Nógrád Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-18 / 65. szám

1996. március 18., hétfő

Olvasók Fóruma

7. oldal

Kanadában is olvassák a Nógrád Megyei Hírlapot

Minden reggel ez az első - Betegségem egyik orvossága

Köszönjük hűségüket lapunkhoz

Régebbinél még régebbi előfizetőink úgy elárasztottak bennünket életük történetéről is szóló írásaikkal, hogy nagyon nehéz lett volna kiválasztanunk, kik is rendelték meg a legkorábban a Nógrád újság hajdani számait. Ezért úgy határoztunk, kisorsoljuk, ki az a három személy, aki a jelentkezők közül a képletes, „legrégebbi előfizető” címet, s a vele járó szerény ajándékot kapja.

Természetesen a többiekről sem feledkeztünk meg: az elkövetkezendő időszakban kis ajándékkal honoráljuk mindazok fáradozását, akik személyesen vagy levélben jelentkeztek akciónkra.

„Szerencsekerekünk” a következő három előfizetőnk nevénél állt meg: Ubrankovics Istvánné, Bátonyterenye, Ond- rék András, Ságújfalu, Balázs László, Salgótarján. Gratulálunk! Róluk olvashatnak az alábbiakban.- Mindennap szorgalmasan olvasom a lapjukat. Minden érdekel, de a legjobban azt szeretem, ha az öregekről írnak. 1908-ban születtem és nagyon sok keresztet cipeltem életemben. Huszonöt évig gondoztam

idős szüléimét, s két gyermeket neveltem fel - meséli a nyolcvannyolc éves asszony, aki magától értetődő természetességgel végezte ezt a feladatát is. S mindig elszomorodik, ha arról olvas, hogy valahol, valaki nem tud eltartani egy édesanyát...- A lányomék Kanadában olvassák a hírlapot. Megkértek, hogy minden héten küldjem.

Ubrankovics Istvánné csaknem ötven éve, megszakítás nélkül olvasónk. „Nekem ez a szórakozásom” —” jegyzi meg szerényen. A Ságújfaluban élő Ondrék András korát meghazudtoló lelkesedéssel beszél az újságról, olvasási szokásairól, arról, hogy nap mint nap elejétől az utolsó betűig végigböngészi azt. Nyolcvannégy éves, annak idején asztalosnak tanult. Négy gyermekük született, s ma kilenc unokának örülhet ő és a felesége. András bácsi maga is tollforgató ember, út már a faluja történetéről a helyi kalendáriumba, szenvedélyes méhész és természetbúvárnak vallja magát.-De mindenekelőtt legfontosabb az újság. Amióta a Nógrád létezik, én járatom. Minden nap az az első, hogy átolvassam, a reggeli csak azután jöhet. Nagyon szeretem a kül- és belpolitikát, no meg, a vicceket...-A betegségem egyik orvossága, mely összeköt a a külvilággal, a Hírlapjuk - mondja az idős, nagybeteg, salgótarjáni Balázs László. Nagyon sok megrázkódtatást kellett fiatalon elviselnie. Az 56-os drámai eseményeknek akarva-akaratlan szereplőjévé vált. Mint mesélte: koholt vádak alapján bebörtönözték, s a szabadulása után sehol sem fogadták el a személyét, nem kapott állást.

De a legkevésbé erről, sokkal inkább mások helytállásáról szeret beszélni. Most már alig van ereje, de nyolcvanéves koráig fürgén dolgozott a festőlétrán: szinte hivatásszerűen végezte a szakmáját. (mj.)

Ubrankovics Istvánné

Régi előfizetőket kereső akciónk eredménye - Beszédes levélgyűjtemény

Róluk is szóljon most az írás

Amire kezdetben nem is igen számítottunk, a régi előfizetőinknek meghirdetett akciónk nagy várakozásra talált leghűségesebb olvasóink táborában. A sebtében papírra vetett vagy gondosan fogalmazott sorok nem titkolták: a laphoz legkitartóbb nógrádi emberek remélték, hogy egyszer majd személyesebbé válhat a mindennapos kapcsolat a cikkeket író, szerkesztő, valamint az előállításban részt vevő gárda tagjaival.

Hogy nem csak az előfizetői szelvény, (a hajnali kihordók révén) már korán reggel érkező friss Nógrád Megyei Hírlap olvasása fűzi össze azokat, akik adják, s akik kapják ezt a terméket. Ez az igény azt sejteti, hogy sok ember - bár vonakodik a nyilvánosságtól, a közszerepléstől - szeretné, ha ténylegesen róla is szólna az írás. Ha „viszontlátná” gondolatait, véleményét az oldalakon. Ráadásul nem is kíván

mást, mint azt, hogy elmondhassa, ami a szívét nyomja. S amit például a fiatalok okulására már nagyon régóta szeretne közreadni. Esetleg azért, mert érzi: nincs messze az idő, mikor már nem lesz módja erre. Most is eléggé reszket már a keze, fél, hogy rosszul olvashatók szálkás betűi, s szabódik, mert tisztában van azzal, hogy helyesírási hibákat vét... Régi előfizetőket kerestünk, s eközben gazdag levélgyűjtemény jutott birtokunkba. Túlzás nélkül mondhatjuk, már- már megható volt látni az eredményt: sokan személyesen jöttek el^hogy bemutatkozzanak, némelyek magukkal hozták a Szabad Nógrád, a Nógrád Hírlap-múzeumba illő számait, a régi fényképeket, a keresztrejtvény-játékon nyert könyveket. Leúhatatlanok az ilyen találkozások. Nyomukban óhatatlanul megfogalmazódik a kívánság: de jó lenne, ha a sok-sok ragaszkodó előfizető átadná a lapolvasás szeretetét a fiataloknak. Megpróbálná elhitetni velük: a napi tájékozódás igényesebbé tesz, segít felállítani azt a mércét, mellyel kis- és nagyvilág tükrében mindenkinek mérnie kell magát.

Négy évtized az újsággal

Sokáig gondolkodtam, hogy mióta olvasom lapjukat. Az biztos, hogy 1955-ben, amikor Nagy- bátonyba költöztünk, valamilyen újság járt nekünk, de mivel ötéves voltam, nem olvashattam azt. Családunk életéről az újságban cikk és fotó jelent meg: a korabeli felvétel hátán 1956. IV. 25. a dátum. Ez vagy a felvétel, vagy a cikk megjelenésének ideje. Zagyi Ferencné, Mátraverebélv.

Munkás - Munkás Szó - Nógrádi Üjság - Nógrád - Űj Nógrád - Nógrád Megyei Hírlap

Fél évszázados LAPozgató

Lapunk, a Nógrád Megyei Hírlap jogelődjeinek történetét, megindulásuk körülményeit villantjuk fel röviden, Praz- novszky Mihály: Nógrád megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1846-1978 és Reiner (Tatár) István személyes emlékei alapján. A mai „Nógrád” előfutára a Munkás, 1945. február 24-én demokratikus hetilapként jelent meg.

Volt felelős szerkesztője, majd főmunkatársa Reiner (Tatár) István visszaemlékezése szerint 1945 februárban közölte a városi pártbizottsággal, hogy szívesen szerkesztene egy kommunista lapot. A háborús időszak következtében a szovjet katonai parancsnokság engedélyét kellett megszerezni egy újság megjelentetéséhez, ezért Antyipov- hoz, a város katonai parancsnokához fordult.

Nem tetszett a cím

A tervezett cím a „Sarló és kalapács” nem nyerte meg a parancsnok tetszését, s egy általánosan, demokratikusan hangzó lapcímet kért azzal, hogy együtt kell működni a koalíció többi pártjával, de az MKP legyen a hangadó. így született meg a „Munkás”. Felelős szerkesztője: Blanár Sándor, majd Reiner István, Vass Gyula, Ötvös Géza, Holló Gyula. Az első időszakban a visszaemlékező szerint hár- man-négyen írták a lapot, és a rádió moszkvai, londoni és magyar nyelvű adásai voltak az alapvető források. A Munkást Végh Kálmán salgótarjáni nyomdájában készítették 1948 tavaszáig. 1945 decembertől Munkás Szó, 1947 augusztustól Nógrádi Újság néven a megye demokratikus hetilapja.

Közben. 1947-48-ban megjelent a Nógrádi Hírek is, a

Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei politikai hetilapja. Felelős szerkesztője Márkusz Lajos volt. 1948. május 1-jén a Nógrádi Újság és a Nógrádi Hírek összeolvadásával, megszületett a Szabad Nógrád, a dolgozók lapja. 1951 júniusától az MDP Nógrád megyei pártbizottságának, 1956. áprilisától a megyei pártbizottság és a megyei tanács, majd októbertől Nógrád megye dolgozóinak lapja lett. A Nógrádi Népújság 1956 novemberében jelent meg.

A lapok főszerkesztői 1949- től: Andó Gyula, Megyeházi Lajos, Nagy Sándor, Gotyár Gyula. Nyomtatták 1948-tól Salgótarjánban, Miskolcon, Budapesten. 1964. március 1- jén jelent meg a Nógrád, mint a megye első és egyetlen napilapja, heti hat alkalommal. Kiadója a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat, nyomdája a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat.

Összpontosítás a megyére

„Mától kezdve a párt szava naponta jut el megyénk dolgozóihoz, a párt aktivistáihoz, a különböző szervekhez, szervezetekhez s ad feleletet, magyarázatot a legkülönbözőbb kérdésekre... A fejlécén ez olvasható: Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága és a Nógrád Megyei Tanács lapja. Ez azt jelenti: az újságnak naponta kell számot adnia

arról a munkáról, amelyet a párt, a tanácsok megyei szervének irányításával, szervezésével végzünk, a Központi Bizottság, a kormány határozatainak végrehajtásáért.” Napilappá válása után azonban az olvasottsága 30- 35 százalékkal visszaesett. Ezen okulva megújították a szerkesztést, szélesebb körből merítették a témákat és fokozatosan a megyéről szóló anyagok váltak dominánssá az újságban. Az 1970-es évek elejére a példányszám elérte a 20 ezret.

Hegnőtt információ-éhség

Az újabb kihívás az 1980-as évek végén érte a szerkesztőséget. Az emberek ugrásszerűen megnövekedett „információ-éhségének” kielégítésére, és így a nyilvánosság új kereteinek megteremtésére a legnagyobb lehetősége a Nóg- rádnak volt. Ugyanis a sajtó területén, különösen átmeneti, időszakban érvényes Dosztojevszkij azon megállapítása, hogy az „emberek szabadságát csak az veheti birtokába, aki megnyugtatja lelkiismeretüket”. 1990-től megszűnt pártlap státusa, s tulajdonosa az Axel-Springer-Magyaror- szág Kft. lett. A várakozások ellenére az olvasók elvesztése folyamatos volt. A gazdasági kényszer diktálta terv szerint más megyék lapjaival akarták összevonni. Az ilyen formában való megszűnéstől az 1990. április 3-ától Új Nógrád címen megjelenő lap megmenekült. S lassan az olvasótáborát is stabilizálta azzal, hogy ismét a megyei eseményeket helyezte középpontba. H. I.

Mindig is szerettünk olvasni a megyében történtekről - Bosszantó, ha későn jön az újságkihordó

„Annyira megszoktam, nem is tudnék lemondani róla!”

Régi előfizetőink az utóbbi hetekben ismét megleptek bennünket rólunk, nekünk írt, a lapunkhoz - illetve elődeihez - fűződő állandósult kapcsolatukról szóló soraikkal. Az alábbiakban ebből közlünk összeállítást.

„Csak remélhetem, hogy az az újság a Nógrád volt, amit ötévesen ugyan még nem olvashattam, de nézegettem, lapozgattam. Emlékszem, egy régi cikk az újonnan épült nagybá- tonyi bányaváros életét mutatta be. Akkor a mi családunk mindennapjairól is írt valaki, s egy fotót is őrzök, mely rólunk készült. A korabeli felvétel hátlapján ez a dátum látható: 1956. IV. 25. Húsz éve elhunyt szegény édesanyám többet tudna mondani erről...” (Zagyi Ferencné, Mátraverebély.)

Réti Lajos és felesége Ersekvadkerten él, levelükből kiderül, a fentiekhez hasonló emlékeket is őriznek a Nógrádról: „1970 tavaszán egy kép is megjelent a férjemről és kisfiámról, amint a húsvéti ikerbárányokat simogatják. Az ötvenes években rendelték meg a szülök az újságot, s mi megtartottuk, mert szeretjük tudni, mi történik körülöttünk a megyében.”

Megnyílt a salgótarjáni állami áruház - adta hírül a Szabad Nógrád 1956. augusztus 4- ei száma, melyet a dorogházai Mátyássy Gyula őrizget. Egyik, kissé viharvert lapját elküldte nekünk. S hogy miről van még szó az oldalakon? Egy, az első vásárlók beszámolóiból készült összeállításban így szólalt meg egy ka- zári asszony: Ez igen, ez aztán áruház! Jó, dolgos emberem van, van miből vásárolni. Nem mondom, eddig is lehetett, de itt mindent egy helyen megtalál az ember. Vettem egy •ágygamitúrát 580 forintéit, 12 méter szőnyeget 487-ért, két nyári takarót 320-ért, a kislányomnak nyári ruhát 74 forintért. Most megy a lelkem harmadik osztályba, kapott hát egy aktatáskát is.”

Az áruház építőiről, a segédmunkások, valamint a kubikosok brigádjáról fotók jelentek meg a Szabad Nógrádban.

„Gomba módra szaporodtak akkoriban a házak, sok újságcikk foglalkozott ezzel” - fogalmazott levelében Mátyássy Gyula, aki kőművesként maga is sok épületet hagyott az utókorra.

Máth Jánosné Salgótarjánban él. „Ma is őrzöm azt a könyvet, (címe: A mai háztartás kézikönyve) amit rejtvényfejtésért kaptam 1962-ben az akkori szerkesztőségtől. ”

Az idén leszek 76 éves, emlékszem arra a háború utáni időre, amikor megjelent az első Nógrád, azóta rendszeresen előfizetem" (Özv. Varga Józsefire, Salgótarján.)

„Egy fiatal pár jött hozzánk 1966-ban, s felhívta a figyelmünket arra, hogy meg lehet rendelni az újságot. Ma is szeretjük, mert napi friss hírekkel

tájékoztat bennünket.” (Özv. Kelemen Istvánné, Pásztó.)

Varbai Mihály Csécséről írt, s megjegyezte például, menynyire örült annak, hogy korán reggel jött az újságkihordó, s milyen bosszantó, ha késve érkezik. „Mindig is szerettünk olvasni a megyében történtekről, és bizakodunk, hogy egyszer még mi is nyertesei lehetünk valamelyik akciónak."

A mihálygergei Borbás Gyula, az acélgyár dolgozója a több mint húsz évvel ezelőtti lapszám címlapfotóján látható. Felesége gondosan félretette a az akkori Nógrádot, másolatát pedig megküldte szerkesztőségünknek.

„Kotroczó Ferenc nyugdíjas vagyok. Nagyon kis jövedelemmel rendelkezem, mégis évtizedek óta vagyok az olvasójuk” - tudatta a Mátraterenyé- ről érkezett levél.

„Annak idején még a Káro- lyin laktunk, s ha jól emlékszem, a Kurinka bácsi és családja hordták a Nógrádot. Mindig találtam benne érdekeset... (Bogdán Kálmán, Salgótarján.)

„Még az ötvenes években rendelte meg a lapot a férjem, aki sajnos már nem él. Én azonban hűséges olvasójuk vagyok.” (Tóth Lászlóné, Csitár.)

„Harminc vagy több éve járatom már, reggel alig várom, hogy elolvashassam. Annyira megszoktam, hogy nem is tudnék róla lemondani.” (Földi Józsefné, Somoskőújfalu.)

A ságújfalui Ondrék házaspámnó rigó tibor