Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06-07 / 157. szám
2. oldal Idegenforgalom 1996. július 6., szombat Lakodalmas „műnásznéppel” Hagyomány nélkül nincs jövő sem; meglehetősen gyakran hangoztatott gondolat. Nógrád megye is ezer szálon kötődik a múltjához, gondoljunk csak az ipolytarnóci ősleletre, ami a földtörténet húszmillió éves emlékeit őrzi, a hegytetőkön álló, közel ezer esztendős föld- és sziklavárak romjaira, vagy éppen a népművészetre. Utóbbi alig néhány évtizede indult pusztulásnak, de egyes vonásai, főleg a kisebb falvakban a mai napig fellelhetők. Rimócon, Kazáron, Bujákon és Hollókőn nagyobb ünnepeken még felveszik néhá- nyan az ünnepi viseletét. Az említett községek közül természetesen Hollókő a legismertebb, hiszen a világörökség részét képezi. Ennek köszönhetően az idegenforgalom is itt a legnagyobb. A falucskában ez év elején kezdte meg működését a Hollókőért Alapítvány. Gondok vannak ugyanis a helybeli idegen- forgalommal: a vendégek megérkeznek, végigsétálnak az Ófalun, felkapaszkodnak a várhoz - amit a közelmúltban szépen felújítottak, s éjszakára már ki is világítanak. Megtekintik a Szövőházat, a falumúzeumot, a tájvédelmi körzet kiállítását, a Pajtakertet, szerencsés esetben a Hollókői Asszonykórus valamelyik előadását, s már be is fejeződött a hollókői programkínálat. Az alapítvány éppen azon célból jött létre, hogy bővítse a lehetőségek listáját, és a vendégeket ne csak a faluba csalogassa, hanem ott is tartsa, legalább egy rövid időre. Első ilyen rendezvényük a Palóc lakodalmas hollókői elemekkel sűrűn megtűzdelt előadása volt. Az első - úgy is mondhatnánk, hogy kísérleti - bemutatóra a legnagyobb utazási irodák képviselőit hívták meg. Az ország idegenforgalmában jelentős szerepet játszó központokban ugyanis a legtöbb iroda szervez vidéki programokat. A kirándulások többnyire csak fél-egy naposak. Itt lép a színre Hollókő: ide kell elhozni a látogatókat! A Palóc lakodalmas az egykori népi múlt emlékeit is őrzi, a század első felében még valóban minden a bemutatott ceremónia szerint zajlott, bár el kell ismemi, hogy ma már inkább csak a turisták kedvéért rendezik meg. De miből is áll a program? A vendégek érkezés után a lányos házhoz mennek, ahová megérkezik a vőlegény képviseletében a vőfély, s kikéri a menyasszonyt. Ezután a fiús házhoz vonulnak - ez az egyszerűség kedvéért az egyik hollókői étterem - a hozománynyal, ággyal, ágyneművel, egyéb stafírunggal együtt, majd a „násznép” visszatér a lányos házhoz a menyasszonyért. A látványosság kedvéért a menyecskét a szabadban öltöztetik fel, nem kell azonban megijedni, nem a palóc szex előadása történik, csak a felső szoknyákat és a különféle díszeket veszi fel nyilvánosan a leendő „ifiasz- szony”. A lányos háztól a templomba megy a násznép, innen pedig a fiús házhoz. Népi muzsika mellett veszi kezdetét a hagyományosat a legmesszebbmenőkig felidéző palóc lagzi. Miből áll a menü? Elsőként természetesen a tyúkhúslevest szolgálják fel, azután a főtt tyúkmellek, -combok, -szárnyak, -püspökfalatok érkeznek, tormával. A leves után pörkölt következik galuskával, majd valamivel később a töltött káposzta. A hagyományokhoz híven a vendégek szilvapálinkát, vörös és fehérbort kapnak a vacsorához. Desszertként az ugyancsak hagyományos túrós lepény és pogácsa dukál. (Csak legyen elég erős gyomra az embernek, hogy mindezt kibírja.) Az az igazság, hogy az italokhoz ásványvizet adnak: ennyi „modernség” egy hagyományos palóc lakodalomban is megengedhető. A fentiekhez adódik a népi muzsika, s a „násznép” viseletbe öltöztetett tagjainak tánca, akik bizony nem restek arra sem, hogy az asztal mellett gubbasztó vendégeket is bevonják a nagy, közös ünneplésbe és porrúgásba. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Sok sikert és sok pénzes külföldi vendéget hozzá, akik ráadásul jól is érzik magukat Hollókőn! Faragó Zoltán Párna, dunyha érkezik az ifiasszonnyal - Lakodalmi örömkalács a menet élén: a végén mindenkinek jut egy falat fotó: rigó Tibor 1996. július 6., szombat Kiállítás 7. oldal Ami már Glatz Oszkárt is lenyűgözte Bujáki művésztelep 1992-1995 címmel várja az érdeklődőket egész nyáron át az a kiállítás Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban, amely a megyeszékhely nagyobb nyilvánossága előtt először teszi lehetővé az érdeklődőknek, hogy ízelítőt kapjanak a pár éve működő alkotótelepen folyó tevékenységről, illetve az itt született művekről. A kiállítást, amely összesen 63 műalkotást, festményt grafikát mutat be K. Peák Ildikó, a múzeum művészettörténésze rendezte. A kiállított művek a pásztói Csohány Kálmán Baráti Kör, Buják Község Önkormányzata és magángyűjtők tulajdonában vannak. A tárlat megnyitását a bujáki önkormányzat anyagi támogatása tette lehetővé. lenő motívumok közé tartoztak az ottani templomok tornyai, és persze maga a táj. A cserháti tájék itt is szinte valamennyi alkotót megragadja, s még az elvontabb formavilágú művekben is jelen van színvilágban, kompozíciós jellemzőkben. Torok Sándor sorozatai, a Közlekedés, a Variációk, vagy éppen a kék Nádas lehet példa erre, vagy Molnár Imre kvalitásos Bujáki gyeimet. Pavle Bleszty olajképein a tájképi motívum dominál, Petar Mojak festményein inkább a gondolati és festői összetettség, Csernik Attila grafikai lapjain (Magy arabok, Rasz) pedig a vizuális és intellektuális elem. Beszédes tájak Szőllösi Mária tört szárnyú madara hosszabb idő óta alakuló Buják, a színes népviseletéről, megragadó szépségű természeti környezetéről híres falu neve Glatz Oszkár festői életműve révén már régen bekerült a magyar művészettörténetbe. Pár év óta ismét feltűnnek nyaranként olyan emberek, férfiak és nők a faluban, akik heteken át járják az utcákat, a környéket, festenek, rajzolnak, amint azt az idősebbek mondják, „művészkednek”. Nyár a Cserhátban Patkós István bujáki polgármester a művésztelep születéséről beszél.- Nálunk többségükben nem hivatásos művészek dolgoznak nyaranként, bár mind többen vannak közöttük ilyenek is - jegyzi meg. - Ez talán összefügg a bujáki művésztelep indulásának körülményeivel is.- Hogyan kezdődött?-A művésztelepet 1992-ben nyitottuk meg. Úgy indult, hogy a pásztói művésztanárok, a Cso- ’hány Kálmán Baráti Körhöz tartozó művészek jöttek ki először hozzánk. A kör által kezdeményezett művésztelep, amelynek születésénél ott bábáskodott Torok Sándor szabadkai, most Debrecenben élő művész, Csohány Kálmán barátja is, Antal András iparművész és még sokan mások, az évek során nemzetközivé alakult. 1994-től meghívottakkal bővült, most egy franciaországi és a Szabadkához közeli bucka- gányói művésztelepről is érkeznek ide vendégek.- Miért jó a falunak ez a művésztelep?-Az ide érkezők elviszik jó hírünket most már a határon túlra is, hiszen az itt dolgozók több mint a fele határon túli magyar. A telep által műalkotásokhoz jut a falu, s ezekből idővel értékes képzőművészeti gyűjtemény alakulhat ki. Éppen ezért szeretnénk majd az iskola padlásterében egy galériát kialakítani, ahol bemutathatnánk ezt a folyamatosan gyarapodó anyagot. Egyébként idén július 13-ától július 21-éig Réti Zoltán: Bujáki pincék (balra fent), Gál József: Magányos kapu (jobbra fent), Perényi Anna: Cserháti táj (balra lent), Tóth Borbála: Bujáki pipacsok (jobbra lent) tart a művésztelep. Mindehhez tegyük hozzá, hogy négy év alatt 130 alkotás gyűlt össze a bujáki művésztelepről. Ennek csaknem a felét láthatja most a közösség Salgótarjánban. Az anyag legnagyobb része a Csohány Kálmán Baráti Kör tulajdona. Isten áldása Bujákra Gyurkovics Hunor Isten áldása bujákra című akvarellje érzékelteti azt a hangulatot, amely - úgy tetszik - eléggé általános a művésztelepen tevékenykedők körében. Csupa zöldből emelkedik ki a jellegzetes bujáki templom- torony, miként a régi nagybányaiak képein is a gyakran megjerajzok sorozata, Lugosy Edit Vázlat-fi, Novák Miklós Üzenet sorozata, Lugosi László Vázlat című lapja, Antal András Kiűzetés, Emlékezet című műve, Burai István Üvöltés-e, hogy csak néhányat említsünk ezek közül. Leszenszky László „szentend- reies” kompozíciós tisztasága mindenekelőtt a színek által rokonszenves líraisággal párosul (Este, Üres porta, Buják). Réti Zoltán Napfényben című nagyméretű akvarellje szivárványosan és költőien szép színvilágával hat a nézőre. Gál József akvarelljei bensőségességükkel, Perényi Annak rajzai (Valaki erdeje, Növényi felületek) formagazdagságukkal hívják föl magukra a fimotívum a művész munkásságában. A kiállítás alaphangulatát azonban a sokszínű bujáki táj határozza meg, ez a művek alapvető tartalmi eleme is. Ez az erős, szuggesztív hatás az, ami az első látásra közös ismérve a kiállítóknak. A művek egy részében erőteljes ragaszkodás figyelhető meg a tárgyi valósághoz, amelyhez ki-ki a maga „szűrőjén” adja a többletet. Buják beszédes tájai természetesen különbözőképpen szólnak a műveken, de közös az a bensőségesség, ami úgy látszik, nagyon nagy hatással volt az itt alkotókra. A kiállításon az önmegvalósítás formái, kifejezési módozatai természetesen változatosak. -mér
