Nógrád Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-22-23 / 145. szám

* 6. oldal Zöld Tükör 1996. június 22., szombat Tölgyek, gyertyánok, juharok Ipolytarnóc az ősleleteknek köszönhetőn egyre közelebb kerül a világhírhez: nem­csak a szakmai turizmus je­lentős, hanem a diákok is egyre többen látogatják. Szigorú feltételeket kell teljesíteni azonban ahhoz, hogy a közelmúltban elnyert Európa Diploma meg is ma­radjon Ipolytamócon. (Volt már példa arra, hogy vissza­vonták.) Ennek egyik felté­tele, hogy a területen ki kell termelni a nem őshonos fá­kat, így az erdei fenyőket és a akácokat is. Az őslelet ké­pét ez természetesen nem be­folyásolja, hiszen nem egy­szerre valósítják meg a ja­vaslatot. Apránként termelik ki a fákat, s helyükre ősho­nos fajok kerülnek. Az Eu­rópa Tanács javaslatában az is szerepel, hogy a termé­szetvédelmi terület környé­kén ne telepítsenek több nem őshonos erdőt. Ezzel - igaz, hogy hosszú távon - elérik azt, hogy természetközeli ál­lapotok alakuljanak ki az ős­lelet környékén. A kőbe zárt lábnyomok korából persze nem maradt fenn élőlény, legalábbis nem változatlan formában. özek, vaddisznók, vörösbegyek, rigók, szúnyogok Mit láttam az erdőben? Igencsak elhibázott ma a biológia oktatása Magyar- országon. A gyerek az isko­lapadban megtanulja azt, hogy miből épül fel a dezo- xiribonukleinsav, de arról, hogy verébből kétféle is van, nos, azt legfeljebb akkor tudja meg, ha a tanár is is­meri mind a kettőt. Bizo­nyára nem ez a jellemző __ R áróson, ami közigazgatási­lag Litkéhez tartozik, az egy­kori úttörőtáborban Székely Imre pedagógus erdei iskolát tart fenn. Az alatt az öt nap alatt, ameddig egy-egy turnus tart, megpróbál minél többet átadni tudásából a kisdiákok­nak. A természet megismeré­sére azonban az a jellemző, hogy minél többet megtud róla az ember, annál inkább rájön, hogy milyen keveset tud.-A táborba érkező gyere­keknek rendszerint már az első napon tartok egy természetjáró túrát, amin az erdő gazdag élővilágával ismerkednek - mondja Székely Imre. - Akik igénylik, azokat esti sétára is elviszem, hiszen sötétedés után egy külön világ tárul az ember szeme, de főleg a füle elé. A túrák hosszúsága az életkori sajátosságoknak meg­felelő, vannak hosszabb-rövi- debb változatai. Séta közben a gyerekek megfigyelik az er­dőt: a madárdalt, a tücsökciri­pelést, a lombok zúgását, sőt a csendet is. Ezen a környéken még nagyon gazdag az erdő madárvilága: vörösbegyek, kü­lönféle pinty- és rigófajok, ci­negék, mátyásmadarak, ka­kukkok élnek itt. A gyerekek megpróbálnak „beszélgetni” velük, például a kakukknak visszakakukkolnak. Van a kö­zelben egy vaddisznódagonya és egy sózó is, ahol az állatok nyomait vehetik szemügyre a gyerekek. Akik hoznak ma­gukkal gipszet, lenyomatot vehetnek az őzek, szarvasok, vaddisznók, muflonok, ritkáb­ban dámvadak nyomairól. Az igazán szerencsésekkel találkozunk is ezekkel az álla­tokkal; a leggyakrabban őze­ket szoktunk látni. Természe­tesen szemügyre vesszük a növényeket is, a gombáktól a legidősebb fákig. Sajnos gyak­ran kell azt megállapítanunk, hogy pusztulnak a fák, lábon állva száradnak el: ennek az elmúlt évek aszályos időjárása az oka. Az erdei túrán össze­gyűjtött növényeket, faágakat, gombákat, rovarokat a tábor­ban rendszerezzük. Magunkkal hozzuk a kör­nyezetet szennyező tárgyakat, a műanyag flakonokat, az el­dobált konzervdobozokat, zacskókat, egyéb szemetet is. Utóbbiakból egy kis kiállítást rendezünk a táborban. Van egy munkafüzet is, amit külön eh­hez az erdei iskolához állítot­tak össze budapesti pedagógu­sok, s aminek alapján a gyere­kek rendszerezhetik ismeretei­ket, s megrajzolhatják, leírhat­ják a megtapasztalt élménye­ket, mert gyermekkorban ez az egyik legfontosabb dolog! Lejegyezte: F. Z. Gyermekek öröme, turisták látnivalója, helybeliek munkája - Ez az állatok kertje Teve van kétpúpú, s kenguru is, nagyot ugró Felszerszámozzuk a minipacikat. .. .. .azután lehet kocsikázni! Thompson gazella - egy pesti vendég Tudják, hol van Bér község? Nógrádban. De milyen szép környezetben! Tudják, ki az a Maczó? Hát persze, hogy a Parlamentes Maczó Agira (elnézést a közvetlenségért!) gondolnak. Pedig most nem róla van szó. Tudják, ki az a Szulejmán? Hát persze, hogy valami török elöljáróra gondolnak. Ám most teljesen más Szulejmánt idéztem meg az írásban. Több talányos kérdés nincs, pedig még azt is „megérdeklődhettem” volna, hogy ki az a Bruce (ejtsd:Brúsz). Maczó László polgármester állatkertet hozott létre. Azok a csöppségek, akik valamelyik százhalombattai iskolából érkeztek a béri Andezit fogadóhoz, illetve a tőszomszédságában lévő állatkertbe, ugyancsak jól érezték magu­kat! Alighogy leszálltak a buszról, arabok vették őket körül, majd egyenesen Szulej­mán szultánhoz vezették a kicsinyeket. A teve (mármint Szulejmán) békésen produ­kálta magát. Bruce, a tartózkodó kenguru sem gurult be, amikor szemügyre vették őt az iskolások. A két icike-picike póniló pedig valósággal szárnyakat kapott, amikor a gyö­nyörű helyen fel s alá húzták egy kiskocsin a gyerekeket. Közben az is kiderült, hogy a szemérmes, arcát lepellel eltakaró arab hölgy nem más, mint Maczó László. Kétpúpú teve és hátasló - jól megférnek ők egymással Megfontolt, bölcs jószág: kenguruapó Különös rekordok, furcsaságok, ritkaságok Nahát! Ez állati! Nógrádban is közönséges a vörös róka, - „aki” a veszett­ség egyik nagy terjesztője. Az elmúlt években Nyugat-Euró- pában megkezdték ellenük a védekezést. Nem a rókákat irt­ják ki persze, hanem repülő­gépről csalifalatokat szórnak ki nekik, amik a veszettség el­leni szérumot tartalmazzák; a vörös bundás állatok így vé­dettek lesznek e kórtól. Magyarországon is előfordul a farkas, - rossz híre ellenére azonban egyáltalán nem az a vérszomjas ragadozó: ember- emlékezet óta nem tett kárt senkiben. Korábban a vadá­szok lelőhették a hazánkba té­vedő farkast, de újabban már természetvédelmi oltalom alatt áll. Ennek ellenére a betele­pülő vagy kóborló vad több­nyire puskavégre kerül. Nógrád megyében különösen a Karancs-Medves vidékén gyakori a meggyvágó nevű madár. - A faj főleg magvak­kal táplálkozik, amelyeket fel­tör, innen kapta nevét is. Ha­talmas csőrével testsúlyához képest óriási erőt tud kifejteni. Összehasonlításul: akkorát, mintha az ember a szájával tömé fel egy férfiököl nagy­ságú dió héját. * Ritka kóborló Nógrádban a keresztcsőrű madár, - de ki­sebb-nagyobb csapatok egész évben felbukkanhatnak, főleg a nagyobb fenyvesekben és kertekben. A madárfaj külön­legessége, hogy alsó és felső csőrkávái túlnyúlnak egymá­son. A madár ezt a különleges „szerszámot” úgy használja, mint valami fogót: szétfeszíti a fenyőtobozokat, hogy a ma­gokhoz férjen. A faj másik kü­lönlegessége, hogy bármikor előfordulhat költése, akár a leghidegebb télben is. Nem az időjárás, hanem a táplálék bő­sége befolyásolja a szaporo­dási időszakot. Ha valahol ele­gendő mennyiségű fenyőma­got talál, ott fészket rak. Szócsata a légpuskásokkal - Mátranováki szárnyasok aranyélete Madárkák idős életmentője Mátranovákon sokan ismerik Deák Jánosnét, Giza nénit, de azt talán kevesen tudják a hetvenegy éves asszonyról, hogy mennyire szereti a madarakat: ez a hobbija.- Az évek során a nagy teleken nagyon sok madárkát megmen­tettem az éhen pusztulástól. Már ősszel megkezdtem az etetésü­ket, de még májusban is adok nekik. Az ablakomba ki­helyezett vályúra járnak aranyos stiglincek, min­denféle cinkék, kétfajta pinty, meggyvágó, har­kály. Öröm nézni, ahogy csipegetnek! À férjem is alig hitte el, hogy van olyan cinkém, akinek, ha szólok, oda száll a ke­zemre és onnét eszi meg a dióbelet. Tudják, hogy én nem bántom őket. Nemcsak élelemmel lá­tom el őket, hanem min­dig friss vízzel is. Télen, amikor befagyott, mindig vittem újabbat, hogy inni tudjanak. Nálunk a környező fá­kon olykor 300-400 madár is tartózkodik. Amikor rászállnak a kiskonyhám előtti meggyfára, szinte elsötétül a konyha. Már korán reggel az akácfák tetején csipognak, hogy adjak nekik enni. Deák Jánosné otthonában négy balkáni gerle is éldegél, ezek a férje kedvencei.- Nagyon hálás kis jószágok. Amikor jönnek, úgy örülök ne­kik! Nagyon érdekes megfigye­lés, hogy amikor este visszahú­zódnak a kökénybokrok közé, akkor jeleznek nekem „pity­pity”, hogy már mennek aludni. Néha eljön a sas is, és olyan­kor kiállók és hangosan zava­rom, hogy minél messzebb menjen a madárkáimtól. Na, és a macskák? Hát, azokat is nem győzöm zavarni. Deákné már számtalanszor került összetű­zésbe légpuskásokkal.- Engem nem érde­kel, hogy kicsoda, én ellátom a baját! Szi­dom még az erre-arrá- ját is! Nem elég a beteg madaraknak elpusz­tulni, még ilyen senki­házi emberek is lövöl­dözik őket, mert unat­koznak. Szegény kis­madaraknak hiányzik az egyik lábuk, mert valaki unalmában el­lőtte. Volt olyan ma­dárka, akit meglőttek és hozzám jött. Ápol­tam napokig, a férjem még kalitkát is csinált neki, de sajnos nem sikerült megmenteni. Előttem azóta nem áll meg, akinek puska van a kezében! Amíg élek, nálam találnak élelmet és menedéket a madárkák! Cserhalmi Adél Kékcinege, a kedves vendég Jók a megye esélyei, de kevesen használják ki a lehetőségeket Zöldturisták, gólyafalvak Nógrád megyében 60-70 közé tehető az évről évre itt fészkelő gó­lyapárok száma. Nem tűnik soknak, különösen összehasonlítva az országos állománnyal, ami ötezer pár körül van. Az emberek szívéhez azonban közel állnak e fekete-fehér tollazatú madarak. Megyénkben különösen Ludányhalászi, Dré- gelypalánk, a Szécsény- hez tartozó Pöstény- puszta és Ipolyvece számít népszerű gólya­lakóhelynek. Az igaz­sághoz tartozik, hogy Nógrád hegyes, dombos, erdős vidéke nem igazán kedvező ezeknek a hosz- szú csőrű madaraknak. Sokkal jobban szeretik a vízparti településeket. A Somogy megyei Nagy­bajom évek óta híres a faluban fészket rakó és a környéken elsőként ide érkező gólyáiról - nem is csoda, sokkal jobban kedvez az ottani élőhely megtelepedésüknek, mint a nógrádi. Néhány napja hivatalosan is gólyák falujává nyilvánítják a mintegy 3 500 lakosú Nagybajomot, ahol je­lenleg 24 fészekben laknak a védett madarak. A kitüntető Fiatal gólyák - a felvétel Drégelypalánkon készült címet egy németországi kör­nyezetvédő szervezet, az Euro- Natur adományozza a telepü­lésnek, elismerve ezzel az ed­digi környezetvédő munkát. A település határában hú­zódó Boronka Tájvédelmi Kör­zet már önmagában is hat az ot­tani élővilágra. Az önkormány­zat is megteszi, amit tud: a szennyvízprog­ramban a szoká­sostól eltérő módozatokat - nádas előszűrő­ket - alkalmaz­nak a táj védel­mére, s más te­lepülésre hord­ják a szemetet. Vannak véde­lemre érdemes értékeik, s ezt az is bizonyítja, hogy egy ké­szülő angol úti­könyvben a zöldturizmus iránt érdeklő­dőknek feltétle­nül felkeresendő helyként ajánl­ják. A szelíd tu­rizmus sokat lendítene a telepü­lés fejlődésén. Ha túlságosan sok gólya nincs is Nógrádban, a zöldturizmus esélyein és lehe­tőségein még bőven lenne mit javítani...

Next

/
Thumbnails
Contents