Nógrád Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-02 / 78. szám

1996. április 2., kedd SporTTüköR 11. oldal Dr. Gótai László bejelentette lemondását Veszélyben a tarjám tenisz Mint várható volt, nem minden vihar nélkül telnek a salgótar­jáni „sportos hétköznapok”. A város önkormányzatának köz­gyűlése ugyanis elfogadta azt a sportkoncepciót, amely katego­rizálja az egyesületeket, újszerű elképzeléseket vive a pénzek és támogatások elosztásába”. Az önkormányzat sporttal foglalkozó munkatársai felállítot­tak egy úgynevezett kiemelt kategóriát, amelybe a legeredmé­nyesebb és legnagyobb népszerűségnek örvendő sportágakat kívánták besorolni. Az előzetes megbeszélésekkel ellentétben, az „elit négyek” között nem kapott helyet a Lendület Tenisz Egyesület. Ez az intézkedés szinte lehetetlen helyzetbe hozta a klubot, aminek hatására dr. Gótai László elnök bejelentette le­mondását, illetve javaslatot tett a Lendület TE jogutód nélküli megszüntetésére. Az elnökség nem fogadta el Gótai úr lemon­dását, reménykedve abban, hogy az elkövetkezendő időszakban esetleg lehet olyan támogatót, szponzort találni, aki hajlandó az OB I. felső házában vitézkedő teniszezők segítségére sietni. Gótai doktor nem palástolja csalódottságát, jelezve, hogy ér­tetlenül áll az előtt, hogy a megye egyik legsikeresebb klubját ilyen negatív megkülönböztetés érte. Szerinte eredményeik magukért beszélnek, ami nem szorul további megmagyará­zásra. - dötö ­Belendültek a gyarmati csapatok a hét végén Rendületlenül felfelé a létrán Derűs NB Il-es forduló, szomorú NB III-as hétvége, felemás megyei első osztály •• Önbizalmat hozó stécés győzelem Ezen a hétvégén is szeszélyes időjárás, no és, szeszélyes játék fogadta a pályák lelátóin a labdarúgás szerelmeseit. Nem mondhatjuk, hogy az SBTC „kötelező” győzelmén kívül sok örömük lett volna NB-s csapataink szombati produkciójában. Szombaton négyszer zörrent meg a gödöllői vendégek hálója Szép szombatja volt a gyar­mati sportéletnek. A megyei első osztályban játszó arany- lábüaknak végre kijött a lé­pés, míg a kábeles kézisek ha­talmas bravúrt arattak az Ipoly partján. Családias hangulatú ez a mai gyarmati foci. A nézőtéren, a kerítésnek támaszkodva több­nyire az ifi csapat játékosai, a vezetők, pár régi játékos és né­hány „elvetemült” futballdruk- ker ácsorog, no és, persze mint­egy tucatnyi vendégszurkoló. Igaz, a fiúk eddig nem kápráz­tatták el az utóbbi időben egyre gyérülő publikumot. Most azonban remélhetőleg változik a helyzet. Érződik, a csapat együtt van. A tizenéves fiatalok, a mag, régóta, még a serdülőből ismeri egymást, a társak gondolataiba is belelát­nak az ifjak. A vadkerti le­gények szombat délután bizony Amint beköszönt a tavasz, a gyarmati Ipoly Walking Club gyaloglói is megkezdik ver- senykörútjukat. Legutóbb Dudincén és Drezdában sze­repeltek: sikeresen. A dudincei versenyen öten álltak rajthoz. Közülük Fera- necz Nóra a leány 3 km-es ver­senyszámban arany-, csapat­társnője Szolnoki Brigitta bronzérmet szerzett. A legnagyobb örömet az alig tizenhárom esztendős Mihály Ferenc okozta. Idősebbek kö­zött állt rajthoz, s kiemelkedően teljesített, a saját korosztályát toronymagasan verte volna. csak keresték a labdát. Szilágyi László két eszményien gyö­nyörű gólt rúgott, Fábri Zoltán, mint akit felhúztak, lankadatla­nul futott, futott kilencven per­cen keresztül. A hátsó régiók­ban Orgoványi János haláli nyugalommal szerelt még a legnehezebb pillanatokban is, míg Szilágyi Gábor korlátlan úrnak számított a védelem ten­gelyében. A négygólos győze­lem - nem beszélve az ifik gól­záporos sikeréről - biztató jö­vőt jósol az újjáéledő Ipoly- parti labdarúgásnak. A kábeles kézisek is kivág­ták a rezet. A Szentendre ellen kezdetben döcögött a gépezet, ám a végén ismét belelendültek a Boronyai-tanítványok, s bra­vúrjukkal egy pontra megköze­lítették a második helyet. A mu­tatott teljesítmény alapján a szurkolók már bajnoki címben gondolkodnak. H.H. Néhány nap múlva már Drezdában gyalogoltak az ifjú reménységek. A serdülő korú Gajdos Katalin új megyei fel­nőtt csúcsot gyalogolt, a mö­götte beérkező Fiilöp Zsu­zsanna szintén remek idővel ért célba. Három kilométeren Mi­hály ismét letette a névjegyét, csakúgy, mint az öt kilométeres győztes Si sa Dávid. Gajdos, Fülöp és Sisa ideje aranyjelvé­nyes szintet ért. Nem sikerült dobogóra jutnia a hosszabbik távon Fábri Péternek. A gyar­matiak jó előjelekkel készülőd­hetnek a közelgő országos baj­nokságra. -h­Átérzett feladat Az NB II Keleti csoportjában a Stécé legénysége a kiesés el­len harcoló Gödöllő csapatát fogadta. Lényeges volt ez a győzelem a középmezőnyben való __ felzárkózás szempontjá­ból. Éppen ezért elsősorban lé­lektanilag kellett a „mesternek” felkészítenie fiait, hiszen a szakma és a közvélemény is egyértelműen csak a 3 pont be­gyűjtését tartotta elfogadható eredménynek. Nos, a fiúk átérezték a mér­kőzés fontosságát, és csattanós választ adva a kételkedőknek, nagy gólarányú győzelmet arat­tak. Túl a sikeres, „lelki” felké­szítésen, nem szabad szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a csapat rutinosabb játékosai mi­lyen fontos pillanatokban tud­tak „mérkőzéseldöntőt” nyúj­tani. A második félidő elején 1-0-ás hazai vezetésnél Oláh Béla cseleinek úgy dőltek be a vendégvédők, mint „Drapál a kanyarban”, és a befejezésnél is higgadt maradt. Hátrányuk le­dolgozására kétségbeesett kí­sérleteket tévő gödöllőiek kö­zött ellenállhatatlanul átszlalo- nozó Kecskés kihagyhatatlan helyzetbe hozta Benczét, és el­dőlt a meccs, a Gödöllő lélek­ben feladta a csatát. Ezen szemet gyönyörköd­tető, mérkőzést eldöntő pillana­tok mellett feltétlenül ki kell emelnünk Rácz kapus teljesít­ményét, hiszen ez a jászberényi születésű fiú - szinte észrevét­lenül zárkózott fel a szakma „elitjéhez” - megoldhatatlan feladat elé állította az egész gö­döllői csatársort. A csapat eddigi mérkőzése­ken nyújtott mezőnymunkájára sem lehetett sok panasz, annál inkább a kapu előtti helyzetki­használásra. Nos, úgy tűnik, hosszú vege­tálás után Bencze ismét „el­kapta a fonalat”, és reméljük, számolatlanul „gyártja” majd a gólokat. Gyászos hétvége Gyászos hétvége köszöntött NB III-as csapatainkra. Az év sikercsapatának elkönyvelt szécsényiek hazai környezet­ben voltak képtelenek legyőzni a hátsó régiókból menekülő Új­szász csapatát. A gyorsan meg­szerzett vezetés, talán egy kicsit a kelleténél jobban is megnyug­tatja a hazaiakat. Ezután a csapat Bérezi József edző véleménye szerint leblok­kolt, ennek szomorú következ­ményeként Oláh 534 perce érin­tetlen hálója is megrezdült. Ez a döntetlen méltatlan a szécsényi csapat eddigi szerepléséhez, ar­ról nem is beszélve, milyen nagy segítséget nyújthattak volna a kiesés rémétől fenyege­tett megyei „testvércsapatok­nak.” A mérkőzés egyetlen üde színfoltja a fiatal Percze volt, aki élete elsői NB III-as gólját szerezte a mérkőzésen. Drámai küzdelemben marad­tak alul a Pásztó-Hasznos FC labdarúgói Selypen. Miriez Ti­bor, a szakosztály vezetője el­keseredetten számolt be a mér­kőzésről. Véleménye szerint a csapat tagjai dicséretesen küz­döttek, és szerinte az élete első NB III-as mérkőzését vezető Paál jelentős mértékben befo­lyásolta a mérkőzés végered­ményét. A találkozó elején szerzett hazai szabadrúgás-gól után a pásztóiak végig irányí­tották a mérkőzést, sikerült egyenlíteniük is. Ezután a sely- piek minden erejükkel a véde­kezésre koncentráltak. Több al­kalommal kíméletlen beleme- nésektől sem riadtak vissza, amit a játékvezető nem torolt meg. A 75. percben aztán feltette a koronát addigi működésére egy tizenhatoson belüli ütközés után, közel 50 méteres távol­ságról fújta be a sortdöntő ti­zenegyest. Ezzel a vereséggel a Pásztóiak ismét nehéz hely­zetbe kerültek, de idő a sebek nyaldosására nincs, készülni kell a következő feladatra. A forduló legkellemesebb meglepetését veresége ellenére az St. Glass gárdája okozta. Taktikus, okos játékkal meglep­ték a Dunakeszit, és bizony csak a rutintalanság számlájára írható a vereség. Simon Attila legénységének már nem szá­molgatni kell a jövőben, hanem ehhez a hétvégihez hasonló mezőnyjáték mellé _ meg kell szerezni a góllövés titkának re­ceptjét, és akkor még (remél­jük) történhet csoda... Palotás! iskola A megyei első osztályban a Palotás leiskolázta a Volánt. Majnik János legénysége to­vábbra sem ennek az osztály­nak sebességfokozatában pö­rög. Orkánerejű szél fogadta Ber­eden a csapatokat. Ez a külső körülmény zavarta a csapatokat a folyamatos játékban. Mindkét csapat kiegyezett volna már a döntetlenben, Csikós Attila vi- ; szont nem így gondolta a dol­got, és nem sokkal a mérkőzés vége előtt lőtt góljával a Mátra- novák győzelemmel távozha­tott Bércéiről. A karancslapujtőiek igen­csak meglepték az SKFC-t. Az első félidőben a fél csapat La- vaj után „nyomozott.” Kétgólos hazai vezetés után, a második j félidőben' egÿ' 1 pat” lépett pályára, és levegő­ben dógott az egyenlítés, ami végül is nem sikerült a kohá­szoknak. A Tóth Feri keze által egyre markánsabb arcot mutató gyarmati fiatalok leiskolázták a szomszédos Vadkert csapatát. A nagybátonyi támadó játék hatékonysága is hagy némi ki- i vánnivalót maga mögött, hiszen a szemre tetszetős mezőnyjá­tékkal úgy tűnik, el is fogy a tudomány. A kiesés szempontjából sorsdöntő összecsapásra a ven­dég nagylóciak jobban mozgó­sították energiájukat, mint a Mohora. ■ Ezzel a győzelemmel sem lé­legezhetnek fel, nagyon nehéz mérkőzések elé néznek, ha jö­vőre is az I. osztály tagjai sze­retnének maradni. Mohorán vi­szont már csak a csoda segít­het...-sipkó­Csattanós gólválasz- Miért jársz még mindig Stécé-meccsekre? - kérdezte egy is­merősöm, és nyomatékül hozzátette: -Hiszen semmi tétjük nincs. Nem mindegy bárkinek is, hogy nyolcadik vagy tizedik a csapat a ma gyár NB Il-es mezőnyben? Hirtelenjében nem is nagyon tudtam mit válaszolni, s az ilyenkor szokásos „csak"-kai intéztem el a választ. Azt ugyanis hiába mondtam volna, hogy nekem belső szükséglet - ahogyan cigarettásnak lehet a nikotin, a borkedvelőnek az alko­hol -, hogyha már mindenhová nem utazhatok a csapattal, le­galább kéthetenként itthon lássam őket játszani. S így vagyok ezzel idestova ötven esztendeje. Újra visszaköszönt a kérdés, amikor a szombati meccsen az északi lelátóról többen is megszámolták: a másik, „hűvösebb” oldalon mindössze 130-an várták a két csapatot. . . S az első félidő mintha a távolmaradókat igazolta volna. Küzdött, hajtott az SBTC, rúgott is egy gólt (ami nagy szó a megelőző 180 perchez képest), de minden más felejthető volt. Nem úgy a második gól. Oláh Béla elindult, egy csel jobbra, a másik balra (a kishitűek már akkor tudták, hogy elveszti a lab­dát), s még egy ráadásként. Utolsó akadály a kapus: ilyenkor szokta a cselezésbe belefáradt játékos kihagyni az önmaga ki­dolgozta. holtbiztos gólhelyzetet. De nem Oláh Béla! Neki még arra is maradt ideje és energiája, hogy megnézze a bal felső sarkot és mértani pontossággal odavarázsolja a labdát. Nincs hálóőr, aki ezt a lövést védeni tudta volna. Miközben önfeledten ünnepeltem a góllövőt: megfogalmaz­tam a pontos választ kíváncsi ismerősömnek. Ezekért a ritka pil­lanatokért érdemes most is (és mindig) meccsre járni. Mert nem tudjuk, hogy mikor lesz részünk ilyen élményben legközelebb. Csongrády Béla Versenyről versenyre utaznak a gyarmati gyaloglók Dudincei és drezdai sikerek Olimpia-történeti különlegességek (45. rész) - 1952, Helsinki Hátborzongató vívócsapatdöntő Felbátorodva kelt útra a magyar csapat Helsinkibe. A remé­nyek beigazolódtak: tizenhat aranyéremmel térhettek haza, amire azóta sem volt példa a magyar olimpia-történetben. Papp László a londoni bokszbajnok már az első mér­kőzésén rettenetesen kemény ellenfelet kapott az amerikai Webb személyében. A néger srác az első menetben határo­zott fölényre tett szert ellene. Papp támolyogva, fáradtan ment pihenőre. Miközben a segítők élesztgették, nyugod­tan odaszólt mesterének, Adler Zsigmondnak: -Zsi, én most kimegyek, s lecsapom a srá­cot!. A mester azt hitte, rosz- szul hall. Valami az agyára mehetett a fiúnak - gondolta magában. Tanítványa azonban rop­pant komolyan vette a kijelen­tését. Pillanatok alatt a sa­rokba szorította ellenfelét, s addig csépelte, míg az lassan csúszni kezdett lefelé a köte­lek mellett, majd elterült a föl­dön, mint egy liszteszsák. Et­től kezdve már könnyű dolga volt, az aranyig meg sem állt. A kalapácsvető Csermák Józsefnek nem sok jót jósoltak. Ám a húszesztendős tapolcai fiatalember rácáfolt a papír­formára. Harmadik kísérlete láttán tátva maradt a nézők szája: a súlyos szerszám telibe „kapta” a hatvanméteres vona­lat. 60.34! Elképesztő világ- ( p ________j__;___________‘ c súcs! Amikor a verseny után megkérdezték Csermáktól, va­jon edzésen dobott-e már ek­korát, lakonikusan válaszolt: - Még soha életemben. A kardvívás csapatdöntőjén kis híján szívinfarktust kapott a magyar szurkolótábor. Hét­hétre állt a magyar-olasz fi­nálé. Gerevichnek, aki addig egyetlen győzelmet sem ara­tott, nyernie kellett Pintőn el­len az aranyhoz. Három-há­romra állt az asszó, s a veze­tők, Hegyi Gyulával az élen, nem mertek odanézni. Gere- vichet azonban valami földön­túli nyugalom szállta meg. Bevitte a negyedik, majd az ötödik találatot, s az öt csapat­tagot, a társak vállán menetelt az öltözőig. (hege) Előcsatározások az európai kupákban A héten már a döntőbe jutás a tét az európai labdarúgókupák­ban. A hagyományoknak megfelelően kedden az UEFA Kupa, szerdán a Bajnokok Ligája, csütörtökön pedig a KEK elődön­tőnek első mérkőzéseire kerül sor. Az UEFA Kupában a slá­gerösszecsapás - az előrehozott döntőnek is tekinthető - Bayern München-Barcelona „csúcsta­lálkozó”. Természetesen a müncheni Olympia-stadionban telt ház, 63 ezer néző várja a csapatokat. Kivétel nélkül min­denki jó mérkőzésre számít. Johan Cruyff, a katalán csa­pat holland mestere minden­esetre nem védekezésre készül Münchenben. Ezt jelzi, hogy az előzetes összeállításban három csatárt (Figo, Bakero, Hagi) je­lölt.- Cruyff filozófiája a támadó futbáll. Mi is támadfii akarunk, így jó mérkőzés lesz - nyilat­kozta Otto Rehhagel, a Bayern vezető edzője. A bajorokat az is motivál­hatja, hogy Franz Beckenba­uer klubelnök 50 ezer márka prémiumot ígért a játékosoknak a döntőbe jutás esetén. A Bayemnél a Klinsmann, Papin csatárduó rohamozza majd a Barcelona kapuját. Klinsmann nagyszerű formá­ban van, az UEFA Kupában a müncheniek 23 gólja közül 14- et a szőke válogatott támadó szerzett. Papin így summázta az esé­lyeket: - Én már tudom, mi­lyen érzés a „Barca” ellen győzni. Két éve a BEK-döntő- ben 4-0-ra nyertünk ellenük a Milánnál. A másik ágon a cseh Slavia Praha és a francia Bordeaux ta­lálkozik. A Bordeaux, amely csak a 15. helyen áll hazája bajnokságában, hosszú sorozat után jutott el a döntő kapujába. A franciák az Intertotó Kupán „keresztül” harcolták ki az UEFA Kupa-indulás jogát, így már 16 (!) mérkőzésen vannak túl. A csehek abban bíznak, hogy a szokatlanul hideg idő őket se­gíti majd. A Slavia játékosai négy hete ilyen körülmények között, többször havas pályán készültek. Az előrejelzés keddre havazást és mínusz öt­fokos hideget jósol Prágában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents