Nógrád Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-03 / 128. szám
2. oldal Magyar - Olasz 1996. június 3., hétfő Könnyed tálján bemutató a Népstadionban Magyarország - Olaszország 0-2 (0-1) Nyárestét idéző melegben fél órával a mérkőzés előtt megjelentek a stadion gyepén az átmozgató melegítésre a barátságos labdarúgó-mérkőzés főszereplői. A magyar olimpiai válogatott és a 21 éven aluliak hazai nemzeti együttesének kedvcsináló mérkőzése nem csalogatott túl sok nézőt a lelátóra, de a nagy válogatottak összecsapásának kezdetéig gyarapodott a nézőszám, ami érthető volt, hiszen Arrigo Sacchi szövetségi kapitány Európa-bajnok- ságra készülő legénysége igencsak bővelkedik sztárokban. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a hangosbemondó a melegítés alatt hosz- szasan sorolta az azzurrik játékosainak dicsőséglistáját. A horvát Mateo Beusan játékvezető sípjelére 15 ezer néző előtt az alábbi összeállításban kezdtek a csapatok: Magyarország: Hajdú Attila - Báni! János - Plókai Attila, Sebők Vilmos (Hahn Árpád) - Mracskó Mihály, Urbán Flórián Telek András), Lisztes Krisztián (Illés Béla), Balog Tibor, Nagy Norbert (Aranyos Imre) - Vincze István (Egressy Gábor), Torma Gábor. Olaszország: Angelo Peruzzi (Francecso Toldo) — Moreno Torricelli, Alessandro Costa- curta, Paolo Maidini (Luigi Apollóm), Amedeo Carboni (Diego Fuser) - Angelo Di Livio, Roberto Di Matteo (Fabio Rositto), Demetrio Albertini, Alessandro Del Piero (Roberto Donadoni) - Pierluigi Casiraghi, Fabrizio Ra- vanelli. GL: Casiraghi, Bánfi (öngól). Sárga lap: Lisztes, Nagy N., Sebők, ill. Costacurta. Tekintélyt parancsoló olasz támadásokkal kezdődött a találkozó, Ravanelliék helyenként a nézőközönséget is látványos megmozdulásokkal szórakoztatva ijesztgették a magyar védelmet. A 4. percben éppen Ravanelli adott munkát először Hajdúnak, a 25 méterről leadott szabadrúgást azonban védte a magyar hálóőr. A 7. percben az embereiket nehezen találó magyar hátvédek között könnyedén találták meg a gólhoz vezető utat a vendégek. Di Matteo remek labdával ugratta ki középen Casiraghit, aki 10 méterről a bal kapufa segítségével lőtt a hálóba. 0-1 Az előnyt jelentő találat után kiengedett a népstadionbeli illusztris vendég, így végre a Csank-legénység is átmerészkedhetett az ellenfél térfelére. Sőt a 18. percben könnyedén megszerezhették volna az egyenlítő gólt is, hiszen Lisztes remek labdát tálalt Vincze elé, aki azonban Peruzzi kapus lábát találta el. Két perccel később már a másik oldalon megcsillantott tudás okán hördült fel a közönség, Albertini végzett el szabadrúgást úgy, hogy Maidinihez emelt, aki kapásból nem sokkal a magyar kapu mellé bombázott. A 23. percben Casiraghi tornáztatta meg Hajdút, majd az első félóra záró momentumaként Albertini tette meg ugyanezt egy 28 méterről leadott „suhogós” lövéssel. Ezzel mintha meg is elégedett volna első félidei teljesítményével Arrigo Sacchi szövetségi kapitány együttese, hiszen ezután magyar percek következtek. Legalábbis olyan helyzetek alakultak ki az olasz kapu előtt, amelyekből nagyobb csoda volt nem egyenlíteni, mint hibázni. A 36. percben Mracskó futott el a labdával az alapvonalig, majd a középen jó ütemben érkező Tormához passzolt, aki azonban mellé perdített. A 40. percben Urbán szerzett labdát az olasz térfél közepén, és még azzal a lendülettel a védők mögé kerülve, robogott Peruzzi kapuja felé. Az olasz hálóőr kifutott, Urbán pedig emelt, a labda azonban a lelátóról felhangzó szurkolás ellenére is a kaput elkerülve jutott az alapvonalon túlra. A félidő utolsó perce mintha azt bizonyította volna, hogy ezen az estén átok ül a magyar csapaton: Vincze a bal oldalról adott középre, az olasz védők röviden tisztáztak, a labda Balog elé pattant, aki azonban rosszul lőtt. Ezzel sem volt vége a helyzetnek, hiszen Torma került így ordító helyzetbe, de a belga idegenlégiós mindenki álmélkodására négy méterről a kapu fölé lőtt - igaz, a játékvezető már lest jelzett. Ez egyben az első játékrész utolsó kapu előtti eseményét is jelentette, így az olaszok vonultak egygólos előnnyel pihenőre. Fordulás után nem kellett sokat várni arra, hogy az olaszok növeljék előnyüket. A 46. percben Casiraghi a jobb oldalról adott középre, Bánfi pedig olyan szerencsétlenül „szabadított fel”, hogy a labda a magyar kapuban kötött ki. 0-2 Az első félidő kihagyott magyar helyzetei után a vendégeknek ajándékozott újabb gól nem éppen jótékony célúan hatott az iramra. Az olaszok a biztos vezetés tudatában kiengedtek, de arra azért ügyeltek, hogy újabb száz- százalékos ziccert már ne engedélyezzenek a hazai legénységnek. Az 57. percben Di Livio lövőkedve adott munkát Hajdúnak, aki ezúttal biztosan állt a helyén. A félidő derekán olyannyira eseménytelen játékba fulladt a találkozó, hogy az unatkozó közönség hullámzással kezdte szórakoztatni magát. A hangzavar sem hatott ébresztőén a csapatokra, a magyarok hiába kísérleteztek elkeseredetten, mezőnyfölényre sem igen futotta az erejükből. A helyzetek nélkül való „szabadjáték” edzésjelleget kölcsönzött a mérkőzésnek, amelyen a véget jelző sípszóig már nem történt említésre méltó esemény. Az olasz válogatott csupán any- nyit adott ki magából, amennyi a biztos győzelemhez volt elegendő, többre nem igazán vállalkoztak, de ez tulajdonképpen a közelgő kontinensviadal miatt érthető is. Arrigo Sacchi legénysége megérdemelten nyert a helyzeteit érthetetlen módon rendre elpuskázó magyarok ellen. A szövetségi kapitányok véleményei: Arrigo Sacchi: - A belgák elleni szerdai mérkőzés után nem jelentett számomra meglepetést, hogy a fáradtság jelei mutatkoztak a játékosaimon. Az általam vártnál talán még frissebben is mozogtak és ez pozitív megnyilvánulás volt. A magyarok elleni mérkőzéssel nem vagyok igazán elégedett, bár 70 percig az elvárásaimnak megfelelően teljesített a csapat. A támadást próbáltuk erőltetni, gyakorolni, és az első gól ennek ékes bizonyítéka volt. Ez a találat már önmagában is győzelmet ért. Összességében any- nyit, hogy előre ugyan nem léptünk, de vissza sem, az Európa- bajnoki jó szerepléshez vezető úton haladunk továbbra is. Csank János: - A negyedik vereséget is elkönyvelhetem, de az ellenfelek ismeretében ez tulajdonképpen nem is különösebb meglepetés. Tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi magyar mezőny legjobbjai túl vannak életük harmincadik esztendején, és a válogatottba jelöltek nem jó bajnokságban játszanak. Ezzel együtt néhány biztató jel is akadt, valamennyi feladatát ugyan egyik játékos sem oldotta meg tökéletesen, de néhány megmozdulást értékelhetőnek tartok. Ha a sérültekkel kiegészülünk, és a jövőben Lipcseire és Nyilasra is számíthatunk, akkor erősebbek lehetünk. Vajon a szövetségi kapitányi poszt betöltését illetően milyen további tervei vannak Csank Jánosnak?- Ebben a pillanatban úgy gondolom, nincs értelme erről beszélgetni. A szövetség elnökségi ülés előtt áll, nekem is át kell gondolnom sok mindent. Várjunk még az egyértelmű jövőképpel. D..,... ______í_____1_________________________________________________________________________ P lókai és Ravanelli csatájából az előbbi került ki győztesen 1996. június 3., hétfő Kispályás Foci 7. oldal Összeadta a szünetben a fiatalokat a papválogatott egyik legjobb játékosa Mi voltunk a legjobbak, ám a jogászok nyertek Ha tavasz, akkor labdarúgótorna. Mint mindig, Gyarmaton, a Nagyligetben. Ezúttal is részt vett a Nógrád Megyei Hírlap csapata a versengésben. Igaz ugyan, hogy negyedikek lettünk, ám szépségdíjas mérkőzéseket játszottunk. A jogászcsapat őrizheti a serleget fotó: ryp Balassagyarmat, Nagyliget. Néző: 40. Időjárás: rekkenő hőség. Csapatok száma: négy. Papválogatott: Kapus: Danes Gergely (Szügy), Mezőnyjátékosok: Forgács Alajos (Esztergom), Válóczy József (Esztergom), Mékli Attila (Esztergom), Pa- lánki Ferenc (Balassagyarmat), Gyimóthy Gábor (Esztergom), Ipolyi Károly (Magyamándor), Varga András (Nógrád), Laczkó Mihály (Esztergom), Sárbogárdi Tamás (Varsány). Jogászok: dr. Hegedűs János, dr. Mótyán János, dr. Csonka Tibor, dr. Nyíri Ferenc, dr. Szabó Sándor, dr. Halaj Valter. Orvosok: dr. Rózsa Szilveszter, dr. Czimbalmos István, dr. Földi András, dr. Bojtos István, dr. Horthy Richárd, dr. Horváth Sándor, dr. Muhari Géza, dr. Major Árpád, dr. Gajdos Barna. Újságírók: dr. Bilecz Endre, Sipos Antal, dr. Csongrády Béla, Venesz Károly, Andó Ákos, Szabó Péter, Kanyó Ferenc, Su- sán Ferenc, Sipkó Sándor, Németh Csaba, Demkó Gyula, Adám Tamás. Szövetségi edző: Romasz Sacchi. Mindjárt az elején beigazolódott a jóslat: a papok meglepetést okoztak. Két évvel ezelőtt éppen az orvosok nyerték meg a tornát. Most esélyük sem volt. A papok valósággal lelépték az orvosokat. A végeredmény 5-2. A kiváló gólvágó, Palánki Ferenc egymaga négy góllal terhelte meg az ellenfél hálóját. A második meccsen meggyőződhetett róla a nagyérdemű, hogy a két legjobb csapat mérkőzik egymással. Kétség nem férhet hozzá: előrehozott döntőt láthatott a közönség. A jogász-újságíró derbi remek összecsapást hozott. Látatlanban mindenki a jogászok diadalát jósolta. Tavaly is ők nyerték a kupát. Sima meccsnek tűnt a szombati is. Azt gondolták a paragrafusok emberei, ha kiküldik a paragrafusokat, máris diadalmaskodnak. De nem ennyire egyszerű a képlet. Igaz ugyan, hogy az első félidőben háromszor is zörgött a háló, de a második felvonásban kiegyenlítettük a hátrányt. Végül is háromhárom lett a végeredmény. Következtek a tizenegyesek. Ezen múlott, ki jut be a döntőbe. A Hírlap gól vágóját, Ádám Tamást többen is megkísértették. Dr. Szabó Sándor öt korsó sört ajánlott fel, ha mellé rúgja a büntetőt. Ádám nem volt eladó:, nem rúgta mellé a hetest. Csak éppen Hegedűs doktor kezébe. így úszott el a döntő. De, hogy még egyszer a meccsről is szóljunk, a tizenegyeseket is beleértve, góllövők: dr. Nyíri Ferenc (3), dr. Molnár József, dr. Szabó Sándor, dr. Csonka Tibor, ill. Németh Csaba (3), Ádám Tamás. Következett a harmadik helyet eldöntő mérkőzés. Az orvosok és az újságírók csatája. Az első félidő döntetlent hozott. A Hírlap focistái gyakorlatilag uralták a terepet. Ha összpontosítunk, legalább nyolc gólt rúghattunk volna. S, mint ahogy az már lenni szokott, a sok kihagyott helyzet megbosszulta magát. A gigászi csatában végül is 2-1 arányban alulmaradtunk. Nyilván más lett volna a helyzet, ha a Németországban próbajátékon lévő Szilágyi Norbert is jelen lett volna a tornán. A döntőt a papok és a jogászok játszották. Félórás csúszással kezdődött a mérkőzés. Úgy esett, hogy a papok egyik legjobb játékosa két meccs között elment. Összeesketett két fiatalt. A jogászok valósággal lelépték a papö- kat. A paragrafusok emberei tartózkodtak a csúnya kifejezésektől. Egymást csitítgatták, főleg addig, amíg nem vezettek eredményre a támadások. A végeredmény: 5-1. Góllövők: Nyíri (2), Csonka, Halaj (2), Mékli. Tehát a tornát a jogászok nyerték. Lapunk válogatottja is tisztességgel helytállt. Csupán egyetlenegy gólon múlott, hogy a Hírlap csapata nem jutott a döntőbe. Sőt, hogy nem a mi csapatunk nyert. Hiába, no, igazságtalan a sors. Dr. Tolvay Őrs Csaba, Nógrád megye főügyésze különdíjat ajánlott fel a gólkirálynak és >a legjobb kapusnak. A gólkirály dr. Nyíri Ferenc lett. A legjobb.ka- pusnak dr. Rózsa Szilvesztert választották. A főügyész ajándéka két falióra volt. Szépszámú érdeklődő előtt zajlottak a mérkőzések. Senki nem gondolta volna, hogy ilyen ragyogó mérkőzések szemtanúi lehetnek a nézők. A kánikula seri} szegte kedvét a játékosoknak, sőt a nézőknek sem. Mindenki kitartott. Nem gondolták a jogászok, hogy ilyen nehéz dolguk lesz. Csapatunk megszorította őket. Gyakorlatilag mi uraltuk a teré- pet mindvégig. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a jogászok diadalmaskodtak. Horváth Béla jól vezette a mérkőzéseket. Igaz ugyan, hogy legalább három büntetőgyanús esetet elengedett. Tette mindezt a mi kárunkra. Mindegy, az erkölcsi győztesek mi lettünk. Ősszel Salgótarjánban találkoznak a csapatok. A torna él, és élni fog. Már maga a mozgás is mindennél többet ér. Az izgalmakról nem is beszélve. Az újságírók gólja az orvosok kapujában fotó: hápi
