Nógrád Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-25 / 147. szám

1996. június 25., kedd SporTTüköR 7. oldal Nyári szünet Véget értek a labdarúgásban a küzdelmek. Örömök és bánatok, bajnoki címek és alsóbb osztá­lyokba kerülő csapatok, mindez természetes velejárója a baj­nokságoknak. Készülnek az elemzések, értékelések, banket­tek és ünnepségek. A felsőbb osztályokban mégis mindenki várakozó állásponton van, mert várják a zöld gyepen eldőltek zöldasztal mellett történő mó­dosítását, véglegesítését. Furcsa, szokatlan döntésekre került sor, még ha sokaknak kedvező is lesz a döntés. Ahogy fogalmaztak, nem lehet egy évet várni, most kell dönteni. Szom­széd megyénkben, Egerben ül­nek asztalhoz a döntést hozók. Hogy változások kellenek a labdarúgásban, mindenki egyetért, immár több évtizede mondjuk: „valamit tenni kéne”, de a magyar labdarúgás mély­repülése tovább tart. Vajon a szervezeti átalakítás megold-e valamit, vajon az dönti el a já­ték színvonalát, hogy tizenhat­tizennyolc vagy húsz csapat játssza az első osztályú bajnok­ságot, hogy egy vagy két cso­portos lesz az NB II, és követ­kezménye az NB III és az alsóbb bajnokságok csoportszámainak a megváltoztatása. Nem hiszek az ilyen szervezeti megoldások­ban, és főleg nem, ha azokat nem a szakmai meggondolás, hanem valami más érdek vezé­reli, hogy a magyar csapatok hány mérkőzést játszanak egy héten, nem a bajnokságban résztvevő határozza meg. Ha tízfős lenne az NB I, akkor is lehetne annyi mérkőzést ját­szani a csapatoknak, mintha húsz főből állna. Szerintem ér­dekes lenne egy tízfős NB I-es bajnokság, a csapatok hazai és idegenbeli mérkőzések után egy harmadik, semleges helyen mérkőznének meg, még hírve­résnek sem lenne rossz: Tehát vannak megoldások. A tévé jóvoltából egyik nap­ról a másikra láthattuk a ma­gyar éllovasok játékát és az Eu- rópa-bajnokságban szereplő­két, miden más megjegyzés nél­kül most csak annyit: a magya­rok játéka lassított felvétel volt, a futballra csak annyiban ha­sonlított az előző bajnoksághoz viszonyítva, hogy közben nyu­godtan elfogyaszthattunk egy pohár sört, még mindig azon gondolkodtak a magyar éllova­sok, mi is legyen a labdával. Bizalomra azonban mégis van ok, évtizedekkel, évekkel ezelőtt azt láttuk, hallottuk, hogy a nyugat-európai pályá­kon milyen randalírozás megy "égbe, ma több helyen csak szimbolikus kerítés mellett buz­dítják a csapatokat a szurkolók. A magyar pályákra most érke­zett a randalírozás. Ha a lab­darúgásunknak, a megújulá­sunknak, a színvonal emelke­désnek ez a feltétele, gyorsan legyünk túl rajta, és induljon el a változás. Azt hiszem, nem ilyen egy­szerű a dolog, és a párhuzam felállítása is erőszakos. A lab­darúgás a legnépszerűbb sportág, része a társadalom egészének, még akkor is, ha nem párt alapon rúgják a lab­dát. A feszültségek, ellentmon­dások, szegénység és gazdag­ság átitatódik a sportba is. Óri­ási ellentmondások vannak, a megyei bajnokságban szerep­lőknek is fizetnek a győzele­mért, néha többet, mint egy profi csapatban (közismert az NB I és NB II-ben játszó futbal­listák főállásban tevékenyked­nek), vagyis nagy jövedelmek és szegénység, mindkét valóság ott van a magyar labdarúgásban. Egyesek azt mondják, ez a ter­mészetes, a töke természete, ahol van pénz, van csapat, azaz a negyven évvel ezelőtti mon­dás a gyakorlatban valósul meg, Puskástól származtatják „kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci". Rendjén is lenne a dolog, de nagy pénz itt-ott akad, de nagy foci sehol. Vége a bajnokságnak, elin­dul a játékoskeringő, mennek egyik csapatból a másokhoz jó reménnyel, bizakodással és nagy-nagy fogadkozással, majd most, majd jövőre minden job­ban fog menni. A pénzek, a milliók vándo­rolnak, és közben minden ma­rad a régiben, a labdarúgás to­pog, a lelátók elnéptelenednek. Szakemberek vitatkoznak és közben mégsem tanuljuk meg azt, amit meg kellene tanulni, hogy pénz és követelmény le­gyen szinkronban. Valami belső várakozás, labdarúgás iránti tisztelet és valami bizalom, amely mindig azt mondatja velünk „majd most más lesz", és közben bele­szürkülünk a magyar való­ságba. A labdarúgás első számú vezetői, akik most ismét készülnek, és ahogy beharan­gozták, nagy jelentőségű dön­téshozatalra készülnek, tegyék túl magukat önös célokon, és az egyetemes magyar labdarú­gást, annak valós megújítását tegyék első helyre. A gőzből ke­vesebbet engedjenek a dudára, és többet a gépezet működé­sére. Az utánpótlás-serdülők, ifik bajnoksága valóban kerül­jön központba, legyen neki megfelelő hírverés, közmegbe­csülés, legyen pénz azoknak, akik valóban az utánpótlással foglalkoznak. A rendelkezésre álló pénzekről az eredmények alapján döntsenek, mérjenek egységes mércével, ne szítsák tovább Budapest és a vidék el­lentétét, és tovább lehetne so­rolni azokat, amelyeket kér és vár a labdarúgást szerető köz­vélemény. Szelestei Géza Sikerrel térhetnek nyári pihenőre megyénk labdarúgócsapatai ősszel veletek, ugyanitt - ugyanígy ? Kellemes szájízzel vonulhatnak vakációzni megyénk NB-s labdarúgócsapatai. Az SBTC kiütéses győzelemmel zárt, a PHFC és az St. Glass sem kapott ki hazai pályán. Egyedül a szécsényiek ittak „feketelevest”, Monoron nem sikerült a pontrablás sem. A megyei I. osztályban csak Baglyasalján nem sikerült döntést hozni a három pont sorsáról. Az SBTC legénysége nem mindennapi gólparádéval ör­vendeztette meg azt a kicsi szurkolótábort, melynek tagjai az Eb helyett a tóstrandi mér­kőzést választották. A Hód­mezővásárhely elleni első fél­Géczi Péter - mesterhármas idő különösebb izgalmakat és gólt nem hozott, nem úgy a második játékrész. Furcsa módon a vendégek kezdték a góllövést - öngóllal. Eztán Lenkey, majd a csereként be­állt Géczi is beszállt a gólgyár­tásba, utóbbi nem aprózta, egy mesterhármast gurított ne­gyedóra alatt. Oláh Béla az utolsó pillanatban még beva­rázsolt egy gólt a hódmezővá­sárhelyieknek, így szépen bú­csúzott közönségétől a Stécé. Balga József fél év alatt erős NB III-as csapatot csinált Pásztón, bár a tabellán elfog­lalt helyezésük nem ezt mu­tatja. De ha csak a tavaszi sze­replést nézzük, már szebb a kép: a PHFC negyedik, s csak rosszabb gólkülönbsége miatt csúszott le a dobogóról! A Dunakeszi elleni meccsen azonban nem összpontosítot­tak igazán a fiúk, bár így is mindenkiben benne volt a gól­lövés lehetősége. Nem sikerült a csoda, azaz a bent maradás az St. Glassnak. Akárcsak a vasárnapi, Karcag elleni meccsen, úgy egész ta­vasszal a helyzetek kihaszná­lása miatt őszülhetett a haja szála Simon Attilának. Most is ellenfele fölé nőtt az üveges csapat, de a fölény még nem jelent feltétlenül gólt. Érzé­sünk szerint egy jó középcsa­pattal lesz szegényebb a Mátra-csoport. Minden gond nélkül bent maradt viszont a Szécsény, bár Monorról „gyors” vereséggel tértek haza. A vendégek táma­dóiban „benne volt” az egyen­lítést jelentő második gól is. Inkább a szerencse - ponto­sabban a „szerencsétlenség” - számlájára írható ez a baki. A szombati SKFC - Palotás megyei „rangadón” a hétközi kupameccs miatt egy testben és lélekben fáradt vendégcsa­pat lépett pályára a „Sese ifi” ellen. Dekoncentráltságuknak köszönhetően hazai előnnyel fordultak a csapatok, de Maj- nik János alapos fejmosásának köszönhetően most is győze­lemmel hagyta el a pályát a bajnok gárda. A hazaiak min­den elismerést megérdemel­nek, különösen a gólt is szerző Birincsik. Érsekvadkerten két akció­ból szerezte meg a győzelmet a mohorai tizenegy, kár, hogy ez maximum szépségtapasz lehet sebükre. Baglyasalja és Karancsbe- rény összecsapásán egy bará­tinak és igazságosnak mond­ható döntetlen született - nem múlt rajta semmi. Bemeinek még volt ereje az utolsó fordulóban is, ennek eredménye, hogy Nagylócról hazamentették mindhárom pontot. Az enervált hazaiak nem sok mindent tudtak tenni a „ponttolvajok” ellen. Hét gól, örömfoci. Ezzel jellemezhető a Balassagyar­mat - Mátranovák derbi, ahol kis szerencsével bár, de a ha­zaiak győzedelmeskedtek, akárcsak az immár bajnok ifi csapatuk. Feledhető mérkőzést- pro­dukált Karancslapujtőn Nagy- bátony együttese. A szezon­záró mérkőzésen a hazaiaknak legalább a megszerzett három pont miatt van örülni valójuk, nem úgy a vendégeknek, akik inkább a sárga lapok gyűjtésé­ben jeleskedtek. A pontvadászatok lezáród­tak, most „nyaral” a szurkoló is. De augusztusban újra kez­dődik minden elölről... - áki ­Labdarúgás, megyei I. osztály Zsély 9 ancslapujtö) Reviczki8 Mikus 7 (Mohora) o Pénzes 8 (Balassagyarmat) Rács 9 mcslapujtö) Oláh R. 8 (Balassagyarmat) Oláh 8 (Nagybátony) Csikó« A. 7 (Mátranovák) Fodor 9 (Karancslapujtó) Rajt Wimbledonban Hétfőn Wimbledonban az első forduló összecsapásaival megkezdődött az idei, angliai nemzetközi teniszbajnokság. Az All England Club füves pályáin közel 6.5 millió font pénzdíjért küzdenek majd a világ legjobb teniszezői. Az érdeklődés középpontjá­ban természetesen a két cím­védő, az amerikai Pete Samp­ras és a német Steffi Graf áll. Mindkettőjüktől azt várják, hogy idén is diadalmaskodja­nak Londonban. Jóllehet Samp­ras az elmúlt három évben mindig nyert Wimbledonban, idén nem lehet biztos abban, hogy ez most is sikerülni fog. Felkészülése nem sikeredett jól, két szettben kikapott honfitár­sától, MaliVai Washingtontól. Újabb elsősége esetén azonban végleg beírja nevét a „fehér sportág” történetébe, hiszen Björn Borg után ő lenne a má­sodik, aki sorozatban legalább négyszer meg tud nyerni egy Grand Slam-tomát. A svéd vi­lágklasszis 1976 és 1980 között ötször nyert Wimbledonban.