Nógrád Megyei Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27-28 / 23. szám
1996. január 27., szombat Ev Embere 7. oldal ] tol lytassa, 0 Ivasó 241 )9 szavazat éri tezett az „ötös fogatra” Lapunk hasábjain 1995. január 15-én megjelent „Ki volt az 1995-ös év embere Nógrád megyében?” című összeállítást követően az öt legtöbb szavazatot kapott jelöltet külön-külön is bemutattuk egy-egy miniportré segítségével. Mellékeltünk mindegyikhez egy-egy szavazócédulát is, melynek szerkesztőségünkbe történő beküldésével immár az olvasó választhatott az „ötös fogatból”. Az alábbiakban ismertetjük a szavazás végeredményét, és visszatekintést adunk a választás egészére: statisztikával, gondolatokkal, „kulisszatitkokkal”. Nem lapozták túl a témát Legyen, vagy ne legyen? Ezzel, a szerkesztőségekben több téma kapcsán is elhangzó elferdített hamleti kérdéssel kezdődött Az 1995-ös év embere Nógrád megyében-választás. Az ötlet megvalósítását azok szorgalmazták, akik még ma is bíznak az emberi kíváncsiságban, no és, az odafigyelésben. Az ellenzők (ők sokkal kevesebben voltak) azzal érveltek, hogy talán fárasztja az olvasókat a túlméretezett adathalmaz, s egyszerűen „túllapozzák” a témát. A sok hívő hitetlent győz alapon aztán belevágtunk. Az eredmény (csakis az újságírói, lapkészítői eredményre gondolunk) ismeretében megállapíthatjuk, hogy megérte. Titokban itt- ott megfigyeltük, hogy milyen figyelmet szánnak az olvasók az összeállításnak. Buszon ülve, buszmegállóban állva, kirakatok előtti leskelődést abbahagyva(l), hivatalokban, munkapadok mellett nagyon sokan „elmélyültek” a „százas gála” névsorában. Kaptunk persze telefonokat is. Voltak olyanok, akik enyhe szemrehányással illettek bennünket amiatt, hogy ők nem szerepelnek az összeállításban. Mint megkérdezettek... Azt sem hallgathatjuk el, hogy akadt egy-két „smirgli-hívás” is, például ilyen szöveggel: „miért szavaztak maguk „X”-re?”. A kereken száz megkérdezett kiválasztásánál, mint azt már korábban is megírtuk, a lehetőségekhez mérten egy Nógrád megyét szakmailag és területileg is átfogó mintavételre törekedtünk. Vagyis ők, százan szavaztak. A visszajelzések alapján összességében elmondhatjuk, hogy sikere volt a kezdeményezésnek - ízlésvilágtól, szimpátiától, vagy épp unszimpátiától függetlenül olvasott volt az ősz- szeállítás. Jegyzőkönyv A Nógrád Megyei Hírlaphoz 1996. január 23., déli 12 óráig lehetett beküldeni az olvasói szavazatokat. Előzetes becsléseink alapján pár száz darabra számítottunk. Egy kicsit mi is meglepődtünk, hiszen nem várt nagyságban, összesen 2409 szavazat érkezett szerkesztőségünkbe. Az öt nagyalakú borítékban összegyűjtött szavazócédulák több órás össze- számlálását követően megvonhattuk a végső mérleget. Az olvasói szavazatok alapján az 1995-ös év embere Nógrád megyében Boldvai László. Őt követi Puszta Béla, Angyal János, Gresina István, és Kovács László. íme, a részletes eredmény: 1. Boldvai László, 716 szavazattal. 2. Puszta Béla, 658 szavazattal. 3. Angyal János, 529 szavazattal. 4. Gresina István, 458 szavazattal. 5. Kovács László, 48 szavazattal. Angyal János Gresina István Boldvai László Kovács László Puszta Béla A százas gála statisztikája 13 szavazatot kapott: Angyal János, a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. 9 szavazatot kapott: Gresina István, Rétság polgármestere. 7 szavazatot kapott: Kovács László, balassagyarmati triatlonista és Boldvai László országgyűlési képviselő. 6 szavazatot kapott: Puszta Béla, Salgótarján polgármestere. 2 szavazatot kapott: dr. Horváth József (a Nógrád Volán Rt. vezérigazgatója), Skultéty Sándor (a Nógrád Megyei Közgyűlés főjegyzője), Valaczkay Győző (a salgótarjáni NB I-es férfi kosárlabdacsapat edzője), Gressai Sándor (az SVT- Wamsler vezérigazgatója), Gyurkó Sándor (tűzoltó), Konkoly-Thege Dezső (a KNC vezérigazgató-helyettese), dr. Balázs Ottó (Bátonyterenye polgármestere), Gergényi Péter (Nógrád megye volt rendőrfőkapitánya), Kovács Dusán (atléta), dr. Ferenczi György (a nógrádgárdonyi tüdőgyógyintézet igazgatója). Egy szavazatot - a fentiek után - 39-en kaphattak volna, viszont több megkérdezett általánosságban válaszolt, például a tartósan munka- nélkülire, a kistelepülési polgármesterre, vagy arra, „aki a saját területén maradandót tudott alkotni”. Megnevezve a következők kaptak egy szavazatot (foglalkozásukat, munkakörüket lapunk 1996. január 15-én közölt összeállításában követhetik nyomon kedves olvasóink): Pacsa Im- réné, Mecser lujjos, András Ildikó, Johan János, dr. Szabó István, dr. Bartal Gábor, Kondor Imre, B. Kovács Zoltán, Juhász Péter, Gaál Gyula, dr. Rafael Károly, Talpai József, dr. Godó Béla, Vadas István, Vincze István, Huszár István, dr. Tanner Miklós, Kriska Adám, Fráter István, Gabora János, dr. Palkonyay Gábor, Híves Éva, Hájas Tiborné, Tóth András, dr. Majláty Lipót, dr. Havasi Zoltán, dr. Ablonczy László, dr. Péteri László, Kenyeres István, Bagyinszki Józsefié, Szegner László, Géczy Gyula, Lengyel László (összesen harminchármán). „Kulisszatitkok” Sokan úgy gondolták, hogy a világ legegyszerűbb dolgai közé fog tartozni az összeállítás elkészítése. Ezzel szemben egyheti kemény munkát vett igénybe a százas lista prezentálása. A legtöbb megkérdezett természetesen - visszahívást kért: „hadd gondolkozzam, mert hirtelen jött a kérdés”. Akadt olyan is, akit ötször hívtunk vissza, s a végén mégsem mondott semmit. A százas lista összeállítása körülbelül ezer telefonhívásnak köszönhető, no, meg ügyes produkciós szerkesztőnknek, aki áttekinthetővé, „szemessé" tette a névsor- és véleménytengert tartalmazó két újságoldalt. Kihallgattam magam megye rendőrfőkapitányának könyvéből) Bánfi Ferenc: (Részlet Nógrád Mindannyian rohanunk, az idő szorításában, fogságában élünk. Nem érünk rá sem erre, sem arra, lassan elmaradnak a barátok, az ismerősök, már-már beszélgetni, társalogni sincs alkalmunk. A felfokozott élettempó uralkodik rajtunk. Általánosan ismertfogalommá nőtte ki magát a STRESSZ, amely többnyire abból az érzésből táplálkozik, hogy nem mi irányítjuk az életünket, az események sodrába kerültünk. A rendőri vezetőknek nem sikerült magukhoz ragadniuk az irányítást, nem tanulták meg az idővel való gazdálkodást. Úgy vélem, ha időnket hatékonyabban hasznosítjuk, egész tevékenységünk eredményesebbé válik. Sok a tennivaló, kevés az idő, mégis azt tapasztalom, az időveszteség meghatározó része abból ered, hogy a parancsnokok az adott időben nem tudják, mit is kellene tenniük a sok elvégzendő feladat közül. Egy részük, amikor szembesül a rájuk váró aktahalmazzal és egyéb akták tömegével, arra gondol, ezt úgysem lehet megcsinálni, és magába roskad. Sodródás és tehetetlenség. Valóban tehetetlenek vagyunk, vagy van megoldás? Ezt követően soroljuk kategóriákba a listán szereplő tennivalókat. úgymint: legfontosabb, másodlagos, ha van idő, szelektálni, törölni. Az idővel való gazdálkodás kulcskérdése az, hogy adott pillanatban mire tudjuk legértékesebben felhasználni azt. Ezzel összefüggésben jó, ha tudjuk, az általunk létrehozott értékek 80 százaléka cselekedeteink 20 százalékából adódik. Rendőrök „nyomoztak” a Hírlapnál - A napokban a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségében tettek látogatást a megyei rendőrkapitányság vezetői. Balról jobbra: Bánfi Ferenc alezredes, rendőrfőkapitány, Dávid Gyula alezredes, bűnügyi helyettes, Kalocsai János alezredes, titkárságvezető, dr. Máthé István alezredes, közbiztonsági helyettes, Pádár András újságíró és dr. Tanka László, lapunk főszerkesztője. Szeret horgászni, kedvenc költője Villon, zenebarát és hobbija a munka Jelszava: fiúk, csak utánam!- Hadd számoljak gyorsan, azt hiszem, ez már a tizedik beosztás életemben - mondta dr. Bánfi Ferenc, Nógrd megye rendőrfőkapitánya. - De az ember életében az első dolog a legemlékezetesebb. Ez a szegedi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. Emlékezetes a második is, mert a bűnügytől az egyenruhás szolgálathoz kerültem át. Végül is mindegyik jelentős volt az életemben, mert mindenütt kaptam valamit.-Nagy fordulat volt, amikor a szegedi rendőriskola parancsnokhelyettese lettem, amikor rendőr- kapitány lettem, majd rendőrfőkapitány-helyettes Hajdú-Bihar megyében - folytatta. - S most itt, Nógrádban rendőrfőkapitány.- A családja miként éli meg a helyváltozásokat, a foglalkozásával iáró elfoglaltságát?- Őszinte leszek, és ezt a feleségemnek is többször mondtam, hogy én nem lennék a saját feleségem. Óriási áldozatvállalással jár, hiszen az életutam úgy alakult, hogy a beosztásom változása, módosulása többször lakóhelyvál- tozást is jelentett. A lakóhelyváltozások - Szeged, Sarkad, Debrecen - egyúttal mindig különélést is jelentettek. Sokan gratuláltak a kinevezésemet követően. S tudom, hogy nagyon sokan ennek a napos oldalát látják csak. De azért ez nem egészen így van, nagyon nehéz időszak ez az én életemben, hiszen háromszáz kilométerre van a feleségem, a gyerekem. Nem könnyű, de remélem, a család egyesítése hamarosan meg fog történni.- Mivel tölti a hétvégéket, van-e kedvenc elfoglaltsága?- Nagyon sok dologgal töltöm te hétvégét. Mindenekelőtt a családdal. Hobbijaim is többnyire a családhoz kötődnek. Nagyon szeretjük a természetet, sokat kirándulunk, s ezt nagyon gyakran kötjük össze horgászattal. A feleségem is horgász. Az élet rákény- szerítette, ha velem együtt akar lenni, kénytelen horgászni. Sokat szoktunk kirándulni. Tavaly jelent meg a könyvem, s addig az kötött le, amíg dolgoztam rajta. Azután nagyon szeretem a sportot, mindenféle változatát. Nagyon szeretek olvasni. A kedvenc költőm Villon. Lehet, hogy sokan meglepődnek, az egyik kedvenc olvasmányom viszont A kis herceg. A zenét nagyon szeretem. Csajkovszkij B-moll zongoraversenyétől kezdődően egészen a modem rockzenéig mindent, ami valamilyen formában felkelti az érdeklődésemet. Vagy a pszichológia! Ma egy rendőri vezetőnek nagyon komolyan kell bizonyos pszichológusi feladatokat is végezni ahhoz, hogy a munkatársait motiválni tudja. És hát, a legnagyobb hobbim a munkám. Én gyerekkorom óta mindig rendőr akartam lenni. Éppen ezért rendkívül szerencsésnek is tartom magam, mert nagyon kevés embernek adatik meg, különösen napjainkban, hogy az legyen a kenyérkereső foglalkozása, ami a hobbija. Én az egész életemet ennek rendeltem és rendelem alá.- Azt mondják, hogy nagyon jó, s fegyelmezett rendőr. A beosztottjait is ahhoz a mércéhez méri, amihez önmagát?- A jelszó nem az, hogy előre, hanem az, hogy utánam. Nem könnyű velem együtt dolgozni. Nagyon magasra tettem önmagam előtt a mércét. Hát, bizony nagyon sokszor le is verem, ami azt is jelenti, hogy elégedetlen vagyok önmagámmal. A munkatársaimnak is naDr. Bánfi Ferenc gyón magas lécet kell átugor- niuk. Nem könnyű ma rendőrnek lenni. Tegnap se volt köny- nyű, ma talán nehezebb, mint tegnap volt, s azt is pontosan látni kell, hogy holnap még nehezebb lesz.- Nagyon rövid ideje főkapitány, mégis hogyan kötné csokorba a kezdeti tapasztalatokat. Azt találta-e. a megye rendőrségénél, amit várt?- Jobb helyzetet találtam, mint amit vártam. Jól felkészült szakemberek alkotják a Nógrád megyei rendőrséget. Persze, mint - mindenütt, itt is vannak olyanok, akik ettől a minősítéstől elmaradnak, de én most általánosságban szólok. Ennek a rendőri állománynak szüksége van egy megfelelő elismertségre, mert nagyon keményen megdolgoztak ezért. Célul tűztem magam és a vezetőtársaim elé azt, teremtsünk olyan helyzetet, hogy a munkatársaink megkapják a méltó elismerést minden vonatkozásban, amiért megdolgoztak! Pádár András
