Nógrád Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-09-10 / 59. szám

NÓGRÁD * HÍRLAP Betz: „Mi, kisgazdák vagyunk a mérleg nyelve” Bilecz: „Néhány reakciós jobboldali diktál” Bilecz Endre 47 éves szellemi szabadfog­lalkozású, független közíró. Szakmájában politológiai elemzéssel, önkormányzati és területfejlesztési problémák­kal foglalkozik. A hetvenes években az MSZMP reform- szárnyához tartozott, a nyolcvanas évtizedben a de­mokratikus ellenzéki moz­galmak aktivistája. 1990-94- ben parlamenti képviselőként az SZDSZ-, majd az MDF- frakció tagja. Azóta párton- kívüii. A „Polgári Kör Balas­sagyarmatért" független tár­sadalmi egyesület elnöke. Bilecz írta Nógrád megye közgyűlé­sében a baloldali ellenzék szinte kizárólag a liberális politikus megyei elnököt tá­madja. Az országos koalíciós viták hangtompítójára itt nincsen szükség, mert nyíltan áll szemben egymással az MSZP és az SZDSZ. Garan­táltan lejáratják, szétverik egymást a szocialisták és a liberálisok. Mit akarnak, és mit tesznek eközben a megye jobboldali pártjai? Gondo­san ápolják kapcsolataikat, készülődnek a nagyobb erő­próbákra. A jobboldali pártok helyi viszonyának legjelentősebb belső ellentmondása: hiába nagyobb Torgyán pártjának társadalmi támogatottsága, a megyében nincsenek közis­mert, befolyásos kisgazdave- zetők, a párt kezdettől szét- szórtabb, szervezetlenebb, mint a kereszténydemokra­ták. A nógrádi jobboldal nyu­godt, mert egységes, befolyá­sos. Vezetői hivatalos me­gyei, városi állásokból várják a nagy pillanatot. Majdnem minden hatalmi székben jobboldali helyi politi­kusok ülnek, s bármikor meg­gátolhatják a mérsékelt közép­rétegek szervezett összefogását. Nógrádban néhány reakciós jobboldali politikus diktálja a közéleti tempót. A baloldallal szembeni hiva­talos alternatíva Nógrádban a szélsőjobb: ha tartós lesz ezen állapot, a választóknak politi­zálni, közéletet élni, sőt sza­vazni sem lesz érdemes. (Hírlap, 1995. nov. 30.) Kisgazdakötődések Nagyszüleim, szüleim dunántúli kisbirtokos parasztokként a kis­gazdapártok, parasztpártok támo­gatói voltak. En 15 éve írtam pozi­tív cikkeket Nagy Ferencről, Ko­vács Béláról, Vörös Vincéről az akkori Dunántúli Naplóban. 1988 őszén az általam írt Szárszói Nyi­latkozat politikai téziseit iktatta első programjába az újjáalakuló FKgP. Torgyán úr akkor még fel sem tűnt az ellenzék és a kisgaz­dapárt környékén... Azóta minden megváltozott: őseim kisgazda- pártja Torgyán pártjává deformá­lódott... Nemrégiben kemény pengeváltásra került sor lapunk hasábjain Bilecz Endre független közíró és Betz József kisgazdapárti megyei elnök között. A vita tárgya az volt, merre tart Nógrádban a jobboldal, s ezen belül milyen szerepet tölt be a Független Kisgazdapárt? Előbb Bilecz élesen kritizálta cikkében az említett politikai formációt, „Nógrádban néhány reakciós jobboldali politikus dik­tálja a közéleti tempót”, amelyre aztán Betz válaszolt ha­sonló stílusban, mondván, „ne temessük el a kisgazdákat, mivel lehetőséget sem kaptak”. A disputa következmé­nye az lett, hogy a kisgazdaelnök nyílt vitára hívta ki szel­lemi ellenfelét, aki ezt elfogadta. Lapunk nem akarván szé­les körű politikai vitákat szervezni, ez ügyben csak azt vál­lalta föl, hogy helyt ad az álláspontok ütköztetésének, s en­nek lényegét az olvasóval megismerteti. így találkozott a minap szerkesztőségünkben Bilecz Endre, Betz József, s Tanka László főszerkesztő vitavezetésével sor került az eszmecserére. A mintegy kétórás vita summázatát, a megér­téshez szükséges előzményeket, s a résztvevők rövid bemu­tatását adjuk közre az alábbiakban. T. L.: - Uraim, egyeztessük a játéksza­bályokat! Úgy gondolom, előbb Betz úr­nak kellene ismertetnie álláspontját... mindkettőjüknek ugyanannyi idő és meg­jelentetett terjedelem áll rendelkezésére... amennyiben netán személyeskedéssé fa­julna a dolog, akkor a vitát berekesztem. Ennyi, kezdhetjük! B. J.: - Endre azt állítja említett cikké­ben, hogy megosztott a jobboldali. Ezt én vitatom, nincs így, hiszen a ’94-es választá­sok után ugyancsak erőteljesen közelítettek az álláspontok. Történelmi párt vagyunk, 88 éves múlttal, sok-sok vihart megéltünk, talán a kereszténydemokraták hasonlítha­tók e tekintetben hozzánk, a többi párt egé­szen más múlttal rendelkezik. Ennek elle­nére, a megyében egy sajátos együttműkö­dés jött létre az MDF, a KDNP, az FKGP a Fidesz és az SZDSZ között, mindez olyan módon, hogy a kisgazdapárt megőrizte sa­játos szerepét, jelentőségét! Erről majd ké­sőbb részletesebben is szólok. Ami a cikk néhány jelzőjét illeti, úgy éreztem, hogy én mint a kisgazdapárt megyei elnöke, ki kell hogy védjem a jobboldali politikusok meg­bélyegzését! Nem hiszem, hogy Bilecz Endre jól ismeri a jelenlegi személyeket, konkrét munkájukat... Az a reakciós jelző a cikkében pedig egyenesen felháborító! Azokra mondták ezt a jelzőt, akik a 45 előtti rendszer visszaállításában hittek, a polgári demokráciát akarták visszaállítani. Az én szememben azok a reakciósok, akik gyilkoltak, a nyilasok..., azok a reakciósok, akik itt, Salgótarjánban ’56-ban 131 ember életét oltották ki. Ezt a jelzőt a mai politi­kára alkalmazni felháborító! B. E.: - Kezdem az utóbbival: én reak­ciósnak ma azt tartom, aki a polgári de­mokráciának a kifejlődésével lényeges pontokon szembeszáll! És akkor itt nevesí- teném is. Reakciósnak tartom Torgyán Jó­zsef pártelnök úrnak azt a politikáját, amely folyamatosan Trianon kérdését veszi elő, s a szomszéd népekkel nem törekszik kellő­képpen a megbékélésre. A Nógrád megyei jobboldal reakciós politikusai alatt azokat értem, akik az itteni politikát elsősorban kívülről igyekeznek negatív értelemben be­folyásolni. Idesorolom mindenekelőtt Schamschula Györgynek a közszereplését, a ’94-es kampányban elmondott beszédeit, másodsorban Skultéty főjegyző úr ellent­mondásos tevékenységét, hiszen papíron pártoktól független, ugyanakkor megnyil­vánulásaiban nem ezt érzékelem. Termé­szetesen, szíve joga, hogy tanácsadója a kisgazdapártnak vagy nem..., és idesoro­lom Johan Jánost is, Tóth úrnak és Betz úr­nak annyira nem ismerem a tevékenységét, hogy ezt meg tudjam ítélni... Nógrád me­gyében úgy látom, hogy egyre növekszik a kisgazdapárt befolyása. Ez tény, nem di­cséret, ugyanakkor, a megyei közgyűlésben túlzottan összefonódnak a keresztényde­mokratákkal, Kovács alelnök úr tevékeny­ségével. Végignézve a közgyűlési jegyző­könyveket, nem értem, a kisgazdapárt mi­ért nem tesz önálló kezdeményezéseket? Hiszen programjaiban például olcsóbb ál­lamot, hatékony közigazgatást hirdet..., ugyanakkor a megye személyi kiadásai négyszeresére nőttek másfél év alatt. Ezt miért nem tették szóvá? T. L.: - Nos, a reakciós jelző hasz­nálatában kinek-kinek megvan a maga értelmezése. Nézzük a kisgaz­dapárt helyi tevékenységét a megyei közgyűlésben. Önök szerint Nógrád­ban és a közgyűlésben milyen politi­kai erőt képviselnek? B. J.: - Egy dolgot tényként kell le­szögezni: mind országosan, mind a megyében meghatározó Torgyán Jó­zsef pártelnök szerepe. Mi 1991-ben voltunk a mélyponton, amikor is 33 képviselőt, minisztert, államtitkárt ki­zártunk a pártból, attól kezdve egysé­ges a párt, Torgyán személye mögött. De hangsúlyoznám, hogy nem Torgyán, ha­nem a nagyválasztmány határozta meg azt az irányvonalat, amelyet követnünk kell! Ami a megyét illeti, a legutóbbi választás­kor még nem nagyon rendelkezett itt tö­megbázissal a párt, 6,23 százalékot értünk el..., jómagam ’93 májusában vettem át egy totálisan szétvert megyei kisgazdapárt irá­nyítását. Nyilván egy év alatt ennek még túl nagy eredménye nem lehetett. Talpra álltunk, részt vettünk a választásokon, mos­tanra több mint száz településen jelentünk meg valamilyen módon, tömegbefolyá­sunk, különösen az értelmiség körében, je­lentősen nőtt! A megyei közgyűlésbe két fő került be, négyen alkothatnak egy frak­ciót..., kényszerhelyzetben voltunk tehát, szövetkeznünk kellett. Mi a Kovács Gábor által vezetett testvérpártot választottuk, akik öt fővel képviseltetik magukat. Ottani kezdeményezéseink olyan mértékűek, ami­lyen számszerűségben képviseltetjük ma­gunkat. Például rendkívül sokat dolgoztunk azért, hogy a szécsényi szakközépiskolát megmentsük, még a miniszterig is elmen­tünk ennek érdekében, s úgy tűnik, hogy a megyei átvétellel meg is tudjuk menteni. Említhetném a gyivi elszámoltatását, amely jelenleg tart..., igaz, ezek nem kaptak nagy nyilvánosságot. De ezen kívül nagyon sok apró intézkedéseink is voltak. Továbbá si­kernek tekinthető, hogy jómagam a kör­nyezetvédelmi és mezőgazdasági, Csurgai Béla pedig a területfejlesztési bizottság el­nöke, ott dolgozunk, igen keményen képvi­selve a kisgazdaérdekeket. T. L.:így látja Betz úr a politikai helyze­tet, de hogyan ítéli meg a kisgazdapárt megyei befolyását Bilecz Endre? B. E-: - Szerintem Torgyán József nem a kisgazdapárt történelmileg jogfolytonos politikáját képviseli, hanem egy új típusú programot fogalmazott meg, amely a kis­gazdapárt történelmi hagyományaival el­lentétes. Itt a megyében, én is úgy érzem, a kisgazdapárt tömegbefolyása emelkedőben van, de ez a megyei közgyűlésben nem je­lenik meg ilyen arányban. Sőt, még ma is a kisgazdapárt tevékenysége a közgyűlés re­akciós, országos és megyei vezetők uszá­lyában leledzik, továbbra is túlzott befo­lyást gyakorol Schamschula és Skultéty úr. Nem látom, hogy miben különbözik a kis­gazda és a kereszténydemokrata helyi program, nem látom továbbá a kisgazdák viszonyát a szabaddemokrata helyi prog­ramhoz, nem látom továbbá a kisgazdák vi­szonyát a szabaddemokratákkal... például a Torgyán úr igen mást mond az SZDSZ-ről, mint, ami a megyei politikában megvaló­sulni látszik... B. J.: - Erre rögtön reagálnék! B. E.: - ...gondolom, ez egy jogos fölve­tés? B. J.: - A fölvetés jogos, s azt sem mon­danám, hogy nincsenek benne részigazsá­gok. Azt viszont látni kell, hogy tulajdon­képpen egyetlen ember tarthatta egyben a kisgazdapártot, ez Torgyán József. Ő az, aki a történelmi jogfolytonosságot képvi­seli. Vissza kell mennem egy kicsit: Tor- gyánt korábban minden egyes közeli mun­katársa hátba szúrta, kezdhetném Nagy Fe­renciül Oláh Sándorig, Szabó Sándor, Cseh Sándor... Ez egy olyan helyzetet teremtett, hogy bizonytalanná vált, attól tartott, bárki ellene fordulhat. Szavazatainkkal három­szor egységesen mellé álltunk: benne bízik ma is a tagság. A nógrádiaknak is megnőtt előtte a reputációja, ezt jelzi, hogy március 15-én Érsek vadkerten fog nagygyűlést tar­tani. T. L.: - Térjünk vissza, Betz úr, a sza­baddemokratákkal kapcsolatos kritikára. Balról jobbra: Bilecz Endre, Tanka László, Betz József Hogyan lehetséges az, hogy a párt orszá­gos vezetése keményen szemben áll az SZDSZ politikájával, önök pedig itt, Nóg­rádban egyezséget kötöttek. Ezt kifogásolja a vitapartnere. B. J.: - Egy dolgot világosan kell látni: nem mi kerestük meg az SZDSZ-t, hanem ők minket! Miért jött ez létre? Mert az SZDSZ az itteni baloldallal nem tudott egyezségre jutni. Azt is látták, hogy mi vi­szont a másik oldalon komoly erőt képvise­lünk, s azt is érzékelték, hogy ez a jobbol­dal mégiscsak összefogott. Mi is tudtuk, mit akarunk! És azzal, hogy Smitnya Sán­dort választottuk elnöknek, mi nem adtuk fel az önállóságunkat. T. L.: - Tehát, ön szerint nem simult be a kisgazdapárt az SZDSZ uszályába? Egyáltalán, két fővel, igaz koalícióban, milyen befolyást lehet elérni? Belső ellen­zékiséget, konform, követő magatartást... B. J.: — Mi a mérleg nyelve vagyunk! Szó sincs róla, hogy föladtunk volna bármit is elveinkből. Úgy látom, hogy a kisgazda- pártnak van is tekintélye, s ezzel élünk. Egyébként, nem minden alkalommal sza­vazunk úgy, mint a jobboldali többség. Például a Közép-Nógrád vízátvezetésénél a gerincvezeték létrehozását nem szavaz­tam meg, mert én keresek még hetvenmil- lió forintot, ami jelenleg nincs meg... A kisgazdapárt nem adja föl azt a lehetőséget, hogy önállóan alkosson véleményt bizo­nyos kérdésekben. B. E.: - Elismerem: a kisgazdapárt nép­szerűsége a megyében is növekszik. Ehhez képest én arra a megállapításra jutottam, hogy a megyében az MDF és a KDNP me­gyei vezetői seregtelen vezérek, akik két­ségbeesetten kapaszkodnak a kisgazdapárt emelkedő légörvényébe, s így próbálják ma­gukat mindenáron és minden eszközzel át­menteni. Ez különösen gyomorforgató azok esetében, akik a teljes politikai karrierjüket Antall Józsefnek köszönhetik! Ezt kérem szó szerint rögzíteni, főszerkesztő úr! T. L.: Ez a témakör már a jövőt érinti, s az idő előrehaladta miatt ez az utolsó előtti kérdés is: ki, milyen politikai jövőt jósol? Mi lesz még itt a következő választásokig? B. J.: - Az én megítélésem az, hogy nem biztos, hogy ’98-ban lesznek választások! A privatizáció előbb fog befejeződni, a pénzek és tartalékok elfogynak, ezzel együtt az em­berek türelme is véget ér... Ez bizony ko­moly problémát fog okozni. Pártom szava­zói köre még dinamikusabban nő, megtöbb­szöröződik létszámunk, s ez komoly esélyt nyújt majd a választásokon való sikeres sze­replésre. Az biztos, hogy sokkal többen sza­vaznak ránk, mint legutóbb. B. E.: - Szerintem ’98-ban lesznek a vá­lasztások. Nem azért, mintha olyan nagyon lelkesednék ezért a kormányért, hanem azért, mert ez a demokrácia biztonságát szolgálná. Nagyon valószínűtlennek tar­tom, hogy a megyei közgyűlés a jelenlegi felállásban ’98-ig megmarad, mert az ellen­tétek növekszenek, az SZDSZ és a Fidesz egyre inkább kisebbségbe szorul. Ezek a pártok ’98-ra a támogatottságukat vesztik el, ha ezt a koalíciót minden áron fenntart­ják. Továbbá úgy ítélem meg, hogy az a jobboldali többség, amely néhány Nógrád megyei várost kormányoz, így Balassa­gyarmatot erőteljesen, Szécsényt, s félig- meddig Pásztót, szóval ezek a települések rendkívül nagy gazdasági problémákat halmoznak fel, ezek rendezhetetlenné vál­nak, ennélfogva pénzügyi csődbe kerülnek. Ez nem kedvez a kisgazdapárt és a keresz­ténydemokrata néppárt választási esélyei­nek sem... Ennek ellenére a kisgazdák sza­vazatai emelkednek, a többi jobboldali párt rovására komoly szavazóréteget fognak el­vinni. Az ország más részein is az FKGP elnyeli a többi jobboldali pár­tot. S erre a szekérre egyre többen igyekeznek majd fölkapaszkodni. T. L.: - Köszönöm a beszélgetést, itt hagyjuk félbe... Még egy személyes jellegű zárókérdést teszek föl mind­kettőjüknek. Az újságban közzétett cikkekben személyes sértésnek is be­illő jelzőket használtak, itt viszont eléggé kulturált, ámbár csaknem szöges elméleti nézeteken nyugvó vita zajlott, szóval, hogy jönnek ki egy­mással, beszélő viszonyban marad­nak? B. J.: - Azt hiszem, itt megleptem az Endrét, nyilván arra gondolt, támadni fo­gom keményen. Elveimet nem föladva, jó néhány részkérdésben egyetértek. Tegező viszonyban maradunk. B. E.: — Örömmel tapasztaltam, hogy nem került sor személyes vádaskodásra. Korrektnek tartottam a vitavezetést. Ter­mészetes, hogy a kisgazdapárt tevékenysé­gének megítélésében nézetkülönbségeink megmaradtak. Szervusz, Jóska! Betz József 1953. július 20-án született Szekszárdon. Az általános iskolát Budakeszin végezte, a mezőgazdasági szakmun­kásképzőt Pécelen. Ceglédre jelentkezett a technikum és szakközépiskolába, ezután az Ongai Állami Gazdaság tejházvezetője lett. Aztán a Herceghalomi Kísérleti Gazdaságba került telepve­zető-helyettesnek. A Zsám- békmajor felszámolása után átkerült az erdő- és vadgaz­dálkodási ágazathoz, erdész­vadász beosztásba. Az FKgP Nógrád megyei elnöke. Betz válasza Nem veszünk fel jogosu­latlan pénzeket. Nem hará­csoltunk vagyonokat kérész életű időtartam alatt - tör­vénytelenül. Nem egy szűk elitet, ha­nem a legszélesebb rétege­ket képviseljük. Nem arra tartunk, amerre Bilecz Endre! A toll is lehet veszélyes fegyver olyanokkal szemben, akik fegyvertelenek, de a tisztes­ség, a becsület - akiknek van - nehezebbé teszik azok dolgát, akik ezekkel a tu­lajdonságokkal már régen nem rendelkeznek. Tudniillik nekik már ré­gen nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy a Nógrádban lévő kisgazdapártot támad­ják, hiszen azok a hiteles emberek, akik nem vettek és vesznek részt erkölcstelen, korrupt játszmákban, ők azokba bele sem bukhat­nak. Az állandó hazugságban tartott és félrevezetett em­bereken nem lehet számon kérni azt, amit az elmúlt időszak alatt cselekedtek, annál inkább azoktól, akik becsapták őket. Most vajon miért próbál nyitni mindenki a polgári középréteg felé, ami jelen­leg nem is létezik? Nem szerencsés az sem, hogy a jobboldali pártokat Nóg­rádban Bilecz beskatu­lyázza, és az FKgP és KDNP szemére veti,'hogy kezdettől közös frakciót al­kot és egységesen cselek­szik. Talán bűn ez? (Hírlap, 1995. dec. 7.) Kisgazdakötődések A Tanácsköztársaság bukását kö­vető időben édesapám, Betz Lajos, Magazházi László és Horty Jenó baráti társaságán keresztül került kapcsolatba a Kisgazdapárttal. Horty Jenő képviselői mandátu­mot is szerzett. Innen a régi kötődés és eszmeiség továbbvitele. 1990- ben, év végén léptem a Független Kisgazdapárt akkorra szétvert ka- rancskeszi alapszervezetébe. 1991- ben megyei, majd országos nagy­választmányi taggá választottak. '92-ben megyei alelnök, ’93 máju­sától pedig megyei elnöke vagyok a Független Kisgazdapártnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents