Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-10 / 160. szám

4. oldal Hazai Körkép 1996. július 10., szerda Horn: Az ország sorsa nem áll döntetlenre- Nagy bizalmi tökével kezdhetett prog­ramja végrehajtásához 1994-ben a Horn-kormány. De a tavalyi stabilizá­ciós csomag után népszerűsége alapo­san megcsappant. Az idén áprilisban valamelyest emelkedett ázsiója, s jelen­leg - sportnyelven szólva - döntetlenre áll. Miniszterelnök úr, egyetért ezzel a megítéléssel?-Nem, nem értek egyet. Az lehet, hogy a kormány önnön népszerűsége ellen dolgozott és dolgozik, amikor el­fogadta és végrehajtja a stabilizációs programot, amikor olyan lépéseket tesz, amelyek tíz és még több esztendő óta esedékesek, csakhogy eddig egyet­len kormány sem lépte meg ezeket. Mi népszerűségünkkel fizettünk az elodáz­hatatlan lépésekért, a lakosság pedig óriási áldozatokat vállalt, hiszen 1995- ben a reálbérek mintegy tizenkét száza­lékkal csökkentek. Nincs patthelyzet De - s ez benne volt az 1994-es kor­mányprogramunkban is - tarthatatlan volt az államháztartás nagymértékű külső es belső hiánya, az eladósodás folytatódása. Korábbi hibák és bűnök, vagy csak tétlenkedés miatt ugyanis az összeomlás réme fenyegetett. Az or­szág sorsa-helyzete azonban nem áll döntetlenre. Az államháztartás deficitje tavaly a felére csökkent egy kritikus, 12 százalékos szintről, s az idén már 4,4 százalék körül lesz. Ha nem is a kívánt mértékben, de lefékeződött az infláció. A külkereskedelmi mérleg javult, hosz- szú idő óta először csökkentek külső adósságaink. Mindezek alapján fölvet­ték hazánkat az OECD-be, a világ leg­fejlettebb államainak klubjába. Most már megindulhatunk fölfelé, reálisan megcélozhatjuk a fenntartható fejlődés, növekedés beindítását, a modem Ma­gyarország megteremtését, az Európai Unióhoz való csatlakozást. Nehezen megélt kudarcok- Ön személy szerint milyen érzésekkel gondol vissza az elmúlt két évre? Me­lyek voltak a kormány legnagyobb eredményei és legtanulságosabb ku­darcai?-Úgy vélem, a politikusok szemé­lyes érzelmei nem igazán nyomnak a latba. Mozgásterünk behatárolt az or­szág anyagi-társadalmi helyzete, a tér­ségben végbemenő, valamint a globális folyamatok által. Az nem fordulhat elő tisztességes politikussal, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek hite szerint nem az ország javát szolgálják. Az azonban megeshet,, hogy érzelmei elle­nére kénytelen dönteni. Amikor arról van szó, hogy széles ré­tegeknek csökken az életszínvonala, nem érzem jól magam, s nehezen élem meg, hogy Magyarországon a statiszti­kusok szerint hárommillióan élnek a létminimumon, vagy az alatt, köztük nyugdíjasok és gyerekes családok. Ez a kormány megpróbált segíteni, de lehe­tőségeink behatároltak. Tanulságos kudarcaink között tartom számon, hogy nem tudtuk eléggé elfo­gadtatni a segítségnyújtásban-támoga- tásban a rászorultsági elv érvényesítését, nem tudtuk fölkelteni, megfelelő szintre emelni a társadalmi szolidaritást. Fenntartható növekedés Eredményeinket nem kívánnám tag­lalni, mert az ellenzék úgy is gyakorta sikerpropagandával vádolja a kor­mányt. Nagy vonalakban tehát csak annyit: az ország gazdasági helyzete stabil. Hozzákezdtünk, hozzákezdhet­tünk végre az államháztartási reform végrehajtásához, a nagy elosztórend­szerek - oktatás, egészségügy, szociális ellátás, nyugdíjrendszer, önkormányza­tok - korszerűsítéséhez, aritifeea, min­den tévhit ellenére, nem az a cél, hogy pénzt takarítsunk meg, han 'm az, hogy ezek a rendszerek igazán hatékonyan működjenek. Megteremtettük a fenntt tható növe­kedés feltételeit. 1997-től már a reáljö­vedelmek nem csökkenné -., sőt, vala­melyest emelkedhetnek is. Tervszerűen mérsékeljük az inflációt, bár a ránk ma­radt kötelezettségek, mint az energia­árak piaci szintre emelése, és más okok miatt a kormány csak azt tadja vállalni, hogy az infláció csökkenése évente öt százalék körül lesz. Mindezek alapján jó esélyünk van rá, s ez egyik legfonto­sabb, ha ugyan nem a legfontosabb cé­lunk, hogy teljes jogú európai uniós tagságunkról 1997-98-bat megindul­janak a tárgyalások, s akái az évezred végére, az első körben a fejlett európai államok közösségének tagj;i legyünk. Helyünk az EU-bar- A lakosság nagy része egftért integ­rációs törekvéseinkkel, de van olyan aggály is, hogy az Európai Unióban mi leszünk a szegény rokon. Ö?rTf>nWtckß/<- lesz a helyünk az európai társult orszá­gok közös áltálánál?- Akik a csatlakozást szorgalmaz­zák, ezt abban a tudatban tehetik, hogy az Európai Unió a földkerekség egyik legnagyobb gazdasági, demokratikus politikai közössége. S az a terület, ahol a szociális és a szabadságjogok tör­vénybe foglalása és érvényesítése a legmagasabb szintű. A csatlakozás te­hát megteremti, keretbe foglalja egy va­lóban modem Magyarország kiteljesí­tésének feltételeit. • Maguk a részletek azonban nagyon bonyolultak. Senki sem várhatja, hogy hazánk a csatlakozással mindjárt a leg­gazdagabbak sorába emelkedik. De fontos mutatókat illetően az ezredfor­dulón az átlagot, vagy a kevésbé fejlett európai tagországok színvonalát már el tudjuk érni. Az Unió demokratikus mű­ködésében nem a szegény rokon meg a gazdag nagybácsi viszonya érvényesül, hanem vannak együttesen elfogadott közös programok, elérendő célok, és ezekben ki-ki nemzeti sajátosságai és lehetőségei szerint vesz részt. Nekünk kell bizonyítani-Az Unió a csatlakozókkal szemben kemény követelményeket támaszt.- Meggyőződésem, hogy az EU - és más euroatlanti integrációs szervezetek- bővítése közös érdek, mert a földrész fejlődését, biztonságát csak ez garan­tálhatja. De az is érthető, hogy mint mindenütt, itt is a belépni szándékozó­nak kell bizonyítania. Joggal követeli az Unió, hogy a reménybeli tagország gazdasága rendben legyen mind az ál­lamháztartás mérlegét, mind a munka- nélküliség és az infláció mértékét ille­tően. Elvárhatja, hogy az illető ország jogrendszere illeszkedjék az európai normákhoz. Megjegyzem, e tekintetben jól állunk, de még így is további félszáz törvényt kell meghoznunk, módosíta­nunk a következő években. Az is jogos elvárás, hogy a csatlákozo" ország bel­politikai" élete, szomszédaihoz fűződő viszonya ne jelentsen konfliktusve­szélyt. Ilyen konfliktusokat ugyanis az Unió nem kíván importálni, mint ahogy nem vállalja az egyes országok közötti vitákban a döntőbíró szerepét. Minden magyar érdeke- Vannak, akik szerint a kormány a csatlakozás érdekében föláldozza a ha­táron túli magyarság érdekeit. Ön ho­gyan ítéli meg ezeket a vádakat?- Vagy eleve rosszindulatúaknak vagy olyanoknak tartom, amelyek fél­reértéseken alapulnak. Kezdem azzal, hogy kormányprogramunkban a szom­szédainkhoz fűződő viszonyunkat ille­tően történelmi megbékélést hirdettünk meg. Történelmi sérelmei ugyanis eb­ben a térségben mindenkinek vannak, de ezeket nem szabad az aktuálpolitika szintjére emelni. A gazdasági, politikai, kulturális együttműködés e nagyon nehéz sorsú térségben valamennyi ország létérdeke, felemelkedésének záloga. Más kérdés, .9. kisebbségi fogok érvényesülé­sét, ezeknek a jogoknak az értelmezését illetően vannak vitáink a szomszédos országokkal. A határokon túli magya­rokat ért sérelmeket mindig szóvá tet­tük kétoldalú tárgyalásokon és nemzet­közi fórumokon is. Van egyféle félelem a határon túli magyarság vezetőiben, hogy hátrányo­san érintheti őket, ha Magyarország az első körben, a szomszédos országok egyike-másika pedig csak később lesz az EU tagja. Nos, az esetleges hátrá­nyok eltüntetésének vagy legalább mérséklésének megvannak a technikái, módszerei. Hosszú távon azonban a Kárpát-medence minden magyarjának érdeke, hogy valamennyi ország érett­ségének megfelelő időpontban csatla­kozzék az Unióhoz, amelyben a kisebb­ségi jogok megtartása, normák érvé­nyesítése is magas szintű lesz. Leszakadt régiók- Sokakat foglalkoztat, hogy a keleti és a nyugati országrész között roppant nagy a fejlettségi szintkülönbség, s félő, hogy a távolság tovább növekszik.- A probléma valóban rendkívül sú­lyos. Borsodban a hagyományos nehéz­ipar, az Alföld egyes részein a nagy­üzemi mezőgazdaság széthullása, s a térségben általában a keleti piacok be­szűkülése szinte katasztrofális helyzetet teremtett. A Dunántúl - például Győr- Moson-Sopron, Vas megye, vagy Szé­kesfehérvár - fejlődési üteme már-már eléri a nyugat-európai színvonalat, s így a szakadék az országrészek között nö­vekedni látszik. Speciális megoldások A probléma megoldása nem az, hogy lassítsuk a nyugati országrészek vagy a főváros fejlődését - az elmaradott, hát­rányos helyzetű, leszakadó térségek számára kell speciális megoldásokat ta­lálni. Tapasztalhattuk, hogy a nyugati tOKe nem akái Zzlz"n.nd keletebbre menni - cselekedni kell azért, hogy fel­bátorodjon. A kormány már tett érte: elkészült a Szabolcs-Szatmár-Bereg és a Borsod-Abaúj-Zemplén megye fej­lesztését szolgáló átfogó program, s ha­sonló készül Nógrádra is. Mindenek­előtt az infrastruktúrát fejlesztjük. En­nek jegyében kezdődtek meg végre nagy ütemben az M3-as autópálya épít­kezései, s más munkálatok is. Gondol­kodunk azon, hogy a hátrányos hely­zetű térségekben beruházó magyar tő­kének is a nyugatihoz hasonló adóked­vezményeket adjunk. Az elmaradott térségek felzárkózta­tására jelentős összegeket fordítunk a privatizációs bevételek nyomán kelet­kezett kamatmegtakarításból is. De a központi tervek csak akkor valósulhat­nak meg, ha nagyobb mértékben páro­sulnak a helyi kezdeményezésekkel. Sok százmillió dolláros, márkás hitelt - például a Phare-program keretében rendelkezésre álló összegeket - azért nem sikerült felhasználni eddig, mert nem volt elegendő helyileg jól kidolgo­zott, pontos hatásvizsgálattal ellátott terv. Jogsérelmek nélkül- Végül egy kérdés - nemcsak a minisz­terelnökhöz, hanem a pártelnökhöz is: Mit gondol, mi foglalkoztatja most leg­inkább a lakosságot?- Leginkább az, hogy miként boldo­gulhatunk. De ez egészen mást jelent a nyugdíjasok számára: ők abban bíznak, hogy a kormány meg tudja tartani mos­tani ígéretét és jövőre már nem csökken a nyugdíjak reálértéke. A vállalkozó hosszú távon is kiszámítható adórend­szert, csökkenő járulékterheket sze­retne. Az értelmiséget, a sajtót most alighanem az alkotmánykoncepció kö­rüli viták foglalkoztatják. Valóban nem mindegy, hogy XXI. századi, a szociális jogokat megfele­lően rögzítő, a politikába a társadalom széles rétegeit bevonó alkotmányunk lesz-e vagy másmilyen. Annak azonban örülök s büszke va­gyok rá, hogy ideológiai háborúságok, kollektív jogsérelmek, kirekesztések nem foglalkoztatják, szabdalják ezt az országot. Beszélgetésünk elején kér­dezte, hogy mi volt szerintem az elmúlt két évben a kormány, a koalíció legna­gyobb eredménye. Alighanem ez. Takács Mariann MSZP-évadzáró. Horn Gyula pártelnök-miniszterelnök veze­tésével kedden ülést tartott az MSZP országos elnöksége. A több mint kétórás kötetlen, na­pirend nélküli eszmecserén, amelyen a testület valamennyi tagja részt vett, abban állapod­tak meg, hogy a nyári szünet után legközelebb augusztus 27- én ülnek össze. íjra tiltakoznak. Szeptem­berben ismét országos de­monstrációt tartanak a hivatá­sos tűzoltók, mivel korábbi ké­réseikből szinte semmi nem tel­jesült - jelentette be tegnap a szakszervezet vezetősége. Megelégelték ugyanis az ál­landó hitegetést, ezért ha kell, akár nemzetközi szerezetek segítségét is igénybe veszik, hogy nagyobb nyomatékot ad­janak fellépésüknek. Finomítás. Készül a nemzeti környezetvédelmi program, de első tervezetét nem tartotta par­lamenti vitára alkalmasnak az Országos Környezetvédelmi Tanács. Az átdolgozott javaslat már közelebb került a testület szakértőinek elképzeléseihez. Ennek ellenére újabb finomítá­sok szükségesek. Katonai kontroll. Földön, égen külföldi szakértők tevé­kenykednek tegnap óta ha­zánkban. Egy belga vezetésű nemzetközi katonai csoport - amerikai, holland, francia és szlovák szakértők bevonásával - harckocsik megsemmisítését ellenőrzi Gödöllőn. A nyitott égbolt megállapodásnak megfe­lelően egy román AN-30-as tí­pusú repülőgép háromnapos megfigyelő repülést kezdett a légtérben. Pusztító orkán. Helyenként az óránkénti 160 kilométert is elérte a hazánkba hétfőn betört szélvihar sebessége, de az ennél kisebb széllökések is óriási ká­rokat okoztak. Több helyen megrongálódott az országos villamos távvezeték-hálózat, fennakadások keletkeztek a közúti és a vasúti közlekedés­ben. Tövestől kicsavart fák dől­tek az úttestre, az épületekre és a járművekre, számos épület te­teje megrongálódott. Még a he­gyeshalmi vámosok is fedél nélkül maradtak, mert a forgó­szél lekapta, és elsodorta az osztrák, valamint a magyar vá­mosok közös kezelőépületének lapos tetejét. Többletpénz. Megtetézték a területfejlesztés idei pénzügyi forrásait. Az eredetileg rendel­kezésre álló 4,7 milliárd forin­tot 5 milliárd forinttal egészítet­ték ki a privatizációs többletbe­vételekből. A kamatmegtakarí­tásokból - pénzintézeti kihe­lyezéssel - 13,5 milliárd forin­tot szintén területfejlesztésre szánnak. A kormány bizakodóbb, mint tárgyalópartnerei Egyeztetés ­Az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala egyaránt kérdésesnek tartja, hogy elérhetőek a jövő évi költségvetés irányel­veinek céljai. Véleményük szerint a gazdaság idei muta­tószámai a kormányzati vá­rakozásoknál kedvezőtle­nebbül alakulnak majd. Az ÉT gazdasági bizottságának ülésén a kormányzati oldal kép­viselője elmondta: az 1997. évi irányelvek a GDP 2-3 százalé­kos, a beruházások 10 százalé­kos növekedésével, az összfo- gyasztás 10 százalékos csökke­nésével számolnak. A folyó fi­zetési mérleg várható hiánya 1,5-2 milliárd dollár között lesz, a nettó átlagkeresetek 16- 17 százalékkal növekednek, kétségekkel 17-19 százalék körüli fogyasz­tói árindex mellett. A jövedel­meket a reálbérek szinten ma­radása jellemzi. A munkaadók úgy vélik, hogy a jelentés több pontja el­lentmondásos és túlságosan ál­talános. Attól tartanak, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem célt téveszt, és az arányosabb közteherviselés szándéka az eddig is becsületesen adózó ál­lampolgárokat sújtja. A munka- vállalók szerint az idei, várha­tóan 4 százalékos csökkenés után jövőre növekednie kellene a jövedelmek reálértékének. Az államháztartási reformot pedig csak úgy tartják elfogadható­nak, ha minden lépést hatás- vizsgálat előz meg, és bérre­form társul az intézményi oldal reformjához. Túra két keréken. Miután Budapesten átadták az il­letékeseknek azt a petíciót, amelyben több kerékpárút épí­tését szorgalmazzák, tegnap reggel elindult útjára a székes- fehérvári Álba Régia egyesület országos millecentenáriumi versenye. fotó: feb/diósi imre Kiírták a Szegő-díj pályázatát Újságíró az elesettekért Kitüntető elismerésben része­síti a jövőben a Dr. Szegő Tamás Díj Alapítvány azokat az újságírókat, akik az eleset­tek érdekében emelnek szót műveikben. Az alapítvány tegnap hirdette meg első alkalommal a pályá­zatot. A kuratórium úgy ítélte meg, hogy minden időben, de a magyar sajtó jelenlegi helyze­tében különösen fontos lehet egy olyan díj, amely fiatal új­ságírókat jutalmaz, olyanok munkáját ismeri el, akik sokat tettek, tesznek az elesettekért, az érdekeik érvényesítésére képtelenekért. Erre mutatott példát életé­ben, a legkülönbözőbb műfa­jokban a közelmúltban elhunyt dr. Szegő Tamás újságíróként, jogászként, a sajtójog avatott művelőjeként. A díjat évente egy alkalommal szakemberek­ből álló bírálóbizottság ítéli oda annak a 30 év alatti újságíró­nak, aki - tevékenykedjen az írott vagy az elektronikus mé­dia bármely területén - a ki­írásnak megfelelően kiemel­kedő teljesítményt nyújt. Bárki egyénileg is pályázhat, de ja­vaslatot tehet egy-egy szerkesz­tőség, alkotóközösség, munka­helyi vezető is. A pályamunká­kat 1996. szeptember 1-jéig le­het eljuttatni a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége cí­mére. A pályadíj összege 100 ezer forint, amelyet a nyertes­nek emlékplakett kíséretében, ünnepélyesen nyújtanak át ok­tóber 2-án, dr. Szegő Tamás születésnapján. (d)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents