vállalkozását! Én nem en­gedem, hogy a cégem tagdíjat fizessen! Amíg a kamara nem a vállalkozásokért tesz, nincs joga tagdíjat követelni, hiszen nem tesz érte semmit! A már említett költségvetési tárgyalá­son is többen csóváltuk a fe­jünket; mondtam, hogy szabad- e a megye padlón lévő gazda­ságától tízmilliós nagyságrendű összeget elvonni? Reméltem azonban, hogy ez a kamara ténykedése alapján megtérül. Nos, eddigi tapasztalataim nem ezt mutatják.- Személy szerint van kifo­gása valaki ellen?- Az elnökség tagjainak többsége tisztességes, jó szán­dékú ember. Szerintem több nyíltság és keménység kellene napi tevékenységük során. Nem kívánok személyeskedni, mert az nagyon messzire vezetne, Angyal János jelenlegi elnök el­len sincs semmi kifogásom, de azt is ki kell mondanom, hogy a kamara jelenlegi vezetése al­kalmatlan a vállalkozók vezeté­sére, hasznot hozó képvisele- tére!- Ön kire bízná a vezetést?- Olyan szakemberre, aki vagy kereskedelmi vagy ipari gyakorlattal és szakértelemmel rendelkezik. Nem egy életre szakítottam meg a kapcsolata­imat a kamarával: ha a változá­sok olyan jellegűek lesznek, amelyek reményt keltenek arra, hogy minden jobb legyen, ak­kor hajlandó vagyok tagdíjat is fizetni, és ha a vállalkozók is igénylik, szívesen visszatérek a vezetésbe. * Fentiek nem a Nógrád Megyei Hírlap, hanem Kiss Sándor személyes véleményét tükrözik. Amennyiben a megszólítottak készek arra, hogy az előbbieket cáfolják vagy magyarázzák, he­lyet adunk véleményüknek. Diszkóba várnak mindenkit - Lapunk olvasóinak kedvezmény Randevú a Vörös Macskával Soma, alias Somoskői Zsolt a diszkóspult mögött gondoskodik a jó zenéről Kicsit talán gonosznak tűnik a tekintete, de ne ijedj meg tőle! A Vörös Macska Bár té­ged is vár az észveszejtő, szombatonként esedékes buli­jába! Gondold meg jól, mert ilyen négylábú nem terem ám akármelyik portán! Hol nyávog a Vörös Macska? Nos, a volt Halász vendéglő helyén - fiatalok, nem helybeliek kedvéért: a Tóstrand bejárata mellett -, szombaton esténként diszkóba vár mindenkit. Gólyabált rendezne az is­kola? Mindenki tudja, hogy mivel jár egy ilyen rendezvény. (Különösen az intézmény tanári kara.) Nincs azonban semmi gond, mindent megold a Vörös Macska! Soma, a diszkós ga­rantáltan jó hangulatot csinál, a különféle árubeszerzések miatt sem fog senki megőszülni, - a Macska mindenkinek a fogadá­sára felkészült! A diszkó résztvevői között kisorsolnak egy nadrágot is - nem kell megijedni, nem vörös macskanadrág lesz, hanem egy igazi Lee farmer: a szerencsés diszkólátogatót tehát még fel is öltöztetik. Nem marad éhen az a máz­lista szórakozó, akinek vacsora- meghívást juttat Fortuna. Tetszőleges szombati na­pokra High Life belépőt is kisor­solnak a vendé­gek között. Ingyen disz­kózhat minden kedves olvasónk, aki bemutatja a mai, a pénteki és a szombati lap­számunkban megjelenő szelvényünket! Igen, ezt, itt, a szöveg mellett! Ezt kell bemutatnod a bejárat­nál, és nem kell fizetned! A műsor - szokás szerint ­este kilenckor kezdődik. Gon­dolj arra, hogy nem kell azért elutazni a megye másik végébe, hogy diszkózz egyet! (Ráadásul nem kell hazajönnöd valamikor vasárnap hajnalban ...) Min­dent megtalálsz egy helyen, a Tóstrandon, a Vörös Macska Bárban! A Vörös Macska veled is randevúzni akar! VÖRÖS MACSKA BAR belém Sir bemutatja ezt a hirdetést, bulin a Vörös Macska vendége! A vendégeink között kisorsolunk Aki kivágja és a szomb a COLONIA Dl egy t&ig. (tetszőlej a GALCSIK Fi ERNADRAGOT lépőt ira) VACSORÁT

Next

/
Thumbnails
Contents