Nógrád Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-27-27 / 99. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép * Ismerkedés az egri nyomda munkájával Kopka László vezérigazgató (balról az első) tájékoztatta az érdeklődő vendégeket A szakmai szövetségek munkája az átalakuló tár­sadalmi, gazdasági viszo­nyok között különösen fon­tos az érdekvédelemben. A Magyar Nyomdász Szak­mai Szövetség egy-egy év­ben általában két ülést tart. Az elmúlt napokban Heves megye székhelyén, Eger­ben, a Hotel Flórában tar­tották az egyik küldöttgyű­lésüket. A vendégek ez alkalomból a nemrég privatizált Egri Nyomda Kft. - amelyik la­punk tulajdonosa- munkáját is tanulmányozták a helyszí­nen. A tanácskozás egyik kül­dötte és házigazdája, Kopka László vezérigazgató fogadta a kollégákat és bemutatta a nagy múltú cég tevékenységét, is­mertette közeli és távolabbi terveiket. A vezérigazgató tá­jékoztatójából a vendégek megtudhatták, hogy a nyomda fontos szerepet tölt be Eger vá­ros életében, hiszen sok csa­ládnak biztosít megélhetést. Két napilap - a Heves Megyei Hírlap és több mint négy esz­tendeje már lapunk is - is eb­ben a nyomdában lát napvilá­got. Emellett számos folyóirat és könyv előállításával is fog­lalkoznak. Termékeiket színes fotókkal is illusztrálják. Idei terveik szerint tovább bővítik a nyomda exportját, év végéig mintegy egymilliárd forintos árbevételt irányoznak elő. Baglyasaljai emberek: az utolsó bányász, meg a többiek / Éljenek másképpen a gyerekek A régi kolónia úgy odatapadt a földhöz, mintha belőle nőtt volna ki. Emberek éltek itt, mentek el, mint az apja is, de a kolónia ma­radt. Valamit mindig igazítottak rajta. A palatetőt cserép váltotta, a falakat lemeszelték, az ajtókat, ablakokat átfestették. Kővári Gyula az Erkel út 49- ben lakik. Alighanem ő volt az utolsó bányász Baglyasalján. Régen volt, hogy elszegődött Karancslejtősre. Ahogy sorra zárták be a bányákat, úgy ment ő is egyre távolabb. Amikor Tordas és Újlak is kimerült, ment Tiribisre. A hajnal vitte és a sötét hozta haza. Lehetett bármilyen öreg az este, felesége mindig ébren várta. Táplálta a tüzet, vizet forralt, hogy mosa­kodjon, melegítette az ételt.- Tiribesen már jobb volt a munka - mereng el gondolatai­ban. -Volt szén, meg pénz is . ..- Mindig tudtam, mennyi lesz a fizetésed hónap végén - kapja rá tekintetét évődve az asszony. Drága az élet- Honnan tudtad volna? Szavaik úgy kapaszkodnak egymásba, mint ők maguk negyvennégy esztendeje. Nem is késik a válasz:-Ha sáros, vizes volt a há­tad, amikor megjöttél, tudtam, meddő volt a munkátok. Ha meg porzott a hátadon a kabát, akkor volt szén és pénz is. Tiribesről ment nyugdíjba majd negyven évvel maga mö­gött. Négyszer került olyan helyzetbe, hogy menekülnie kellett a vágatból, de nem érte baj. Most ül konyhaasztal mel­lett, hátát a falnak veti és arról beszél, hogyan telnek a nyugdí­jasnapok.- Azt, hittem, egy kicsit könnyebben élünk. De ahogy öregszik az ember, úgy keresi meg a baj . . . Aztán az élet is drága. A tűzrevaló, a víz, a vil­lany, az élelem ... Két éve kötötték be a gázt Baglyasalján. A kolónia kima­radt, nem volt elég pénzük.- Megteszi nekünk ez is — mutat a szűk kis konyha sarká­ban húzódó kályhára az asz- szony. - Jól befűti a konyhát, ifieg a szobát is. Takarékosan élnek. Ami kis pénzük megmarad, megy az unokáknak. Örülnek, ha segí­teni tudnak. A nyugdíjas bányász a ka­puig kísér és közben elborong azon, hogy régebben is nehezen éltek, de az emberek mások voltak. Testvérek, szomszédok jobban érezték, hogy egymásra vannak utalva, segítették egy­mást. Emlékszik, amikor az or­vosi rendelő épült, ott dolgozott szinte mindenki, aki csak mo­zogni tudott. Önzetlenül, kö- szönömért. * A Frankel Leó utca a hegyre kapaszkodik. Látni innen szinte a fél Baglyasalját. A műúton autóbusz szalad. Az iskolával szemben szerényen húzódik meg a kis postahivatal, a félig kész szociális diszkont. Néhány éve kezdték építeni, de a befe­jezéshez már nincs pénz. A ta­nítói lakásban, amelyet öregek otthonának szántak, faipari vál­lalkozó dolgozik. Nincs munkalehetőség A településen, amely csaknem fél százada Salgótarjánhoz tar­tozik, nincs munkalehetőség. A bányát bezárták, a város üzeme­iből is sokan kihullottak. Az emberek úgy boldogulnak, ahogy tudnak. Vállalkoznak, kereskednek ezzel-azzal, pia- coznak. Az utcát az 1970-es évek ele­jén kezdték építeni. Mutatós házak sorakoznak egymás mel­lett, kerttel, pázsittal, virággal. Burai Károlyék a 8-as szám alatt laknak, huszonhat eszten­deje. Az ereje teljében lévő ci­gány férfi mindig is dolgozott, tisztességgel ellátta, amit rábíz­tak. Németországba is elment munka után. Zsebében kölcsön pénzzel, fejében nagy tervek­kel, jó reménységgel. Amikor visszajött, a Ve- gyépszerhez szerződött, és úgy ment újra Németországba, hogy már minősített hegesztő volt. Hálás volt a sorsnak, mert a ke­resetéből sok mindenre futotta. Most otthon téblábol, már no­vember közepe óta.- Baleset ért, eltörött a lá­bam. Mire rendbe jövök, meg­szűnik a munkahelyem- mondja csendesen. Latolgatja, mihez is kezdhet, mert dolgozni muszáj. Felesége évek óra munkanélküli. A 7500 forint jövedelempótló támoga­tásból, az ő táppénzéből, meg a gyerekek után járó segélyből- a kettő összesen 14 000 forint- élnek négyen. A nagylány is velük lakik, de szerencsére neki van munkája az öblösüvegy- gyárban. Nem biztos, hogy így indul a nagyfiú élete. Most vé­gez Szécsényben, mezőgazda- sági gépésznek tanult. De azzal „biztatják”, munkanélküli lesz belőle.- Pedig milyen szépen indult minden. Amit tudtunk, megvet­tünk, megcsináltunk. Bútort, te­levíziót, bevezettük a gázt. Azt tartottuk, hogy a gyerekek élje­nek másképpen, ne úgy, mint mi. Lassan eladunk mindent, amit nélkülözni tudunk - mondja az asszony. Homlokát gond redőzi, szavaiban keserű­ség. Gyakran álmodik. Több­nyire arról, mi mindent vásá­rolnak majd vissza, ha sorsuk egyszer jobbra fordul. Arra nem is gondolnak, hogy másutt kezdjenek új életet. Itt próbálnak meg létezni. Befogadták őket- Bennünket itt befogadtak. Ha végigmegyek az utcán, min­denki köszön - sorolja marasz­taló érveit az asszony. - Még kölcsönöznek is, ha nagyon megszorulunk. Tudják, nem maradunk adósak. Mert a pénz elfogyhat, de a becsület az soha. Burai Károlyék fölött a he­gyen jó néhány cigány család él. Sokan vannak a településen, akik okkal vagy ok nélkül, nem örülnek közelségüknek. Az elő­ítélet azokra is rákérgesedik, akik a maguk erejéből próbál­nak - meg-megbotolva - bol­dogulni. Burai Károly türe­lemmel, megértéssel beszél ró­luk:- A munkanélküliség, a pénztelenség nagy méregke­verő. Tudom, hogy vannak, akik, ha egy kis pénzhez jutnak, isznak, veszekednek, vereksze­nek, elviszik a másét... Vala­hogy segíteni kellene raj­tuk, hogy megértsék, ez az élet nem visz sehová. Mondják, a legzavarosabb víz is leülepszik egyszer. * Az Erkel közben, ahol valaha jószágok legeltek, most két íz­léses sorház áll nyolc lakással. Dóra Zoltánéké a 32-es. Vélet­lenül kerültek Baglyasra, ahol elfogadható áron telekhez és a társasházban lakáshoz jutottak, két esztendeje.- Ezt csak elmondani ilyen egyszerű - figyelmeztet a fiatal házigazda. - Pénz is, munka is kellett hozzá bőven. Nekünk szerencsénk volt. A családban sok a hozzáértő, aki segített. Jól választottak Még éppen csak ízlelgetik a baglyasi létet, azt azonban fele­ségével együtt állítják: jól vá­lasztottak. A környék nyugodt, csendes. A lakás kényelmes, jól ellátott. Gáz, víz, kábeltévé, te­lefon van benne, s hozzá az erdő övezte kert. Aztán az sem egy utolsó szempont, hogy jobbára ha­sonló korú fiatalok lakják a két épületet, és nincs messze Dóra Zoltán munkahelye sem. A Bäcker Brot Kft.-nél üzemve­zető. Tanult szakmája autósze­relő-mester.- Gondolkodtunk, hogy vál­lalkozó leszek. Sok pénz kellett volna az induláshoz és olyanok voltak az egyéb feltételek is, hogy nemigen lehetett teljesí­teni - mondja, a felesége meg csendesen bólogat hozzá. A házak szépek, ám környé­kükre igazán ráfér a takarítás, a rendezés. A fiatal, szőke asz- szony nagy tervekbe avat:-Megcsinálnak itt a férfiak mindent, csak egy kis segítsé­get kapjanak a városgazdálko­dástól. Gépeket, szerszámokat, földet... Parkosítani szeretnék a most még dudvás teret, fákat, bokro­kat telepíteni, meg virágokat. Játszóteret álmodnak, mert sok itt a kisgyerek, olyanok, mint az övéké is, a kettő. Kifelé indulok. Áprilisi nap­fény veri a házat. Előtte önfe­ledt játékba menü egy népes gyermekcsapat. Észre sem ve­szik a mozgást maguk körül. V. G. PÁSZTÓ 1996. április 27., szombat Gyógyszertári ügyeletek A május 1-jén életbe lépő új gyógyszerár-támogatási rendszer bevezetése miatt megyénk közforgalmú gyógyszertárai az április 29 - május 3-ai időszakban felváltva zárva lesznek. Április 29-30-án zárva tartó gyógyszertárak: Bá- tonyterenye, Vasút u. 5; Salgótarján, Rákóczi u. 47. Április 30-án zárva tart: B.-gyarmat, Bajcsy-Zs. u. 20.; Diósjenő, Kossuth u. 18.; Ecseg, Szabadság tér 5.; Jobbágyi, Felszabadulás u. 85.; K.-ság, Kossuth u. 52.; Litke, Béke u. 12.; Mohora, Rákóczi u. 25.; B.- terenye, Kővirág u. L; N.- oroszi, Felszabadulás u. 42.; Nógrádmegyer, Petőfi u. 73/a.; Romhány, Zrínyi u. 10.; Salgótarján, Acél­gyári u. 52.; Szirák, Petőfi u. 89.; Tar, Kossuth u. 6. Május 2-án tartanak zárva: Bércéi, Kossuth tér 1.; Karancsíapujtő, Rákóczi u. 97.; Drégelypalánk, Honfi u. 28.; Érsekvadkert, Petőfi u. 36.; Mátraterenye, Kossuth u. 225.; Kálló, Kossuth u. 34.; Nézsa, Szondi u. 101.; Palotás, Szabadság u. 39.; Pásztó, Kölcsey u. 6.; Salgótarján, Gorkij krt. A/15.; Salgótar­ján, Beszterce tér L; Nő­tincs, Szabadság u. 76.; Magyamándor, Kossuth u. 4. A fiókgyógyszertárak áp­rilis 29-étöl május 3-áig zárva tartanak. Május 2-3-án zárva tar­tanak: Balassagyarmat, Rá­kóczi u. 22.; Rétság, József A. u. 9.; Salgótarján, Fő tér 9.; Szécsény, Rákóczi u. 67.; Bátonyterenye, Ózdi u. 31.; Cered, Kossuth u. 89. A gyógyszertárak ügye­leti rendje a hétvégéken és az említett időszakban: Balassagyarmaton: ápri­lis 27-30-áig a Rákóczi u. 22. szám alatti, május 1-jé- től 5-éig a Bajcsy-Zs. u. 20. szám alatti gyógyszertár. Salgótarjánban: április 27-28-án a Borostyán gyógyszertár (Füleki u. 53- 55.), április 29-30-án a Fő tér 9., május 1-2-án a Rá­kóczi u. 47., május 3—5-éig a Fő tér 9. szám alatti gyógyszertár. Szécsényben: április 27-28-án a Rákóczi u. 67., április 29-étől a Szent Jób (Rákóczi u. 94.) gyógyszer- tár. Pásztón: április 27-28- án a Gyógyír (Kölcsey u. 18), április 29-én a Kölcsey u. 6., április 30-án és május 1-jén a Gyógyír (Kölcsey u. 18.), május 2-ától a Köl­csey u. 6. Bátonyterenyén: április 27-30-áig az Ózdi u. 31., május 1-jtől a Vasút u. 5. szám alatti gyógyszertár. Az ÁPV Rt. megyei ügyfélszolgálatának tájékoztatója A korábbi elképzelésekhez képest csúszik a második áramszolgáltató vállalat rész­vényeinek kárpótlási jegyre való cseréje. A csúszás oka, hogy az ak­cióhoz nélkülözhetetlen audi- tált mérlegek még nem ké­szültek el, ezért a csere legko­rábban csak májusban kez­dődhet. Nincs még döntés ezért a második áramszolgáltató ki­választásáról sem. Az ÁPV Rt. kérte a mérleg-elkészítési munkálatok felgyorsítását. Részletes felvilágosítás a Technika Házában (Salgótar­ján, Rákóczi u. 11.) működő ügyfélszolgálatnál. Telefon: 32/310-439. Ügyfélfogadási idő: hétfőtől csütörtökig 9-től 16 óráig, pénteken 9-től 14 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents