Nógrád Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-30-05-01 / 101. szám
6. oldal Sztárvilág 1996. április 30., kedd Díszbemutató az Ipoly partján - Nem segítik a kritikusok a magyar filmet - Színházi előadások következnek Gyarmaton szambázott Koltai Róbert, a színész-rendező Itt nyugszik Szamba Tibor színművész. Ottókánk, emléked örökké bennünk él A gyarmati mozi főnöke, Rigó Zoltán, ismét kitett magáért. Alig néhány nappal a bemutató után elhozta a városba a Szamba című filmet. De ez még mind semmi: a díszbemutatón megjelent a népszerű színész-rendező, Koltai Róbert is. Sok kocsi áll a mozi előtt. Biztosan telt ház lesz - gondolják az arra sétálók. Bizonyára csak protekcióval lehet jegyhez jutni - vélekednek az emberek. Mi meg csak mosolygunk, mert Rigó Zoltán tiszteletjeggyel lepett meg bennünket. Az előtérben hangosan szól a zene. Stílszerűen a Sose halunk meg zenéje. Presser Pici valami Nagy utazásról énekel. Az egyik legzseniálisabb zene, amit valaha is filmhez szereztek. Kösz' Dés László, kösz' Pici. . Várjuk Koltait. Helyette egy hír érkezik. Jön majd, csak kicsit késik, mert rádiófelvétele volt. Belépünk a vetítőterembe, s meglepő kép tárul elénk: nincs tele a terem. Olyan háromnegyedig foglaltak a székek. Tehát tévedtek azok, akik telt házról beszéltek. Több mint meglepő, hogy csak ennyien kíváncsiak egy jónak ígérkező magyar filmre. Pedig a reklám sem maradt el. Elkezdődik a vetítés. Kulturált a közönség. Nem szólal meg a Westel 900, nem rágcsálnak szotyolát, nem csörög a zacskó. Egészen furcsa ez manapság. Pereg a film. A közönség hallhatóan élvezi a filmet. Finom kacajok, röhögések törik meg a csendet. Olyan a hangulat, mint maga a film. Bájos, vidáman-szomorú. Elkezdünk nevetni, aztán gyorsan el kell harapni a végét, mert a következő kép nem indokolja boldogságunk. Nyomasztó és mo- solyogtató képek váltják egymást. Aztán a végén kegyetlenül szomorúak leszünk: meghal a főhős, Szamba Tibor színművész, akit amúgy Ottónak hívnak, csak az apja miatt változtatott nevet. Csönd honol a nézőtéren Három perc várakozás után lendületes léptekkel indul a magaslatra, a vászon elé Koltai Róbert. Szűnni nem akaró taps következik. Az asztalon, a vázában, virág. Rigó Zoltán hely- lyel kínálja a kiváló művészt, s nyomban feltesz két kérdést. Nem lenne Koltai Róbert, ha a pulpitusról válaszolgatna a kérdésekre. Felszólítja a közönséget, jöjjenek közelebb, úgy emberibb. Ő maga pedig leül a deszkákra, s lelógatja a lábát. Nem kell a mikrofon - mondja, Pedig nagyon kimerítette a délutáni rádiófelvétel. Amúgy is nagyon fáradt. Nem csoda: színház, rádió- és tévéfelvétel, közönségtalálkozók a film kapcsán. Koltai meghatottan meséli, sokat köszönhet Gyarmatnak. A Sose halunk meg című filmre sehogy sem akart összejönni a pénz. Az utolsó hárommilliót lehetetlen volt összeszedni. Már-már feladta tervét. Ebben az időben érkezett egy felkérés: vegyen részt a gyarmati moziban egy talkshow-ban. A színész letargikus hangulatban volt, egyetlen porcikája sem kívánta az ilyen szereplést. Visz- sza is mondta volna a fellépést, csak éppen nem tudta elérni a fő szervezőt, M. Kiss Csabát. Nem volt mit tenni, a show napján elutazott Gyarmatra. Ez volt a sors keze. Mivel itt találkozott egy másik meghívottal, bizonyos Juhász Judit kormányszóvivővel. Az udvarias szóváltás után Judit megkérdezte: min dolgozik a művész úr. Koltai a Sose halunk meg-et hozta elő. No és a hiányzó pénzt. Pillanatnyi ötlettől vezérelve, megkérte Judit asszonyt, ugyan hozzon már össze egy találkát Pősze Lajossal, a Szerencse Rt. főnökével. A szóvivő rövid időn belül életre hívta a randit. Pősze telefonon megkérdezte Koltait: mennyi kellene? A válasz: ötmillió. Gondolta a színész, ha lefaragnak kétmilliót az ajánlatból, akkor is marad három. Az meg elég a film befejezéséhez. Pősze, lévén, hogy úriember, azonnal bólintott az ötre. Egyetlen kérése volt csupán: személyesen is be kellene fáradni az irodájába a színésznek. Hát ezért hálás Gyarmatnak Koltai. A művész a kimerültsége ellenére örömmel nyilatkozott lapunknak.- Gyermekkor?- Ahogy öregszem, egyre többet felejtek. Néhány mozaik villan elő. Például, hogy az óvodában versenyeztünk, ki tud magasabbra pisilni. Még régebbről egy razziára emlékszem. A felnőtt emberek egyszer irtózatosan elkezdtek futni a piacon, jöttek a rendőrök.-Sokat jelentenek a barátok?-A legtöbbet. Egyik barátom már nem él a régiek közül. A hetedik kerületben laktunk, közel a Nemzeti Színházhoz. Nem volt olyan nap, hogy ne találkoztam volna a Szepesi Janival meg a Lukács Gyurival. De sok marhaságot megcsináltunk, Istenem.- Filmjei a múltban játszódnak. A jeleneteket akár Ón is átélhette volna. Nem igaz?- Felkavar ez a kérdés. Ezek az élmények eddig békén hagytak. Való igaz, amikor eszméltem, előhoztam ifjúkorom mozaikjait. Bár azt is el kell mondanom, nekem az igazi megszületésem akkor volt, amikor felvettek a főiskolára. Sok mindent átéltem azokban az években. Természetes, hogy az élményanyag visszaköszön a filmjeimben.-Mennyiben voltak reálisak a Szamba című film főiskolás jelenetei?- Nagyon erősek az akkori élmények. Szamba Ottó is élt, csak a főiskolán és a vidéki színházban más néven szerepelt. Élő figurák voltak a többiek is. Ha így nézzük: a valóságból merítettük a filmet.- Ön lírai alkat, nem vitás. Hogy jönnek a filmbe a realista képek?- Igaza lehet. Bennünk rejtőzik a titok, kérdés, mikor mi jön elő. Van, hogy az élmények előtolakodnak. Ehhez jön a fantázia, némiTrói segédlettel és kezdődik a film. Végül is lírai alkat vagyok, ugyanakkor az élményeim az enyémek, így jönnek a filmbe a realista képek.- Mindig előhozza, hát én is előhozom a kaposvári éveket. Amikor ön ott játszott, nem túl jó híre volt a színháznak. Hátránynak számított akkoriban, hogy ennek a színháznak a tagja volt?-Erre most mit mondjak? Nézzük a filmet. Ezek szerint tényleg rossz színház volt akkor a kaposvári. Nehéz kor, személy szerint nekem is. Úgy mondanám, hogy mi ültettük el a magvakat. Később az ország egyik legjobb színháza jött létre Kaposvárott. Soha nem gondoltam bele: mi van akkor, ha ifjabb koromban Pesten játszom, így az előnyt vagy a hátrányt sem tudom megítélni. Annyi bizonyos, hogy az ott eltöltött évek később kamatoztak. Egyszerűen nem győzöm feldolgozni az élményeket.- Vámos Miklós írta a Szamba történetét. Jól megvoltak egymással?- Jól együtt dolgoztunk. Egyáltalán nem volt nehéz együtt dolgozni Miklóssal. Mondhatom azt is: élveztem a munkát. Miklós utólag bevallotta: előny, hogy én színészként azonnal eljátszottam, amit ő papírra vetett. Érdekes módon, könnyedén viselte a kritikát, azt is kimondhattam, amiért máshol megszidtak volna. Sértődöttségről, hiúságról szó nem volt. Ezen emberi gyengeségekkel nem rendelkezik Miklós. Másodpercig sem harcolt az igazáért. Mindig azt mondta, te ezt jobban tudod, mert te élsz a színházban.- Változtatott a forgatókönyvön?-Persze. Ha nem akartam volna, akkor is módosult volna néhány helyzet. Mi jöhetett: az improvizáció. Végül teljesen átalakult az eredeti forgató- könyv. Aztán jött az utószinkron, a vágás.- Gondolom nagyon fájt a szíve a kivágott jelenetekért?- Majd megszakadt, de nem volt mit tenni, a film nem mindig viseli el a hosszabb jeleneteket.- Nehéz színésznek és rendezőnek lenni egyszerre?- Már kezdem megszokni, mert három filmben egymás után játszottam is, rendeztem is. Nagyon nehéz a fizikai és lelki állapotot úgy tartani, hogy a rendezésnek a gyötrelmei ne érződjenek a színészi játékomon. Igazából mindig akkor lubickoltam, amikor nem kellett játszanom. Kiváló színészekkel dolgoztam. Csak az nem jut eszükbe a kritikusoknak, hogy talán nekem is van közöm a színészek játékához, mert elég jókat tudtam nekik mondani, és jó ötleteim voltak. Ettől függetlenül szerintem megalapozott volt a színészválasztás. Mondom, kiváló színészekkel dolgozhattam együtt. Még a saját rovásomra is rendeztem jó néhány jelenetet. Mert a film volt az elsődleges.- Végül is előny, hogy Ön színészként rendez?- Elvileg egy színész-rendező is mondhat jókat.-Ahogy kiveszem a szavaiból, nem túl jó véleménnyel van a kritikusokról. ?- Kezdek leszokni arról, hogy a magyar kritikára odafigyeljek. Őszinte legyek: a legtöbb kritikus gőgös és sznob. Szerintem a kritikának segíteni kellene a filmeket, támpontokat kellene adni a rendezőnek a következő filmhez. Ehhez képest ütnek-vágnak, vagdalkoz- nak. Sokszor azt vesszük észre, hogy az egyszerű néző százszor többet ért meg egy filmből, mint maga a kritikus.- Külföldön is hasonló a helyzet?- Mondok egy példát. Amerikában egy kétszáz személyes teremben vetítették volna a Sose halunk meg-et. Amikor megjelent egy kiváló kritika a Los Angeles Times reggeli kiadásában, a mozi tulajdonosa azonnal döntött: átvitte a filmet a félezres terembe. Mit tesz Isten, telt ház volt. Ott az emberek figyelnek a kritikára, mert hitelesen, segítő szándékkal írnak a filmekről. Nálunk akkor jelennek meg a kritikák, amikor már több hete fut a film. Igaz, a Szambáról a Filmvilágban előbb jelent meg ledorongoló kritika.- A Sose halunk meg Oscar- gyanús volt.- Ott is volt a közelben. Magyarország a Sose halunk meg- et jelölte. Egyébként az, hogy valaki nyer-e Oscart, bejut-e az öt közé, az a nagy világjátékok közé tartozik. Sok mindennek kell összejönnie, hogy befutó legyen egy film.- Oscar nélkül is nagy siker lett a film.- Kétszer jártam New Yorkban, Torontóban és Los Angelesben. Több tucatnyi csodálatos kritika jelent meg a filmről. Telt ház előtt vetítették mindenütt. A világ legnagyobb kábel- televíziója, az HBO is megvásárolta a filmet.- Mi lesz a Szamba sorsa?-Nem rég kezdték vetíteni nálunk, nem panaszkodhatom, sokan kíváncsiak a filmre. Az HBO is erősen érdeklődik, szeretnék megvásárolni. A Sose halunk meg kinti forgalmazója szintén érdeklődést mutat, de egy másik üzletember is behatóan tanulmányozza az ajánlatot. Ausztráliából is érdeklődtek. A németországi jogokat már eladtuk. Tizenegy filmfesztivál kért kazetták a Szambáról.-Hogyan tovább?- Szeretnék életben maradni. Az ilyen napok, mint a mai volt, nagyon megviselnek. Egy monodrámát csináltunk a rádióban Varga Gézával. Szép és nehéz vállalás, de kiszívja az ember erejét. Úgyhogy meggondolom, vállaljak-e ilyen szerepeket.- Jobb a rádiókabaré?- A rádiókabaréban mozgok. Előbbiben az a nehéz, hogy fél napra beülök a stúdióba, ahol se levegő, se mozgás. A lehető legszárazabb és legrosszabb levegő olyan helyen van, ahol a hanggal kell dolgozni. Ráadásul én érzékeny vagyok a száraz levegőre.- Tervei?- Most a színházra összpontosítok. Persze a filmezést sem szeretném abbahagyni, akadnak terveim. A közeli hetekről, hónapokról: Veszprémben kell rendeznem Molnár Ferenc Olimpiáját. Pesten, a József Attilában van egy szerep, amit el kell játszanom. Ádám Tamás K O l T A ! R Ó B L i T fl l M | £ Remvtatát április i í. Gyarmaton is bemutatkozott a sikergyanús film Koltai Róbert a Sose halunk meg című filmjét az Ipoly-parti városnak köszönheti. Egy show segített a pénzszerzésben