-Mindig nagyon jó érzés volt pályára lépni Wimbledon­ban. Szép emlékeim fűződnek ehhez a helyhez - mondta Pete Sampras, aki honfitársa, Richey Reneberg ellen mutatkozott be. A férfiak mezőnyében Wimbledonban 14. alkalom­mal, de utoljára lép pályára Ste­fan Edberg. Az egykori világ­első svéd teniszező 1988-ban és 1990-ben nyerte meg a nem hi­vatalos füvespályás világbaj­nokságot. Edberg 12. kiemelt­ként a francia Guy Forget-t kapta ellenfélül. Jósolni lehetet­len, mert eddig 12-szer talál­koztak, s mindketten 6-6 mér­kőzést nyertek. Edberg ha­nyatló formáját jelzi, hogy 1994-ben és 1995-ben már a második fordulóban búcsúzni kényszerült. À női címvédő, Steffi Graf felkészülése sem volt zökke­nőmentes. Sérülés miatt vissza­lépett az eastboume-i füvespá­lyás tornától, amelyet legna­gyobb riválisa, az amerikai Sze­les Mónika nyert meg könnye­dén. Edzéseit pedig folyamato­san zavarta térdsérülése. Meg­figyelők szerint, amikor Graf levette térdszorítóját, képtelen volt rendesen összpontosítani. Graf, aki kedden a cseh Ludmila Richterova ellen mu­tatkozik be, pályafutása során 19 Grand Slam-elsőséget szer­zett, ám most nem lesz könnyű dolga, ha nyerni akar. Szeles Mónika mellett a spanyol Arantxa Sánchez-Vicario és az 1994-es bajnok, Conchita Mar­tinez lehet rá veszélyes. * * * A Grand Slam-tomák törté­netében idén Wimbledonban használnak először elektroni­kus berendezést hálóbírók he­lyett. Olimpia-történeti különlegességek (64. rész) - 1980. Moszkva Carter: „Veszélyben a nemzet biztonsága” 1980. február 20. fekete nap az olimpiák történetében. Ekkor jelentették be, hogy az Amerikai Egyesült Államok csapata nem vesz részt a moszkvai játékokon. A távolmaradás okának köze sincs a sporthoz: egyértelműen politikai célok miatt szüle­tett a döntés. Eric Heiden, aki a Lake Pacid-i téli versenyeken öt aranyat szerzett gyorskorcsolyázó ke­rékpározásban, szerette vona gyarapítani éremgyűjteményét a szovjet fővárosban. Ám Car­ter elnök keresztülhúzta számí­tásait. Kijelentette: amennyiben a szovjet csapatok nem vonul­nak ki Afganisztánból, az USA sportolói bojkottálják a játéko­kat. Az indoklás ráadásul még cifrábbra sikeredett: ,Az Egye­sült Államok nemzetbiztonságát veszélyeztetné, ha az amerikai sportolók rajthoz állnának Moszkvában!" Ilyen ostoba mondat még nem hagyta el amerikai elnök száját. Nem csoda, ha minden sportszerető ember, a földke­rekség valamennyi zugában megdöbbent e szavak hallatán. Az amerikai olimpiai bizott­ságban a pánik lett úrrá. Hi­szen a versenyzők készültek a nagy megmérettetésre, az edzőtáborok „poklában” izzad­tak a sikerért. De nem volt mit tenniük. Ha a szenátus áldását adta erre az esztelen döntésre, kénytelen-kelletlen beletörőd­tek a megváltoztathatatlanba. A NOB, amikor megtudta Carter döntését, azonnal ha­talmas propagandamunkába kezdett: legalább azt érjék el, hogy minél kevesebb állam csatlakozzon a bojkotthoz. A nyugat-európai nemzetek, é- lükön Nagy-Britanniával, biz­tosították a szovjet szervező­ket, ők mindenképpen ott lesz­nek Moszkvában. Ám az NSZK kötötte az ebet a karó­hoz. A németekkel együtt hu­szonkilencre nőtt a távol ma­radó országok száma. így Antwerpen és Montreal után újabb csonka olimpiát rendez­tek Moszkvában. (hege) ✓ 1 INGYEN EXTRÁK 1 150.000 FORINT ÉRTÉKBEN 150.000- °Vms kezdőbb Vesk**atmJ*etés e°etén 11.208 jp0 , S t0r,esztés P“"<°ss*zhavi törleszt' j‘°sa'^crd7 * az akció július 15-ig tart va\o^hat Keskeny és Társai Kft., 2660 Balassagyarmat, Régimalom u. 4, tel. (35) 314 039, fax (35) 311 822 FIAT PUMTO. AZ ÉV AUTÓJA 199S. FIAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents