Nógrád Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-13-14 / 87. szám

2. oldal Fesztivál 1996. április 13., szombat Jó volt ez a premier jöjjön a folytatás t Hollókőn a világ szeme - mondták kicsit irigykedve azok a nógrádiak, akik nem a híres­látványos faluban töltötték áp­rilis első hetének színes prog­rammal beharangozott napjait. A helyi önkormányzat, a Hol­lókőért Alapítvány és a falu vál­lalkozói a hagyományőrző, szó­rakoztató, de megreformált hús­véti vendégvárással új fejezetet kívántak nyitni a turizmusban. Az eddigiek továbbéltetésre ér­demes elemeit újakkal frissítve egy másfajta, nyitottabb Hollókőt kívántak megmutatni a húsvét három napján. Legesleginkább annak a régi óhajnak akart a szervezőgárda megfelelni, hogy üresjáratoktól mentes, turistama­rasztaló rendezvényekkel fogadja a látogatókat. Az előzetes, a szo­kásostól erőteljesebb hírverés visszhangjai azt sejtették: új, tá- gabb vendégkört nyert meg ma­gának a falu. Mennyiben valósította meg a hozzá fűzött reményeket az előző évek hasonló eseményeinél ven­dégcsalogatóbbnak vélt dramati­zált húsvét? A kérdésre adott alábbi válaszok azért érdemelnek különös figyelmet, mert az ala­pítvány minden mozgatható helyi szervvel összefogva idén még színre fog lépni néhányszor. S a tapasztalatokat leszűrve mindig csiszoltabb programmal teszi majd ezt. Nagy Ignác, Hollókő polgár- mestere így értékelte a munkát:- Véleményem szerint jobban elő volt készítve, mint a koráb­biak, a propagandára nagy hang­súlyt fektettek a szervezők. Az igazság az, hogy nem számítot­tunk ilyen tömegre. A nagy jö­vés-menés, a sok busz érkezése, a parkírozási gondok rámutattak a körforgalom hiányára. A szer mélyautók elhelyezése is nehéz­kes volt, bár a szécsényi rendőr- kapitányság dolgozói mindent megtettek azért, hogy a be- és ki­jutás bonyodalmaktól mentes le­gyen. Némi fennakadást a jegysze­dés is okozott.- Egyesek nem azért fordultak vissza, mert belépőt szedtünk, hanem a hosszadalmas jegysze­dés azt a hitet keltette, hogy már talán be sem lehet jutni, s elunták a várakozást. Legközelebb tehát ezeket’kell kiküszöbölni, így pél­dául több jegyszedőt lesz szük­séges alkalmazni - mondta a polgármester. Meglátása továbbá, hogy a vissza kell térni ahhoz a régebbi módszerhez, mely Szerint párhu­zamosan, a mostaninál több hely­színen legyenek különböző műsorszámok. Mindemellett összességében az ünnepségsoro­zat színvonala nagy léptékben fe­lülmúlta az előzőeket. Ispán Dánielné és a férje vál­lalkozók, s tagjai voltak annak a csapatnak, amely elejétől a vé­géig sokat tett azért, hogyjól si­kerüljön a szezonnyitány. Ok ket­ten működtetik a szövőházat, a Pajtakertet, a Kovácsműhelyt, van népművészeti boltjuk, s ide­genvezetést is vállalnak. Gyors számvetése alapján Is- pánné sok látogatót vonzó, sike­res összeállításnak tartja az ala­pítvány első jelentős „fellépését.” Megemlíti azokat a - polgármes­ter által is jelzett - közlekedési nehézségeket, amelyeken sze­rinte is könnyen lehet segíteni. Ezen túl - köszönhetően az ala­pos előkészületeknek, nem utol­sósorban a színes, a hagyomá­nyokhoz kötődő kínálatnak - ér­tékelése szerint ügyesen összefo­gott volt ez az ünneplés. Kiss Tiborné, az alapítvány igazgatója:- Tapasztalatlanságunk elle­nére úgy látjuk, jól sikerült ez a „premier.” Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a negatív észrevételeket megszívlelve leg­közelebb érdemes lesz több ófa­lui műsorszámmal gazdagítani az eseménysort. Lesz tennivalónk a buszok, a pénzbeszedés bonyo­dalmainak kiküszöbölésével is. Az igazgatónő nem titkolta, hogy már készül a következő hol­lókői „attrakció”, a palóclako­dalmas, melynek úgynevezett protokoll-bemutatóját májusra tervezik. Most toborozzák, s már készítik fel erre a szereplőket, hogy a lánykéréstől a menyasz- szonytáncig a hajdani népszoká­sokat felsorakoztató 4-5 órás vi­gadalom megfeleljen a követel­ményeknek, s bárhol „eladható” legyen. Nem lehetetlen, hogy en­nek a forgatókönyve alapján a házasulandók megrendeljék maj­dan a saját, hollókői esküvőjüket. Ezeken kívül - hiszen az idő előrehaladt - készülnek már a nyári táborokra, a lovastúrákra, a tervezett teniszpálya kialakítása sem várhat sokat, s bőven van tennivalójuk az ófalui műemlék- együttes leomlott vakolatú pa­rasztházakkal is. (mj.) A mindig lenyűgöző népviseletben, szíves szóval fogadták a sokaságot Ófalu bejáratánál a vendéglátók 1996. április 13., szombat Kiállítás 7. oldal Amikor színeset álmodik a csönd Fábián Gyöngyvér Az én békém című egyéni kiállítása várja az érdeklődőket Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban május 18-áig. A művész 1944-ben Salgótarjánban született, 1963- tól 1969-ig a Képzőművészeti Főiskola festő tanszakára járt, 1967- ben szerzett diplomát. Több műve található a múzeumok tulajdo­nában, valamint külföldi és magyar magángyűjtőknél. Alkotásai­val különböző műfajokban több díjat nyert. 1974-től több mint húsz önálló kiállítása volt idehaza és külföldön, a többi között Hamburgban és Gentben is. Tavaly a Dombóvári Galériában, Budapesten, a Kempinski Galériában, az OTP Bank Galériában és hamburgi Mensch Galériában volt önálló tárlata. Mostani, sal­gótarjáni, összefoglaló igényű kiállítását Peák Ildikó rendezte. Fábián Gyöngyvért a kiállítás ünnepi megnyitóján nagy szere­tettel köszöntötte Salgótarján tár­latlátogató közönsége. Talán ön­kéntelenül is azt a sze- retetet kívánta ezzel vi­szonozni, ami a mű­vész festményeiből árad, és amelynek tár­gya mindenkor az em­ber. Az ember, akiről napjaink békéden vi­szonyai közepette mind kevesebb szó esik, akinek sorsa mind bizonytalanabbá válik. Fábián Gyöngyvér minden festményének az ember belső törté­nése a színtere, ahol még szembesíthető önmagával, banalitása­ival, megalkuvásaival, eszményei hamis vagy igaz voltával, félelme­ivel, elhagyatottságá- val, sokszoros megcsa- latottságával, vagy ép­pen makacsul őrzött jóra való hajlamával. Békességóhajtás A festménykiállítás Az én békém címet vi­seli, azonban nyilván­való a békességóhajtás egyetemes érvénye olyan világban, amely­ből mind fájdalmasab­ban hiányzik a békes­ség, amelyből - a fo­gyasztói idiotizmus, s ennek siralmasan ke- let-közép-európai vál­tozatai hangos terjesz­tése következtében is - egyre szembeszökőbb az emberi létezés va- Fábián lódi tartalmainak hiá- György nya, amelyből eltűnik a szépség. Ha egy világban, egy civilizá­cióban megrohad az embersé­günk, ideje visszatérni e civilizá­ció alapját jelentő kultúra eredeti forrásaihoz. Ebben az értelemben a kultúra embervédelem, a jövő reményének egyetlen menedéke. Fábián Gyöngyvér természete­sen nem bölcselkedik, hanem fest. Jelképrendszereit pontosan gél emlékeztetnek arra, mi is az ember, és mi történhet vele? Biblikus képek Mindaz, ami a Bibliában és míto­szaiban már megtörtént, és azóta is folyamatosan történik. A bib­liai vonulat éppen ezért Fábián Gyöngyvér munkásságának visz- sza-visszatérő motívuma, festé­szetének lényege. A Bibliában minden emberi szituáció együtt van. Mózes az égő csipkebokor perzselő fényében, Abrahám ál­dozata az érdes fények átszőtte sivatagi sziklák között ma is ugyanolyan kínzó időszerűséggel Gyöngyvér képei: Keresztanyám (balra fent), Zsófi (jobbra fent), (balra lent), Mózes (jobbra lent) válassza, hogy átvezethessen bennünket a tisztaság, az ember­ség még meg nem romlott vilá­gába, az eredeti emberi történé­sek színhelyére. Archetípusai és helyzetei az európai kultúra ősi, keleti tájain örök egyértelműség­vetik föl a hit, az erkölcsi felelős­ség, a választás kérdéseit, mint napjainkban. A tékozló fiú ma is ugyanaz. A Kelj fel és járj, a Jé­zust megcsúfolják, a Pieta ugyanazokat az örök emberi ér­zéseket, fájdalmakat, reményeket hordozzák, amelyek időszerű­sége sohase múlik el, amíg ember él a földön, amelyért - miként önmaga választásaiért is - fele­lős. Akkor is, ha erről nem vesz tudomást, s ezzel önnön pusztu­lását készíti elő. Fábián Gyöngyvér bibliai ké­pein izzó fények ragyognak és hatalmas a csönd. Ez az ember csöndje. Változó színterek S bár a képek színtere s a történé­sek ideje változik, a belső csönd, miként a színek szép ragyogása, a képfelületek megkapó tiszta­sága, nyugodt szerkezeti rendje valamennyi fest­ményen változatlan. Csaknem hatvan kép, húsz év terméséből válo­gatva ad ízelítőt Fábián Gyöngyvér eddigi életmű­véből, a hetvenes évek kö­zepétől napjainkig. Ter­mészetes, hogy a kiállítá­son különböző korszakok és stílusok jelennek rrfeg. A korábbi művek közül több a Nógrádi Történeti Múzeum tulajdona: Lány kerti székben, Csendélet, Alvók, Csúcsforgalom, és így tovább. Komoly, ma­gányos, tárgyiasultságá- ban véglegesen riasztó jö­vőt sejtető embervilág tá­rul elénk. Embervilág, amelyben magára marad­hat, s amelyből el is tűnhet maga az ember, ha képte­lennek bizonyulna a másik ember, egyáltalán az élővi­lág, a természet iránti fi­gyelemre, belső békéjének megóvására. E béke meg­teremtésében segítheti egy másik élőlény, miként er­ről a művész kutyás kép­sorozata vall, vagy - nem utolsósorban - a szerelem, a férfi és a nő lelki és testi találkozásának, egymásba fonódásának szivárványos csodája. Arcképek Fábián Gyöngyvér portréi csak nagy általánosságban Tímár nevezhetők arcképeknek. Úgy tetszik, a portré a művész szabadsága to­vábbi kiteljesítésének lehetőségét jelenti. Expresszív erő sugárzik e képekből, amelyek az intenzív belső koncentrációról szólnak, hogy fölmutathassák az ember­nek az arca mögött megbúvó va­lódi természetét. (bte),

Next

/
Thumbnails
Contents