Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-01 / 179. szám
4. oldal PÁszyéi Magazin 1996. augusztus 1., csütörtök A Mátraalján legfeljebb csak Az önkormányzatok újabb nehéz hat hónapot hagytak maguk mögött. Egyre inkább nő az önállóságuk, már ami a gazdasági problémák megoldását illeti. Az alábbiakban dr. Dob- rovoczky Istvánt, Pásztó polgármesterét kérdeztük a város önkormányzatának idei, első féléves tevékenységéről.- 1995. vagy 1996. első fél éve volt a nehezebb önkormányzati szempontból?-A települési önkormányzatok általános helyzete - az elmúlt évekhez képest - tovább nehezült. Az állam bevezette az úgynevezett nettó finanszírozást, amellyel tovább rontotta az amúgy sem elfogadható likviditást. Mindez - a „fejkvóta” csökkenő és a működést már ellehetetlenítő ténye mellett - jelzi, hogy',az állam nem igazán part: nert, hanem vazallust szeretne látni az önkormányzatokban. Lassan az önkormányzatiság jel- Milyen új objektív és önkormányzaton belüli nehézségekkel kellett megküzdeniük ebben az évben?-Nem az új nehézségek leküzdése volt az első és legfontosabb gátja a kibontakozásnak, hanem tetézte mindezt a választásoktól magunkkal cipelt számos, a város társadalmi és gazdasági fejlődését így vagy úgy korlátozó, magunk elé állított csapda. Rá kellett vagy rá kell jönnie a választott „honatyáknak”, hogy bizony a KÖZ szolgálata és a HATALOM gyakorlása egymásért és nem egymástól függetlenül működik. A hatalomnak ugyanis csábító az íze, kivált, ha demagógiákkal összességében oktalan bírálata, de a bírálók az építés helyébe - még ha az nem is volt kifogástalan - vajon mit tudtak tenni? A városnak mindaddig nem lesz - s nem is lehet végrehajtható fejlesztési iránya és célkitűzése, amíg a választott többség be nem látja: a belterjesség meghatározottsága, betonba döngölése csak az önigazolásra, csalhatatlan- ságra, az önimádatra, vagyis a lényeg meg- vagy kikerülésére jó. Az önkormányzati bizottságokból egyesek szinte zárt kasztot alkotnak az önkormányzati lege, puszta ténye is igazolja mindezt, hisz’ a kényszerű és nem a fejlesztést szolgáló hitelek csak az önkormányzatok vegetációját, s talán a túlélést biztosíthatják vagyonaik - már ami megmaradt! - jelzálogosítása mellett. Valamiféle esélyegyenlőség szükségeltetne az állam-önkormányzat kapcsolatában, természetesen ehhez tárgyaló partnerek és nem a diktátum alanyának kellene tekinteni az önkormányzatot. Különösen akkor, amikor a legjelentősebb állami feladatokat (pl. egészségügy, közoktatás) az önkormányzat látja el, de a törvényben garantált pénznek csak 70 %-át (!) kapja. így azután a válasz is egyértelmű: még nem jutottunk el egy stabil, várost működtető, költség- takarékos, de garantált feladatellátáshoz. A jövő évi kérdést előre megválaszolom: önkormányzati szempontból a helyzet csak rosz- szabbodni fog. törvény adta szabályozás ellenére. Ezen alapelvek szerint a bizottságok, akkor működnek életszerűen, ha külső szakemberekkel is kiegészülnek, hisz' a választott testületek képviseleti és nem szakmai elven épülnek fel. Álláspontom szerint az ön- kormányzaton belüli régi, valamiféle rossz értelembe vett harci (nem egyszer harcias) egység és beidegződés az a korlát, amely az újonnan kialakult nehézségekkel szemben késlelteti - ha csak nem teszi lehetetlenné - a város egésze érdekének megfelelő időbeni cselekvését és mozgását. Még mindig kísért a múlt agyonbálványozott „ki kit győz le” szemlélete, legyen az bármilyen - politikai, személyes vagy más - indítékú is! Az alkotó, kreatív közgondolkodás azonban csakis a „ki kit győz meg” elmélet gyakorlatát jelentheti, mely magasfokú elhivatottságot, fel- készültséget, az érvek-ellenérvek tudatos vállalását jelenti, mind az önkormányzati döntések előkészítésében, mind a döntések meghozatalánál. Önkormányzaton belüli nehézség továbbá az a diszharmónia, amely a polgármesteri hivatal fölényében látszik gyökeret verni. A Bokros-féle, hál’isten- nek alapvetően száműzött, metodika nálunk tovább él! A pénzt ugyanis a feladathoz, â rangsorba állított legfontosabb lakossági igény(ek) kielégítéséhez, megtervezéséhez, vagyis a MIT-hez kell hozzárendelni és nem pedig megfordítva! A legfőbb és első kérdés az, hogy MIT kell tenni, vagy mit tehetünk és nem az, hogy MIBŐL!. Ezért az ágazatpolitikának és nem a pénzügyi, fiskális gon- Miket tart a második fél év és az azt követő közvetlen időszak legfontosabb feladatainak?-Legfontosabb feladatnak továbbra is azt tartom, hogy az ön- kormányzat előzze meg korát, hajtsa végre a hivatalt érintően is a belső önkormányzat-háztartási reformot, amely például egy mozgékony, jó hatásfokú és tettre, elszántságra kész tisztviselői gárdát jelentene a legelemibb gondolkodási móddal: egy ügyfél kérelmének hogyan lehet helyt adni, s nem azt, hogyan lehet elutasítani! Az önkormányzati feladatok meghatározásában, azok alakulásában a hivatal szerepvállalása csak a törvényesség körében és a végrehajtásban legyen domináns. Az osztályok ágazati vezetői, s ne más vagy mások készítsék elő-Térjünk egy kicsit vissza a múlthoz. Mit tart az elmúlt fél év legnagyobb kudarcának és mit a legnagyobb sikerének?- Az elmúlt fél év vagy önkormányzatiságunk eddigi legnagyobb kudarcának tartom, a már vázolt okokból táplálkozó, azt a helyi pénzügyi vagy gazdaságpolitikát, amely az állami kényszerek szolga módra történő „tudomásul vételében” testesül meg. Kísért a múlt szlogenje: „elvtársak ez van, ezt kell szeretni...” vagy: „ezt kell tudomásul venni.” Ez a magatartási modell azonban újratermeli azt a már szám- űzöttnek vélt állam-polgári kapcsolatot, amely kész volt elhitetni: az államnak szolgája és nem polgára az ember. Itt van például a kórház szent ügye. Milyen szocialista hozzáállás az, amely elvetette a május 31- i tüntetést, amely a helyi legfontosabb közügyet valamiféle kormádolkodásnak kellene a város építése, gyarapítása hajtómotorjának lenni! Összefoglalva: mind az ön- kormányzati feladatok meghatározásában, mind azok végrehajtásában csak egy lehet a köz szolgálatának mértéke: az alkotó, cselekvő és áldozatvállaló gondolkodás, amely az IGEN-re és nem a tagadásra gyűjti össze erőit. a bizottsági és testületi döntéseket, vagyis a MIT-et a szakma határozza meg és ne csak „fedezékül” szolgáljon más érdekeltségek mellett. Legfontosabb feladat továbbá nem az útépítés rangsoraiért folytatott terméketlen vita - ilyet az elmúlt választási ciklusban is bőven tapasztaltunk - hanem az időszakonként ég járhatatlan utak megépítése, s nem utolsósorban: a PÁLYÁZATOKON, PÁLYÁZATOKON, PÁLYÁZATOKON való részvétel, mert állami támogatás enélkűl sohasem fog az ölünkbe hullani. Azért nemcsak vállalkozni, de ésszerű kockázatot is viselni kell. Az erről való lemondás: megfeneklés, vegetálás, míg ellenkezője a munka édes örömét és sikerélményét hozhatja. nyellenes fellépésnek bélyegezte?... Nem a körzet országgyűlési képviselőjének magatartásán botránkoztam meg, aki jelesül a népjóléti tárca megváltoztatott „modernizációs” programja mellé állt - elvetve a már törvényben megítélt, s az életet, a jövőt jelentő építést -, sokkal inkább azon vagy azokon, akik kollabo- ránsai, kiszolgálói e mögöttes, nem a város javát szolgáló erőknek. Az is önmagáért beszélt, hogy egy multinacionális cégből, az Avonmore-ból kivált az ön- kormányzat. Ez a döntés semmiképpen sem szolgálta a város jövőjét, de az sem, hogy valameny- nyi gazdasági társaságból ki kell vonulni! Vagy itt van az Unimill referenciaház ügye. A városnak kell a pénz, a huszonötmillió, a testület megengedte a mintaház építését, s amikor az már a végéhez közeledett, elvágta a befejezés Köz és hatalom Varázsszó: pályázat A kórház szent ügye 1996. augusztus 1., csütörtök Pásztói Magazin 5. oldal a felhők pihenhetnek meg puszta lehetőségét. Mi ez, ha nem rombolás!? Ezek szerint: a „példát statuálás” fontosabb érdeke volt a képviselő-testületnek (felszámolási eljárás), mint a termeléssel beinduló munkahelyek sokasága, amely így végleg elveszett? Vagy fontosabb volt az 1996. évi költségvetésben az „A” mellett olyan „B” finanszírozási oldalt felállítani, ahol a helyi bevétel eleve huszonötmillióval kevesebb? A legnagyobb sikereinknek talán azt tartom, hogy a népjóléti tárca ha egyelőre még nem is változtatta meg álláspontját a kórház eredeti rekonstrukciójának elvetésére, a tüntetést is beszámítva - mégsem terjesztette be a kormány elé a már odaítélt több mint 1 milliárd forint megvonását. Kényszerűen (reméljük véglegesen) lemondott róla. Mármint a megvonástól! S végül, hogy épül-alakul- formálódik az 1100 éves Pásztó Honfoglalási Emlékparkja, amelyet valamennyi önkormányzati képviselő szándékegysége valósít meg. „Tervezett” adósság- Van-e reális reménye arra az önkormányzatnak, hogy csökkenteni tudja felvett hiteleinek ősz- szegét?- Bebizonyosodott, hogy az önkormányzat nem a sokak által és sokszor hangoztatott vállalkozói önkormányzat hibás - mások szerint bűnös - stratégiája miatt kényszerül egy intézményeit és hivatalát is érintő szervezeti karcsúsításra és belső megújulásra. A valóság az, hogy az önkormányzathoz delegált állami feladatok ellátásához rendelt állami pénzeszközök mindjobban zuhanó reálértéke és szűkítése miatt. Ugyanakkor hibás e körülménynek az az önkormányzati kezelési módja, amely több mint 30 %-os kamat mellett jelentős összegű hiteleket vesz föl és emészt a működésre, amíg a fejlesztés és beruházás - pl. az elmúlt 2 évben - teljesen leállt. A város 1996. évi költségvetésben a 129 millió forint nagyságrendű hiányból 92 millió az előző költségvetési év adósság- állománya, melyből 30 milliót 1996. április 30-ig kellett visz- szafizetni. Ezt idő előtt rendeztük. Mégpedig úgy, hogy nem más hitel felvételéből kellett kiegészíteni a tartozást. Tudni kell, hogy a 129 és 92 millió forint közötti 37 millió forint különbség már a jövőre „tervezett” adósság, amely elméletileg elviselhető és kezelhető lenne, sőt ha ilyen mederben maradna, a beruházásokhoz is végre jutna. Amennyiben azonban az intézményi óhajok kerülnek ismét elfogadásra - az Unimill Kft. felszámolása miatti 25 millió forint bevételkiesésével! - már 180 millió a „tervezett hiány”. Rendkívül fontos tehát a hitelek csökkentése, a befolyt helyi adókkal (ez évi mintegy 50 millió Ft) történő „kiváltása”, az adók nagyobb részének a város működéséhez, fejlesztéséhez és beruházásához vitelével együtt. Reménye csak ilyen gazdasági és várospolitikája mellett lehet az önkormányzatnak arra, hogy hiteleit csökkentse, illetve ilyen helyzetben, adósi pozícióban ne expanzálja intézményeit, (lásd: MÄG épülete könyvtár elhelyezése akkor, amikor az a meglévő ingatlanok ésszerű átcsoportosítása mellett is megoldható!). S ne felejtsük el: a város - mint ahogy éveken keresztül - most is pályázott az önhibáján kívül forráshiányos állami támogatásra, a hiány harmadát reményeink szerint talán megkapja, ám kb. 28 millió Ft. ,Karcsúbb testület” mint időszerű feladat- Várható-e a közeljövőben az intézményi háttér szűkítése, beleértve az önkormányzatot is?- A város - önerejéhez képest - viszonylag nagy intézmény- rendszert tart fenn. Kényszerű, de talán családnevelési mérlegelésből is megszüntette a bölcsődét, hisz arra már jószerivel igény sem volt (volt olyan nap, amikor a 20 fős bölcsődében egyetlen gyermeket gondoztak). Korábban összevont két intézményt (műv. ház és könyvtár). Egyik intézmény működtetése sem kötelező feladata az önkormányzatnak, arra állami pénzeszköz évek óta nincs. Az így működő struktúra legracionálisabb újragondolása, megreformálása lehet csak a célja. Amíg viszont az önkormányzati intézmények nem a jóváhagyott költségvetés alapján, hanem azt túllépve költekeznek, addig az intézményi gazdálkodás csak fikció, az intézmény vezetőjének önállósága csak elmélet lehet. A hatáskörök és feladatkörök kölcsönös tiszteletben tartása megkívánja, hogy az intézmények fölött sem a hivatal, sem a fenntartó ne gyámkodjon, hanem jogi eszközökkel ellenőrizze a gazdálkodás folyamatát, vegye észre és tárja fel azokat a diszfunkciókat, amelyek a túlköltekezés irányába hatnak, és erre időben hívja fel az intézményvezetők figyelmét. Ami az önkormányzat hivatalának szűkítését illeti, indokolt és időszerű feladat. Pusztán csak elhatározás kérdése, hisz' erre nem fentről kell várni az útbaigazítást. Ma egy kisvárosi hivatal - természetesen a munka hatékonyságát is befolyásoló számítógépes hálózatot feltételezve - 40 főnél nem lehetne több (ez jelenleg 53 fő). Önkormányzati kérdéskörben is mérlegelhető lenne a jelenlegi választójogi törvény módosítása iránti igény: karcsúbb testület, csak egyéni választókörzeti képviselőkkel. Az ún. „listás” képviseletet a helyi települési önkormányzatnál száműzném, hisz’ az a párthoz és nem a választókhoz kötődik. Végül a város lakóinak türelmét kérem fogyatékosságaink megértő, de korántsem a közönyösségbe fulladó felszámolásához.
