Nógrád Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23-24-25-26 / 301. szám
10. oldal Hit - Elet 1995. december 23., szombat Karácsonyi beszélgetés dr. Paskai László bíborossal Istennel a történelem útján Esztergomban, a prímási palota első emeletén állandó lakosztály várja a bíboros, prímás, esztergomi-budapesti érseket. Dr. Paskai László titkára ide, a három helyiség egyikébe, a dolgozóból nyíló fogadószobába vezet. Dióbarna bútorok, szentképek, áttetsző világosság, feszület. A bíboros arca sápadtabb, mint amikor legutóbb, húsvét közeledtén beszélgettünk. A dohányzóasztalról most hiányzik a cigaretta. Koffeinmentes kávét kap. Külsőleg ennyi emlékeztet rá, hogy nemrég, 68. életévében szívinfarktus érte, s az életmód parancsait orvosok szabják meg. Közérzete megfelelő- Hogy érzi magát, felépült- e, milyen orvosi ellenőrzést vesz igénybe, miként változott az életmódja?- A közérzetem megfelelő, jó. Felépülésemről az orvosok tudnak véleményt mondani. Ellenőrzésre járok. Szövődmény mindeddig nem lépett fel. Megtartom mindazt, amit az orvosok előírnak. December elejétől immár rendesen végzem a munkámat.- Milyen tervekkel készül az új évre az egyházmegye és az egyház szolgálatában?- Most csak egy célkitűzést említek, ami miatt november közepén Rómában jártam, és ami közvetlenül érinti Esztergomot. Jövőre lesznek a mil- lecentenáriumi megemlékezések. A Püspöki Kar megbízásából mi szervezünk történelmi kiállítást az esztergomi prímási palotában, amelynek témája: Magyarország és a Szentszék ezeréves kapcsolata. A bemutató egyik érdekessége lesz néhány olyan dokumentum, amely a Vatikánból érkezik. A másik, hogy a kiállítást a prímási palota szalonjaiban rendezzük meg. A látogatók így az épületnek ezekbe a ritkán feltáruló részeibe is bejuthatnak.- Mit jelent ma mindannyiunknak a karácsony?- A karácsonynak kezdettől fogva változatlan, megmaradó, mindenkihez szóló üzenete van. Jézus Krisztus emberi születésére emlékezünk, akit Isten Fiának és az emberek megváltójának vallunk. A kereszténység lényege, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia megváltásunkra emberré lett, belépett történelmünkbe. Ezt az örömhírt ünnepük a keresztények Szent Pál apostol szavaival: „Megjelent megváltó „Van értelme életünknek” Istenünk kegyelme ... üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, és megmentett minket.” Ebből ered a karácsony minden öröme, nyugalma, békéje, a családias szeretet légköre. Közelebb Jézushoz- Milyen lehet - legyen - az ünnepünk?- Ne váljon hétköznapivá, hiszen karácsony belső vallásosságának léleknemesítő a hatása! A mai elvilágiasodott környezetünkben, gondolkodásunkban könnyen elveszítheti igazi tartalmát, ha csak díszként kapcsolódik hozzá az evangélium, az egyházi szertartás, az egyházi ének. Fájón éljük meg a vallási közömbösséget, a felszínességet, a belső keresztény élet elbizonytalanodását az imában, az erkölcsi életben, a hit tisztaságának megőrzésében is. Az idei karácsony - az ősi hagyományt őrizve - vigyen mindenkit közelebb Jézus Krisztushoz, az emberek megváltójához.-Jézus születésének ünnepén milyen újítási, nyitási törekvésekről számohat be?- Az idei karácsonyhoz valóban nyitás kapcsolódik. A katolikus egyház II. János Pál pápa szándéka szerint előretekint 2000-re, készül a harmadik évezredre. Régi hagyomány a katolikus egyházban, hogy Krisztus születésének minden 25. jubileumát „szent év”-ként üli meg, aminek már sajátos szertartása alakult ki. A pápa szándéka szerint Krisztus világra jöttének kétezredik évfordulója egészen kiemelkedő „szent év” lesz - különleges előkészülettel. Tavaly apostoli levelet adott ki a nagy jubileum megünnepléséről. Közvetlen előkészületnek szánja a megelőző három évet: 1997- ben Jézus Krisztus, 1998- ban a Szentlélek, 1999- ben az Atyaisten áll a középpontban. Mindezt távolabbi előkészület vezeti be, amelynek célja a bűnbánat, a lelki érzékenység felkeltése a megváltás tényének a befogadásával, továbbadásával. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a pápai megnyilatkozás szellemében advent első vasárnapjára közös pásztorlevelet adott ki, ráirányítva a figyelmet a pápa „távolabbi előkészületének” gondolataira.-Milyen üzenettel fordul a hívőkhöz és olvasóinkhoz 1995 szent karácsonyán?- Azzal, amit a Püspöki Kar advent első vasárnapján kiadott körlevele üzen: lelkiekben készüljünk Krisztus születésének kétezredik évfordulójára, a harmadik évezred érkezésére. A körlevél egyik gondolatát idézem: „Ma is - amikor annyi tragédia van a világon, amikor annyi okunk lenne a csüggedésre - tudnunk kell, hogy Isten velünk együtt járja a történelem útjait.” Megnyugvást az Isten ad- Az Ón szava különösen fontos a szegényeknek, szenvedőknek, egyedül maradottaknak. Mit mondana nekik?- A küszködő, vívódó, szenvedő, az élet értelmét kereső embernek nem emberi bölcsességre, nem emberi vigaszra van szüksége. Igazi megnyugvást csak a teremtő Isten képes adni, akinek a sze- retete állandóan körülvesz bennünket. Éppen karácsony emlékeztet arra, hogy Isten jósága és szeretete megjelent az emberek között. Ahogy az evangéliumban olvassuk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Ez az igazi evangélium, vagyis örömhír, amely felemeli a testileg vagy lelkileg szenvedőt, és fennen hirdeti: van értelme életünknek, van értelme áldozatainknak. Sz. F. Mátraterenyéről Kaliforniába - Világjárt fiához útra kel szerető édesanyja • • Örök nyárban régen várt találkozás M eg lehet-e azt szokni, hogy a család egyetlenje a szeretet nagy ünnepén is távol van? A mátratere- nyei Kotroczó Józsefnének most is elakad a szava, könny szökik a szemébe, de a mosolya hamar visszatér. Mert panaszra igazán nem lehet oka. Végtére is ő vezette rá a fiát arra az útra, amelyen hétmérföldes léptekkel halad. Kotroczó Robika kisiskolás korában a maga formálta gondolatok prizmáján csodálkozott rá a világra. Fogalmazásaiban ott bujkált a végtelen világ iránti ösztönös kíváncsiság. Édesanyja jól látta ezt, s biztos érzékkel irányította a megismerés irányába.- A Nógrád újságban megjelent egy pályázati felhívás - mesélte a mama. - Látok én ebben valamit, biztattam írásra a fiamat. Nemsokára meg is jelent az első cikke, s azután kéthetente írt az Úttörősarok rovatban. Legemlékezetesebb közülük az, amelyikben a már betegeskedő tanárnőjét mutatta be. Ő lenne a legboldogabb, ha tudná, Róbert menynyire vitte. Az ifjú ember gimnazista, majd Debrecenben egyetemista, ugyanitt rádiós lett. Aztán új, rokon távlatok felé fordult a figyelme.- Riportert keresett a Magyar Televízió, s ő bejutott - mondta az anyja. A magas, szőkésbarna fiatalember huszonévesen „befutott”. Utazik, forgat Írországban, Szicíliában, Angliában.- Már gimnazistaként is „el-eltűnt” egy-egy hónapra, de bárhol volt, mindig felhívott. így tesz most is. Kotroczó Róbert augusztusban egy időre búcsút mondott az óhazának. Amerikában horgonyzott le, a Columbia egyetemen tanul és filmtörténetet tanít, mellette a CNN hírtelevíziónál dolgozik. Az amerikai nagykövetség ’95-ben őt szemelte ki Magyarországról erre a feladatra. A fiú nem jöhet haza karácsonyra, az édesanyja utazik hozzá. Az óévet együtt búcsúztatják.-Washingtonban vár. Szerinte mindent látnom kell, a Fehér Házat is. Utána Kaliforniába megyünk. Legutóbb azt telefonálta: délre, melegebbre vágyik. (Mihalik) Hollai Kálmán első játékfilmjét a megbékélés jegyében rendezi Barna bőrű Rómeó és Júlia T öbb mint egy negyedszázad is eltelt már azóta, amikor e sorok írója is magas pontszámmal értékelte Heiser Kálmán produkcióját egy versmondóversenyen. Már akkor is érződött, hogy fiatalemberben „mocorog valami”, bár színházi karrierről még egyáltalán nem volt szó. A tarjáni srác azonban elszegődött színésznek, főiskolát végzett és Hollai Kálmán néven nem kisebb személyiség, mint Latinovits Zoltán szerepét vette át annak idején a Fővárosi Operettszínház egyik darabjában. A Bozzi úrral robbant be a köztudatba. Játszott Kaposvárott, Szegeden és Kecskeméten, kapott szerepet tíz tévéfilmben, rendezett a hírős városban, jelenleg a Valahol Európában című musical- ban ismét az operettszínház színpadán szerepel. S a napokban jött a hír: első játékfilmjét, a Rómeó és Júliát rendezi. Majdhogynem hihetetlennek tűnt, ezért őt magát kérdeztük:- Mi az igazság?- A hír igaz - válaszolta, de a helyzet jóval bonyolultabb ennél. A Művelődési és Oktatási Minisztérium valóban felkért, ha úgy tetszik kijelölt a Rómeó és Júlia rendezésére. A költségeknek azonban egyelőre csak egy része van meg, s amíg legalább ötven százaléka össze nem gyűlik, nem kezdek hozzá a színészválogatáshoz. Bár akármerre járok - így például a Rock Színház szereplői között - alaposan megnézem a tüzes szemű, barna bőrű fiúkat és lányokat.- Miért éppen őket?- Mert az én Rómeóm és Júliám a múlt században cigány környezetben játszódik majd, a törzsi ellentétek okán csap ösz- sze Júlia félig már asszimilálódott cirkuszos, zenész múltú családja Rómeó famíliájával, amelyik lókereskedéssel foglalkozik és jobbára hagyományos, szilaj módon él. Abban bízom, hogy a mai elvadult világban, amikor ember embernek farkasa, a klasszikus örökbecsű gondolatokkal, a filmművészet erejével is tudjuk valamelyest figyelmeztetni, mozgósítani az embereket a megtisztulásra, a megbékélésre.- Ha jól értettem zenés filmet rendez?- Nem kifejezetten, de a zenének és a táncnak nagy szerep jut benne. A kísérő zene egy ballada lesz, ami átlengi az egész történetet. Szeretném, ha a Gipsy King együttes is közreműködne a filmben.-Mikorra tervezik a forgatást és a bemutatót?- Ha minden terveink szerint alakul - mondom ezt Szinetár Miklós nevében is, akit szakértőnek kértem fel -, akkor nyáKomoly szerep vár rá ron - július-augusztusban - vesszük fel a jeleneteket a Újkígyós környéki Ybl-kastély- ban, ahol a négy nap alatt játszódó dráma eljut a végkifejletig. Abban reménykedem, hogy jövő ilyenkor a mozinézők karácsonyfája alá tehetjük az új Rómeó és Júliát.- Pesszimista?-Minden okom meg lenne rá, hiszen a színészek ma Magyarországon igencsak mostohagyerekek, de boldognak, optimistának kell lennem, hiszen kaptam a sorstól egy csodálatos feladatot, amely kapcsán már hetek óta a Mészöly Dezső fordította Shakespeare-rel kelek- fekszek. Csongrády Béla Panka mama, szép karácsonyt ! M ár ünnepet váró csend lett az utcában. Még a kései bevásárlók siettek tömött szatyorral hazafelé, amikor a csendet felverte az a visszataszító ordítozás, ütlegelés, női sikoly, ami megtöltötte az utcát. Ebben a tarjáni kis utcácskában nem ritkaság, hogy az ivóban italtól tüzelt duhajkodók összecsapnak. A lakók már lassan meg is szokták ezt a zűrzavart, mert sokat megért vén emberek laknak itt többségében. Annyian élnek itt idősek, hogy akár a vének utcájának is nevezhetnék a lakótelepnek ezt a megkopott részét. De ilyenkor, szentestére várva, bűnös zajt csapni? Ez már nekik is sok volt. Panka mama is már az előimád- ságnál. tartott, amikor felriadt a hozzá is beszűrődő hátborzongató sikoltozásra. Az utcára néző ablakhoz csoszogott és így dohogott: istentelenek. Nem húzta el a függönyt, azon át nézett le az úttestre, de már semmit sem látott, mert erősen alkonyodon. A bejárati ajtót vizsgálta meg, hogy a zárak rendben vannak-e. Az ájtatosságából riasztották fel, amiben annyira elmélyedt, hogy nem is észlelte az idő múlását, pedig az már öreg estébe fordult. Igaz, nem volt késésben. A műanyag karácsony fácskát már délután feldíszítette. Maradt az elmúlt évről néhány szem szaloncukor, angyalhaj is, színes üveggömbök, amiket mind felaggatott a gallyakra. Egészen jól mutattak. Motyogott magában: „Nem is baj, hogy ezek a semmirekelők ilyen zajt csaptak az utcán, legalább magamhoz tértem". Felélénkült a barázdás arca. Fésűvel belekapart megritkult fehér hajába, hogy mégis rendben legyen a feje. A szobából a konyhába botorkált, de még mindig motyogott magában. Megállt, bizonytalanul topogott, amikor felsóhajtott: „Megint egyedül? - És ha mégis megjönnek?” „Ha az egyikük is!” - Gondolataitól derült lett az arca. „Akkor meg készüljünk!” - s elkezdte az asztalt rendezgetni. Tudta ö nagyon is, hogy mindez csak reménykedés, mert ezen a karácsonyon sem jön hozzá senki. Három felnőtt gyereke szerte a világban. A falon egymás mellett sorakoznak fényképeik. A legidősebb a kanadai erdőségekben erdész. Derülten néz ki a képből, borzas fejével. Panka mama ahogyan nézte, csóválta is fejét, hogy abban a hidegben sapka nélkül! A legkisebb valahol a Mississippi folyásának középtáján él. Vékony, szívós ember, iparos. Karján pufók kisfiúval nevet a képről az anyjára. A lány valahol Észak-Magyarországon lakik. Az ünnepek előtt itthon volt, rendbe tette anyja lakását. Vitte volna magával, de ő nem ment. A középső fiú Amerikából hívta Panka mamát, menjen hozzájuk karácsonyra. Küldött pénzt is, hogy vásároljon az utazáshoz szükséges holmikat. ígérte, a jegyeket megveszi, kísérőt is biztosít a repülőn. Még azt is írta, hogy Kanadából lehívja a bátyját. iába minden, Panka mama nem mozdul. Ónmagának ismételgeti: „Nem bírom én már az utazást.” Ott, abban a kis szoba-konyhában érzi magát biztonságban. Leült a viseltes öreg heve- röre. Szeret itt, a fali tűzhely melegében töprengeni. Most is azon gondolkodott, hátha mégis megjönnek. Aztán úgy döntött, akár jönnek, akár nem, a karácsony az karácsony. Az asztalt leterítette hófehér abrosszal, lerakta az ünnepi tányérokat. Következtek az evőeszközök, az újak, a csillogók. Fényes gyertyatartók, vastag színes gyertyákkal. Piciny stampedli négy főre. Egy helyet hagyott üresen az asztalnál, megboldogult férjéét, akit elvitt a háború. Ő pedig itt maradt a három gyerekkel. . . A tűzhelyen a böjti híg káposztaleves illatozott, volt benne valami füstölt is, az íze miatt. Kívánatosán kellette magát a maga készítette mákos gubó. Pirosra sült halszeletek virítottak a húsos tálon. De Panka mama nem tálalt. A dióskosárból kiválasztott egy szép diószemet, látszott az arcán, izgatottan vizsgálja, egészséges-e. Mert Panka mama hisz a babonában. Ha a dió belseje nem egészséges, akkor betegség ül a családra. A gerezdek egészségesek voltak, négyfelé osztva a tányérok elé tette. Egy szép piros almát is négyfelé vágott, úgy helyezte az asztalra. Ez a család összetartozásának a szimbóluma. Likőrrel töltötte meg a poharakat és meggyújtotta a gyertyákat az asztalon is és a fán is. A fény bevilágította a lakást. Panka mama nem nyúlt semmihez, csak nézett maga elé. A fényben mintha megszépült volna az arca. Imádkozott, utána csipetnyi falatot vett magához a káposztából, a halból és a mákosból. Szunnyadni kezdett, ledőlt a heverőre. Elringatta az álom. Ajkán érezte férje utolsó csókját, amikor elvonult. Hallotta a serdülő gyerekek visongását, majd látta felnőtté vált nyugtalanságukat, a szentestei vacsoraasztal körüli ájtatosságukat, a karácsonyfa alatti vidámságukat. Fölriadt álmából. - Hol vagytok? Magához tért lassan. Szíve erősen dobogott. Sétált a lakásban, hogy megnyugodjon. Ekkor szűrődött be a szobába az éjféli misére szólító harangszó. Panka mama éjszaka nem mert elindulni a misére. A karácsonyfa tövébe állított szobrocska elé térdelve imádkozott. arácsony esti mély csend lett a vének utcájában. Panka mama megállt a terített asztal előtt. Fejét lehajtotta, kezét összekulcsolta. Csak egyedül ő tudja, mit gondolt, amikor a terített asztalt nézte. Kövér könnycsepp gördült le az arcán, majd hullt alá, a fehér abroszra. Bobál Gyula
