Nógrád Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-02 / 204. szám
1996. szeptember 2., hétfő Mozaik 7. oldal Végh Antal olimpiai naplója Ötkarikás szemmel (2.) (Részletek az író hamarosan megjelenő' könyvéből) Bátorfi István saját költségén „kísérte” két olimpikon-gyerekét, a hatszoros Európa-bajnok Bátorfi Csillát és a szintén tehetséges Bátorfi Zoltánt. Mert ő edzi őket. Atlantában 221 sportolónkat 113 vezető kísérte. Hivatalosan legalábbis. Nem hivatalosan? Sorolom. Körítés túlsúlyban Nemzetközi sportvezetőként még negyvenhármán voltak kint. A Magyar Olimpiai Bizottság elnökségét tizenheten képviselték. VIP-ek, azaz rendkívül fontos személyiségek, vagyis miniszterek és egyéb politikusok heten tették tiszteletüket Atlantában. A hazai szövetség elnökei közül nyolcán szurkoltak. Az egyesületi elnökök közül szintén nyolcán. A kiutaztatott szponzorok számáról többféle számot kaptam: ötven és hatvan közöttieket. És ehhez még nem számoltam a feleségeket, gyerekeket, unokákat. Meg, persze, Buda elvtársat. Száznegyven-százötven, plusz száztizenhárom, az any- nyi, mint kétszázötven-vala- hány. Nem kell matematikai zseninek lenni, hogy megállapíthassam: a körítés jóval felülmúlta a húsételt. Erre mondta keserűen a Barcelonában olimpiai bajnokságot nyert birkózó, Farkas Péter: -Egy versenyzőnek mindenképpen ki kell harcolnia a részvételi jogot, hogy az edzők meg a vezetők kiutazhassanak Atlantába. -Lehet benne valami, mert egy másik olimpiai bajnok, a Montrealban győztes gerelyhajító Németh Miklós meg ezt találta mondani: - Az olimpiai keret összeállításánál szinte elsődleges szempont, melyik sportág hátára hány vezető kapaszkodhat. Ájulás az utcán Bánja a fene, ha legalább a dolgukat is végezték volna. Mert vajon mit csináltak a kísérők, amikor Lakatos Pál tíz dekával túlesett a súlyhatáron? Az olimpiai faluban még negyvenhét kiló húsz deka volt, a hivatalos mérlegen viszont már negyvennyolc kiló tíz dekát nyomott. Mitől hízott kilencven dekát az olimpiai falu és a verseny színhelye között, az útközben meg sem álló buszban? A városnézéstől? Vagy a kísérők voltak balfácánok, akik egy másik forrás szerint egyszerűen elnézték az időt és egy órával korábban állították rá a mérlegre a magyar bokszolót? És hol voltak a kísérők, amikor barcelonai olimpiai bajnokunk, az Atlantában is esélyes birkózó, Repka Attila összeesett egy buszmegállóban? Nem volt mellette egyetlen edző, egyetlen sportvezető sem. Járókelők szedték össze az utcán, az orvosi vizsgálat a kiszáradás utolsó stádiumában találta. Egy fogyasztó, napok óta éhező esélyest nem kísért el senki. Neu oda Buda A repülőgépen még hét sportvezető üldögélt a tíz magyar birkózó mellett. De az is lehet, hogy ők az első osztályra kaptak helyet. Lám, Buda Istvánnak is járt a repülőjegy. Bár nekem az egykori sport-államtitkár személye ellen semmi kifogásom. De az nem ötlött eszébe senkinek, hogy aki vajat tart a fején, az újból és újból ne álljon ki a napra? Ő kiállt! Arról nem szól a fáma, hogy több vagy kevesebb konyakot fogyasztott-e, mint tíz esztendeje a mexikói labdarúgó-világbajnokságon? Atlantában, távol lévén a tenger, egy köny- nyű séta alkalmából - hatás alatt - vajon mibe csúszott bele? És két évvel korábban, 1984-ben, Moszkvából jövet milyen utasítást tartott be, hogy sportolóink nem indulhattak a Los Angeles-i olimpián? Még így is szerencsésebb Buda Istvánt elviselni a küldöttségben, mint helyette egy AVH-s tisztet. Bár ez is talányos dolog. Helsinkiben egy magyar versenyzőre két AVH- s jutott, mégis tizenhat aranyat szedtünk össze. (Folytatjuk) Kamatoz« Kintstárjeg lítítZVIII. 4 BIZTONSÁG FELSŐFOKON A havonta kibocsátott, egyéves futamidejű Kamatozó Kincstárjegy az egyik legnépszerűbb befektetés az értékpapírpiacon. Nem is csoda, hiszen jól kamatozik és rendkívül biztonságos. • Az állami garancia azt jelenti, hogy az állam garantálja a befektetőnek a névérték és a kamat kifizetését a futamidő lejártával. • A Kamatozó Kincstárjegy évi 23%-ot kamatozik, ami az egyéves futamidejű értékpapírok között különlegesen jónak számít. • Biztonságát tovább növeli, hogy nem kell hazavinni - értékpapír-számlán is tartható, ahonnan sem ellopni, sem elveszíteni nem lehet. • A Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt másodpiaci forgalmiban az OTP Értékpapír Ügynökség Rt., az OTP Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Hitel Bank és az MNB fiókjaiban napi árfolyamon adható és vehető. • Ugyanakkor a futamidő alatt is visszaváltható. (Igaz, hogy ebben az esetben csak a névértéket fizetik ki a befektetőnek.) • A Kamatozó Kincstárjegy könnyen elérhető, hiszen - amint az az alábbi listából is látszik - igen sokan forgalmazzák. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata (1997/VIII.) 1996. augusztus 26-tól szeptember 6-ig jegyezhető. Jegyzési árfolyam az első héten 99,50%, a második héten 100%. A kibocsátás napja (egyben a kamatozás kezdete): 1996. szeptember 11. Évi kamata 23%. AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: OTP Értékpapír Ügynökség Rt. 1051 Bp., Mérleg u. 4 • OTP Bank Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 22., Balassagyarmat, Pásztó, Rétság, Szécsény • Magyar Hitel Bank Rt. 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15., Pásztó AZ ELSŐDLEGES FORGALMAZÓKKAL SZERZŐDÉST KÖTŐ EGYÉB ÉRTÉKESÍTŐHELYEK: Cooptourist Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u 11 VALAMINT: MNB Nógrád Megyei Igazgatóság 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. 1100 év távlatából - Őseink és az állatok Miért vagyunk lovas nemzet? Eleink a IX. század végén földművelő és állattenyésztő népként érkeztek a Kárpátmedencébe. A háziállatok közül a legkedveltebb és a legtöbb formában hasznosított a ló volt. Elsősorban a férfiak harcostársa volt, de közlekedési és szállító- eszközként egyaránt használták. Fejték tejéért, melyből kumiszt készítettek, és szerepelt mint húsforrás is. Jelentős helyet foglalt el a magyarság hiedelemvilágában, kultikus cselekedeteiben is. Sámánjaik fehér lovakat áldoztak isteneiknek, az elhunyt előkelőségeket, harcosokat pedig kedvenc lovuk fejével, bőrével, négy lábvégével és díszes szerszámza- tával, szigorú rítus szerint temették el. Kisebb tehén Honfoglalóink lovainak küllemét Mankó Béla (1886-1959) szemléletesen írta le: aránylag széles homlokú, kis és száraz fejű, tüzes szemű, száraz csánkú és acélos, eleven, tüzes és átlagban 140 cm magasságú állatok voltak, melyek főleg vágtatva jártak. Istállót sohasem láttak, és a hideget, meleget az esőt és a szélvihart egyaránt jól tűrték. A feltárt települések állat- csontanyagában a szarvas- marha áll az első helyen, bizonyságul, hogy a hússzükséglet legnagyobb részét ebből fedezték. Ritka esetben fordul elő a csontokon az állatok szisztematikus feldarabolására utaló nyom. A koponyákat felnyitották, a hosszú csontokat feltörték, hogy a bennük levő velőhöz juthassanak. A szarvakat minden esetben levágták a fontos alapanyagul szolgáló szaru miatt. Állataikat fejték, bőrüket is hasznosították. A töredékes leletek azt igazolják, hogy elődeinknek több típushoz tartozó szarvasmarhája volt. Többek között egy kisebb testű, az ukrán szürkemarhához hasonló típus is kimutatható, mely a korábbi nézettel ellentétben nem egyezik meg a mai magyar szürke szarvasmarhával, de annak származása szempontjából igen nagy jelentőséggel bír. Az esetenként járhatatlan vagy úttalan utakon a földművelésben az igavonó szerepét is a szarvasmarha töltötte be. A honfoglaló magyarok is jól ismerték a bikák ivartalanításá- nak előnyeit. A vad vérmérséklet ezekben az állatokban eltűnik, jelentősen nő a testnagyság és az igaerő. Az ilyen ivartala- nított egyedek -ökrök - húsa ízletesebbé is válik. Az őshazában vándorolva legeltető elődeink számára fontosabb volt a juh és a kecske. Ezek a sztyeppéi füvet is jól hasznosító, igénytelen kiské- rődzők látták el őket hússal, fedezték zsírszükségletüket, valamint biztosították a nemezkészítéshez is fontos gyapjút. Mint a racka Az új hazában a letelepült életforma hatására a juh és kecske százalékos aránya csökkent ugyan, de húsa közkedvelt maradt, valamint tejét, bőrét, inait, szarvait egyaránt hasznosították. A csontleletek szerint a juhból is több típust tartottak, de a mai hortobágyi rackához hasonló, felfelé V alakban álló csavart szarvformák nincsenek. Létezett azonban egy olyan típus, melynek szarva kisebb és oldalra csavarodó volt. Még nem zárult le a vita arról, hogy a honfoglaló magyarság hozott-e magával sertést az őshazából, vagy a helyi népek sertéseiből állították fel állományaikat. Mivel azonban a sertés nem tartozik a nagy távolságokon keresztül lábon hajtható állatfajok közé, feltételezhető, hogy az őshazából induló típusból egyetlen egy sem érkezett hazai földre, mert azokat feléltek, és vándorlásuk során más népektől újakat szereztek be. Baromfi a sírban Nagyobb a valószínűsége, hogy a hazai végleges kondáik az itteni népek sertéseiből alakultak ki. Az azonban biztos, hogy a magyarság sertéseinek megvoltak a földrajzi változatai, mely alapján el lehet különíteni a nyolc parlagi sertésfajtát. A korai magyar településeken gyakran fordulnak elő kutyacsontok. Több esetben rituális céllal elföldelt kutyák vázai is előkerültek. Az összetett gazdálkodás, vadászat és munkamegosztás hatására speciális kutyatartás alakult ki. A telepásatás leletei között agárszerű vadászkutyák, nagyobb és kisebb testű őrzőkutyák egyaránt megtalálhatók, de ezek közül egyik sem azonosítható a mai kuvasz, komondor és puli ősével. Keszthelyen egy honfoglalás kori gödörből előkerült ugyan egy olyan kutyacsontváz, melynek jellemzői szinte megegyeznek a mai kuvasz csontvázáéval. A macskát lehet, hogy hozták magukkal, de annak is nagy a valószínűsége, hogy az itt élő népektől vették át. A baromfitenyésztés hagyományait még az őshazából ismerték, s a letelepedés után is tartottak és tenyésztettek tyúkokat. Sok esetben temettek ha- lottaik mellé elkészített tyúkot, ludat és tojást. Hitük szerint ezzel gondoskodtak a holtak túl- világi táplálékáról. S. T.
