Nógrád Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-09-10 / 289. szám
8. oldal 1995. december 9., szombat megkérdezi: Mi újság, képviselő úr? Aki válaszol: Boldvai László, Salgótarján város országgyűlési képviselője Lobbyzni csak pontosan és szépen érdemes Lassan félidejéhez közeledik a választási ciklus. Sorozatunkban alkalmanként egy-egy országgyűlési képviselőt faggatunk, hogyan látja eddigi munkáját, miként vélekedik az ország, a megye helyzetéről, milyen jövőképe van? Ugyanakkor több oldalról igyekszünk bemutatni személyiségét, ezt szolgálja életrajzi rovatunk, a magánszféra iránt érdeklődő intim-kérdéssor és az olva- sói-választói véleménycsoport. Elsőként Boldvai Lászlót, Salgótarján város országgyűlési képviselőjét, a Magyar Szocialista Párt kincstárnokát kérdeztük.- Képviselő úr, naponta hallani: szétmegy a koalíció, mondjon le Horn Gyula, írjanak ki időközi választásokat. Ön szerint mennyi van még hátra ennek a kormánynak, ennek a parlamentnek?- Biztos vagyok abban, hogy 1998-ig nem lesz időközi választás, tehát ezt a ciklust végig viszi ez a parlament. Nem fog szétesni a koalíció sem. És azokat a gondokat, problémákat, amiket örököltünk, minden bizonnyal megoldjuk, s abban bízom, hogy kedvező irányba mozdul el az ország szekere.- „Amit örököltünk”, mondja Ön is, célozva az előző hatalom felelősségére, csakhogy az emberei» unják már ezt a hivatkozást.- így igaz, én is majd agyvérzést kaptam, amikor az előző kormány mindig a korábbi, a régi rendszerre hivatkozott, de ettől még tény, hogy üres kasszát, hatalmas államadósságot, külföldi kölcsönöket, megoldatlan társadalmi, gazdasági problémák özönét örököltünk. Másfél év alatt csodákat mi sem csinálhattunk, ám az elmozdulás iránya kétségtelenül helyes. Korábbi intézkedéseink sora a most elfogadott törvények és a jövedelemadó-módosítás is ebbe az irányba mutat. Sztrájkhullám, amely mindent elsöpörhet- Biztos ebben? Ha azt nézem, hogy a mozdonyvezetőktől a pedagógusokon át, az atomerőmű dolgozójáig mindenki sztrájkkal fenyegetőzik, nos, akkor az emberek tűrőképessége a végét járja, s egy totális sztrájkhullám mindent, mindenkit elsöpörhet...- Nézze, nem akarok fejlettebb országokra, Franciaországra vagy az USA-ra hivatkozni, ott is sztrájkolnak keményen az érdekekért, noha jóval magasabb az életszínvonal. Persze, ez a mi gondjainkon nem segít. Én azt látom, sokszor Horn Gyula közvetlen közelében, hogy iszonyatos erőfeszítés történik bizonyos rétegcsoportok érdekeinek az érvényesítéséért, amit igen nehéz elhárítani. A kormányfő mindig azt mérlegeli, egy-egy milliárdos döntés meghozatalakor, hogy egyik oldalon mekkora érdekcsoportot sért meg, s ugyanakkor mások számára okozhat-e ellehetetlenülési •helyzetet? Mindenki abban lenne érdekelt, hogy ne sztrájkokkal erőszakoljuk ki a döntéseket. Hiszen, ha belemegyünk egy véget nem érő bérkövetelési spirálba, akkor ez törvényszerűen gerjeszti az inflációt. Ha pedig az infláció kezelhetetlenné válik, akkor az gazdasági összeomláshoz vezet. Ez egy olyan csapda, amelyből nincs kiút. Nem tehetjük meg, hogy szétosztunk megint olyan pénzeket, amelyeknek nincs meg a forrása vagy újabb hitelfelvételekkel jár. S majd megint az utánunk jövő kormány fizesse a számlát... Egy hosszú távú gazdasági folyamatot alapozunk most meg, amely egy össznemzetr érdeket képvisel és amelyet nem rendelhetünk alá semmilyen népszerűségi mutatónak, egyik csoport vagy egyik párt érdekének sem, jóllehet, vannak ilyen törekvések szép számmal.- Még az Ön pártján belül is többféle irányzat létezik, számos személyi kör, lobbycsoport működik. Elárulná választóinak, Ön melyikhez tartozik?-A párt kincstárnoka vagyok, pénzügyi felelőse, ennél fogva összeférhetetlen lenne bármilyen irányzat mellett is elkötelezni magamat. Van véleményem természetesen, de azt megérthetik, még barátaim is, hogy posztomnál fogva ezt nyilvánosan nem hangoztathatom, med ez egy sor rosszízű találgatásra, félremagyarázásra adna okot. Én arra vállalkoztam, hogy a párt gazdasági gondjait megoldom, finanszírozási lehetőségeit megteremtem, nem pedig arra, hogy különféle politikai erőcsoportok között lavírozzak. Több mint egymilliárd „becsurgott” a megyébe- S mire vállalkozhat a parlamentben? Egyáltalán hét nógrádi milyen érdekekért tud harcolni a négy és fél száz képviselő között?- A parlamentben a képviselő azért van ott, hogy törvényeket hozzon. Azzal tisztában kell lenni, hogy e döntések meghozatalánál az ország egyik legkisebb megyéjének a beleszólási joga mindig a periférián marad. Inkább arra törekszünk, hogy személyes kapcsolataink, lehetőségeink révén a napi munka során kiharcoljunk egy-egy kedvező döntést, megszerezzünk a megyének bizonyos gazdasági lehetőségeket. Nekünk az az érdekünk, hogy a nagy döntések mentén, a kis piaci résekbe belevigyük a nógrádi érdekeket, s lecsippentsünk valamennyit a megyének.- Nézzük konkrétabban: mit sikerült eddig „lecsippenteni?”-Vegyük először a munkahelyek megtartására vonatkozó törekvéseket: acélgyár, öblösüveggyár. Itt a tét több ezer ember egzisztenciája. A magam eszközével mindent elkövettem, hogy a szükséges intézkedések megszülessenek, működjön a gyár, megmaradjon a munkahely. Több mint egymilliárd forintról van szó! Részint meglévő hitelek elengedésére, részint pedig új források megteremtésére került sor, a lényeg: mindkét gyár talpon van, működik, igaz a teljes stabilizálódáshoz még több minden szükséges. Aztán itt van a Regionális Fejlesztési Társaság ügye. Egy éve csatázok, sokszor egyedül, ezért a kockázati alapon működő társaság létrehozásáért, amely alkalmas lenne arra, hogy a környék cégeinek, önkormányzatainak szakmai, pénzügyi segítséget nyújtana. Egy másik közérdekű téma: Cered, Zabar és Szilaspogony települések gázellátása. A hatszázmilliós beruházásból kétszázmilliós minisztériumi támogatást sikerült kijárnom, nem szégyellem, boldog vagyok, hogy sikerült más megyéket leelőzve ide hozni ezt a pénzt. De folytathatnám a sort az Ugrógála, a Salgó Rallye rendezvények és az SBTC támogatási, szponzori pénzeinek megszerzésével vagy éppen a tarjám teniszcsamok sportpályázati támogatásának kijárásával. Úgy gondolom, most már tucatnyi olyan konkrét és milliós összegekben mérhető támogatásokat sikerült közbenjárásom révén a városnak szerezni, amivel méltán lehetek elégedett, jóllehet, olykor-olykor az emberi irigység, rosszmájúság elkedvetlenít, hogy egyáltalán mi értelme van a sok rohangálásnak. De aztán elfelejtem gyorsan a bántó szavakat. Nem kell sorba állnom a miniszterek előtt- Képviselő úr, beavatna, hogyan működik ez az úgynevezett „személyes kapcsolat”, a lobbyzás? Fölvesz egy telefont, odaszól és kész?-Nem egészen. Az alaphelyzetet az élet adja: válságos helyzetbe kerül egy ügy, vagy egy cég, gyár vagy egy üzlet..., én valamilyen módon tudomást szerzek róla vagy az illetékesek megkeresnek az elképzelésükkel, tervükkel, ami valahol elakadt, nem tudják megvalósítani, s mivel sok-sok ember sorsáról vagy éppen szórakozásáról lehet szó, arra gondolnak, segíthetek... Szóval, helyzet van, szólnak, kémek, Laci segíts! És akkor körbejárom a témát, felkeresem az érintett gyárat, kifaggatom az embereket, megszerzem az anyagokat, a dokumentumokat, aztán felkeresem azt, aki az ügyben dönthet. Szerencsére, a hosszú évek során nagyon jó kapcsolataim alakultak ki miniszterekkel, vállalatvezetőkkel, bankvezetőkkel, s nem kell sorba állnom, hogy bejussak hozzájuk, s megindokoljam, mennyire fontos ügyben kérem a segítségét, s ha minderre törvényes lehetőség és pénz van, akkor sikerül a dolog. Ennyi az egész. Persze, lobbyzni csak pontosan és szépen érdemes.- Végül is, akiken segít, tudnak arról, hogy a háttérben Ön „motorozott”?-Természetesen tudniuk kell róla, de nem ez a fontos, hanem, hogy megoldódjon a probléma. Ezt vállaltam, s tehetségemhez képest tisztességgel akarom megcsinálni. Ámbár néha rosszul esik, ha azt sem mondják, köszönöm, vagy ha kisstílű figurák, rosszízűén találgatják, mi lehet a háttérben, s nem tetszik nekik az, ha a másik boldogul. Engem is támadnak néha, mert szép szolgálati autóm, házam van, mert sok barátomon, ismerősömön segítek. Szerencsére nem ez a jellemző. Én csak végzem a dolgom, aztán majd a választók 98-ban megmondják, hogy hogyan értékelnek. Az lesz az igazi értékelés. „ Acélgyári gyerek vagyok, mindig is annak vallottam magam, hiszen szüleim, rokonaim, ismerőseim ma is itt élnek” - mondja életrajzában a képviselő, aki 1960 karácsonyán született a megyeszékhelyen. „Dolgos, becsületes, szorgalmas munkásemberek között nőttem fel, ez a későbbiekben jellememre, gondolkodásomra nagyban hatott." Szerencsésen ívelt karrierje, mint mondja, mindig keményen harcolt azért, amire vágyott. Az óvodában egyedüli „protekciós" gyerek volt, akinek nem volt kötelező az ebéd utáni alvás, az acélgyári általános iskolában az egyik legjobb tanulóként tartották számon, középiskoláit az akkori tarjáni elit-iskolában, a Bolyai gimnáziumban végezte. „Noha az énekórákon mindig igen gyalázatoson szerepeltem, a többi tantárgy négyes-ötösre sikeredett.” Itt kapcsolódik be intenzíven a politikai életbe. Az iskolai KISZ-bi- zottság tagja, majd titkára lesz, ennek révén bejut a megyei testületbe is. Miközben a többiek érettségire készülnek, neki már biztos helye van az NDK-ban, külföldi ösztöndíjasként külkereskedőnek tanulhat. Ót évet tölt Berlinben, ahol a magyar ösztöndíjasok ifjúsági vezetőjének is megválasztják. Amikor 1985-ben végleg hazajön, az acélgyárban állás várja, ám alig egy esztendő múltán döntés elé kerül: a szakma vagy a politika? Ez utóbbit választja, jóllehet még nem tudja, hogy néhány éven belül az akkori pártállami hatalmi rend megbukik. Előbb a salgótaijáni városi, majd a Nógrád Megyei KISZ-bizottság első titkára lesz, 1990januárjától pedig már az MSZP megyei vezetője. „Mint egy politikai válságmenedzser, úgy működtem ezekben az időkben: mindig akkor érkeztem egy-egy álláshelyre, amikor éppen megszűnőben volt. Nem voltam könnyű helyzetben, amikor 29 évesen, több mint kétszáz apparátusi dolgozónak kellett aláírnom a felmondást...” Aztán jött az ellenzéki időszak. Az egykori tömegpártból csak kevesen maradtak, azok is zömmel fiatalok, közöttük Boldvai volt KISZ-es csapata. „Akkoriban álmomban sem gondoltam arra, hogy itt négy év múlva kormányzó párt leszünk.” Lefoglalták a talpra állás napi dolgai, mentették, ami menthető, szervezték, aki szervezhető. „Akadt, aki a köszönésemet sem fogadta, vagy átment inkább az utca túloldalára, csak ne kelljen velem szót váltania...”, - jegyzi meg a képviselő. Ó azonban nem adta fel, 90-95 között ügyvivőként dolgozik a párt országos központjában, a parlamenti szocialista frakció egyik költségvetési szakértője Békési mellett, s irányításával talpra áll a megyei szocialista mozgalom. Nagy fölénnyel választják 1994 ben országgyűlési képviselőnek, ő vezeti a megyei csoportot is majd ez év januárjától megbízzák az MSZP kincstárnoki feladataival, amikor is, összeférhetetlenség miatt lemond a megyei elnöki posztról. Harmincöt évesen a csúcson? „Nem csúcsokban gondolkodom én. úgy hozta az élet, hogy mindig kaptam bizonyítási lehetőségeket, s mivel emberekről, sorsokról van szó, nem vehetem félvállról a kihívásokat”,fogalmazza meg pragmatikus életfilozófiának egyik tételét. Nős, feleségével, Konti Csilla tanárnővel most ünnepük tízéves házassági évfordulójukat. Két fiuk van: hat, illetve két és fél évesek. „Nagyon sajnálom, hogy éppen rájuk jut a legkevesebb időm, mert szinte állandóan úton vagyok.” Képviselői arcképcsarnok: y „Protekciós” óvodásból - politikai válságmenedzser Boldvairólmondták.. .- Örülök a „sportteljesítményének”! Kigázolt ugyanis a „teszes-kiszesek” féle rosszindulatú minősítésből és profi pragmatikus politikus lett. Csak nehogy még pénzügyminisztert faragjanak belőle . . . Erdős István Tudományos Ismeretterjesztő Társulat *- Vette a fáradságot és többször is eljött hozzánk, hogy a helyszínen szerezzen tapasztalatokat. A közérdekű problémák mellett érzékenyen reagál az egyéni gondokra is. Balya András Nagybárkány polgármestere *- Rendkívül értelmes, szerény fiú volt. de ennek ellenére öntudata és nagyszerű egyéni elképzelései voltak! Herold László Bolyai János Gimnázium nyugalmazott igazgatója *- Aki beteg gyermekek gyógyítására pénzt áldoz vagy pénzt szerez, arról én csak elismeréssel tudok beszélni: Boldvai ötmilliót szerzett e célra. Dr. Godó Béla kórházi főorvos *- Korrekt, tiszta lapokkal játszó, kimért embernek ismerem. Felelőtlen lépésekre nemigen szánja el magát. Bakos Pál nyugalmazott tanácsos *- Nem játssza meg magát, pedig sokra vitte ... Ugyanolyan közvetlen ember maradt, mint amilyen annak idején volt. Berényi Ildikó salgótarjáni választópolgár *-Általános iskolába együtt jártunk, így jól ismerem őt. Mint embert tisztelem és becsülöm, korrekt úriembernek tartom. Pintér László acélárugyári dolgozó *- Nem foglalkozom politikával, de szerintem nagyon fontos, hogy az embernek ehhez intelligenciája, szakmai hozzáértése legyen. Nem ismerem személyesen, de nyilatkozatai alapján Boldvai László is ilyen lehet. Rehák Szilvia salgótarjáni választópolgár *- Bármilyen gondunkkal keressük van ideje, hajlandó időt fordítani a probléma részletes megismerésére. S ha valamiben megállapodunk, biztos, hogy tartja a szavát! Kazinczy Gyula az St. Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. vezérigazgatója *- Többször járt már a falunkban, de még nem érzékelem tevékenységének eredményeit. Nem örülök, hogy az MSZP megszavazta a 48 százalékos adókulcsot, s nem látom tisztán, miért döntöttek így. Kovács József Kazár alpolgármestere *- Elsősorban azért tisztelem, mert tengernyi lehetősége ellenére még mindig Salgótarjánban él. Szondy Béla GYIVI-vezető *- Minél több pénzt szerezzen a megyei sportnak! Két és fél milliót hozott a teniszpályához, jó lenne, ha legalább ugyaneny- nyit hozna a Kohász-stadion rendbetételéhez is. Takács Tamás salgótarjáni sportvezető *- Nagy reményű, egyre jobban beérő politikus. Hál’Isten- nek van esélye arra. hogy olyasmit csináljon, ami a gondok megoldásához vezethet. Dr. Horváth István múzeumigazgató *- „Kapásból” három dolog jut eszembe: igazi barát, jó szakember, tehetséges politikus. Évtizedes barátság és sok közös munka köt össze bennünket és hiszem, hogy ez így is marad a jövőben is városunk, az itt élő emberek javára. Puszta Béla Salgótarján polgármestere 1. Csillagjegye?- Bak. De különösebben nem foglalkoztatnak az égi dolgok. 2. Megvalósultak-e gyermekkori vágyai?- Mozdonyvezető szerettem volna lenni. Az biztos, hogy nem politikusnak készültem. 3. Legkedveltebb időtöltése, hobbija?- Nincs ilyen, mert egyszerűen nincs szabadidőm. 4. Kedvenc színei?-Kék. 5. Leggyakrabban olvasott írója, költője?- Robert Merle minden regényét elolvasom, olykor éjszakákon át. Néha egy-egy vers is pihentet. 6. Kedvenc TV- és rádióműsora?- Passz. Nem nézek tévét, talán csak a Híradót. 7. Legszívesebben fogyasztott étele, itala?-Enni nagyon szeretek, jó magyarosan, zaftosán. Gyakran vissza is kell fognom magam. 8. Mit tart a legnagyobb sikerének?- Gyerekeimet. 9. Élete legnagyobb kudarca?- A 90-es választáson csúful megvertek bennünket. 10. Szokott-e álmodni és miről?- Soha. 11. Barátainak milyen értékeit becsüli a legtöbbre?-Az őszinteséget, a szembemondást. 12. Milyen emberi tulajdonságot nem tud elviselni?- Nem szeretem a sunyi embereket. 13. Feltalálja-e magát váratlan helyzetben?-Talán. 14. Mit kérdezne még önmagától és mi lenne rá a válasz?- Nincs kérdésem önmagamhoz. Az oldalt összeállította: Tanka László
