Nógrád Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-07 / 57. szám

1996. március 7., csütörtök Exkluzív 9. oldal Chaplin lánya apjáról, családjáról és a világról Ő komédiás volt, én filmszínésznő lettem hangját, érzem, ahogyan tar­tott...-Mennyi idős volt akkor az apja?- 56 vagy 57 lehetett. Én vol­tam a legelső a nyolc gyerek G eraldine Chaplin apjá­hoz hasonlóan mozisztár lett, a Chaplin-palánták közül a legsikeresebb. Nyilván nagyon sokat tud világhírű ap­járól és - érzékeny művészlélek lévén - még többet megérezhe- tett apja belső életéből. Az interjú 7 órára volt meg­beszélve, de már nyolc is el­múlt, és Geraldine Chaplin se­hol. Ilyenkor fogalmazódik meg az emberben: „hiába, egy primadonna mindent megte­het”... Hát még ha Chaplin lá­nya is az illető! De még mielőtt végképp tévutakra sodorna az előítélet, betoppan a gyönyörű­séges és sikeres színművésznő, - és dúl-fúl. Elakadt egy közle­kedési dugóban, majd szétrob­ban az idegességtől.- Ott álltam az autók tenge­rében, mozdulni sem tudtam. Dühös voltam, de leginkább azért, mert gyűlölöm megvára­koztatni az embereket. Ez bi­zony nem a szokásos, lezser sztár-attitűd, a „majd várnak rám” mentalitás.-Milyen az élete Charlie Chaplin leányának?- A gyerekek szeretetét min­denképpen „megörököltem” apámtól. Sok gyerek van az én életemben is: kettő saját, kettőt örökbefogadtam és kettő az első férjemé, Carlos Sauráé. Gyakorlatilag mind a hatot én nevelem, miután elváltunk, Carlos gyerekei is velem ma­radtak. Kicsit zavarosak ezek a gyerek-ügyek, nem?- Tulajdonképpen csak az a meghökkentő, hogy szemközt ülök egy tucatnyi filmben látott gyönyörű sztárral, és az a sike­rei helyett a gyerekeiről mesél. Biztosan nagyon jó anya...-Nem tudom, lehet. Talán könnyebbé tudom tenni az éle­tüket.- Csak nem főz is rájuk? -Hát persze, ki más tenné? Carlos Saura, aki filmrendező volt, vagy Patricio Castilla, aki ugyan már 17 éve az élettár­sam, de azért a konyhába még­sem merészkedik. Én vásárolok is be. Tavaly nyáron, vakáció idején, tizen ültünk az asztal körül, de voltak olyan nyarak, amikor huszonhatan voltunk. Minden áldott nap.- Hihetetlen. Geraldine Chaplin, a háziasszony, a csa­ládanya, akiről mindeddig csak annyit lehetett tudni, hogy film- színésznő, és nem is akármilyen Film a híres apáról. Rendezte: Richard Attenborough sikerekkel. Beszélhetnénk egy kicsit az apjáról?-Természetesen. Imádok róla mesélni.-Meghökkentő. Mások, más nagyságok gyermekei kifejezet­ten ódzkodnak az ilyesmitől. Ha éppenséggel nem gyűlölik sor­sukat. Nyomasztja őket a világ­hírű név.- Én sosem voltam így.-Melyik a legkorábbi em­léke Charlie Chaplinről?- A legkorábbi gyakorlatilag a legelső kép gyerekkoromból: három éves voltam, Kaliforniá­ban éltünk. Aludtam, és apám a karjában vitt ki a kertbe. Ésett a hó, ami arrafelé nagyon ritka, és arra ébredtem, hogy apám hangját hallom: „Látod kicsi lány, ez a hó!” Máig hallom a A halhatatlan figura dött, és ezért hol túlzóan diétá­zott, hol pedig szélsőségesen sokat evett, szó szerint felfalt mindent, amit csak talált. Egy­szer, amikor együtt ültünk az asztal körül - apám már nagyon öreg volt, testi bajai miatt meg­keseredett, és szinte senkihez sem szólt - anyámnak „elege lett” és ráripakodott Juanára: „Édes lányom, ezt nem lehet kibírni! Vagy nem eszel sem­mit se, vagy mindent felzabálsz az asztalról!” Ez volt az a pilla­nat, amikor apám egyszercsak megszólalt: ,Juana, azonnal menj a szobádba!” Mindany- nyian meglepődtünk, és mi lá­nyok elsírtuk magunkat. Az örömtől. Apám akkor már két év óta nem szólt senkihez! Tör­ténetesen ez volt az a nap, ami­óta Juana teljesen megváltozott, „meggyógyult”. De ez volt az a nap is, amikor utoljára hallot­tam apám hangját. Milyen fur­csa, ezek voltak az utolsó sza­vai.-És Geraldine Chaplin mit gondol a mai világról?- Személy szerint én nem panaszkodhatom. Optimista vagyok, ami saját sorsomat és az életemet illeti. De rettenete­sen pesszimista, ha a világ so­rára gondolok.- Mivel foglalkozik mosta­nában?-Tavaly öt filmet forgat­tam. Egyet Jodie Fosterrel, a többi filmet viszont szinte is­meretlen partnerekkel. Azok kockázatosabb vállalkozások. De szeretem a kockázatot. A művészet maga igen kockáza­tos műfaj.- Mindig színésznő szeretett volna lenni?- Arról álmodtam, hogy tán­cosnő leszek. Tanultam, s a professzionális szintig eljutot­tam ugyan, de akkor apám fel­rázott: „Vagy biztos vagy ma­gadban és abban, hogy jobb vagy Margót Fontaine-nél, és akkor előbb-utóbb ezt mások is el fogják hinni. Vagy...” Nos, rájöttem, hogy csak egy vagyok a sok profi táncos között, és műfajt váltottam.-Nem volt nehéz filmszí­nésszé válni - az Ön nevével?- Ellenkezőleg. Az a szere­tet, amely az emberekben meg­nyilvánult Charlie Chaplin iránt, megkönnyítette a karrie­remet. Persze soha nem is ha­sonlítottak hozzá. Ő komédiás volt, én színésznő, filmszí­nésznő lettem. Ferenczy Europress és szabályosan nem tudtak be­telni egymással.- Milyen volt az isteni Chap­lin a hétköznapok során? A nagy nevettetőkröl gyakran mondják, hogy a magánéletben savanyúak, de méginkább be­fele fordulók.- Apámmal másképpen volt. Imádta, ha sokan vannak körü­lötte. Bohóckodott, improvi­zált, rengeteg ötlete volt. Imá­dott szórakoztatni bennünket és természetesen tudta is, hogyan kell.- Mégis sokan mondják, hogy szigorú ember volt.- Ez valami más dolog. Per­sze hogy nem mindig bohócko­dott. Velünk, gyerekekkel pé- dául igen következetes volt. Tudni akart minden lépésünk­A nyári vakációk egy ritka, nyugodt pillanata: Punta Del Estén, ezúttal „konyhai tennivalók" és gyerekek nélkül közül, akiket anyám szült. Apám 54 éves volt, amikor ösz- szeházasodtak. Erős, jóképű és bármennyire is furcsa: nagyon fiatal. Anyám apja, Eugene O’Neill, a Nobel-díjas drámaíró szörnyűségesen ellenezte a há­zasságot. Azzal fenyegette meg lányát, hogy soha többé nem láthatja, ha hozzámegy Chap­linhez.-Miért mosolyog, miközben ezt meséli?- Mert emlékszem egy le­vélre, amit később megtalál­tam. Nagyapám írta a lányának, amelyben kijelentette^), hogy a lánya márpedig nem fog hoz­zámenni egy 54 éves csepűrá- góhoz, aki ráadásul biztosan hazudott is. Merthogy nyilván sokkal öregebb annál, mint amennyit mond. Az esküvő után írt is egy levelet: „Mr. és Mrs. Chaplin! Soha többé nem látnak engem.” Soha többé nem is találkoztak egymással.-Szabad megtudnunk vala­mit arról, hogy milyen volt a kapcsolat a szülei között 36 év korkülönbséggel.-Talán meglepő, de mind­ketten úgy viselkedtek, mint a tinédzserek. Imádták egymást Cannesi díjkiosztó: Nanni Morettivel kaptak közösen díjat ről, kivel megyünk, kivel jö­vünk. Nagyon fontosnak tar­totta tanulmányainkat, gyakran ismételgette: „szolid karrierre van szükség.”- Mit értett ezen?- Hogy legyünk orvosok, ügyvédek vagy építészek, de semmiképpcg se színészek. Én egyszer arra emlékeztettem, hogy ő sohasem járt iskolába, de hiába. „Ti bizony tanulni fogtok!” - hangoztatta.- Mikor beszélt apjával utol­jára?- Ez egy nagyon szomorú emlékem. Az egyik húgom, Ju­ana sok problémával küszkö­di Doktor Zsivágóban Omar Sharif volt a partnere Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy apró emberke. Óriási cipóban és mindig keményka­lapban, több számmal nagyobb nadrágban és több számmal kisebb zakóban örökítette meg a filmvászon, mindig elmaradhatatlan sétapál­cája társaságában. Addig-addig csetlett-botlott, amíg milliókat megnevettetve és elgondolkodtatva a filmtör­ténet örökös Pantheonjának egyik főhelyére kacsázott be. Charlie Chaplinnek hívták. Az idősebb generációknak magát a mozgót, a mozit jelentette, Charlie Chaplin neve szinte azonosult a filmmel. Modern idők, A diktátor, A kölyök, kinek-kinek melyik film ugrik be. De milyen lehetett az élete - a mozivászon mögött? Tudjuk: négyszer nősült, összesen tíz gyermeke született. Am nagyon keveset lehet tudni életének hétköznapjairól. Magánéleté­nek titkait féltékenyen őrizte. Egyik lányából sikeres, világhírű filmszí- nésznö lett. Geraldine Chaplin szívesen beszél legendává vált apja életéről.

Next

/
Thumbnails
Contents