Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-17-20 / 193. szám
1996. augusztus 17., szombat 9. oldal Honfoglalás - Államalapítás Szemrevaló, szép honfoglalók A honfoglaló magyarok viseletéről Ibn Ruszta, a magyar honfoglalás korának kortárs, arab történetírója szerint őseink „szemrevaló, szép külsejű emberek” voltak, brokátból készült drága ruhákat viseltek, fegyvereik csillogtak a sok arany és ezüst berakástól. A kortárs hízelgő véleményét egyben másban igazolni látszik a régészet is. Ma már azt is tudjuk, hogy nemcsak a fegyvereiket díszítették, hanem ki-ki tehetőssége szerint a ruháját (kaftánját) is felékesítette, báránybőrből, esetleg natúr bőrből, azonban ez esetben is prémmel szegélyezték. Feltételezhető, hogy a prém színe, a fekete és a fehér, a törzsi különbséget is jelöli. A süveg csúcsos, esetenként - talán ez is hatalmi jelkép lehetett - aranyozott ezüst, palmettamintás gömbös lemezkúppal díszített. A régészek feltételezik, hogy viseltek még egy „alsó sap- kácskát” is, vászonból, s nyárra bizonyára csak ez maradt a fejtetőn, hidegebb időben pedig A szerepeket végül is csak a kiegészítők segítségével tudjuk megkülönböztetni. A kiegészítők legfontosabbika, az öltözék elmaradhatatlan kelléke az öv, a teljes jogú szabad ember megkülönböztető jelképe. Persze praktikus cikk is, hiszen vi- selője ezen hordta személyes eszközeit, fegyvereit, tarsolyát. Az öv kettő, kettő és fél centi- méteres széles, másfél méter hosszú bőrszíj volt. Csatja a köldök magasságában helyezkedett el, ebből indult ki a szíj, s balról kerülte meg a derekat. Vége, miután átment a bal csípőnél elhelyezett bújtatón, a bal térdnél csüngött. Az öv többnyire igen díszes volt, s szerepe szerint kifejezte viselője társadalmi helyzetét is, mint ahogy ugyanezt jelölte a lecsüngő szíj hossza is. Voltak természetesen veret nélküli, csak csatos övék is. A díszítésre átlagosan mintegy 20-25 deka fémet használtak fel. Az övre, kis szíjacskák segítségével függesztették fel a fegyvereket, bal oldalra a szab- lyát és az íjtegezt, jobbra a tarsolyt és nyíltegezt, tokban hordott kést, az ivócsészét s ha volt: kürtöt. A tarsoly jellegzetes honfoglalás kori viseleti kellék. Átlagosan tenyérnyi, néha nagyobb felülete kiváló alkalmat kínált a díszítésekre, a honfoglalás kori ötvöseink és bőrműveseink éltek is a lehetőséggel. Bőrintarziás és kivarrott illetve fémlemezzel díszített változataik hatalmi jelvények is voltak egyben. A fémlemezes tarsolyok csak a legelőkelőbbeket illették meg. Az ékszerek mind a férfi, mind az asszonynépet díszítették. A frizura dísze volt a varkocska- rika. Az oldalt hosszúra hagyott hajat két-négy varkocsba fonták , majd ezt - az előkelő harcosok arany és ezüst, a kevésbé rangosak bronz - varkocskari- kán fűzték át. Viseltek nyakpe- recet, esetleg csak szíjon nyakba akasztott aranypénzt, csuklójukon karperecét, ujjai- kon gyűrűt. A honfoglalás kor viseletének szerkezete nagyjában egészében talán a 10. század közepéig maradhatott fenn a maga sztyeppéi jellegzetességeiben. A kalandozások során szerzett európai ismeretek, s főként az „idegenek” integrálódása gyors hatással volt a külsőségekre. Az elit hamar váltott, a köznép, a közharcosok között lassabban terjedt az új módi. Itt évszázadra tehető, amíg észrevehető a változás. A viselet egyes elemei azonban, bizonyos díszítő technikák, szokások nyomaikban hosszú századok múltán is tetten érhetők. Ságvári György A magyarok nyilaitól, ments meg uram minket! hol aranyozott ezüst, virág vagy palmettadíszes verettel esetleg zsákmányolásból szerzett pénzekkel. Á díszeket sorba rakva a melltájékra erősítették, de a törzs- vagy nemzetségfőknek a díszekből, amely esetenként akár kétszáz veret is lehetett, jutott a kaftán hátára is. Felszínes benyomások után próbálkozzunk meg a teljes viselet rekonstruálásával! A külső szemlélőnek elsőként a kaftán tűnhetett fel, a díszítések okán is. Az előkelők kaftánja, amint Ibn Ruszta is említi, bizánci selyembrokátból készülhetett leletek utalnak rá, hogy - ugyancsak az előkelők körében - létezett bőrkaftán is, amely esetleg rangot is kifejezhetett. A kaftán hossza változatos volt, akár térd alá is érhetett, többnyire azonban csak térdig vagy combközépig. A jobb szárnyat áthajtották a bal testfélre, majd övvel összefogták. Vannak gombolásra utaló jelek is, a mellen például, ahol bronz felesgombot használtak, s a legvalószínűbb, hogy a zárás e kettő kombinációjával, gombbal és övvel egyszerre történt. Analógiákból még arra következtethetünk, hogy a kaftán ujja rányúlhatott a kézfejre. Á másik feltűnő viselet a fejfedő. A tipikusnak nevezhető süveg bőrből készült, többnyire erre húzták rá a süveget. Látható kellék még a lábbeli is. A régi magyarok puha szárú, puha talpú, felkapó orrú, oldalvarrott csizmát hordtak. Lehetséges, hogy sarka is volt a csizmának, ami főként a kengyelhasználattal lenne magyarázható. Úgy húzták a lábra, hogy a lábfejet előbb vászonkapcába csavarták. Valamennyire ismerjük alsó ruháikat is. Áz inget többnyire len- vagy kendervászonból készítették, de előfordult finom vékonyságú bőring is. Az ingek rövidek voltak, talán derékig értek, vagy röviddel az alá, és volt állógalléros és nyitott nyakú változatuk is. Alsó fehérnemű viselésére utaló jelek nincsenek, a későbbi lábravalót (gatyát) is a nadrág helyettesítette, amelyet minden bizonynyal buggyosra vettek, és a csizmába tűrték be. „Középső ruhadarabjuk” egy szűkre készített ujjas volt, amit az ing % fölé vettek, s hol balról jobbra, hol meg fordítva gomboltak össze. Ez hát lényegében az alapruházat, amely elsődleges funkciójában a test védelmét szolgálta, s amelynek kialakulásában, formai jellegzetességeiben sok-sok felhalmozott praktikus tudás testesült meg a sztyeppéi vándorlás során. Lesz még lágy kenyér ? Interjú a földművelésügyi miniszterrel Kaszafenés közben, aratásra készülve a miniszter „betakarítani?”- Nem volt eléggé sikeres a termelők részvétele a privatizációban. Nem sikerült továbbá elég jó eredményt elérnünk a termelői értékesítési hol a termelő, hol a felvásárló nem köt szerződést. Az egyensúly kialakulására azonban időt kell hagyni. Azt vallom, hogy nem szabad merev állami beavatkozással kikényszeríteni az együttműködést. Az olajozottan, kiegyensúlyozottan működő belső piacnak végső soron a fogyasztó, az ország lakossága látja hasznát.- Hogyan körvonalazódik FOTO: FEB mezőgazdaságunkban a jövő?-Az 1997. évi agrárszabályozás a termelői piacok kiszámíthatóbbá, stabilabbá tételét célozza meg. Jövőre az agrártámogatások nagyobb hányadát szeretnénk a termelőkhöz juttatni, és előnyt élveznének a térségi ügyek. Továbbra is ösztönözni kívánjuk a termelők önszerveződését és szövetkezéseit. Remélem - bár ez a költségvetéstől függ -, hogy nagyobb lehetőségünk, több eszközünk lesz a piaci zavarok kezelésére, enyhítésére. Képletesen szólva: jövőre a későn érő termést szeretnénk betakarítani.-A tárcát az idén sok kritika érte, ami - akarva-akaratlanul - a vezetőjének is szól. Minden bizonnyal jövőre sem lesz másként. Hogyan viseli a bírálatokat?- Őszintén szólva nem esik jól, ha kritizálnak. Én is csak ember vagyok, aki szeremé közmegelégedésre végezni a munkáját. Belátom, ez nem mindig sikerül. A szakmában nőttem fel. Vannak elveim és elképzeléseim, olyanok, amelyek rövid vagy középtávon hozzák meg az eredményeket. És ezekből nem szívesen adok fel a napi politikai érdekek kedvéért. Újvári Gizella Gyermekkorában szívesen járt mezítláb a tarlón. Kedves emlékként bukkan fel benne, amikor marokszedőként a kévekötő aratógép előtt utat vágott. Szerette elnézni, amint a telt kalászok alatt roskad a búza. Ezer szállal kötődik a vidékhez, ahonnan gyökerei erednek. Jól ismeri a falvakban élők észjárását, gondolkodásmódját, örömét és baját. Lakos László két éve áll a földművelésügyi tárca élén. Egy olyan intézmény vezetője, amely szinte állandóan a figyelem középpontjában van, ahol a döntések érzékenyen érintik, befolyásolják az ország lakosságának mindennapi életét.- Miniszter úr, az aratás apropóján arra kérem: értékelje a földművelésügyi kormányzat elmúlt kétéves „termésének” eredményét. Mit aratott le abból, amit a kormányprogram a választási ciklus elején elültetett?- Eredményként könyvelem el, hogy az agrárgazdaság ma már politikamentes vizeken evez. Azaz a mezőgazdaság és az élelmiszer-gazdaság irányítása és működtetése a szakma és a termelők, nem pedig a különböző pártok érdekei szerint alakul. Ugyancsak az eredmények között tartom számon a termőföld, a kárpótlás és a szövetkezeti tagok részaránytulajdonának kiadását, a földtulajdon rendezését, még akkor is, ha mindezekre nem az előírt ütemben került sor. Hamarosan betakarítható lesz ezen a téren is a „termés”, hiszen az idén befejeződik a termőföldkárpótlás, jövőre pedig lezárul a részaránytulajdonok kiadása.-Mi az, amit nem sikerült piacok stabilitása, az információs rendszer, valamint a szerződéses kapcsolatok területén. Egyes termékeknél - mint például a sertéspiacon - ismétlődően nagyobbak az áringadozások a még elfogadhatónál.- Emiatt sokan az agrárszabályozást hibáztatják.- Nem állítom, hogy kifogástalan a szabályozásunk, de ezek az anomáliák a piaci in- Lakos László formációs rendszer elégtelen voltára is visszavezethetők. A szerződéses rendszer termelési biztonságot nyújt, és jelentősen enyhítheti a piaci áringadozásokat. Ma inkább az a jellemző, hogy az aktuális piaci helyzet függvényében - a kedvezőbb ár reményében / Jó helyre érkezett-e Árpád népe ? Körkérdés A Honfoglalásról Klug Nándor, villamosmérnök: - Nincs erkölcsi alapunk államalapítóinkat kritizálni. Szüléinkkel kapcsolatban sem jut eszünkbe, hogy születhettünk volna másutt' vagy máskor. Itt leltünk otthonra, ez a hazánk. Ezt kell tisztelnünk. Dr. Horváth István, történész: -Jó helyre jöttek, mert ha nem felelt volna meg ez a hely, akkor mentek volna tovább. Természeti kincsekben bővelkedett ez a vidék, s még most sem vagyunk híján semminek. Itt kialakulhatott egy több népből álló közösségi rendszer. Suhai Ferenc, sportvezető: - Csodálatos földrajzi adottságokkal megáldott hazát találtak nekünk őseink. Sajnos, azok, akiken sok múlna, hogy ezeket az értékeket sokáig megőrizhessük ezt nem veszik komolyan, s nem is a nemzet javára fordítják ezeket az értékeket. Németh Aladárné, főkönyvelő: - Jó pár alkalommal jártam külföldön, sok szépséget láttam más országokban is, de mikor hazajöttem, rájöttem, hogy a mi hazánk sokkal szebb. Ha csupán ezt nézzük, már akkor is kimondhatjuk, hogy jó helyre jöttek őseink. Aki vasúton utazik, kedvezményt kap Féláron az ünnepre A vasút mindig a haladás, a kapcsolatteremtés szimbóluma volt. Nem véletlen, hogy a múlt században akkor született, amikor a forradalmak szele végigsöpört Európán.- Nem vitatkozni kell azon, hogy kinek a kötelessége a kultúra felkarolása, hanem cselekedni kell - mondja Rigó Zoltán a MÁV Rt.vezér- igazgatója.- Most, a millecentenárium évében különösen sok, rangos rendezvény zajlik az országban. Ezek meglátogatását a MÁV 50 százalékos vasúti kedvezménnyel ösztönzi. A MÁV Rt. fontosnak tartja, hogy az idén első alkalommal megrendezett Nyári Színházi Fesztivál sikerét lehetősége szerint segítse, így a kedvezmény mellett a Bécsi gyors című darab Vidám Színpadi bemutatóját anyagilag is támogatta. Nemcsak a színházi fesztiválra utazók kapják meg a kedvezményt, hanem kéttucatnyi egyéb esemény látogatója is. Így a szegedi szabadtéri játékokra, a Közlekedési Múzeum kiállítására, a gyulai várszínházi napokra, a hortobágyi hídi vásárra, a II. zebe- gényi festőversenyre, a pannonhalmi nemzeti zarándoklatra, a Sziget ’96-ra, az ópusztaszeri millecentenári- umi rendezvényekre és a Naturexpo ’96-ra utazók is élvezhetik akciónkat.
